Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
3.26 MB
2006-08-14 15:01:53
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
1548
14345
Rövid leírás | Teljes leírás (578.85 KB)

Cím: Zalaszentbalázs és vidéke
Alcím: falutörténet a kezdetektől 1956-ig
Szerző: Gőcze Rezső
Közreműködő: Zalaszentbalázs Község Önkormányzata (kiad.)
Szerz. közl.: Gőcze Rezső ; [kiad. Zalaszentbalázs Község Önkormányzata]
Kiadás: Zalaszentbalázs : Önkormányzat, 2000
ETO jelzet: 943.9Zalaszentbalázs ; 908.439.121Zalaszentbalázs
Tárgyszó: Zalaszentbalázs
Szakjelzet: 943.9
Cutter: G 56
ISBN: 963-00-3794-7
Nyelv: magyar
Oldalszám: 271 p.
Megjegyzés: Bibliogr.: p. 246-253.


z/

I

alutörtenet a kezdetektől 1956-ig

DR. GOCZE REZSŐ
2000
Zalaszentbalázs
M.ASZENTBALAZS ÉS VIDÉKE



HELYISMERET NEM KÖLCSÖNÖZHETŐ



HELYISMERET
(r JS NEM KÖLCSÖNÖZHETŐ

Zalaszentbalázsi 35 évünk emlékére

;/,¦•!y ;TT}./

í: i •

I

Dr. Gőcze Rezső
ZALASZENTBALÁZS ÉS VIDÉKE
Falutörténet a kezdetektől 1956-ig
í! lik
Zalaszentbalázs 2000

Lektorok:
Dr. Müller Róbert
kandidátus, múzeumigazgató
3-50. oldal
Dr. Simonffy Emil
kandidátus, ny. levéltárigazgató
51-180. oldal
• A fotókat készítette: '<--:¦ ¦""y Gyuri czáné Balogh Zsuzsa
Kiadja: Zalaszentbalázs Község Önkormányzata
Felelős kiadó: Molnár Mihály polgármester


1 Dr. Gőcze Rezső
ISBN 963 0 0 3794 7
Nyomdai munkálatok: Kanizsai Nyomda, Nagykanizsa
Tipográfus: Lengyák András
Felelős vezető: Brenner Árpád

ELOSZO
Dr. Gőcze Rezső Zalaszentbalázs és környéke történetéről szóló könyvét tartja kezében az olvasó.
A tanár úr évtizedeken keresztül irányította a zalaszentbalázsi iskolát. Vezetése alatt-különösen a '60-as, 70-es években -- pezsgő kulturális élet volt községünkben. Sikeresen szereplő népdalkör és citerazenekar, néptánccsoport, színjátszókör, kézimunka- és honismereti szakkör működött a faluban.
A tanár úr éveken keresztül - honismereti szakkört vezetve az iskolában - gyűjtötte tanítványaival községünk múltjának még fellelhető tárgyi emlékeit.
1965-ben a nagykanizsai Thúry György Múzeumban kiállítást rendezett a múlt relikviáiból.
Hosszú évek könyvtári és levéltári kutató munkája eredményeként született meg e nagyszerű könyv.
Nem öncél e mű, hanem tisztelgés az ősök emléke előtt, és ajándék a mában és jövőben itt élő embereknek.
Nagy öröm számunkra, hogy önkormányzatunk hozzájárulhat e könyv kiadásához. Örömünk kettős: egyrészt tudományos, forrásértékű művet kapunk örökül, melyből megismerhetjük elődeink küzdelmes, otthonteremtő életét; másrészt tiszteleghetünk dr. Gőcze Rezső több évtizedes pedagógiai munkája előtt.
Tisztelt Olvasó!
Úgy gondolom, ahhoz hogy itthon legyünk e tájon, igazán otthonunk
nak érezzük községünket, meg kell ismernünk múltunkat is. Ehhez segít
hozzá e nagyszerű könyv. Ne feledjék, gyökér nélkül nem él a növény, s
nem élhetünk mi sem. . . "
, ' . i Molnár Mihály
,, ' Zalaszentbalázs polgármestere

¦¦•. f..!' ¦ ¦¦¦.¦<¦..r-1'. ¦ ' . -.:'!¦

¦'¦.")'¦ '.¦¦ ¦
¦i *• '• ,'• ÍI ¦¦ , >V i, ,. I n í i . ¦;¦';•
.'..¦,¦•¦•¦-¦' !¦>

('«..)¦¦ .í.'í

,.. f. ,
v ¦'¦,( ¦¦!!¦¦¦:

A helytörténet feladata "... a tudományoknak azt a fej ezetecskéj ét fölnagyítani, részletesen kidolgozni, amelyből az olvasó a maga faluja helyét és reményeit a nagy termelésifolyamatban megértheti."
",,¦,..' Németh László
Vidékünk a Zalai-dombvidék, pontosabban a Kelet-zalai-dombság része. Földrajzilag a terület alacsony dombokból, dombsorokból áll, legszembetűnőbb tájképi vonása az észak-déli irányban futó völgyek láncolata. Ezért is nevezték a leíró földrajzban szélbarázdák, szerkezeti árkok, vályúk vidékének, völgységnek, Szalahátságnak. Az írók és költők szelíd, emberléptékű vidékként emlegetik, s hasonlítgatják domsorait a hullámpala vagy a végnél összefogott szövet redőihez. A Zalabértől a Dráváig húzódó Zalaapáti-, és a tőle nyugatra, vele párhuzamosan futó Söjtöri-hát között legszélesebb a völgyfenék, amelyben napjainkban már a Principális-csatorna vize folydogál. Tőle kapta nevét a Pacsai-horpadástól délre Nagykanizsáig nyúló hullámzó táj: Principális-völgymedence. E táj sajátos arculatát a szélesebb, "szamárhátú dombok" jellemzik, tőlük keletre ezek a "hátak" keskenyebbek, alacsonyabbak, a nyugatra fekvők pedig töredezettebbek, és a sajátságosán szabályos egyenesvonalúságot ezzel szöges ellentétben kusza összevisszaság váltja föl. A völgy futását, különösen Hahót és Újnéppuszta között, teraszszigetek gazdagítják, a dombsorokat pedig a fővölgyre merőleges és azzal párhuzamos oldalvölgyek tagolják. Geomorfológiai szempontból aPrincipális-völgye is kisebb egységekre, vidékekre bontható. Zalaszentmihály-Felsőrajk térségét a Pöt-rétei-tavak uralják, a délebbre fekvő Hahóti-medence a láprétek és láperdők világa volt, a Pölöskefötől Kanizsáig húzódó mocsárvilágot pedig az első térképrajzolók is Kanizsai-mocsárvidéknek nevezték. A táj arculata a külső tájalakító erők hatására és az emberi munka eredményeképpen úgy változott, hogy a felszíni különbségek idővel mérséklődtek. A közös múlt az itt élőket a történelem során olyan mértékben összekötötte, hogy az egyes falvak kialakulása, fejlődése csak a nagyobb táj, az itt élő nemzedékek kapcsolatainak figyelembevételével, elemzésével mutatható be.



¦it i "", '..'¦¦/¦

¦ ¦¦ ¦¦,<¦..¦"....';'.


;,, ¦ i j J., I
.:¦.]>. :-

j- -V:->. ¦¦¦¦¦ ¦,¦.&.:.. - ...>.>.'..- , .,-, . ¦.¦,,-,? A TERMÉSZETI KÖRNYEZET
A felszín kialakulása. -
A mai földrajzi környezet létrejöttének természeti és emberi tényezői
' ¦,%¦¦¦.¦-.¦¦ *<:,
Ma már csak az olaj után kutatók műszereivel tapinthatók azon hatalmas hegységek kőzettömegei, amelyek hajdan a Dunántúl területét is borították, és több millió éven át süllyedtek, töredeztek és pusztultak. A harmadkor közepén bekövetkezett változás országunk területét medence jellegűvé alakította át. Ide nyomult be a Mediterrán-tenger egyik kiöblösödése, amit Pannon-tengernek nevezünk. Partként nyaldosta a Kárpátok mészkőhegyeit, és roppant mennyiségű üledékeivel feltöltötte a mélyedéseket, a mai folyók őseinek hosszasan elnyúló teknőit. A medencekorszak kezdetén, a süllyedések során a már említett hegytömegek megrepedeztek, törésvonalak keletkeztek. Mindazok a folyamatok, amelyek ettől kezdve (a harmadkor pliocén szakaszától) lejátszódtak, már a mai tájkép kialakításán dolgoztak. A földtörténet ókorában a tengerfenék is felszínre került, felemelkedett1, és a felületépítő és -romboló erők munkájának eredményeképpen kialakult a mai felszín, történelmünk színpada.
A pleisztocénban erőteljes völgyképződés kezdődött. A völgyek irányát az általános déli lejtés, az egykori folyómedrek és a helyenkénti süllyedések határozták meg. Azok a viharos szelek, amelyek valaha a Balaton ágyát is kivájták, alakították ki az észak-déli irányú völgyeket is. Ekkor halmozódott fel a felszínen ma is megtalálható agyag-, iszap-és homokréteg. Az Alpokról lefutó folyók mellett az akkor még erre folyó Duna is jelentős szerepet játszott az egyenes futású völgyek kialakításában. Később a holocénban a völgyekre futóhomok is települt, és a vályúkban nagy területeket borító tőzeg képződött.
Az egymás mellett futó meridionális völgyek2 között a legjellegzetesebb a Principális-csatorna völgye két részre tagolódik: az északi völgyszakasz (Zalaszentmihály-Pacsa vonaltól északra) teknői szűkek, aljuk

futóhomok; a déli szakasz, a Principális-völgymedence Zalaszentmi-hály-Felsőrajk térségében kezdődik. Jellegzetessége, hogy a folyóvízi homokot vékonyabb-vastagabb iszapréteg fedi, lefolyástalan, vagy gyenge lefolyású mélyedések követik egymást, helyt adva a lápi, mocsári növényzetnek, ami lehetővé tette a tőzegképződést. Ez a déli szakasz a láperdők és a zsombéksásos rétek világa.
Ezzel egyidőben szerkezeti változások is történtek. Nem lehet a vélet
lenjátéka, hogy szinte a Balaton tengelyének nyugati folytatásában, csa
pásirányában Zalaapáti-Zalaszentmihály-Bak vonalában a pacsai hor-
padást találjuk - ezt követi a Keszthely-Zalaegerszeg országút -, és
nagyjában itt vannak a völgyi vízválasztók. Könnyű felismerni, hogy az
egyenes futású hátakat és völgyeket valamilyen kéregmozgás zavarta
meg. v í-;,.'-'->h-'Síh '¦¦
A földrajztudományban eltérőek a vélemények a völgyhálózat kialakulásáról. Egyesek a gyürődéses szerkezet elsődlegességét hangsúlyozzák, míg mások szerint az egymás mellett futó törésvonalak a meghatározóak. A legújabb kutatások alapján a völgyek komplex eredetűeknek mondhatók; kialakulásukban szerepet játszottak az észak-déli irányú szerkezeti mozgások és a felszínt alakító külső erők. A földtörténet jelenkorában a ma is ható erózió volt a legjellemzőbb felszínformáló tényező, ennek következtében keletkeztek a mély és szűk völgyek az agyagos-homokos táblán.
A jégkorszakot követő csapadékosabb időjárás mellett a területet birtokba vette az erdő. Egyetlen erdőség lett mindaz a terület, amit nem foglalt el a vízivilág. A szárazabb lejtőkön a cseres tölgyesek, az északi lejtőkön a bükkösök terjedtek el. A dombsorok nedves völgytalpain égeres füzlápok alakultak. A berek a vízkedvelő fák és a sokféle sás dzsungel-jeivé lett. A juhar és a kőris mellett igen sok helyen őshonos a szelídgesztenye is.
A Zala-völgyét a Dráváéval hídként összekötő dombvonulatok, illetve az északon és délen egyaránt nyitott völgytalpak már évezredek óta terepei a fontos kereskedelmi és hadi utaknak. Határterület volta pedig már a korai kultúrák korában a népek talákozóhelyévé avatta területünket. Az ősemberről meglehetősen gyér adataink vannak, a régészek véleménye szerint a leletek szétszórtsága sűrű, és feltehetőleg apró településekre és gazdag úthálózatra utal. A Kanizsa-folyó völgye - ki-
10

sebb-nagyobb megszakításokkal - már Kr. e. V. évezredtől lakott terület volt. A legrégibb településnyomok a neolitikumba, az újabb kőkorba vezetnek.
A történelem hajnalán az idevetődött népcsoportoknak először is a természet kihívásaival kellett megbirkózniuk. Még a pliocén korában kialakult táj megőrizte földrajzi arculatát; az észak-déli irányban sorjázó dombok tetején bükkösök és tölgyesek, a völgyfenéken vizes rétekkel tarkított szilfa-, berek- és égererdők terjeszkedtek. Az erdőségeket megszakító mocsárvilág kiválóan alkalmas volt a kisebb népcsoportok továbbélésére. A határtalan táj az idegenek számára bejárhatatlan volt, az itt élők számára ellenben a túlélést jelentő menedéket jelentette. A mocsárvilágot csak a teraszszigetek (homokpadok) szárazulatai szakították meg. Ezek a természeti körülmények határozták meg az itt megtelepült emberek életformáját, kirajzolták a település helyét, fekvését, és az utak irányát is. Letelepedésre a lösszel fedett dombhátak tisztásai, a mocsarak övezte szigetek voltak a legalkalmasabbak. Az elsődleges életfeltételek - víz, élelem, építőanyag - adottak voltak, a gyűjtögetés, a halászat és az állattartás biztosította fennmaradásukat.
E korai időszak távoli világa nehezen visszaidézhető, az azonban bizonyos, hogy vidékünkön lényegesen jelentősebb szerepe volt az erdőnek és a víznek, mint napjainkban: nagyobb területeket foglaltak el, messzemenően meghatározta a táj képét az erdő és a víz3. Az erdőt az ember szükségből irtotta, adományait és az így nyert tisztásokat hasznosította. Mikor a történelem kiverte, kiűzte házából, a vadon védte, bujtatta és táplálta a menekülőt. Békésebb időkben azután az utakhoz közelebb költöztek. Ezáltal a határ is egyre ismertebb, tágabb lett. Csapadékos éghajlatunk pedig az embernek és a tájnak egyaránt kedvezett.
Vidékünk csapadékjárása némiképp eltért/eltér az országos átlagétól: évi mennyisége 700-750 mm körül változik, de elosztása egyenletesebb, mint az ország többi részén. A Zala völgyétől dél felé haladva növekszik a csapadékmennyiség és a csapadékos napok száma, a hótakaró is vastagabb, mint az északi részeken4. Tavasszal csökken a szárazföldi (keleti) hatás, és a csapadék hónapról hónapra növekszik: május hóban esik a legtöbb eső. Az aránylag magas csapadékmennyiség kedvez a földművelőknek. Az őszi földközi-tengeri beáramlás okozta csapadéknövekedés néha kedvezőtlen is lehet. Télen a Földközi-tenger felől beáramló enyhe
ll

és nedves levegő egyértelműen előnyös: csapadékot hoz, esetenként korai
hóolvadást eredményez. ¦...>.< ¦ <, , . ¦¦¦:; ¦¦'¦..ri;..;. <•'.,, K
A lehullott csapadék hasznosulását jelentős mértékben befolyásolják a domborzati viszonyok és a felszínépítő kőzetek. A szűk völgyek és a meredek lejtők kedveznek a víz gyors lefolyásának, az agyagos felépítésű dombságon csökken a beszivárgás, aránylag sok víz kerül a völgyfenékre. Ilyen felépítésű a kürtöspusztai térség, itt ered a völgységet tápláló viszonylag bővizű Kürtös-patak.
A Hahót-Zalaszentbalázs-Magyarszedahelyi dombsor fő építő anyaga a homok (vályogos, löszös változatban) elnyeli a csapadékot, növeli a talajvizet, a völgyteknő vízmennyiségét. Mivel az erdőségek a lehullott csapadék jelentős részét visszatartják lombkoronájukon, számottevő a lefolyást gátló hatásuk is. Vidékünk erdőségei lombos fákból állnak, a hajdani nagy kiterjedésű tölgy- és bükkerdők fontos vízháztartási tényezők voltak. A Principális-csatorna völgye lefolyástalan medencék láncolatává vált. Vizeinek egy része a felszín alatt távozott a Mura felé, a másik rész helyenként állandó belvizet képezett, egyes területeket elmo-csarosított. A geológiai és természeti tényezők egybeesése alakította ki a völgység (Kanizsai-árok) déli részén a mocsárvilágot, aPalus Canisien-sist5, ami - mint fentebb jeleztük - hathatós védelmet nyújtott a "viharos" időkben az itt élőknek, de segítette élelmezésüket is: tavaik halfajtákban bővelkedtek, a kanizsai piacon keresett volt a "pötrétei ponty", a mocsarakban pedig dúsan tenyészett a közkedvelt csík.
Komoly akadályát képezte viszont a közlekedésnek, nehezítette a lakosság összejárását, árucseréjét, végső soron gátolta az itt élők életminőségénekjavulását.
A dombokról lefolyó vadvizek mellett bővizű források is táplálták a
völgység mocsarait. A völgymedence középső részén-Pölöskefő mel
lett -volt a berek vizeinek forrása, innen a víz északra és délre folytatta
útját. Mivel a víznek esése úgyszólván nem volt, csak kanyargott, mosta,
áztatta a völgytalpat, s mindkét irányban berket formált. A gyenge lefolyá
sú mélyedéseket belepte, töltögette az iszap, a vadvizek hordalékanyaga,
a folyóvízi homok, majd megtelepült a lápi, mocsári növényzet, ami le
hetővé tette a tőzegképződést. Az északi folyás hozta létre a 3300 holdas
Hahóti-berkef, innen indult a Peleske- vagy Pölöske-folyó, ami a Zala-
szentmihály határában lévő tavakat táplálta/táplálja. • ¦
12

A déli folyás Kacorlak határában - a Hosszúszigetnél - egyesült a Kanizsa-folyó vízével, amit több kisebb ér és patak is táplált: Berzence, Szakadat, Berenka, Tur, Szerdahelypataka, Dezics (Dezych)7. Vidékünkön a legjellemzőbb felszínformáló tényező az erózió, a víz pusztító és építő munkája. Ennek az eredményei azok a mély és a völgységre nyíló szűk horhosok, amelyeket a népnyelv gödörnek nevez, és névadással is megjelölt: Mélly-árok, Mák-völgy, Böge-völgy, Kút-völgy, Nagy-gödör, Erdéli-gödör stb.
A tájaknak sajátos arculatot, tulajdonságokat mégis csak az "emberkéz" ad, ha az emberi munka nem szelídíti, elvadul a táj. Több nemzedék nehéz és embert próbáló munkája kellett ahhoz, hogy a völgyfenékről kiszorult a víz, kiszáradt a berek és a totyogós rét, a dombokról is visz-szahúzódott az erdő, szántóföldek, szőlők, gyümölcsösök vették birtokukba, és kialakult a mai megnyugtató szépségű, emberléptű tájék, vidékünk.
A természeti erőkkel vívott állandó küszködés mellett mind gyakrabban kellett elszenvedni a társadalom egyes rétegeinek (egyedeinek) önkényeskedő, hatalmi törekvéseit és a történelem sorscsapásait, melyek nemcsak az előrevivő munkát akadályozták, de a népesség fennmaradását is veszélyeztették. E kettős küzdelem ellenére is a győztes az alkotó emberek sokasága, a nép, és a reménykedés évszázadai után a társadalomtudósok szerint közeledünk az emberi vágyálmok megvalósulásának évszázadához, illetve évezredéhez.
Jegyzet
Ekkor még a mai dombtetőkön hullámzott a tenger vize. A Földtani Intézet munkatársai az 1948. évi kutatásaik során ennek a tengernek nyomaira leltek megkövesedett csigák, kagylók, iszapevő állatok stb. formájában a börzöncei hegyi kápolna környékén. A földrajztudomány meridionális völgyeknek nevezi a Zalai- és a Somogyi-dombságra különösen jellemző, a hosszúsági körökkel, meridiánokkal párhuzamosan futó észak-déli irányú völgyeket. Az első katonai felmérés (1784) térképei is csak mocsarakat és erdőségeket jeleznek, a Szévíz völgyében pedig kiterjedt tó terült el. A
13

földleírók és az utazók vidékünket csak a "lakatlan mocsarak, féktelen vizek, sasfészek helységek, feneketlen utak" kifejezésekkel illették. A modern értelemben vett kultúrmunka (természetátalakítás) csak a XVIII. század második felében kezdődött. A jobbágyok miközben törték a rögöt, ásással ármentesítettek, művelték földjeiket, kultúrtájat formáltak és tartottak fenn.
4. Cseke Ferenc: A Principális-csatorna vízgyűjtőjének vízföldrajzi
viszonyai. Nagykanizsa, 1995. 35. o. (Nagykanizsai Honismereti
Füzetek sorozatban.)
5. Csak a XIX. század elején kezdődött meg a mocsárvilág tervszerű
mérnöki munkával történő víztelenítése, ami felölelte az egész évszá
zadot. A vadvizek elvezetése, az ezt szolgáló csatornahálózat gondo
zása ma is fontos feladata a Principális menti közösségeknek, hisz
az esőzések során nagy mennyiségű talaj mosódik le a domboldalak
ról, és a hordalék föliszapolja a vízfolyásokat és a csatornákat.
6. Századunk '80-as éveiben nagykiterjedésű, és 1-3 méter mély tő
zegtelepet tártak fel a hahóti, illetve a pötrétei berekben. A kitermelt
tőzeget szerves trágyával keverik, csomagolják, és részben hazai,
részben osztrák piacon értékesítik. (Búvár, 1988.7. évfolyam "Pusz
tuló tőzeglápok" 14. o.)
7. Dezics (Dezych), patak Bocska déli határában, középkori oklevele
inkben gyakran így nevezték a falu(rész)t is.
14


Nagykapornak
Homokkomárom*
NAGYKANIZSA
• Söjtör

• Orosztony



A Principális-völgymedence települései

15


D

Zalaszembalázs
Pölöskefő
Vasút Gelse

'" III "' Ml "' III '" I "" '" '" '" I '" II "' M '" III '" III "' II '" '" '" "' I '" '" I
Tengerszint feletti magasságim)
220-
200-180 -160-140-
120-100 -80-

Principális-csatorna
I ;-H



2,5 km

3,6 km



Zalaszentbalazs

Pölöskefő

Gelse

A Principális-völgy nyugat-keleti torzított keresztmetszete



II.
ZALASZENTBALÁZS ÉS VIDÉKÉNEK TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL A MAGYAR HONFOGLALÁSIG
Őskor.
Római kor.
Népvándorlás kora

Az újkőkor (Kr. e. 6000-4500.) kezdetén még gyéren lakott a Principális-völgymedence, de a korszak végén már kisebb telepek létesültek. Kőből készült eszközöket találtak Gelsesziget, Kilimán és Újudvar határában. Az itt élőkre is hatott az őskor első nagy technikai forradalma, mikor a gyűjtögető, halász-vadász életmódról áttértek az élelemtermelésre'. Az ember rájött arra, hogy ha a vadon termett növények magvait elveti, akkor többszörösét tudja learatni, és életét könnyíti meg, ha ezt tárolja. Számottevő újkori lelőhelyet tártak fel a régészek Nagykanizsa-Palin térségében, az Inkey-kápolna környékén. A zalaszentbalázsi Pusztatetőn az edényművesség "remekmüvei" kerültek elő, a Szőlőhegyi-mezőn mintegy 1,5 km hosszú település nyomaira bukkantak. A téglalap alakú házak gallyakból font oldalát kívül-belül agyaggal tapasztották be. A leégett házak maradványai közt vastag falú tárolóedényeket találtak, vörös festéssel díszített finom csészék darabjaira leltek. Háziállatokat is tartottak, amit a fennmaradt állatcsontok (juh, kecske, szarvasmarha) is igazolnak2. A rézkorból (Kr. e. 4500-2500.) származó eszközöket őriz a nagykanizsai múzeum Hahótról és Magyarszerdahelyről. Ebbe a korszakba sorolható a már említett Nagykanizsa-Inkey-kápolna mellett feltárt település fennmaradása. A gazdag leletanyag mellett egy kisméretű házra leltek, ami azért is említést érdemel, mert a megyében szinte egyedüli feltárt település a korai rézkorból. Zalaszentbalázs-Pusztatető lelőhelyen a hulladékrögök mellett már nem találtak háznyomot. Vidékünkön az erdők felégetésével nyert területek művelése, az irtásos földművelés terjedt el,


gyakori volt a tűzeset, így többször kellett lakóhelyet változtatniuk, és csak bizonyos idő elteltével térhettek vissza eredeti lakóhelyükre.
Szeméttel töltött kora bronzkori (Kr. e. 2500-800.) gödröket találtak a Kürtös-patak keleti partján emelkedő domb déli lejtőjén. A rendkívül gazdag leletanyag közt felszínre került több mint hatvan edény és több ritkaságszámba menő tárgy: állatszobrocskák, agyagból készített kocsi, agyagmécses stb. kerültek elő. Különleges leletnek számít a 7 cm magasságú női idol (bálvány), melynek anyaga tökéletesen egyezik az edények kaviccsal, kvarcittal soványított anyagávaP.
A késő bronzkori és vaskori lelőhelyek jegyzékében Gelsesziget, Homokkomárom, Magyarszentmiklós és Magyarszerdahely is szerepel*. A megye régészei5 Magyarszerdahelyen a Homoki-dűlőben 28 kelta és számos római kori sírt tártak fel. A kelta temetőt Ke. e. a III. század elejétől a II. század közepéig, az ugyanazon a helyen felszínre került római korit pedig a Kr. e. I. század közepétől a III. század közepéig használták.
A vaskorban (Kr. e. 800-12 körül), a IV. század elején megjelenik az első név szerint ismert nép, a kelták, és a következő évszázadban birtokba veszik a Kárpát-medencét. Bár az antik források harcias, hódító törzseikről írnak, vidékünkön a felsőrajki és magyarszerdahelyi leletek szerint inkább egy földművelő, állattenyésztő és háziipari munkát végző közösség élt.
A rómaiak már tartósan megülték a tájat, amikor a birodalomhoz csatolták a hozzávetőleg a mai Ausztria területét felölelő noricumi királyságot, ezzel egyidejűleg elfoglalták a mai Dunántúl nyugati sávját (Kr. e. 15). A rómaiak ellenőrzése alá került a híres Borostyánkő-út, így Zala megye a rómaiak által legkorábban megszállt területeihez tartozott". Időszámításunk első évtizedében megszállták a Dunántúl nyugati részét, majd amikor a keleti fele is római uralom alá került, megszervezték a Pannónia provinciát7. Félelmetes légióikkal biztosították a kereskedelmi utakat, ezzel akaratlanul is ide csalogatták a vándorló népek sáfárjait. A római kultúra nyomai nem csupán út- és épületmaradványokban, sírkövekben maradtak fenn, hanem az őket követő népek szokásaiban, magatartásában, világszemléletében is. Történészeink e korból származtatják a szőlőhegyek gesztenyéseit, a szőlő- és gyümölcskultúra elterjedését is. Magyarszerdahelyen 5 római kori lelőhely bizonyítja, hogy vidékünk is a rómaiak érdekszférájába került. Az 1971-1975 között végzett ásatások során itt
18 , |, .,

34 római sír került elő. Találtak itt olyan sírköveket, amelyek híres kereskedőcsaládok tagjaira, kereskedelmi lerakatra utalnak. A temető leletei között sok az itáliai importáru: üveg, díszes csészék, bronz kancsók stb. Mindezek azt jelzik, hogy vidékünk az Aquileiát Aquincummal összekötő útból elágazó kisebb út - ami Nagykanizsát megkerülve Magyarszerdahelyen át a régi 7-es úton haladt - révén bekapcsolódott a nemzetközi kereskedelembe*.
Alsórajkon a "kastélydombi településnyomok" legkevesebb kétszáz éves római jelenlét tanúi, a II. század végétől a IV. század végéig9. Szintén a II. század első felében használták a gelseszigeti temetőt (Gózon-erdő), ahol a kutatók 8 halomsírt (a sírhelyek kisebb-nagyobb halommal történő jelölése) tártak fel. Itáliai mintákat követő, boronavázas épületek fölé épült villa falainak és padlózatának maradványai kerültek felszínre a már említett alsórajki lelőhelyen. A kőépületek egyike - az ásatásokat végző régészek szerint-fűtőcsatornával ellátott, színes falakkal díszített fürdő lehetett. Mindkét lelőhely (Inkey-kápolna melléke, Alsórajk-Kas-télydomb) birtokközpont volt, ún. villa rustica. Az itt gazdálkodók voltak az elsők, akik a korábbi szárazföldi zárványok helyett táblákat alakítottak ki, így ők voltak hazánkban az első nagybirtokosok.
A zalaszentbalázsi dombtetőn is fordított ki az eke megformált kőtömböket, s a légi felvételek is római kori épületek alapjait valószínűsítették a Magyarszerdahely-Zalaszentbalázs-Hahót dombháton. Mindez arra utal, hogy ekkor már jelentősen megnőtt a vidék lakossága, A fejlődés azonban nem volt töretlen: többször megzavarták a barbárok támadás-saiyo. A legnagyobb pusztítás a IV. század végén következett be, amikor térségünket is elérte a nagy népvándorlás hulláma.
A népvándorlás korának (Kr. u. IV. évszázadtól a IX. évszázadig) egyik legérdekesebb lelőhelyét Kilimán-Felsőmajor dombháton tárták fel: egy nagycsalád 22 sírjából áll a teljesen feltárt temető; a sírok felét alaposan kirabolták, csak néhány csont maradt vissza a teljesen kirabolt sírból. Két másik sírban azonban érdekes és értékes darabokat találtak: aranytűk, féldrágakő gyöngyökből fűzött nyaklánc stb. A temetőt a IV. század utolsó harmadára és az V. század elejére keletkezik az ásatást végzők, akik a temetkezési és viseleti szokások alapján a rómaiak ellen lázadó, majd szolgálatukba lépett keleti gót-alán nemzetséghez kötik a lelőhelyet".
19

A néhány évtizedre megtelepült, nyílzáport zúdító lovas hunoknak egyik nép sem tudott ellenállni: 433-tól a Dunántúl is hun fennhatóság alá került, akik szétverték Pannónia összefüggő gazdaságát.
Vidékünket övező nagyobb térség is elnéptelenedett, a romanizált lakosság elvándorolt, vagy védhető, erődített telepekre húzódott. A virágzó római civilizációnak már csak a romjait találták az avarok (568).
A helyzet megváltozott az avar korszaktól kezdve, amikor is nagyobb számú avar és szláv népesség került ide. A VII. század első felétől Kanizsa környékén 15 avarkori település helye ismeretes. A Principális-völgyében Zalaszentbalázson a tsz-istállóknál (Varga-udvar) és a "Tót Mihálok réty-tyén", Hahóton a Sárkány-szigetre vezető út mentén találtak településre utaló nyomokat".
A Zala és a Mura között élt avar-szláv népesség kihasználva az ősi adriai út - amely a dunai átkelőn és a Vereckei-hágón keresztül egészen Kijevig hatolt - előnyeit, kapcsolatot tartott az észak-itáliai területekkel, de a század utolsó harmadában - "valamely relytélyes ok következtében" - mintegy száz évig, egészen a IX. század elejéig lakatlanná vált.
A VIII. században az avarok nyugati szomszédságában hatalmas birodalom alakult ki, urakodója -Nagy Károly'3 - 43 évig tartó uralkodása alatt szinte szakadatlan háborúkat vívott a szomszédos népekkel, így az avarokkal is. A Dunántúl területét a frank birodalomhoz csatolták.
Az Alsó-Zala-völgy és környéke a 840-es évektől a grófi ranggal rendelkező Pribina birtoka lett, aki a zalavári Várszigeten építette ki központját. Halála után fia, Kocel lett a Mosaburg (Zalavár) ura, majd a frank uralkodók megbízottjai irányították a vár életét.
A különféle gót és szláv, bolgár-szláv törzsek kisebb-nagyobb csoportjai itt is maradtak, elvegyültek a korábbi és ezután érkező népekkel.
Helynévanyagunk utal arra, hogy vidékünkön is éltek apró avar- szláv szórványok, akiktől honfoglaló őseink átvették településeik nevét. Szláv hatást őriz Palin, Bocska, Börzönce és Dusnok14 neve. Az itt élők a honfoglalást követően felszívódtak a magyarságba, hisz jelentékeny számot, erőt nem képviseltek.
A magyar honfoglalást követő Árpád-korban Zalavár egyre jelentősebb szerepre tett szert, amit a Nagykanizsa vidékéről származó leletegyüttes is bizonyít75. ¦ .-'¦<¦¦?:. •^ívS!¦;¦¦'¦ -"">; ¦'¦:'¦ ,',;•¦:. '•¦*¦... ¦¦ ! ;¦•"..¦:. . .¦ ¦¦¦, ..>..•
20

Jegyzet ; , ¦>', I,Í ¦ i' ¦¦¦ ,;.- > ¦ ' ' r.,, ¦. i ''¦... ¦¦ '. >: ¦ ¦.. . 'i i .¦¦¦, n ¦
1. Dr. Horváth László: Zala megye őskora. Nagykanizsa, 2000. Kézirat.
2. "Nagy utazás..." Kultúrák határán. Településtörténeti kutatások a
Szévíz és a Principális völgyében. Zalaegerszeg, 1994. (A zalaeger
szegi Göcseji Múzeum régészeti kiállításának ismertetője.)
3. Uo.
4. Dr. Horváth László: Nagykanizsa és környéke története az újkőkor-
tól a római kor végéig. In: Nagykanizsa, Városi monográfia I. kötet.
Nagykanizsa, 1994. 102. oldal.
5. A Hahót környéki mikrorégiós régészeti kutatások (1986-1994.)
- Nagykanizsa és Zalaegerszeg között húzódó medencében - sok
új ismerettel gazdagították a történettudományt.
6. Dr. Mutter Róbert: Római kor. Keszthely, 2000. Kézirat.
7. Uo.
8. Uo.
9. "Nagy utazás..." Kultúrák határán. Településtörténeti kutatások a
Szévíz és a Principális völgyében. Zalaegerszeg, 1994.

10. Dr. Müller Róbert i. m.
11. "Nagy utazás..." i. m. , ' i
12. Dr. Szőke Béla Miklós: A népvándorlás kora és a korai középkor
története Nagykanizsán és környékén. In: Nagykanizsa. Városi mo
nográfia I. kötet. 1994. 156. oldal.
13. Nagy Károly frank király 768-tól, császár 800-tól. Hódításaival hatal
mas birodalmat hozott létre, amely felölelte Nyugat- és Közép-Euró
pa csaknem teljes területét. Birodalmának része volt a Dunántúl
nyugati fele is.
14. Dusnok: "Pölöskefő község központi belterületének részévé vált la
kotthely" (Helységnévtár, 1973). A kereszténység elterjedésével egy
re gyakoribbá vált, hogy magánbirtokosok és egyházak felszabadítot
tak (rab)szolgáikat azzal a kötelezettséggel, hogy a felszabadító lelki
üdvéért évenkénti gyászmisékre pl. adományokat adnak vagy külön
féle munkálatokat végeznek. Azokat, akik ezt a szolgálatot vállalták
dusnokoknak (a szláv dúsa - lélek - szóból) nevezték. Dusnok
falu hajdani lakói a veszprémi püspökség vagy a zalavári apátság
dusnokai lehettek. ,
21

Bocska és Palin falunév alapjául szláv eredetű személynév (Buchka illetve Pamlény) szolgált. Más felfogás szerint szintén szláv nyelvekből származó bocska (hordó, faedény jelentésű) főnévből alakuli ki.
Börzönce a falun keresztül folyó patak (Berzence)-ról kapta nevét, A pataknév szláv eredetű, tulajdonképpeni értelme "Nyíres-patak". (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1988. 15. Dr. Szőke Béla Miklós i. m. 193. oldal.
22

¦ . ¦ ¦¦¦ ¦¦¦¦•.,-. ¦ III. ^-^,
ZALASZENTBALÁZS ÉS VIDÉKÉNEK TÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN
A magyarság megjelenése (a gyepű, gyepűelve kérdései).
A településhálózat kialakulása az Árpád-korban.
A településhálózat a késő középkorban, a társadalmi-gazdasági
viszonyok alakulása, a birtokos családok és kiemelkedő
személyiségek
A Dunántúl nyugati része kimaradt a korai (X. századi) foglalásterületből, így a Zalától nyugatra fekvő rész is csak a XI. században került a honfoglalók birtokába. Kalandozó őseink súlyos vereséget szenvedtek 955-ben Augsburgnál (a Lech-folyó partján). A csatában életét vesztette
— kivégezték - Zala megye területét megszálló Vérbulcsú nemzetség
törzsfője, s a nemzetség földjei királyi birtokká váltak, a rajtuk élő népek
egy része pedig a várispánság katonai szervezetébe, a királyi népek (a
nem adózók) sorába jutott. Csak I. Ottó német-római császár seregétől
elszenvedett vereség után vették hatalmukba az egész Kárpát-medencét.
A történészek szerint határt szabtak a magyarság terjeszkedésének a nyu
gati sűrűbb lombozató, csekély aljnövényzetük miatt legeltetésre alkal
matlan bükkerdők, más vélemény szerint az ide települt idegen (szláv)
nyelvű lakosság miatt idő kellett ahhoz, hogy a közvetlen egymás mellett
élés feltételei megteremtődjenek. Mások a történeti források alapján úgy
vélik, hogy már korábban birtokukba vették a vitatott területet. 899-ben
Arnulf keleti frank uralkodó a magyarokkal lépett szövetségre itáliai el
lenfele, Berengár király ellen, és a magyarok Pannónián át vonultak a
Pó-síkságra, ahol döntő vereséget mértek Berengár seregére. Itáliai tartóz
kodásuk alatt meghalt "régi barátjuk", Arnulf császár, így a vele kötött
szerződés, amely a magyarokat Pannónia kíméletére kényszerítette, érvé
nyét veszítette. A magyar sereg Itáliából hazatérőben Pannónián vonult
keresztül, és megsemmisítette Arnulf hűbéresének-Braszlav hercegnek
— tartományát. Még 900 nyarán a Tisza vidékén s a Garam és Vág közt
23

tanyázó törzsek a Dunán átkelve, minden ellenállás nélkül vették birtokukba a gyéren lakott területet, a források szerint 900-ban már a Dunántúl is kezükre jutott.
Szinte bizonyosra vehető, hogy vidékünkön, a Principális-völgymedencében csak a XI. században kezdődött a letelepedés. Az eddig feltárt régészeti leletek (Hahót, Cseresznyéskert-dűlő; pusztaszentlászlói temető; Zalaszentmihály, téglagyár területe) a XI. századból, pontosabban annak utolsó negyedéből valók. Lényeges, hogy az utóbbi népességnek ősei pogány temetkezési rítusaikat teljesen elhagyták. A XI-XII. századra keltezett egyházi emlékek, mint az Alsórajkon talált toronypáros, az Újudvar és a hahóti rk. temlpom mellett feltárt romok az egyházi javadalmazást feltételezik.
A magyarság korán felismerte, hogy a Kárpát-medencében élő népek számára a megmaradás útjául csak az kínálkozott, ha gyorsan beépülnek a Krisztus hitét valló feudális Nyugat-Európa közösségbe. A XI. századi letelepedésre utalnak a falunevek vizsgálatai is. Bár okleveleink csak a XIII. és a XIV. század első évtizedeiben említik először falvaink nevét (Börzöncét-Berzencze - 1261 -ben, Zalaszentbalázst-Szent-Balázs - 1320-ban, a korábban Piliskének - ma Szévíznek - hívott patak fejénél, forrásánál épült Pölöskefőt pedig 1354-ben), figyelembe kell venni, I hogy ezek az évszázadok csupán azt jelentik, hogy az oklevél keletkezésének, kiállításának évében a falu önálló település volt, vagyis kialakulása, benépesedése ennél korábbi időben történt.
Honfoglaló nemzetség nevét viselő felunevünk ugyan nincs, de már első királyaink is szívesen fogadták a német lovagokat, akik vitézi szolgálatot teljesítettek a belső küzdelemre kényszerült királyi hatalomnak: gazdag jutalomban, birtokadományban részesültek, s rövid idő alatt teljesen elvegyültek a magyar nemzetségekkel. így került vidékünkre III. Ist- j ván uralkodása idején (1162-1172.) a Haholtok vagy Haholdok, a ma- ' gyár nyelvhez idomított néven Hahótok nemzetsége is. Leszármazottjuk Búzád pozsonyi ispán, kinek ivadékai később Hahót-Buzád nemzetségként szerepelnek történelmünkben, s akik teljesen összeolvadtak a törzsö-kös magyar nemességgel. A Hahót-Buzád nemzetségből származott Arnold, ki Hahóton - a korán három ágra szakadt nemzetség közös temetkezési helyéül - bencés monostort alapított'. Nevükhöz fűződik a kereszténység térhódítása: a Búzád nemtől származó I. Csák alapítja az
24

1230-as évek végén az Alsórajk-kastélydombi kolostort. A Szent Szűz tiszteletére szentelt premonteri monostort III. Búzád fia Szabari Atyusz. A tatárjárást követő években Raykon (Felsőrajk) épült az ország első Szent Erzsébet tiszteletére emelt templom.
Köztudott, hogy a magyarság és a nyugati szomszédos népek között is egy lakatlan, bár nem járhatatlan vidék, a gyepűelve húzódott. Kiterjedése mindig a magyarok és a szomszédok egyensúlyától fligött. A kalandozások idején pl. egészen az Enns folyóig tolódott ki a nyugati határ, ami az augsburgi vereség után természetesen keletebbre került. A gyepűelve mögött húzódott a gyepű, ez a természettől és mesterséges védmű-vekkel megerősített vonal. A gyepük mögé királyaink kedvezményezett népeket telepítettek azzal a feladattal, hogy lássák el a határ katonai védelmét. Ilyen gyepü mögötti település volt Kürtös falu (később Kürtöspuszta) is2. A zalai várispánsághoz tartozott, nevét a benne lakó kürtösöktől kaphatta, akik határőrzési feladatot láttak el. A zalai várszervezet központja Kolon volt, amit - a feltételezések szerint - a XI. század végén felváltott Zalavár. A település neve később is szerepel okleveleinkben, de a lakóközösség eredeti szerepéről nem esik szó.
A XIII. századtól már úgy is keletkeztek felunevek, hogy a birtokos neve mellé a "-falva" vagy ,,-lak" végződést illesztették. A mi esetünkben a Kacorlak és Sárkánysziget helységnevek előtagja is a birtokos család nevét jelenti. Zala megyében is elég gyakori volt, hogy a felépült templom védőszentjéről nevezték el a közelében létesült falut3. Mivel környékünkön, a Bocska-Börzönce-Kürtöspuszta, illetve Pölöskefő-Kacorlak-Magyarszedahely négyszögben valószínű még nem volt templom, feltételezhető, hogy a felsorolt települések központjában, jól látható dombtetőn építettek templomot Szent Balázs tiszteletére, s a templom védőszentjének nevét kapta a falu: Szent-Balás4.
Vidékünk településeit név szerint azalavári apátság alapítására vonatkozó oklevelek említik először. Tudott, hogy ezen oklevelek: az 1019, az 1024-i, az 1101-i XIV. századi hamisítványok, vagyis nem a XI., hanem a XIV. századi állapotokat tükrözik. Az 1019. évi oklevélnek van egy XI. századi összeírásra visszavezethető része, amelyben egy Szent Györgyről elnevezett királyi kápolna is szerepel Pacsán. Az oklevelek bizonyító erejűek a tekintetben, hogy a Principális-völgymedence már az 1300-as években településektől tarkított táj lett, hisz az említett forrá-
25

sok a népesebb falvak (Bak, Pacsa, Rajk, Gelse) mellett a kisebb telepü
lések egész sorát említik: Ung-, Báránd- és Barnakpuszta, Palkonya, Igri-
cze, Kerecseny, Orosztony, Dusnok, Pölöskefő stb. A nevezett települé
sek a zalavári apátságnak adóztak, s azért nem szerepelnek a felsorolásban
a Söjtöri-hát falvai, mert azok királyi birtokként a királynak vagy kisebb
nemeseknek, s ha volt, egyházuknak szolgáltak. ¦ ¦
Szentbalázs egyháza az 1002-ben alapított veszprémi püspökségnek fizette a tizedet5, illetve mivel a püspökség nagy kiterjedése (magába foglalta Veszprém, Somogy, Zala, Pilis és Fejér megyéket) nehezítette a tized beszedését, a szepetneki tizedkörzetbe vitte természetbeni adóját. Ugyancsak a püspökségnek adózott Hahót, Falkosi, Kaczorlak és Szentmiklós is. A források a völgység nyugati oldalán csak Szentbalázs és Hahót egyházát említik, a később -1019-ben-alakult zalavári apátságnak csak földje volt Bocskában és Pölöskefőn, de egyháza csak a keleti oldalon. A tizedszedési jog miatt többszöri viszály keletkezett a két joghatóság között, nem egyszer pápai bírák jelenlétében, zsinaton döntötték el melyik egyház kinek fizet.
A XIII. században a hahóti bencések mellett megjelennek más szerzetesrendek is: Újudvaron6 a johanniták építettek monostort: félköríves kapuzatának timpanonját, illetve annak faragványait a művészettörténet a XII. század elejére keltezi7. A lovagok újudvari "társasháza" az Anjouk korában is hiteles hely volt. Alsórajkon az alsólendvai Bánfi család alapított kolostort ^.premontrei8 kanonok számára. Szintén a Bánfiak birtokához tartozó Pölöskén Szent Katalinról elnevezett domonkos rendi zárda működött, amelyet a már említett Arnold főispán alapított.
A fent említett reprezentatív kulturális központok mellett több kisebb településnek volt papja vagy temploma. Zsigmond király urakodása idején (1378-1437.) volt papja, illetve temploma Kürtös falunak, Börzön-cének, Fakospusztának, Szerdahelynek, Pölöskefőnek és Kacorlaknak is. A Zalavári Apátság történetében Dusnok kőkápolnájáról olvashatunk, mely a pacsai plébániához, illetve a zalavári apátság, majd a veszprémi püspökség joghatósága alá tartozott. Említés történik a pölöskei ferencesekről is, az első közös vagyonnal nem rendelkező kolduló rendről, akik a társadalmi hatást, a lelkipásztorkodást, a hittérítést tűzték ki célul. Nagy szegénységük dacára a tudományokat is művelték, s a művészetek terén is voltak jeleseik. Ugyancsak ferencrendi kolostort épített a XIV. század-
26



ban a Hahót-Buzád nemzetségbeli Falkosi család az alsófakospusztai dombon. A kolostor a török támadások következtében a XVI. század első felében néptelenedett el.
Ha figyelembe vesszük, hogy a szerzetesek többsége a vallási teendőkön kívül különböző mesterségeket is ismert, műhelyekkel rendelkeztek, földet müveitek, utakat építettek és erdőt irtottak, megalapozott az a feltevés, hogy a Principális-völgymedence, a török megjelenése előtti időkben gazdasági és kulturális téren egyaránt országunk fejlett terrénuma volt. Az ásatások is a népesség gyarapodásáról tanúskodnak. Alsórajkon a Kastélydomb területén 1987-1993 között végzett kutatás során 310 sírt tártak fel. A temető - a XIII. század közepétől a XVI. század közepéig temetkeztek ide - több mint 400 elkülöníthető egyén maradványait tartalmazta, anyaga a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetébe került.
A letelepedéssel párhuzamosan megváltozott az itt élők gazdálkodása. A korábban túlsúlyban lévő ló- és juhtartás mellett növekedett a szarvasmarhaállomány, könnyebbé vált a földművelés. Helyhez kötötte őket a sertés és a baromfi tartása. A gabonatermesztés mellett szükségessé vált a kezdetleges takarmánygazdálkodás. Ennek érdekében a szállások mellett kaszálókat alakítottak ki, amit egyre jobban gondoztak. Az emberi táplálkozást segítő növények termesztésére a ház körül fonott vesszősövénnyel bekerített kertek létesültek. Megváltozott az állattartás módja is: az állatokat a település melletti karámokban őrizték, télen ólakban tartották.
A helyben lakás segítette a mezőgazdaságtól való elkülönülést (fazekasság, fonás-szövés). Számtalan lelet bizonyítja, hogy a magyarok között képzett mesterségbeli tudással rendelkező kovács, fegyverműves (íjas-mester), ötvös, szíjgyártó stb. is volt.
Szaporodtak a szalmával fedett kunyhók mellett a föld feletti építmények, boronaházak készültek. Az egykori szállások falvakká nőttek.
Az elmondottak azt bizonyítják, hogy térségünkben is már az Árpádok korában kialakult a mai településhálózat váza: szinte egymáshoz tapadtak a lakott helységek, hisz alig volt köztük 2-3 kilométer a távolság. Az úthálózat kialakulása, fejlődése során több kisebb település elpusztult, felszívódott, nevüket már csak dűlőnevek, határrészek őrzik. A kedvezőbb fekvésű falvak később vásároshelyekké lettek: Pacsa, Szentbalázs, Magyarszerdahely, Újudvar. Szerdahelyt átszelő út kötötte össze a völgy-

séget keletről és nyugatról keretező dombsor falvaival. Valószínű ezért választották lakóhelyül a pálos barátok. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend telepeinek többsége a török hódoltság korában elpusztult. Jelenlétük és a völgyet keresztező út miatt a település központi szerepet töltött be, az Anjouk korában vásáros hellyé vált. Segítette fejlődésüket, hogy a XIV. században az országos politikai tevékenység súlypontja a déli országrészek felé tolódott. A virágzó itáliai kereskedelem, a nápolyi hadjáratokat kísérő élelmiszervásárlások is kedvezően hatottak. A fellendülést gyorsította a már korábban kiépült úthálózat. A megyét északon és délen egyaránt országos útvonalak keresztezték: a "Megyei Nagyút" és a "Hadinagyut". Ezeket kötötték össze azon észak-déli irányú utak, melyek közül kettő a Principális-völgymedencén át vezetett: az egyik Kanizsáról indulva nyugatnak hajlott, és Szentbalázs, Hahót, Bak érintésével érte el Egerszeget, a másik Gelsén át vezetett észak felé, s Felső-rajknál elágazva Pacsa, illetve Pölöske irányában haladt tovább. A völgymedence lakói aránylag könnyen megközelíthették Kanizsát, ahonnan öt irányban is vezettek utak. Nem véletlen, hogy Szentbalázs a XV. században sókamarai székhely9.
A településhálózat a XV. században elérte legmagasabb sűrűségi szintjét. Adott volt a letelepedés egyik legfontosabb feltétele a forrás, a patak és a talajvíz közelsége is. Az állattartáshoz dús fűvű legelők, a dombhátak tisztásain jó szántóföldek álltak rendelkezésre. Az erdők nemcsak vedel-; met és építőanyagot adtak, de a gyűjtögetés révén az élelmezés kiváló terepéül is szolgáltak. Már a középkori írásos emlékek dicsérik a vidék természeti szépségében való gazdagságát, bővizű forrásait, a völgyeket öntöző folyóit. A legrégibb falvak az egészen zárt völgyekben vagy a széles sávban elnyúló völgypatakra könyöklő dombhátakon keletkeztek. Mivel a falvak az erdőségek közelsége miatt sem nőhettek nagyra, és a kor agrotechikájának megfelelően a művelendő földeknek közel kellett feküdni magához a településhez, a népfelesleg kitelepült, megszállta a kisebb szárazulatokat, szigeteket: új falut alapított. A népesség sorsának alakulásában pedig egyre fontosabb szerephez jutott a kialakulóban lévő feudális nagybirtok: gyakran az egyházi és világi földesurak kezdeményezték új települések létrehozását.
A honfoglaló magyarság nem pusztította el az itt talált népességet, hanem mellételepedett, magába olvasztotta őket. , •. < •, .' .
28

A völgymedence és vidéke az 1002-ben, vagy talán Géza fejedelem ideiében (970-977.) alapított veszprémi püspökség joghatósága alá tartozott, de jelentős birtokai voltak a püspöki joghatóság alól kivett királyi zalavári apátságnak is: a keleti oldalon sorjázó falvak többsége fennhatóságuk alá tartozott, míg a nyugati oldalon csak Fűzvölgyön, Pölöskefőn és Börzöncén voltak birtokaik. Mivel a veszprémi püspök a megyében lakó minden személyre és testületre (így a kolostorokra is) ki akarta terjeszteni hatalmát, számtalanszor összeütközésbe került a püspöki joghatóság alól kivett zalavári apáttal. E pereskedés szereplője volt pl. a pacsai, rajki, orosztonyi és újnépi plébános is, s tárgya hosszú ideig a dusnoki (duzsnaki) kápolna, illetve az itt szedhető tized (dézsma) ügye, mert a püspökség 1337-ben királyi parancsra oltalma alá vette a pacsai egyházat, hova Dusnok is tartozott, bár korábban a zalavári apát plébániája volt. A fehérvári apát is jogokat követelt magának Újudvar és Dusnok vonatkozásában, de több hasonló pereskedéstől függetlenül a Mohács előtti korszakban a zalavári apátság maradt a térség legnagyobb birtokosa. Az adózó földek fekvéséről is felvilágosítja az olvasót a tizedfizetö helyek felsorolása: Orosztony, Pacsa, Dusnok, Kerecseny, Gelse, Rajk, Igricze, Ung, Peleskefő;o. A környező falvak bor- és gabonaadót (tizedet) fizettek az apátságnak.
A világi előkelőségek közül a Haholdok, a Hahót nemzetség kapott jelentős birtokadományokat a Zala alsó folyása és a Dráva között, de birtokaik zöme a völgymedence nyugati oldalán feküdt Hahót, illetve később Sárkánysziget központtal. Vándor László, a zalaegerszegi múzeum igazgatója szerint a kor 21 kisvára közül 12 a Hahótok birtokán épült. A Hahót nemzetség, mely többjeles egyházi és világi férfiakat, bánokat, hadvezéreket adott a hazának", korán három ágra szakadt, majd Hahóti Benedek és László gyilkosság miatt elveszítette birtokai nagy részét, ezzel párhuzamosan hatalmuk, befolyásuk is fokozatosan csökkent, s a XVI. század közepén már csak 12portája12 volt Haholthy Miklósnak és özvegye Haholthy Jánosnénak. Károly Róbert uralkodása (1310-1342.) utolsó évtizedében a nemzetség Búzád ága már teljesen háttérbe szorult, egyes tagjai itt-ott feltünedeznek kisebb jelentőségű várak élén, de kiemelkedő szerephez már nem jutottak. Országos méltóságig emelkedett viszont a nemzetség alsólendvai Bánfi ága. Mátyás király korában a született bárók között említik Bánfi Miklós horvát bánt, aki Zala vármegye
29

örökös ispánja címet is kapott, de Mátyás uralkodásának utolsó évtizedében kegyvesztett lett, a börtönt sem kerülhette el, birtokait pedig elvesztette. A Bánfíak birtokosok voltak a völgység északi részén is, központjuk Alsó-Lendva volt. Egy 1389. évi összeírás szerint birtokuk nyolc mezővárosból és 128 faluból állott.
Az új arisztokrácia kialakulásakor több idegen is magas rangra jutott hazánkban, így többek között a dalmáciai Treutel Miklós, Károly Róbert kipróbált híve, Garai Miklós nádor rokona és pártjának egyik oszlopa. Gyorsan emelkedett a hivatali létrán; Pozsony vármegye élére került, majd Zsigmond korában, pontosabban 1402-ben királyi tárnokmester lett. Birtokai voltak Gelsén, Kacorlakon és Börzöncén is. A család azonban már a következő évszázadban kihalt. Egy család tudta csak megőrizni és folyamatosan gyarapítani birtokát és hatalmát, az Osl nemzetségből szármató Kanizsaiak13, akiknek hatalmas vagyona a fiúsított Kanizsai Orsolyával kötött házassága révén 1532-ben Nádasdy Tamás'4 kezére került. A Kanizsaiak uralmi területe Károly Róbert uralkodása alatt gyorsan nőtt. Számunkra birtokszerzéseiknek csak a kanizsai váruradalmat érintő része érdekes: 1325-ben megvásárolják Palint, terjeszkednek Somogy megyében, majd Gelse, Kacorlak, Gelsesziget és Újnéppuszta térségében lettek birtokosok. Bár Zalaszentbalázs és közvetlen környéke nem volt vártartományuk része, de a nyugati védőbástyává nőtt vár közelsége, urainak gazdasági és hadászati rangja döntő hatással volt az egyész völgység lakosságának sorsára is. Familiáriusuk, Zele Jakab a XVI. század folyamán Zalaszenbalázs kizárólagos urává lett. Nyugodtan mondhatjuk, hogy színre lépésükkel új korszak kezsődött a Principális-völgymedencében is.
Vidékünk már a XIV. században sokat szenvedett a feudális tartományurak túlkapásaitól, a főúri ligák hatalmaskodásaitól. Kanizsa vára a főként Vas megyében birtokos, agresszív Kőszegi családé'5 volt, de Károly Róbert 1323-ban a Sopron megyei Osl családnak adományozta, akik családi nevüket is Kanizsaira változtatták. A donációt követően szinte állandósult a harc a két család között; a Kanizsaiak hadaikkal gyakran vonultak északnak, a Kőszegiek magánhadserege pedig Kanizsa megvételéért délnek. Birtokszerzéseik közben nem riadtak vissza a rablástól, gyújtogatás-tól és az erőszakos birtokfoglalástól sem. A Kanizsaiak gyakran kísérték fegyvereseikkel nápolyi hadjáratai során I. Lajos királyt, s szolgálataikért
30

magas egyházi és udvari méltóságokat kaptak, s könnyűszerrel gyarapít-hatták birtokaik számát.
A völgység nyugati oldalán, a Söjtöri-háton, Zalaszentbalázs környékén is a Kanizsai család familiárisa, Zele Jakab volt a földesúr.
A következő évszázadban újabb hatalmi harcok színtere Kanizsa és környéke: az I. Ulászlót támogató Rozgonyiak rontanak az özvegy Erzsébet királyné pártján álló Kanizsaiakra. 1443-ben már Kanizsa várát is ostromolják, hadak vonulnak szinte minden irányból, s csak a Hahót nemzetségből származott alsó-lendvai Bánfíak segítségével sikerült az egyébként jól megerősített várat felmenteni.
Kanizsai László, a család urolsó felnőtt férfi tagja (meghalt 1525-ben), Kanizsai Orsolya atyja, Hunyadi János udvarában nevelkedett, oldalán hősiesen harcolt, és elsőként csatlakozott a trónküzdelmek során Hunyadi Mátyáshoz, aki Vas és Zala megyék főispánjává nevezte ki. A sok háborúskodással járó pártviszályok után Mátyás uralkodásával nyugodtabb, biztonságosabb korszak köszöntött Dél-Dunántúlra is.
Hogy vidékünk is szenvedő tárgya volt annak a forgatagnak, amit a történelem trónviszályok, feudális anarchia, főúri ligák harca címen tart számon, szemléltetően bizonyítják a sorozatos birtokadományozások. Gyakran szerepelnek például az adománylevelekben a kacorlaki földek. A XIV. század elején még Gelsével és Börzöncével együtt a főúri ranglistán gyorsan emelkedő Treutel Miklós birtoka, de már 1328-ban Károly Róbert másnak adományozta, bár a század végén visszakerült az idegen származású Treutel Miklós utadihoz, ők viszont Zsigmond királynak adják cserébe más megyében fekvő földekért. Zsigmond király felesége, Mária viszont királynői birtokot a Kanizsaiaknak juttatja, s Kanizsai László adja tovább "hű szolgálataikért" a Vas megyei származású Kaczo-roknak, de már 1525-ben zálogjog címén Sárkány Mihályt iktatták be a kacorlaki birtokba. Még az igazán apró településnek számító Bocska sem kerülhette el a hatalmi harcokat kísérő birtokcseréket. A XIV. században még a Hahót nemzetség birtoka: Hahóti Jánosnak nem lévén fia, Anna nevű leámyát Nagy Lajos király fiúsítja, s megerősíti Bocska birtokában. Később leányágon a Debrenteiek kezébe kerül, akik hűtlenségük miatt elvesztették, s Mátyás királytól a Kanizsaiak kapják jutalmul. A XV. században már ugyanitt birtokosként szerepelnek a Kávásiak, kiknek leánya, Tejedi Imre szombathelyi és győri várnagy felesége, s az ő birtoka
31

lesz több Hahót nemzetségbeli javakkal együtt; nem sokáig, mert 1466-ban Mátyás király a Tejedeiek birtokrészét másnak adományozza. Új birtokos tűnik fel a következő évszázad elején: Tejedi Imre leányát feleségül vette Sárkány László, akinek fiai a Kávásiak részét is megszerzik. Hosszan lehetne sorolni a földek kézről-kézre adását, vándorlását, ami csak Nádasdy Tamás országlása idején szünetelt, de ekkor már az eddiginél is súlyosabb gondok, veszélyek fenyegették a falvak népét.
A hatalmas kanizsai vagyon házasság révén a Nádasdyak birtokába került, akiknek fő tartózkodási helye, birtokközpontja Sárvár volt ugyan, de a zalai hosszanti völgyek, illetve az itt vezető utak, s maga a vár továbbra is fontos események színtere. Nádasdy Tamás nádor, országos főkapitány, horvát-sziavon bán a Dráva-Száva közén fekvő birtokainak igazgatása, terményeinek a nyugati piacokon történő értékesítése, főképpen pedig a végvárak karbantartása, a végvári katonaság élelemmel és hadfelszereléssel való ellátása mellett is legfontosabb feladatának tartotta űr török előnyomulás megfékezését, s ennek érdekében Kanizsa várának megerősítését.
Térségünkben csak a Kanizsaiak birtokai szerveződtek, nőttek uradalommá, s az egykori várkötelékből kiszakadtak közül sokan váltak kisbirtokos, egytelkes nemesekké, akik sorsukon úgy igyekeztek változtatni, hogy főúri szolgálatba léptek, familárisokká lettek. A háborús idők, a főúri ligák hadakozásai kedveztek a félkatonai rétegből való kisbirtokos nemesség felemelkedésének. Egyesek a hatalmasok magánhadseregében, mások a várak, a gazdagság irányításában vállaltak szolgálatot, s uraik támogatásával bekerültek a vármegye tisztikarába, s vagyonukat gyarapították. Ilyen, a birtokperekben és a megyei igazgatásban gyakran szereplő kisnemesek vidékünkről: Szentbalázsi János, Kökényesi Zele Bertalan, Jacobus de Zentbalas (Szentbalázsi Zele Jakab), K. Kaczor János, Szentbalázsi Péter, akit 1460-ban Mátyás király erősített meg szentbalázsi birtokában, Kürtösi Pál, Kürtösi Balázs, Berzenczei Péter, Orosztonyi Lőrincz, Rajki Mihály, Kávási György és Sárkány Mihály. Alispán volt a Hahót nembéliek familiárisaként Rajki János fia, István, később szintén alispán Rajki Miklós, Kaczor György és szentbalázsi Szele Antal a XV. század utolsó évtizedében. Mindketten a Kanizsaiak familiárisai. Zsigmond király uralkodása alatt kapott címeres nemesi levelet a szentbalázsi, zelefalvi, kökényesi előnevet viselő Zele család. Maga a név "A Gelsével
32

szomszédos Szele-Sziget, vagyis a mai Gelsesziget" összetételben tűnt fel először. Kempelen Béla már családnévként és szentbalázsi jelzővel szerepelteti a Szele, latinosán Zele főnevet"5. A XV. században már a megye több helységében volt birtokuk, 1513-ban csak Szentbalázson és Kisfaludon'7 birtokosok. Szentbalázsi szőlőjük után a Szelek 150 köböl - 14 pintes - ,jó édes mustot fizettek évenként tized fejében a veszprémi káptalannak". A család egyik őse lehetett az a Szele Jakab, aki Laki Kaczor Jánossal és több társával együtt a Rozgonyiak által ost-romlott, sőt ideiglenesen elfoglalt Kanizsa várát védelmezte. A következő, 1444. évben már azon "a megyéből való négy derék férfiú" egyike, ki esküdtként segíti az ispán és a szolgabírák munkáját. A század végén "Szent-Balási Selle Antal" 1496-1497-ben alispán. A XV. században tehát a nagyhatalmú Kanizsai család femiliárisai a Zelék, akiknek utódai a Kanizsa várát is birtokló Nádasdy Tamás, majd halála után (1562) özvegyének, Kanizsai Orsolyának a szolgálatában állnak. Csányi Ákos, Nádasdy Tamás sárvári uradalmának várnagya vette maga mellé Kanizsára tiszttartóként Zele Jakabot, az egykori alispán leszármazottját, aki nemsokára a vár prefektusaként teljhatalommal intézte nemcsak a vár belső ügyeit, hanem a vártartományhoz tartozó javadalmak beszedését és a vár fenntartásával járó munkálatok szervezését is. 1554-ben megyei dikátor lett, vagyis a térség minden faluja és jobbágya felett büntetőbírói hatalmat gyakorol. Jogkörével nemcsak élt, de vissza is élt, mert közismerten erőszakos "szinte kegyetlen volt ajobbágyokkal szemben". Csányi Ákos 1554-ben megbotránkozva írta urának, ki ekkor már az ország nádora volt, hogy Kis Ferenc nevű jobbágyát Zele Jakab kivégeztette. Nádasdy Tamás gyakran volt távol birtokától, s távollétében officionálásai sokszor még a nemesi és polgári kiváltságokat is figyelmen kívül hagyva intézkedtek. Szintén Csányi Ákos levelezéséből tudott, hogy Orosztony Péter egyszerű lopásért is ki végeztette jobbágyát. A XVI. szátad közepén korszerű védelmi rendszert építenek Kanizsa vára köré, a munkák fö irányítója Zele Jakab, aki ekkor vált hírhedtté nemcsak a falvak lakói, hanem hivatali társai körében is. Nem véletlen, hogy jobbágyai éppen az erődítési munkálatok során 1555-ben küldték panaszos levelüket Sárvárra "Nagyságos Asszonyunknak". Zele Jakab egy nyáron ötször is kirendeli őket szántani, néha 15 napig voltak távol házuktól, s a szántás mellett menni kellett a vármunkálatokhoz is. Kora tavasszal - írták a
33

panaszosok-megkezdték a vaj- és túrószedést, s ezt még nyáron ötször-hatszor megismételték. A borjakat ellenszolgáltatás nélkül elvitette a falvakból. Önérzetükben megsértve írják, hogy mindezek "fölötte nagy rut szitkot mi veit rajtuk,... azt monda: hova mentek kerösztös bestyék"19. Szentbalázsi Zele Jakab 1568-ban Zala megye alispánja, akinek Kisfaludon és Szentbalázson csak hat portája és a megyében 35 újonnan telepített jobbágytelke volt, de az egész vidék rettegte hatalmát, hisz a földesúri uralom mellett megtestesítője, képviselője volt az állami végrehajtó szervnek is. Erőszakossága közvetlen környezetét, családját sem kímélte; "...Zenthbalas vásárja alkalmával embereivel megverette Zele Jánost". Csányi Ákos egy másik leveléből tudjuk, hogy a viszály nem szűnt meg a két testvér között; 1557-ben Nádasdy Tamást kéri, hogy írjon Zele Jánosnak, aki "...sem Istent, sem atyafiságot nem ismer", megverte testvérét. Zele Jakabot még ez év júliusában súlyos baleset is érte: molnári házában feleségével és gyermekével szobájukban üldögéltek, s egy leszakadt ge-rende rájuk esett, nagyon megsérült "sokáig szólni sem tudott", s Csányi még decemberben is arról írt urának, hogy "Zele uram beteg".
A fentiek sem mérsékelték Zele Jakab erőszakosságát, gazdagodási vágyát, mert újabb visszaélésekkel vádolták; megkárosította az uradalom jobbágyait. Maga a nagyasszony - Kanizsai Orsolya - vizsgáltatta 1560-ben jobbágyai panaszát. Csányi Ákos-Zele Jakab anyai nagybátyja - több tanú meghallgatása után cáfolta unokaöccse bűnösségét, de a hamisan vádlókat is felmentette. Másutt arról olvashatunk, hogy a Zele családnak 1578-ban kúriája volt Szentbalázson.
A Vas megyei Kaczor Miklós gencsi birtokaiért cserébe kapta 1431-ben kacorlaki földjeit, de már korábban is a Kanizsaiak szolgálatában állt, mert a csere "...a Kaczorok hű szolgálataiért" történt. 1443-ban a Rozgonyiek ellenében az alsólendvai Bánfíak oldalán, Kanizsa védelmezői között volt Kaczorlaki Miklós fia János, aki a század közepén Zele Jakabbal együtt a vár korszerűsítési munkálatainak egyik irányítója. A Laki Kaczor család egy másik tagja K. György 1495-ben a megye alispánja, s többször szerepel megyei esküdtként is. Házasság révén rokoni kapcsolatuk volt a Kacorlak szomszédságában birtokos Nádasdi Darabosokkal és a Sárkány családdal is. Kacorlakon kivül - ahol a XVI. század közepén még 20 portájuk volt - birtokosok voltak a Principális-völgy több falujában: Gelseszigeten, Dusnokon, Pölöskefőn, Börzöncén, Szer-
34

dahelyen, Szentmiklóson, Orosztonyban és Homokkomáromban is. A iCaczor család a pölöskefoi birtokai miatt ellentétbe került a zalavári apátsággal. Az 1514. évi megegyezés szerint a Kaczorok megtarthatták ugyan a pölöskefoi földeket, de helyette más, megfelelő birtokot adtak az apátság tulajdonába. Az apátság viszont hálából azon kötelezettséget vállalta, hogy a Kaczor családért hetenként szentmisét mondat20.
Bár a "született bárók" között említtetnek, de birtokaik nagyságát tekintve a köznemesek közé sorolható a Hahót-Buzád nemzetség örökébe lépő Sárkány család21. Az Ákos nemzetségből származnak, s egyes gene-alógusok szerint nevüket a peleskei Ördögh családdal együtt kalandor és rabló életmódjuk után nyerték: címerükben egy, felemelt balkezében, vörössárga almát tartó alakba beleharapni készülő zöld sárkány is szerepel. A XV. században Hahóton, Alsórajkon és Pacsán voltak birtokaik. "Perpetuus servitor"-ként Nádasdy Tamás szolgálatában állt Sárkány Antal, aki "soproni polgárnak" nevezte magát, nem szerzett birtokot, kastélyt jobbágyokat; pénzt gyűjtött,, javadalmát kincses ládákba rakosgatta". Végrendeletében tekintélyes összeget hagyott, hogy Sárkányszigeten22 "...az cathecismus predikáltassék. Ha pedig a török miatt Sárkán Szigetében nem predicálhatnának, a hul keresztények lesznek ott predicál-tassák" (Történelmi Tár, 1911. évf. 113. o.).
Közéleti szereplő volt a megyében az Alsó- és Felsőrajkon birtokos Rajki (Rajky) család; Rajki János fia István 1344-ben, Rajki Miklós pedig 1486-ben volt a megye alispánja. Csak a XVI. században tűnnek fel a völgységek északi részén a gersei Pethők.
A XIII. században kezdődött társadalmi és gazdasági változások következményeként a XV. században egyre gyakoribbá vált a szerteszét fekvő főúri birtokok összevonása, egy központból irányított nagybirtokká szervezése. Térségünkben csak a Kanizsaiak hoztak létre várbirtokaikból önálló uradalmat, amit azután Nádasdy Tamás fejlesztett az akkori értelemben korszerű árutermelő majorsági gazdasággá. Mivel a vidék köznemesei a Kanizsaiak, illetve Nádasdy Tamás szolgálatában álltak, utasításaik szerint cselekedtek, az uradalom illetékessége jogköre, gazdálkodási módja a tulajdonképpeni váruradalom23 határain túl is éreztette előnyös és kedvezőtlen hatását. Bár a kanizsai uradalomnak teljhatalmú vezetője volt Zele Jakab, az utasításokat ő is Sárvárról kapta, s mi is ezekből tájékozódhatunk a Nádasdy dominium gazdaságpolitkájáról. Nyomatékosan
35

felhívták Zele Jakab figyelmét, hogy különös gondja legyen ^kereskedelemre: szarvasmarha, bor, gabona, bőr, méz vételére és eladására, megtoldva a felsorolást: "...egyéb - aladás és vétel - mi hasznot tehet". Figyelmeztették a prefektust a bor- és gabonadézsma gondos beszedésére és eladására, valamint a pénz pontos nyilvántartására. Mindezekre nemcsak a fényűző udvartartás, a nagyszámú magánkatonaság, az itt tartózkodó idegen hadnép ellátása miatt volt szükség, hanem az egyre élénkülő paic igényessége miatt is. "A Nádasdy birtokok termelését kapitalista szellem irányította, azzal a szándékkal termelt, hogy eladjon, nem magtárakban akarta felhalmozni".2''
Ez az elgondolás érvényesült a kanizsai uradalom irányításában is. A nagyasszony (Kanizsai Orsolya) megkülönböztetett figyelemmel kísérte a kanizsai uradalom (családi birtokának) életét. Ő vizsgáltatta ki 1560-ban azt a panaszt, amelyet jobbágyai nyújtottak be Szele Jakab ellen-".
A változás jelei természetesen megmutatkoztak a falvak életében is. A kőből épült templomok és kolostorok, a rendszeresen karban tartott utak, a vásáros helyek mellett a fejlődésre utal a népesség gyarapodása. Az 1549. évi összeírásban mezővárosként szerepel Szerdahely, de létszámra nézve vetekedett a mezővárosok középső csoportjával Gelse és Újudvar is. A népességet már nem tarthatta el az állattenyésztés, egyre több terület került müvelés alá, a domboldalakon pedig szaporodtak a szőlőskertek. A természeti erőkkel folytatott küzdelem mellett meg kellett birkózni a járványokkal26 és a rossz terméssel együttjáró éhínséggel is. A falvak népe a társadalmi és gazdasági átalakulás következményeiből még csak a terhek, szolgáltatások növekedését érzékelhette, bár a piaci viszonyok kedvezően hatottak a gazdálkodásra, segítették a pénzszerzést, de ez utóbbiakat csak kevesek élvezhették, a többség "...az szegény nép untalan és felette való szolgálattal" terheltetett és nyomoríttatott. A század legnagyobb megpróbáltatása pedig még ezután következett, hisz a még csak szűk körben érvényesülő és lassú fejlődést évszázadokkal vetette vissza a török hódoltság.
II. Szulejmán27 szultán 1521-ben bevette Nándorfehérvárt, országunk legfontosabb végvárát, és 1526-ban Mohácsnál megsemmisítette a magyar hadsereget: rabszíjra került az ország.
36

Jegyzet
1. Hahót ősi típusú magyar helynév: a hely birtokosának toldalék nélkül
alkalmazott neve. Hahóthoz kötődik az ún. Hahóti kódex, 1090 körül
kapta a zágrábi püspökség, keletkezésével, származásával kapcsola
tosan egymásnak ellentmondó véleményeket olvashatunk a szakiro
dalomban. III. István királyunk (1161-1173.) - II. Géza fia -
trónja védelmében háborúba keveredett Szent László unokájával,
Manuel bizánci császárral, s nyugatról kért és kapott segítséget.
"Német vendégei"-nek tekintélyes birtokokat adományozott: Dél-
Zala nagy részét a Hahold családnak adta. A királyt egyébként az
egyházi javakat nem kímélő, pazarló adományai miatt a párizsi egye
temen tanult Lukács esztergomi érsek átokkal sújtotta.
2. A "gyepű" a magyarság határvédelmi rendszere. Többnyire erdős,
mocsaras, ritkán lakott területeken alakították ki, ahol szükséges
volt mesterséges akadályokkal, torlaszokkal is megerősítették. Vé
delmét a gyepűőrök látták el. Ismeretes, hogy a honfoglalók harcmo
dorát a mozgás, a hadrend gyors változtatása jellemezte ("nyilaznak,
szétrebbennek, megfordulnak, újra támadnak, bekerítenek"). Fontos
szerep jutott a kürtjeleknek, a kürtösöknek. A falu neve az ott lakók
által nyújtott szolgáltatásokra utal. A határvédelemre kötelezettek
kiváltságos helyzetükben szabadoknak számítottak, elkerülhették
a jobbágyi kiszolgáltatottság állapotát. A XIV. sz. végén azonban
szolgálatuk az ország külpolitikai helyzete, részben könnyű fegy
verzetük elavultsága, a nehéz és drága lovagi felszerelés elterjedése
miatt feleslegessé vált. A szerencsésebbek parasztok lettek, mások
jobbágysorsra jutottak. Okleveleinkben Kürtös településként csak
a XIV. században szerepel az alsólendvai Bánfiak birtokaként. A
század végén már két Kürtös nevű települést említenek: az újabbat
Bán-Kürtös névvel különböztették meg a "Bucsuta villicatus"-ban
fekvő nemesi Kürtöstől (Nemeskürtös), amely kisebb nemesek bir
toka volt, közülük többen is (Kürtösi Tamás, Kürtösi Sebestyén,
Kürtösi Pál) mint "királyi ember" vagy "megyei Ember" szerepel
nek a középkori oklevelekben. 1513-ban egytelkes nemes itt Patay
Balázs, s a későbbiek során birtokosa után Patai-Kürtös (Pataikür
tös) a neve a településnek. A török hódoltság utáni időszakban
37

említtetik a palini Inkey-birtok tartozékaként. (Dr. Holub Józsefi, m. II. kötet.)
3. A középkorban a templom köré legtöbbször házak épültek, mikor a
házcsoportból falu lett, a templom neve vált helységnévvé. Zala
megyében 29 község visel a falu templomának védőszentjéről kapott
nevet.
4. Szent Balázs (Blasius) az örményországi Szebaszte város püspöke
volt. Diocletianus római császár uralkodása idején (284-305.) Lici-
nius helytartó keresztényüldözései során szenvedett mártírhalált. A
római helytartó elrendelte kínvallatását is: húsát birkanyíró ollóval
szaggatták le, majd lefejezték. Balázs a Tizennégy Segítő Szent egyi
ke: a torokfájásban szenvedők és a birkanyírók védőszentje. Ünnepén
(febr. 3.) két gyertya között megáldják a hívők torkát: Balázs-áldás.
5. Már Szent István törvénykönyvében kimondatott, hogy "akinek az
Isten tizet adott egyévben, a tizediket adja Istennek".A tized tekinté
lyes jövedelmet biztosított az egyháznak, s a lakosság számának
növekedésével a jelentősége egyre nőtt. Az egyháznak is érdeke
volt a szedése, hisz a tized nyolcada, vagyis a negyed fele a plébáno
sokat illette. Tizedrészt kellett adni mindennemű mezőgazdasági
terményből és az állatok szaporulatából, illetve az állatállomány
évi számából.
6. A kora középkorban a vonuló királyi udvar ellátását szolgáló udvar
házak kapták az Udvar, Udvarhely, Udvard elnevezéseket, s innen
az Újudvar falunév is. A magánbirtok és az egyház gazdasági köz
pontjait többnyire Lak szóval jelölték, esetünkben a veszprémi püs
pökséget illető járandóságok tárolására szolgáló hely, később nemesi
család központja: a Kaczor családé: Kacorlak. A királyi udvarházak
rendszeréhez tartozott Újudvar. Gazdasági feladata, szerepe volt az
átvonuló királyi sregek és az ott élő szolgák ellátása, a terményfeles
leg tárolása. II. Géza királyunk (1141-1162.) felesége, Eufrozina
királyné "a maga és ura tiszteletére" adományozta az ispotályos vagy
szent János lovagrend (Johanniták) vitézeinek. (Pauler Gyula i. m.
I. kötet 370. o.). Mivel a rend tagjai 1530-ban a török elől menekülve
Málta szigetére települtek, máltai lovagoknak nevezik őket. Házaik
mellett rendszerint kórházak, gyógyszertárak, fürdők emelkedtek.
"Házuk az emberszeretet kiváló lakhelye volt". Nagy Lajos királyunk
38

(1342-1382.) a rendnek adományozta Vrána erősségét (Ma: dalmá-ciai város Horvátországban, Zadar és Siebenik között) azzal a meghatalmazással, hogy a vránai perjel (házfőnök) a lovagrend többi magyarországi rendháza felett is fennhatósággal bírjon. Palisnai János, a "fegyvert elszántan forgató lovag", a rend vránai perjele többször is járt ilyen minőségben Újudvaron, s mint magyar közjogi méltóság fontos politikai szerepet játszott a XIV. és XV. század vészteljes fordulóján. (Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984.)
7. A nevezett kőtimpanon századunk 30-as éveiben került a Nemzeti
Múzeumba. Az újudvari monostor épületeinek és birtokainak nagy
ságára következtethetünk abból a tényből is, hogy mikor Mátyás ki
rály Újudvart a székesfehérvári konventnek akarta adományozni,
ennek ellentmondott Kanizsai Miklós azzal az indoklással, hogy
1382-ben Kanizsai János esztergomi érsek már 4000 aranyforintért
zálogba vette. Újudvar épületekben való gazdagságára utal, hogy
nádori közgyűlés színhelye is volt, amikor is a nádor és népes kancel
láriai kísérete, s természetesen a megye nemessége gyűlt össze a
panaszok, birtokperek stb. 2-3 napon át tartó tárgyalására. Ugyancsak
Újudvar jelentős középkori szerepére utal, hogy szerzetesei hiteles
helyi teendőket (adás-vétel, birtokcsere, végrendeletek, nyugták kiál
lítása, birtokbejárás stb.) is elláttak. Tehát házaik alkalmasak voltak
írásos bizonyítékok, oklevelek, pénzek stb. elhelyezésére is. Minde
zen feladatok ellátása több ember munkáját igényelte.
8. A premontreieket II. István király (1116-1131.) hívta Magyaror
szágra. Ahogyan a bencések hegyekre építették kolostoraikat, a pre
montreiek általában vizes-mocsaras vidéken honosodtak meg. A
helybéli lakosságnak segédkeztek a földek kiszárításában, termővé
tételében. Később kapták feladatul a tanítást.
9. A só szállítása, raktározása és árusítása a sókamarák élén álló kama
raispán hatásköre volt. Jövedelmét az biztosította, hogy a só a feudá
lis korban az egyetlen ételizesítő és főként tartósító eszköz volt.
Mint bérlő szerződéses viszonyban állt a királlyal, s maga és alkalma
zottjai ténykedéséért közvetlen felelősséggel tartozott neki. Mátyás
király (1458-1490.) 1459. június 11-én kelt oklevelében a tapolcai,
kapornaki és szentbalázsi (Zenthbalas) sótárak kamarásává Unyomi
39

Miklós sümegi várnagyot nevezte ki (Holub J. i. m. II. kötet 743- 745. o.).
10. Mekkora is volt egy középkori magyar falu? Elfogadott álláspont
szerint a XIV. század elején az átlagos falunagyság 20 háztartásra
(háznépre) tehető, ami a nemzetközi szakirodalomban gyakran alkal
mazott öt szorzószámmal számítva falvanként mintegy száz főnyi
lakosságot jelentett. Szabó István, a magyar falurendszer kutatója
viszont arra az eredményre jutott, hogy a XIII-XIV. században
egy magyar faluban átlagosan 34-35 háztartást találtak, ami kb. 180
embernek felelt meg. A következtetés alapja: középkori templomaink
nagysága, melyek általában nem nagyobbak mint 33 m2. Ebben a
térségben 100 felnőttet és 50 gyermeket lehet elhelyezni. Ehhez a
150 főhöz hozzá kell számítani még azokat, akik Szent István törvé
nye értelmében otthon maradtak tüzet őrizni, s vigyázni az egészen
kicsi gyermekekre. Mindent összeszámolva ismét 180-200 főre
jutunk - következtetett Szabó István, i. m. 1971. 53-60. o.
11. A Hahót nemzetségbeli Arnót 1242-ben nádor, Csák 1248-1261-
ig tárnokmester, majd horvát-sziavon bán. A nemzetségből Zala
megyében többen is főispánok a XIV. sz. első felében. Több nemesi
család házasság révén került rokonságba a Hahót nemzetséggel: pl.
Sárkány, Rayk és a Hédervári család.
12. Porta = adóegység, általában azonos volt egy egész jobbágytelekkel.
Általában 2 úrbéres, illetve 2 dézsmafízető jutott egy portára. Ezen
értelmezés azonban koronként változott.
13. A családalapító az a Sopron megyei Osl nemzetségből származó
Lőrincz, aki a Kőszegiek hatalmában lévő Kanizsa várnagya volt.
A Károly Róbert ellen lázadó Kőszegiek oldaláról a király pártjára
állt, és kimagasló érdemeket szerzett a kiskirálykodó Kőszegiek el
leni harcban. Jutalmul kapta Kanizsa várát a hozzátartozó falvakkal,
s egyúttal a vár nevét családnévként használta. Lőrincz még csak
zalai főispán volt, de fia István, aki a padovai egyetemen tanult,
zágrábi püspök és Nagy Lajos király legfőbb diplomatája lett. A
harmadik generáció egyik tagja már az országos politika irányítója,
aki testvéreit is királyi főméltóságok sorába juttatta, így figyelemmel
kísérhette, hogy mikor adódott alkalom gazdagodásra, a családi va
gyon növelésére, királyi adomány szerzésére. Nagy Lajos király halá-
40

lakor (1382) két váruk volt (Kanizsa és a Sopron megyei Szarvkő), egy évtized múlva már tizet mondhattak magukénak. A családé volt a hatalmas kapuvári uradalmon kivül több Sopron, Komárom, Veszprém, Somogy és tizenhárom Zala megyei birtok is. A XV. század a Kanizsai család uralmának fénykora. Míg a XIII. században és a XIV. első felében a királyok javarészben a Hahold nemzetségből neveztek ki Zala megyében főispánokat, a XV. században főként a Kanizsai klánhoz tartozók kerültek föispáni méltóságba. Ezzel párhuzamosan - a kor szokásaihoz híven - a család familiárisai ("asztaltársai") egyre gyakrabban szerepelnek mint alispánok, szolgabírák és esküdtek, a kisebb nemeseket gazdagságaik vezetőivé tették. Kiváltságos helyzetbe került közülük a Szentbalázson birtokos Szele (Zele) Jakab, aki a vártartomány jobbágyainak rovására gyakran vissza is élt beosztásával.
14. Nádasdy Tamás (1498-1562.) a bolognai és a római egyetemen
tanult. Budára visszatérve királyi titkárként II. Lajos kacelláriájá-
ban dolgozott. Előbb Ferdinánd, majd Szapolyai János (1526-tól
magyar király), végül ismét Ferdinánd pártján volt. Ettől kezdve
gyorsan emelkedik közjogi pályáján: előbb Vas megye főispánja,
1537-től horvát bán, három év múlva országbíró, majd főkapitány,
1554-ben elnyerte a legmagasabb méltóságot: az ország nádora
lett. Feleségül véve a híres Kanizsai család utolsó tagját, az alig
tizennégy éves Orsolyát, az ország egyik legtehetősebb főura lett.
Országos, hadi és családi gondjai mellett volt ideje arra is, hogy
jó gazdaként figyelemmel kísérje, familiárisai útján irányítsa a Ná
dasdy-Kanizsai birodalom különböző uradalmaiban folyó munkát.
Nádasdy Tamás és felesége a burgenlandi Lockenhaus (Léka) plé
bánia- és zarándoktemplom kriptájában nyugszanak.
15. Az Árpád-házi uralkodók, pontosabban a "gyermekkirályok"
(1161-1173.) III. István, II. László, IV. István bőkezű adományai
korán főúri rangra emelték a Kőszegi családot (Németújvári grófok),
még várost is alapítottak: Kőszeget, ami tartományi székhelyük lett.
Dél-Dunántúlon az övék volt pl. Pölöske, Lenti, Lendva és Kanizsa
vára is. A XIII. században már potenciális kiskirályok, Nyugat-
Dunántúl minden jelentősebb várát megszerezték, beleszóltak a tró
nutódlás kérdésébe, rablók módjára viselkedtek, s nemcsak a falvakat
41

dúlták fel, s a kisebb birtokosokat űzték el földjükről, de az utolsó Árpád-házi királyt, III. Endrét embereikkel elfogatták, és csak bizonyos feltételekkel kaphatta vissza a magyar király a szabadságát. A közép-európai kiskirályok harcában a Kőszegiek önző, kegyetlen és ellentmondásos szerepet vállaltak, hol az egyik, hol a másik, néha a harmadik fél oldalára álltak. Károly Róbert vetett véget a 22 váruradalomból álló kiskirályság hatalmaskodásának, mikor 1319-ben fellázadtak ellene, Lőrincz, a kanizsai várnagy, a Kanizsaiak familiárisa, Károly Róberthez állt, s ezért jutalmul kapta Kanizsa várát és uradalmát.
16. Kempelen Béla: Magyar nemes családok I-X kötet. Budapest,
1915. IV. kötet 76. o.
17. Középkori okleveleinkben egy másik Zala megyei helység is viseli
a Szentbalázs nevet: romos középkori templomával kapcsolatosan
említik Szentbalázs-pusztát az egykori Sümegi járásban, a veszprémi
várhoz tartozó Csicsó nevű falu mellett. Balatoncsicsó határában
szereplő Szentbalázs nevű településről a Magyarország Műemlék
jegyzéke (Budapest, 1990.1248. o.) c. kiadvány írja: Műemlék temp
lomrom, román stílusú, XIII. század. Átépítve gótikus stílusban a
14.században.
18. Holub Jószef i. m. I. kötet 375. o.
19. Utalás Dózsa György keresztes vitézeire. A levelet közli: H. Balázs
Éva: Jobbágylevelek Budapest, 1951. 25-27. o.
20. A Pannonhalmai Szent-Benedek-Rend Története. Budapest, 1902.
VII. kötet: A Zalavári Apátság Története. Budapest, 1902. 109. o.
21. Kimagasló tagja a Sárkány családnak S. Ambrus, 1515-1520-ig
Pozsony, Vas és Zala megye főispánja, majd 1526-ig országos fő-
méltóság, országbíró. II. Lajos korában az országos politika egyik
fő irányítója. A mohácsi csatában vesztette életét.
22. Egykori település Hahóttói délre, a XV. században a Sárkány család
egyik birtokközpontja. Az 1987. évi ásatások során többek között
gótikus és reneszánsz jegyeket hordozó zöld mázas kályhacsempéket,
csavart üvegpoharakat, illetve ezek töredékeit és vaskéseket találtak
itt a régészek. (Zalai Hírlap, 1987. aug. 8.)
23. 1563-ban a kanizsai váruradalomhoz tartozott Palin, Gelse, Szent
miklós, Újudvar, Újnép. (V. Molnár László: Kanizsa vára. Buda-
42

pest, 1987.) Ezenkívül a fenti időpontban bérelte a zalavári apátság földjeinek egy részét is.
24. Komoróczky György: Nádasdy Tamás és a XVI. századi magyar
nagybirtok gazdálkodása. Budapest, 1932.
25. 500 magyar levél a XVI. századból. Csányi Ákos levelei Nádasdy
Tamáshoz. I-II. kötet. 1996.1. kötet 8. o.
26. Kanizsán és vidékén 1486-ban és 1510-ben is pestis pusztított, ami
megháromnegyedelte a vár lakóit, ritkította a falvak népességét.
27. II. Szulejmán szultán a francia király szövetségeseként a Habsburgok
országainak meghódítását tűzte ki célul. Személyesen vezetett hadai
val sikertelenül próbálkozott Bécs elfoglalásával. Bécs ellen indulva,
Szigetvár alatt, az Almás patak partján felállított sátrában halt meg
1566-ban. Halálának helyén a török követség kezdeményezésére
templom és emlékmű épült.
43

Zala megye kiterjedése és határai a középkorban

- ¦ ¦ - ¦ ¦ - Megyehatár
_._._._ A zalai és a bekcsényi főesperesség határa
A gyepűvonal helye körülbelül
Holub József: Zala megye története a középkorban című müvében közölt térkép alapján.
44

Zala megye birtokviszonyai a 16. század közepén



Felsőhahót o Alsóhahót o
Sárkányszigetel
• 1 Nemeskürtős
2 Bánkürtös
3 Börzönce
4 Kisfalud
5 Pőlöskefő
6 Szentbalázs
7 Dúsnak
8 Kacorlak
9 Szerdahely

10 Ujnép
11 Szerdahelyszigete
12 Gelsealjaszigete
o Helységek adózókkal
O Helységek adózókkal és nemesekkel







Nádasdi Tamás birtokai Székely Magdolna birtokai

Bánffy István birtokai
Bánffy István és László birtokai

Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. sz. közepén c. művének térképe alapján.
45

IV.
ZALASZENTBALÁZS ÉS VIDÉKÉNEK TÖRTÉNETE A TÖRÖK KORBAN
A török megjelenése (1532), és a vidék története
Kanizsa elestéig (1600).
A vidék története Kanizsa elestétől
visszafoglalásáig (1600-1690.)
A XVI. század első felében térségünkben is megjelenik a török had, s ezzel megkezdődik a vidék történetének legválságosabb korszaka.
1532-ben Szulejmán szultán átkelt a Dráván, majd a folyó völgyét követve Kanizsánál a Kapornak-Egerszeg-Vasvár útra fordult. Kőszeg sikertelen ostroma után azonban visszakanyarodott augusztus 29-én, s a portyázó, fosztogató sereg feldúlta vidékünket is'. A végvári vitézekből rekrutálódott üldöző had csak szeptember 27-én, a Muránál állta útját a zsákmánnyal és foglyokkal menekülő török seregnek. A század közepére szinte állandósult a törökök vonulása, portyázása, s ezért idegen zsoldosokkal erősítették meg Kanizsa várát, akik aztán, zsold hiányában, rendszeresen pusztították a környék falvait. "...a falvak és a szőlőkben húsz mérföldnyire is csapatosan kószáltak, a népet mindenfelé fosztogatták, ütötték-verték, jószágaikat ragadozták... a parasztoktól elhurcolt élelmet a táborokba hordták és azzal kereskedtek. Az emberek... maguk is összeverődtek, az útszorosokba meglesték a fegyveres katonákat, kifosztották, végül le is öldözték őket"2.
A falvak kifosztásáról is tudósít bennünket a kanizsai vártartomány jobbágyainak panaszos levele. A század közepén Kászin bég kétszer is feldúlta a vidéket, de a Kanizsát védő németek, császári hadak sem kímélték a lakosságot: "...igen kietlen nagy pusztaságot tettek" - írták levelükben. Adatok bizonyítják, hogy a völgység falvai olyan mérvű pusztítást szenvedtek, hogy már a hódoltság, Kanizsa elfoglalása előtt megkezdődött az elnéptelenedés, a pusztásodás. 1548-ban 119 "Nádasdi-porta" semmisült meg, s mikor Csányi Ákos vette át a váruradalom vezetését,
46

mindössze 48 jobbágyekével bírt a gazdaság. Elsődlegesen az út menti falvak voltak kiszolgáltatva a fosztogatóknak: az 1549. évi összeírás során pl. Alsóhahóton és Felsőhahóton nem találtak "élő" portát, de Szentbalázson is csak hatot, Szerdahelyen és Bocskán ötöt írtak össze. Hogy korábban jóval több volt a nevezett falvakban, azt az összeírás is érzékelteti, feltüntetve az elpusztultak helyén épülő vagy az az újonnan betelepülő jobbágyok portáinak számát is. E szerint Szentbalázson 35, Felsőhahóton 25, Szerdahelyen pedig 10 jobbágyporta létesült, illetve népesült be a fenti nagy pusztítást követő évben5.
A század második felében már se szeri, se száma a török könnyűlovas-ság által-Kanizsa várának megkerülésével-végrehajtott portyázásoknak, fogyasztogatásoknak; egészen a Rába folyóig pusztította a szigeti bég a vasi falvakat, mígnem a kacorlaki vereség óvatosságra nem késztette a törököt. A kanizsai váruradalom 1568. évi urbáriumában Gelse már "Teljesen elhagyott puszta", Újudvaron a korábbi 52 telkes jobbággyal szemben csak 10 jobbágy szerepel, Újnépen pedig a korábbi 17-tel szemben már csak egy család él. Még a várhoz közelebb fekvő Palinban is felére csökkent a várjobbágyok száma. A állandósult harcok miatt 1530 és 1563 között 129 helyett 19 családot tartottak nyilván''. A lakosság, elsősorban az "emberadó" miatt otthonainak elhagyására kényszerült, hisz a "váracsok" csak a férfiak számára jelentettek némi védelmet,
Szigetvár eleste (1566. szeptember 8.) cselekvésre késztette a bécsi udvart is. Királyi kezelésbe vették Kanizsa várát, s élére kinevezték 1567-ben a török elleni harcokban kiváló végvári kapitányt Thury Györgyöt5. Az új kapitány nagy odaadással kezdte el Kanizsa várának átépítését - a bécsi haditanács olasz mérnökeinek tervei alapján. S mivel Thury György egyúttal a térség főkapitánya is volt, hatáskörébe tartozott kisebb őrhelyek létesítése, korszerűsítése, s természetesen ezek őrségének szervezése, irányítása is. Az adózó jobbágyok ezreit mozgósították a vármunkálatokra: 1568-ban például Vas és Zala megyéből 2022 főt és 160 szekeret rendeltek ki 12 napos ingyenmunkára6. A török veszély növekedésével egyre gyakrabban vették igénybe a falusi népesség munkaerejét.
Falvaink vonatkozásában jelentős fejlemény volt a Kanizsa-Egerszeg közti völgység mélységi védelmi rendszerének építése. Kanizsától északra számottevő erősség lett a korszerűsített Sárkánysziget és Pölöske vára, fallal és árkokkal vették körül Felsőrajkon a Rajki család udvarházát,
47

Korpaváron (Újudvar) és Kacorlakon szerényebb föld illetve palánkvár (tarisznyavár) épült. Ezeken kívül több kisebb-nagyobb őrhely, erősség létesült, közülük némelyik csak ideiglenesen, alkalmilag működött. Mikor a bécsi udvar utasítására felmérték a számbavehető erősségeket, csak a rajki és a pölöskei várakat találták méltónak a további bővítésre.
Az 1577. augusztus közepén Bécsben tartott haditanácson elfogadott védelmi koncepció jegyében a Kanizsa-patak völgyét malomgátakkal duzzasztották fel, az átkelőket (átjárókat) pedig eltorlaszolták, illetve azok védelmére őrházakat, palánkokat emeltek, a rendszerbe nem illő kisebb várakat pedig felrobbantották. Elhatározták, hogy a kanizsai mocsárvidék mindkét partján lévő 8 erdőben - Újudvar (Korpavár), Szentbalázs, Kerecseny, Kacorlak, Sárkánysziget, Pölöske, Rajk, Isabor (Pa-csa) - növelik a védők számát. így az egymástól látótávolságra lévő, álló őrházak segítségével hatékonyan ellenőrizhették a török által korábban gyakran használt átjárókat. 1582-ben Kanizsa várát északról az alábbi erősségek védelmezték: Újudvar, Kacorlak, Kielmansziget7 (Ki-limán), Rajk, Isabor, Pölöske, Kapornak*.
A zalai végvári harcok egyik legnagyobb sikere volt az 1587. évi ka-corlaki diadal. A törökök a szigetvári bég vezette mintegy ötezer lovassal a Kerka-folyó völgyében raboltak, pusztítottak. Zrínyi Györgyi arra számítva, hogy a zsákmánnyal Szigetvárra tartó törökök Kanizsát elkerülve akarnak majd visszatérni, a Kanizsa-folyó palini és korpavári árjáróit leromboltatta, a Kacorlak-Gelse nagy átjáró melletti erdőségekben pedig 3000 fegyverest rejtett el, s ezzel egyidőben a sárkányszigeti erősség védőit az átjárók északi oldalára rendelte. A törökök fegyverrel akartak utat nyitni a gazdag zsákmánnyal terhelt csapataiknak, de két tűz közé kerülve, a megáradt patakokba, mocsarakba szoríttattak, a menekülni akarókat pedig az erdőségbe és a szigeteken rejtőző muskétások semmisítették meg. Kettőezernél több itt veszett, 1500 pedig fogságba jutott. "Másnap a környékbeli nép ezrekre menő csapatokban fegyveresen tolult a csatatérre a szétriasztottak összeszedésére és az elesettek eltemetése végett, mely alkalommal a csónakosok mintegy 1300 elkényszeredett törököt szedtek össze. A pozsonyi országgyűlésen a kacorlaki diadal szerzőjét, Zrínyi Györgyöt nagy kitüntetéssel fogadták'0.
A tizenötéves háború (1591-1606.) oszmán sikerei: Győr, Eger és Kanizsa eleste (1600. október 20-án) több helyen megroppantották a vé-
48

delmi rendszer szervezetét: újabb végvidékek létrehozásával kellett pótolni. A legnagyobb nehézséget Kanizsa elvesztése jelentette, hiszen - mint az előző években láttuk - ennek hátterében csak néhány jelentéktelenebb várat vontak be a kanizsai végvidéki várrendszerbe. Először Körmend és a távoli Sárvár központokkal, a Rába és a Zala-folyó mentén próbálták felállítani a védelmi vonalat, azonban Bocskai István vezette Habsburg-ellenes felkelés meghiúsította az új védelmi övezet gyors kiépítését. Megvalósítására csak a bécsi és a zsitvatoroki békék után kerülhetett sor.
A hadviselő felek ugyan 1606-ben békét kötöttek egymással, a megállapodásokat azonban egyik fél sem tartotta be, a hadi események szinte állandósultak. Abban is megegyeztek, hogy a Kanizsa körül fekvő falvak közül melyik tartozzon a királyi Magyarországhoz, és melyik a török fennhatóság alá: "...a mostanig neki (Kanizsának) hódolt falvak ismét az említett városnak hódoljanak". A Kanizsa folyó völgye a Pacsa- Bak vonalig hódoltsági terület lett, így az ott lakók aszpáhiknak" adóztak, "...némely vitás falvak" esetében magbízottak tárgyaltak a helyszínen, hogy "a Kanizsához tartozókat és nem tartozókat megjelöljék".'2
Hosszú tervezgetés után 1607-ben a Kanizsával szembeni főkapitányságot Egerszeg központtal a Zala-folyó mentén, illetve Lenti és Kiskomá-rom várának körzetében alakították ki, és megerősítették a pölöskei és a kapornaki várát.
A Habsburg Birodalom a "harmincéves háború" (1618-1648.) időszakától fegyveresen kapcsolódott be az európai nagyhatalmak versengésébe, így a magyar hadszíntér ellátására egyre kevesebb segély jutott. Egymást követik a veszélyeztetett várak kapitányainak Batthyány Ádámhoz, a dunántúli főkapitányhoz Körmendre, illetve a vicekapitányhoz Egerszegre küldött jelentései a török hadmozdulatokról, és katonákat, lőszert és fegyvert sörgető könyörgő levelei. 1637-ben Hahóiról származó hír alapján írják, hogy a szentbalázsi szőlőhegyen garázdálkodott egy népes török csapat. 1648 februárjában a "török 200 lovassal járt Hahóton, Gelsén, Szentbalázson és Kacorlakon. Polgárokat hajtott vármunkára... félő, hogy ezután a török naponként fogja látogatni a falvakat". A következő évekből számos hasonló tartalmú jelentést őriz a Batthyány Levéltár. A század közepén Egerszeg és Kanizsa között csak Kapomakon volt végház, ahol eredetileg 100 huszár, 50 hajdú és 1 tüzér védte volna
49

a várat, mivel azonban a bécsi udvar teljesen elhanyagolta a kisebb végvárak ellátását, "teljes hat éve egy fillért sem láttunk" - írják 1652-ben, a védők száma évről-évre csökkent. Gersei Pethő László keszthelyi kapitány már azt az üzenetet viszi Bécsbe, hogy "nyomorúságunkban lovainkat és fegyvereinket már eladtuk". 1655-ben az egerszegiek írják Battyány Ádámnak, hogy a kanizsai törökök gyakran járnak Szentbalázs és Hahót szőlőhegyeire bort inni. A lesvetésre kiváló alkalom -javasolták a végváriak a főkapitánynak. Sárkány János Sárkányszigetről 1658. december l-jén arról tájékoztatta feletteseit, hogy a török "csendességben van, csak az utakat és hidakat csináltatja Sz. Balásig". Ekkor már ugyanis új fejezet kezdődött a dél-dunántúli törökellenes harcok történetében. A határmenti területek földesurai egyre jelentősebb mértékben kapcsolódtak be magánhadseregükkel (katonaparasztokkal) a török portyák elleni védekezésbe, a legtöbbet tett Kanizsa és az ország felszabadítása érdekében Zrínyi Miklós'3, kinek muraközi birtokait állandóan veszélyeztette a török. 1662-ben írt végrendeletében is említi, hogy Csáktornyával egyetemben újjáépíttette, megerősíttette Újudvart is. A Kanizsát övező várak közül Újudvar volt a legerősebb, az új védelmi koncepciót szolgálta. Kanizsa várának fő erőssége volt ugyanis - a török általi átépítés, megerősítés után - a váron keresztül folyt Kanizsa-patak mocsárvilága, amit rendszeresen tápláltak és növeltek azáltal, hogy délen épített malomgáttal elzárták, így a környéket 4-500 méter szélességben elárasztották. A várat csak keletről vagy nyugatról lehetett ostrom alá venni. A kedvezőbb felszíni feltételek miatt Zrínyi az előbbi megoldást javasolta. A kanizsai vár siktertelen ostromát (1664) megelőző időben gyakran tartózkodott Újudvaron, innen (ex Curia Nova - "Újudvaron az ágybul") is írta leveleit barátjához, Batthyány Ádámhoz. (Zrínyi Miklós összes müvei. Szépirodalmi kiadó, 1958. II. kötet.)
Vidékünk határjellegéből adódóan nemcsak a török zsarolta a lakosságot''', hanem az egyház, a vármegye és a nemesség is igyekeztek a nekik járó pénz- és terményjáradékot maradéktalanul behajtani, nem ritkán a végvári latonaság segítségével. 1653-ban Eördög István, pölöskei várkapitány azt panaszolja, hogy a hahótiak Egerszegre akarják hajtani robotolni, pedig Pölöskén is robotolnak, és a Lenti várbelieknek is fizetnek. A következő évben Széchenyi György veszprémi püspökhöz fordulnak a hahótiak, mert a kapornaki végvár fizetetlen katonái, vitézei feldúlták,
50

kirabolták a falut, kenyérnek való gabonájukat lovaikkal feletették, a tyúkokat összeszedték, ludakat, sertéseket elvitték, s még a ruháikat is elrabolták. Pár év múlva röviden már csak azt közlik, hogy falvaikat felégette a török. Súlyos tehertételt jelentett a fentieken kívül a török pasának fizetett rengeteg ajándék; ettől remélve némi biztonságot, nyugalmat. A sok rablásból, fosztogatásból annyit harácsolt össze a kanizsai pasa, hogy 1658-ban Zrínyi Miklós értesülései szerint a kincseket, ékszereket, templomi kegytárgyakat stb. "18 kocsin, 1500 lovas és 200 gyalogos kíséretében Eszéken át Konstantinápolyba akarta szállítani"". Legsúlyosabb volt azonban az emberadó. A török rablásait panaszoló levelekben szinte minden esetben szerepelnek - többször név szerint is - elrabolt leányok, feleségek, gyermekek is.
A "békés" korszakban visszatért lakoság nem sokáig élvezhette az újrakezdés örömét, mert a század közepén, az "albán nagyvezirek" korában újra harcképes sereget szervez a török porta, s falvaink népére ismét súlyos megpróbáltatások évei következtek. Köprili Ahmed nagyvezér 1664-ben elfoglalta Zrínyi várát (Új Zrínyi-vár), majd Kanizsán át völgységünkön végigvonulva, felégetve az útjába eső apró várakat, kirabolva a falvakat egészen a Rába folyó vonaláig nyomultak előre az új erőre kapott törökök, csak a birodalom határainál állították meg őket a császáriak (Szentgotthárdi csata 1664. augusztus 1.). A Kanizsa várába visszavonuló, portyázó seregeik "felperzselt földdé" tették az egész vidéket. Szentbalázst és a már többször is említett falvakat hivatalosan is törölték az adózó, robotoló falvak sorából: elnéptelenedtek, megsemmisültek. Az 1683-ban megindult visszaszerzési háború újabb megpróbáltatásokat hozott, majd 1690-ben maga a Főkapitányság rendelte el, hogy a Zalától délre fekvő falvakból mindenki költözzön el állataival, terményeivel együtt. A malmokat, takarmánykazlakat felgyújtották, megkezdődött a Kanizsa várban lévő törökök kiéheztetése. Vidékünk sokadik pusztulása is ára volt a kanizsai vár visszavívásának (1690. április 13.'3).
Az események vázlatos felsorolásából is látható, hogy vidékünk lakossága óriási áldozatot hozott az élet fenntartásáért, a gazdálkodás elemi feltételeinek megóvásáért, miközben viselte a kettős adóztatást, az állandó háborús pusztítások és az újrakezdés szinte emberfölötti terhét.
51

Jegyzet
1. Bariska István: Kőszeg ostromának emlékezete. Európa Könyvki
adó, 1982.
2. V. Molnár László: Kanizsa vára. Budapest, 1987. 35. o.
3. Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a XVI. század kö
zepén. 1-2. kötet. Budapest, 1990.
4. V. Molnár László i. m. 166. o.
5. Thury György (71520-1571.) törökverő hős, rettegett bajvívó. Palo
tai (Várpalota) majd 1567-től kanizsai várkapitány. A Kapornak
irányába tartó törököket szétverte, a menekölőket üldözve azonban
- Orosztony határában - törbecsalták és vitézeivel együtt lekasza
bolták.
6. Vándor László: Nagykanizsa története a honfoglalástól 1690-ig.
Nagykanizsa, 1987. 32. o.
7. Khielmann András komáromi főkapitányt 1577-ben nevezték ki Ka
nizsa várának parancsnokává. Valószínű róla nevezték el a kanizsai
mocsár egyik szigetére épített erősséget - a mai Kilimán falu mag-
vát.
8. Páljfy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története
a kezdetektől a XVIII. század elejéig. In: Történelmi Szemle 1996.
2-3. sz. 163-216.0.
9. Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hősnek egyetlen férfikort megért fia.
A XVI. század második felében Zrínyi György két periódusban
(1574-1575. és 1583-1592.) egy személyben töltötte be a kanizsai
végvidéki és dunántúli kerületi főkapitányi tisztséget.
10. A zsákmány sem volt mindennapos! "...Ezerötszáz ló fényes szerszámmal a vezérek között osztatott szét, 29 db török zászló pedig a legközelebbi vasárnapon tartott hálaadó misén a ferencziek templomában az oltárt diszíté, mely alkalommal a megszabadult keresztény foglyok - 600 fő -jelen voltak a misén és az ezt követő fényes örömlakomán. A diadaljelek ezután Bécsbe küldettek, ahol a küldöttek igen kegyesen fogadtattak és gazdagon megajándékozva bocsátották el. A fogságba jutott törökök kiváltságáért Zrínyi saját jegyzetei szerint több mint 200 000 frt. befolyt a nagy-kanizsai vár pénztárá-ba, miből a szent-györgyvári-várat megerősítette."
52

Balogh János: Nagykanizsa város és vidékének hadtörténelmi múltja. Nagykanizsa, 1897. 94-95. o.
Kerékgyártó Árpád az 1882-ben megjelent Magyarország Emléknapjai c. könyvében a fentiekkel kapcsolatosan az alábbiakat írta: "1587. augusztus 9. Zrínyi György kanizsai parancsnok, Batthyány Boldizsár és Nádasdy Ferencz a rabló szigeti szandzsák bég SzeszuvárKa-czérlak és Szentbalázs között 1 basát és 2000 harczost levágtak, 1500-at elfogtak, 19 zászlót és 2000 lovat zsákmányul ejtettek." A fent említett Nádasdy Ferenc Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya fia, Vas megye főispánja, királyi folovászmester, a "Dunán inneni főkapitány". E sorok írója még a közös tanács végrehajtó bizottságának javasolta, hogy Kacorlakon a művelődési ház falán emléktáblával örökítsék meg a kanizsai végek legnagyobb mezei csatájának, a "kaczorlaki diadal" tényét.
11. Szpáhi = lovas hűbéres katona az oszmán birodalomban, aki katonai
szolgálat fejében meghatározott összegű évi fizetést kapott oly mó
don, hogy a meghódított falvak parasztjai neki fizették természetben
és pénzben a kivetett adókat.
12. A hódító kormányzat a kisebb településekbe nem küldött török hiva
talnokokat, csak a megerősített várakban - esetünkben Kanizsán
- működtek török igazgatási szervek. A falvak önkormányzata, a
bíró és az esküdtek lényegében önállóan intézték a közösség ügyeit:
az adóztatást, a bíráskodást és a vár, illetve az útépítési robot szerve
zését. A falvak bírái egy összegben vitték el az adót a közigazgatási
székhelyre. A zsitvatoroki békébe a török szultán elismerte a meghó
dított területen maradt kisnemesek adómentességét.
13. Zrínyi Miklós gróf (1620-1664.) költő, hadvezér, horvátországi
bán. Állandó harcot folytatott a török ellen. Prózai műveiben sürgette
az állandó magyar hadsereg felállítását, kidolgozta ennek szervezetét.
Úgy látta, hogy a Habsburg uralom a törökök elleni harcot is akadá
lyozza. Dédunokája volt a szigetvári hősnek.
14. A két fél, követelései érvényesítéséért állandó harcot vívott egymás
sal. Százötvenéves levelezés kezdődött: alacsonyabb szinten a szom
szédos török és magyar várkapitányok, falusi bírók, az adott falu
magyar és török birtokosa között folyt a levélváltás.
15. Vándor László, 1987, i. m.
55

A Török Birodalom határa zala megyében


HABSBURG BtRODALOM t

{ , Mi-
L
Varasd-ü VARASDI FŐKAPITÁNYSÁG




•-• - A Habsburg Birodalom határa
A Magyar Királyság határa
A főkapitányságok határa

Ö Magyar várak ¦ Török várak ° Egyéb település

Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora című müvében (Budapest, 1965) közölt térkép alapján.
54

V.
ESEMÉNYEK A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC IDEJÉN
Hadak vonulása.
Dunántúli hadjárat.
Pestisjárvány.
Szatmári béke
Kanizsa várának felmentésével gyakorlatilag véget ért a török uralom. A hódoltság alatt kiélt, elpusztult táj azonban csak lassan éledt újra, a falvak benépesülése pedig még évtizedeket igényelt. Az 1700 körüli években Bocskát és Börzöncét nem is említik az írásos emlékek, Kacorlakon és Pölöskefőn viszont már a XVII. század végén kezdték a földeket feltörni; az áthatolhatatlan mocsarak által védett Magyar szerdahelyre több család is visszatért, s a falut nyugatról övező hatalmas erdőségekből Zalaszentbalázsra (a Pusztatetőre) is települtek: 1696-ban már 109 kapás szőlőt (kb. 8,5 magyar hold) is müveitek. A benépesülést azonban nagymértékben gátolták a Rákóczi-szabadságharc1 eseményei.
Károlyi Sándor2, Rákóczi tábornoka 1704. januárjában átkelt a Duna jegén, s megosztva az osztrák és stájer végeket ostromló fősereget, többségükben sokat próbált, harcedzett végvári vitézekből álló csapatot küldött Pápáról Horvátország felé. Ennek során a kurucok Szarka Zsigmond és Inkey János ezeres kapitány - későbbi szóval ezredes - vezetésével felmentették, illetve visszahódították a császáriaktól Kanizsát és Csáktornyát, s egészen a Dráváig nyomultak előre, az egész muraközi részt Rákóczinak megszerezték3. Azonban nem sokáig tudták tartani Dél-Dunántúlt, mert Heister Siegbert, a császári sereget vezénylő tábornagy hatalmas ellentámadást indított a csekélyebb számú kuruc sereg ellen. A továbbiakról Károlyi Sándor naplójából értesülhetünk: "...március 10-e körül Szarka Zsigmondnak szinte parancsolatot adtam, hogy Muraközt odahagyva hozzám csatlakozzék, de ez sem teljesítette parancsomat. Szétszórt seregét Pálfy és Rabattá a rácokkal, németekkel és horvátokkal megtámadta
55

és a szerdahelyi hidat4 elfoglalta. Bezáratván ekkép az ellenség által, a vízbe ugranak és úszás által mentik meg szerencsésen éltöket. Inkei János feloldozván magát, hazájáért hősi halállal hunyt eF5. A menekülő kurucokat az őket öldöző császári zsoldosok követték, akik Kanizsa-Egerszeg-Vasvár-Szombathely irányában nyomultak előre. A közismerten kegyetlen tábornok útját felháborító pusztítás jelezte. A falvakat felgyújtatta, a lakosságot kardélre hányatta, nem kímélvén a gyermekeket és az öregeket sem. Zala népe riadtan menekült előle. Szomorúan írta 1704. augusztus 24-én Széchenyi György veszprémi püspök Károlyi Sándor generálisnak: "...még a Szálán túl való föld is egészen Kanizsáiul fogva mind fölszaladott" a Balaton mocsarai között rejtőző szigetekre. Hadak vonultak a Dunától a Muráig, oda és vissza, s e seregjárás színtere volt a Principális völgye is. Mivel a korabeli hadviselés velejárója volt a rablás, fosztogatás, gyújtogatás, a felégetés, az adózók nyomorga-tása, a lakosság menekülésre, bujkálásra kényszerült. Vidékünk kiszolgáltatott népét is csak a táj természeti adottságai védték a teljes pusztulástól.
Károlyi Sándornak nem sikerült megtartania a Dunántúlt, mert Heister ellentámadása következtében (1704. március vége) a kuruc seregek pánikszerűen elhagyták ezt az országrészt, csak Simontornya maradt kuruc kézen. Állandósultak az átvonulások, toborzások, sarcolások, pusztulásnak indult az egész országrész. A parasztság a kurucokkal tartott, pedig a katonatoborzások elől az erdőkbe, mocsarakba menekült, de támogatta a portyázó kurucokat.
1705. novemberében kezdődött Bottyán János6 dunántúli felszabadító hadjárata, fegyverfogásra szólítva fel a megye népét is, ahol Kisfaludy László ezredes gyűjtötte a hadakat, s még ez évben sorra mentette fel a császáriak által gyötört falvakat, városokat. így a "végzetes föld", a Dunántúl is felszabadult, s Bécs külvárosáig portyáztak Bottyán kurucai. A következő évben a dühödt ellenséggel szemben szívós, még a császári tábornokok által is méltatott partizánháború bontakozott ki. Eredményessé vált a kuruc csapatok feltöltése, kiegészítése is. Bercsényi Miklós7 a Zala megyei lovasság parancsnokává Kisfaludy Lászlót nevezte ki. A szájhagyomány szerint Magyarszerdahely és Bocska közötti erdős, ligetes határrészen is táboroztak a szerveződő kurucok, s szintén táborozásuk emlékét őrzi a Lógerhegy dűlőnév a szentbalázsi határban.
56

Szükség is volt az erőgyűjtésre, mert Hannibál Heister 1706. november első napjaiban átkelt a Murán, egyesülni akarván Stahrenberg nyugatról Icözeledő seregével. Kanizsán át nyomult északra 3-5000 főt számláló, horvátországi végvárakból toborzott hadával, Egerszegig nyomult előre "mely helyet fel is égetett", s a lakosság ismét futásban keresett menedéket. Bár Bezerédy Imre és Balogh Ádám8 szembefordult a Szombathely irányába tartó császári erőkkel, és 1706. november 6-án és 7-én véres harcban Győrvárnál szétverte Heister generális hadait; a fővezérséggel ideiglenesen megbízott Andrásyak azonban nem tudták kihasználni a fényes győrvári diadal adta lehetőségeket.
Bottyán János 1707. évi dicsőséges hadjárata is csak átmenetileg eredményezett nyugalmasabb hadihelyzetet, 1709-ben pedig több hónapi csatározás után a legfontosabb dunántúli várak is a császáriak kezébe kerültek. Felmorzsolódott a kuruc sereg, s szeptemberben már hüséges-küre szólította fel Heister tábornok az erdőkben, nádasokban, berkekben bujdosókat. A hosszú török uralom, a Rákócz-szabadságharc eseményei és a pestisjárvány borzasztó pusztítást okoztak vidékünkön is. Nagy területek váltak lakatlanná. Ugyanis ennek a háborúnak is kísérője volt a pestis: a török hódoltság során meggyérült lakosság száma tovább csökkent. A Zalában dúló járvány méreteire jellemző, hogy a megye 140 megvizsgált helységében lakó 3247 személy közül 1469 (45%) pestisben halt meg. Göcsej 92 falujában 1703 előtt 1542 családot írtak össze, s ebből 1711 -ben mindössze 799 családot számláltak. A lakosság fele tehát a szabadságharc során elpusztult, vagy elmenekült9. Csak a szatmári békekötés (1711) után kezdődhetett az új honfoglalás.
Vidékünknek még nem volt földesura, s szerencsére nem lett idegen mágnások, volt császári tisztek tulajdona sem,'0 így a megindult belső néphullámzás telepítések nélkül is felkutatta az üresen maradt területeket, s a következő évtizedben már - mint azt az alábbiakban látni fogjuk - a falvak népe gyarapodott, egyre szaporodtak a feltört, müvelés alá fogott földdarabkák. Vidékünk azon országrészek közé tartozott, ahol a lakosság többsége továbbra is magyar, falvait az első "földleírók" is "színmagyarként" említik. A nagy áldozatot követelő évek után a XVIII. század az építő, csendes korszak lett a Kóstai-berekben (Principális-völgy) élők számára is. Mindenki örült a békének, "a kortársak a szokásos módon, díszlövésekkel, hálaadó misék tartásával ünnepeltek".
57

A feudális múltban a nemesek voltak történelmünk főszereplői; a falusi népesség csak szenvedő alanyként került be a történelemkönyvekbe, mint akit kifosztottak, börtönbe zártak, elhurcoltak, kiknek házait felgyújtották, barmaikat elhajtották. Életerejük, öngondoskodó képességük azonban nem szűnt meg; szervezték az életet fenntartó munkát, együttműködést alakítottak ki szomszédaikkal. S eközben csak a hazai föld segítette, rejtegette, óvta őket. Puszta fennmaradásuk is hősi tett.

Jegyzet
1. //. Rákóczi Ferenc a magyar történelem kimagasló alakja, a magyar
országi szövetkezett rendek vezérlő fejedelme, erdélyi fejedelem, a
Habsburg-ellenes szabadságharc (1703-1711.) vezetője.
2. Károlyi Sándor gróf, Szatmár megye főispánja, már a kezdetekkor
a kurucokhoz állt. Rákóczi nagy tekintélynek örvendő fővezére. A
szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711) előkészítője. A tárgya
lások során szakított Rákóczival, a béke ügyét saját felelősségére
megvalósította.
3. Kovács Ágnes: Károlyi Sándor. Budapest, 1988. 54. o.
4. Dél-Zalában két Szerdahely volt/van: az egyik Tótszerdahely, Kani
zsától délnyugatra, közel a Murához; a másik Magyarszerdahely,
Kanizsától északra, Kacorlak mellett. Fentebb Tótszerdahelyről van
szó.
5. Bánkutilmre: Rákóczi hadsereg 1703-1711. Budapest, 1976. 306. o.
Tény, hogy a császári seregben, Pálffy János tábornok oldalán szol
gált egy Inkey János, Inkey Ferenc "... magas állásúnak tartott híres
Erősségbéli Légrádi Kapitány" fia, aki a török, majd a kurucok elleni
harcban tanúsított vitézségéért később birtokadományban részesült,
s így lett vidékünk földesura. A kuruc sereg "harcedzett századosa"
- Inkey János - valószínű Inkey Ferenc testvére volt, s meghalt
1704-ben a muraközi harcokban. "1704. március 11. Pálffy János,
Nádasdy Ferencz és Rabattá Rákóczi F. vezéreit Bakács Lukács és
Szarka Zsigmond ezredeseket a Murába kergették; Inkey Jánost
pedig csapatával megölték." {Kerékgyártó Árpád: Magyarország
Emléklapjai Ezeréves töreténetében. 1882. 127. o.)
58

i

A palini Inkey családban nem felejtették el hajdani kuruc ősüket, lehetséges, hogy az ő emléke vált mozgósító erővé 1848-ban, hisz a család három tagja is tisztként szolgált a honvéd seregben, az osztrák császár elleni szabadságharcban. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a palini Inkey N. János legidősebb fia, Inkey Eduárd 1848. októberében ezredesként a császár oldalán harcolt. A honvédelmi bizottmány nevében Kossuth határozatban közölte a megyével, hogy Inkey Eduárdot hazaárulónak tekintik, s elrendelik minden ingó és ingatlan vagyonának zárolását.
{Dergé Alajos és Kerecsényi Edit: Az 1848-49. évi szabadságharc zalai történetére vonatkozó iratok. In: Zalai Tükör I. kötet, Zalaeger-szeg,1974. 133.0.
6. (Vak) Bottyán János esztergomi huszárkapitány, Rákóczi tábornoka,
igazi katonai tehetség. A szegény népet - a fejedelem szándékai
szerint - erélyesen megvédte a zaklatásoktól.
7. Bercsényi Miklós a Rákóczi-szabadságharc főtábornoka, a fejedelem
bizalmas barátja. A szatmári békekötés után csatlakozott a Rákóczi
emigrációhoz. Rodostóban (Törökország) halt meg.
8. BezerédjImre ésBaloghAdám a Rákóczi-szabadságharc kiváló ez
redkapitányai. Az előbbi, mivel a császáriak vezérével, Pálffy János
sal a kapituláció feltételeiről tárgyalt, Sárospatakon a vérpadon fejez
te be életét 1708. december 18-án. Balogh Ádám a végsőkig kitartott
a fejedelem mellett, de serege folyton fogyott, s a Bakony rengetegei
ből Tolna megyébe hátrált, hol a császáriak 1709. október 29-én el
fogták, később kivégezték.
9. Egyed Ferenc: Göcsej népessége a XVIII. században. In: Dunántúli
Szemle, 1944. évf. 201-207. o.

10. Már 1709-1710-ben I. József osztrák császár és magyar király 2,5
millió holdat adományozott a kurucpárti nemesek elkobzott birtokai
ból a császári tiszteknek. (Ifi. Barta János: A kétfejü sas árnyékában.
Gondolat Kiadó, 1984.
11. Ifj. Barta János i. m. 36. o.
59

VI.
ÚJRAKEZDÉS
ÉS A KEZDETI GAZDÁLKODÁS (1690-1750.)
Vidékünk újraéledése.
Szabad földfoglalás.
Az Inkey család adománybirtoka
A falvakba elsőként visszaköltözött családok jól megkapaszkodtak; nevükkel a következő évszázadban, s a ma itt élők sorában is találkozhatunk. Kik alkották az első jobbágygenerációt, amely a XVII. században elpusztult falvakat benépesítette, s kiknek utódai napjainkban is e tájon élnek? Legnagyobb részük, illetve szüleik vagy már nagyszüleik korábban is itt laktak, de a háborús időkben erdőkbe, más vidékre menekültek, vagy végvári katonának álltak. Házaikat elhagyták ugyan, de a határba - titokban, loppal - visszajártak; holdvilágnál szőlőt metszettek, szüreteltek, a török vallási ünnepein, nyugalmasabb időszakokban földdarabkáikat szántották-vetették. Nem hagyták el tehát szülőföldjüket, csak a viharos idők átvészelésére rendezkedtek be! A harcok múltával újra megszállták egykor elhagyni kényszerült ősi földjüket, s hozzáfogtak az elvadult, bozóttal benőtt, vizekkel elárasztott táj kultúrtájjá való átformálásához7 . Általános j elenség volt a XVIII. század első felében, hogy a végvárakban szolgált szabad katonák a volt török területekre, a pusztaságra áramlottak. Vállalták az újjáépítés roppant feladatát abban a reményben, hogy földesúri elnyomástól mentesen kezdenek új életet. A szorgos, ragaszkodó, erős gyökérzetü nép életereje felvirágoztatta az elvadult tájat.
Az elsők közt visszaköltözött, illetve letelepedett családok az 1715-20. évi országos összeírás alapján: Bocska: Tóth és Szabó Börzönce: a források még nem említenek név szerint családokat.
60

fcacorlak: Kovács, Hegedűs, Bohár, Gerencsér, Takács
pölöskefő: Szilva (három család is e néven szerepel), Pap, Győrkőss,
Kovács, Tóth.
Szerdahely: Horváth, Koszorú, Paál, Tálosi, Bolla.
Szentbalázs: Csicsor, Gáli, Tóth, Pap, Bakonyi, Virrasztó, Banka, László.
Az egyes falvak újratelepülése és a gazdálkodás folyamata az alábbiak szerint alakult:
Bocskát a század eleji összeírások név szerint még nem említik. 1720-ban két zsellér élt itt, akiknek 3 1/2 kapásnyi szőlője volt. Ekkor íródott a faluról az első feljegyzés2: "...erdők és cserjések között fekszik, csak most települt be, ezért sem igásállatuk, sem földjeik nincsenek, a szerdahelyi szőlőben van egy kevés földjük." Ekkor még Dezics (néha Desics) néven említik. Első birtokosa Baranyai Ferenc, majd a század közepén Inkey Boldizsár. Az előbbinek 6, az utóbbinak 4 jobbágya van, legtöbbjük 1/8 illetve 2/8 telkes3. Ekkor már 3 jobbágycsalád és 14 zsellér él a faluban, akik 354 kapás szőlőt (kb. 27 hold) müveitek, és aránylag sok állatot tartottak (lásd az 1. és a 2. sz. mellékletet). Az összeírások arról is tájékoztatnak bennünket, hogy "határa csupa völgyekből és hegyekből áll, ezért eső idején a víz nemcsak a trágyát, hanem a felszántott földet is elhordja, a réteket pedig elönti. A szomszéd földesúrtól bérelnek rétet sok robotért, eperfát csemete hiányában nem ültettek, fűzfát 299-et. Tanítójuk nincs, a szántók után tizedet, a rétek után bért fizetnek." Többen méhészkedtek.
Börzönce (Berzencze) szintén nem szerepel még az említett összeírásokban. A század végén árendában van, évente 1 pár szandál és a hozzávaló harisnya a bére. A határ első birtokosa a törökök elvonulása után Bessenyey László, egész területe 1/4 mérföld kerületű erdő. A század közepén is csak 70 mérő őszi és 17 mérő tavaszi gabonát termelt a 14 jobbágy, s kevés szőlőt művelt. Első földesuruk közt említtetik a kaeorlaki Petrics család. "Csak borból van jövedelmük, a telkekhez szántók és rétek nem tartoznak, legelőt a szomszédos földesúrtól bérelnek, munkával fizetnek. Irtványaik vannak, a szántók után tizedet, a rétek után robotot teljesítenek. A későbbiek során többen a sok robot miatt elköltöztek".
Kacorlakon (Kaczorlak) az 1690-es években kezdték a házakat újjáépíteni és a földeket feltörni. 15 hold szántójuk, nagy kiterjedésű tölgyerdőjük és egy malmuk volt. A határ nagyobbik része bokrokkal benőtt. Lakói
61

az úrbéres szolgáltatások alól 3 évi mentességet kaptak. A század végén
2 féltelkes és egy negyedtelkes jobbágycsalád élt a faluban, és a veszprémi
püspöknek gabonatizedet adott. Már ekkor volt szőlőjük, 50 kaszás rétjük,
s 1700-ban már 150 holdra nőtt a szántóterület. Korábbi birtokosait (a
Sárkány és a Kaczor család tagjait) a források már nem említik, az
újjáépítés korában egy nemes élt itt: Petricz András, de a század közepén
már több nemesi birtokosa is van: Cserenkó Ignácz, Szentmártoni Ve
ronika örökösei, Takács György és Mihály. Kacorlak is azon települések
közé tartozott, ahol a század közepén "puszta hely már nincs, inkább
szaporodott". A faluhoz tartozott Dusnok puszta 60 hold szántóval és
tekintélyes tölgyerdővel. Kacorlak a hahóti plébánia filiája, Szent Anna
tiszteletére szentelt templomát már 1466-ban említik a források; a kőből
épült templom anyagát a török Kanizsa várához hordatta. 1748-ban már
ismét szerepel az összeírásokban a "nemrég" felszentelt, fából épült, szalma
tetejű templomoeska. Ebben az évben 18 ház volt a faluban és 88 fő lakott
benne. A század közepén már gyorsan növekszik a falu, gazdag az állat
állománya, s feljegyezték az összeírok, hogy lakói a kanizsai piacrajárnak,
az újnépi pusztán legeltetnek, mert "sok birkát tartanak".
Pölöskefő(Peleskefej, Pölöskefej) a XVII. század végén szintén "puszta"'', elhagyott falu, határa bokrokkal benőtt, volt erdeje és rétje is. A már említett településekhez viszonyítva gyorsan benépesült; 1701-ben
3 gazdánál 10-10 igásállat is volt, szőlőt is müveitek, s feljegyezték, hogy
"egy igen módos gazda is van" a faluban. A század közepére itt is felépült
fából a templom, a tanítónak három tanítványa volt, akik az írás és olvasás
mellett hittant is tanultak. Fából épült házának egyetlen szobája szolgált
iskolául is. Itt is birtokos volt a kacorlaki Petrics család és Cserenkó
Ignácz, a század közepén pedig Skublics Sándor és Szegedy Ignácz is.
Magyarszerdahelyt a korabéli források Szerdahely szigete, Szerdahely Szigete néven említik. Erdőség és könnyen áthatolhatatlanná tehetett mocsarak védték, ezért is gyorsabban fejlődött. Határában átjáró, később út vezetett a nyugati és a keleti dombsor aljában meghúzódó falvakhoz; neve is azzal kapcsolatos, hogy a helységben szerdánként tartották a hetipiacot. Elpusztult kőtemploma helyébe szerény sövénytemplomot építettek. Földesurait nem említik a források, valószínű a távol lakó földesúrnak, nemesnek nem volt módja úrbéri szolgálatainak számbavételére, így az itt élők szolgáltatás alól mentesek, szabadok voltak, s kurialistának,
62



nemesnek vallották és tartották magukat. Részben ez is magyarázza, hogy a földesúri hatalom kiterjesztésekor, Inkey Boldizsár idejében, a szerdahelyiek élen jártak jogaik védelmezésében, az egyre növekvő földesúri követelések elleni tiltakozásban. A század közepén már 70 igásállatot tartottak, és 445 akó bort szüreteltek.
Már a középkorban központi település, vásároshely oXZalaszentba-lázs (Szent Balás), a török elvonulása után, a XVII. század végén már adózó portákat írtak össze, 1697-ben négyet, 1699-ben már tizenkettőt. Gazdasági erőforrásai kedvezőbbek voltak a szomszédos falvakénál; bőven volt legelője, rétje kétszer is kaszálható, a tiszta búzát is megtermő szántóföldje, erdőségei, szőlőhegyét pedig "híres" jelzővel emlegették, minősítették. Ekkor még Sárkány István, Kaczor György, Rumy László, Török Ferenc illetve ezek utódai a földesurak. Temploma is volt, amit minősít az a tény, hogy a század elején Kanizsán kívül csak Söjtörön épült templom. A veszprémi püspökség 1748. évi látogatása során feljegyezték: "Zalaszentbalázson 1748-ban Szent Balázs vértanú püspök tiszteletére részben fából, részben kőből épített templomocska állt (Eccle-siola) torony nélkül. Volt benne 1 oltár, mellette szalmával fedett és kereszttel díszített harangláb 2 haranggal. Az egyik 100, a másik 60 font súlyú. A temető a templom mellett volt, a kerítése eléggé rossz állapotban. Volt benne temetői keresztfa. A kőtemplomot az Inkey család építtette 1745-ben."J A határ megművelt területe is gyorsan nőtt, 1750-ben már 2778 pozsonyi mérő gabonafélét termeltek, és jelentős számú állatot tartottak (lásd a 4. sz. táblázatban).
A felsorolt települések lakói magyarok ("színmagyar falvak") és katolikusok voltak, csak Kacorlakon és Gelsén élt 1 -2 "luteránus" család. A völgység távolabbi falvai is hasonló módon és ütemben népesültek be. Mivel a kanizsai törökök észak felé irányuló támadásai - a már említett okok miatt - a század végén hosszabb-rövidebb ideig szüneteltek, a Szévíz melléke már Kanizsa felmentése előtt részben lakottá vált. A Pa-csa környékén birtokos Esterházyak 1665-ben két évi adómentességet adtak telepeseiknek, sőt már pár évvel korábban egy puszta szőlőhegyet engedtek át telepítésre - 12 évi mentességgel. A Rajki és az Esterházy családnak 1697-ben 13 jobbágya és 5 zsellére volt itt, a "telkek jó állapotban". Ebben az évben már a hahóti és a gelsei jobbágyok is adóznak, az előbbiek gabonából és borból tizedet adtak a zalavári apátságnak, az
63

utóbbiak pedig gabonatizeddel fizettek a veszprémi püspöknek. A század közepén már mindhárom településen 50-60 jobbágy- és 10-20 zsellércsalád élt, és 150-200 hold szántót művelt. A kisebb települések e térségben is néptelenek a század első évtizedeiben, illetve csak kevés szőlőt műveltek, kivétel talán csak Sárkánysziget, ahol már 1690-ben 20 hold szántót, 30-50 hold rétet is hasznosítottak.
A földet művelő jobbágyok és zsellérek őslakók voltak e tájon, a birtokos nemesek többsége csak a török háborúk alatt, illetve ezt követően szerzett jogai alapján lett vidékünk földesura. Kanizsa és környékén a Batthyányak építették ki gazdaságukat, ennek volt része a homokkomáromi uradalom. Hahóton a Festeticsek szereztek birtokot0, Rajk és Pacsa környékén pedig az Esterházyak és a Széchenyi család. Zalaszentbalázson a század elején kisebb javakat kaptak a palini Inkeyek, akik később nagy-kiterjedésű árutermelő gazdasággá fejlesztették a szerteszét fekvő földjeiket.
A kényszerből elhagyott falvak visszatért lakói eleinte a gazdálkodás kezdetleges formáit alkalmazták; szinte újraéledt a gyűjtögető életmód: a mocsarak bőven adtak teknősbékát, csíkokat, az erdők vadgyümölcsöt, gombát, a ligetes tájakon pedig virágzott a pásztorkodás.
A népesség szaporodásával párhuzamosan sűrűsödtek a határban a megművelt parcellák: szabad volt a földhasználat, a földfoglalás, aki hamarabb "kapta", szerezte az feltörte, bevetette, majd parlagon hagyta, s a következő évben a határ másik felében tette ugyanezt. Mindenki akkora földet foglalt magának, amekkorát meg tudott családtagjaival művelni, "...ki-ki állapota szerint vet... se fél, se egész helyes jobbágy köztünk nem volt, hanem ki többet szerezhetett, az többet szántott és vetett" -vallották szinte egységesen, egybehangzóan a völgység jobbágyai Szerdahelytől Pacsáig Mária Terézia korában. Termeltek tiszta búzát és törökbúzát, rozsot, hajdinát, árpát, kölest, lencsét, zabot és tönkölyt''.
Mivel a szentbalázsi határban más faluban lakóknak is volt szőlője, szükségesnek tartották írásba foglalni a szőlősgazdák kötelességeit és a szőlőhegyen való viselkedés módját. A megyében szinte elsőként foglalták 20 pontba a teendőket 1716. áprilisában, és a "helység szokása szerint" esküdteket és hegymestereket választottak, akik "az élő Istenre, Boldogsá-gos Szűz Máriára és Istennek minden Szentjeire" fogadták, hogy "atyafi-
64

ságot, kedvezést, ajándékot, félelmet és gyülölséget mellőzve igazságot szolgáltatnak". Kötelezték pl. egymást arra, hogy évente háromszor - pénzbüntetés terhe mellett - a hegymester pincéjénél összejönnek a közös gondok, sérelmek megvitatására. Az írásban rögzítetteket a földesurak pecsétjükkel megerősítették,így többek között azt is, hogy a pénzbírság kiszabása és az ítélkezés nem a "Földes Urat, hanem a helységet illeti".
A szabad földfoglalások miatt az állattenyésztés egyre nehezebbé vált, viszályok, veszekedések keletkeztek; a közös érdeket, a nyugodt földhasználatot a faluközösség védelmezte, érvényesítette. A megművelt földdarabkák szaporodásával a szántóföldet pihentették: jószággal, csordával legeltették, letapostatták, lenyomatták. A nyomásos rendszerben a legeltetés is szabályozást kívánt: a tilalom idején még a saját vetésére vagy rétjére sem hajthatta állatait a gazda. A kétnyomásos rendszerben ugyanis a szántóföld nemcsak termett, hanem betakarítása után közlegelővé vált egészen az újabb felszántásig.
Mivel a XVIII. században a gazdálkodás legfőbb ága az állattartás volt, kialakult a települések osztott formája: külön övezetet alkottak a gazdák egymás mellett álló akolkertjei, ahova földes ólakat, majd istállókat csináltak, így alakultak ki az istállóskertek, az istállós rétek, melyeknek emlékét több dűlőnév is őrzi.
A szerzett föld csak a munkát végző emberrel együtt jelentett igazi értéket, a földesurak ezért is igyekeztek helyhez kötni, szabályozottabb gazdálkodásra kényszeríteni úrbéreseiket. Vidékünk falvaiban élő jobbágyoknak nem volt szerződésük, kötésük (contractusuk), uraik inkább kedvezményekkel (nagyobb belső telek, legelő, 1-3 évi adómentesség stb.) igyekeztek őket helyhez kötni. A század első évtizedeiben még ismeretlen volt a robot. Az Inkey birtok jobbágyai még a század közepén is ,Jó öreg" Jóságos öregúr"-ként emlegették a Palinban élő Inkey Jánost, aki a maga korában ismert közéleti személyiség volt a megyében. A falvak népességét a folyamatos növekedés jellemzi, mindössze Börzönee jobbágyairól jegyezték fel, hogy a túlzott földesúri követelések miatt többen elköltöztek a faluból. Nem a lakosság "elsokasulása", inkább a könnyebben művelhető földek miatt benépesültek a puszták, a majorok is. A középkori eredetű Dusnok-, Fakos-, Kürtös-, Sárkánysziget- és Új-néppuszta mellett újabbak is keletkeztek: Baczkó-, Hamuszin-, Morgan-,
65

Rókalik-, Tőkeháza-puszta pl. Az itt lévő földeket nem terhelte földesúri szolgáltatás, kedvező volt a földrajzi fekvésük (többségük sziget volt a mocsárvilágban) és a gazdálkodás szabadsága, valamint a földesúri kedvezmények is vonzották ide a telepeseket.
Mivel az Inkey gazdaság emlékét a szájhagyomány, a plébániák feljegyzései is őrzik, és tevékenységük a falusi népesség életének minőségét, a falvak mai képének kialakulását is befolyásolta, részletesebben kell szólnunk a család és a vidék kapcsolatáról.
Az Inkey család ősi fészke a Somogy megyei Inke falu. Közös törzsü-nek tartották magukat az ott honos Lóránth családdal; még a XVII. századi adománylevelükben is "Inkei Lóránth" néven szerepelnek, csak az 1721. évi királyi adományozás után (ekkor kapták egész sor Somogy és Zala megyei faluval együtt Palin pusztát is) vette fel a család a "Pallini Inkey" nevet. Az első jelentősebb birtokadományt Inkey Ferenc, a "magas állásúnak tartott híres Erősségbéli Légrádi Kapitány" kapta a török elleni harcban tanúsított vitézségéért, sikereiért. Erre utal a család címere is: kék mezőben, hármas zöld halmon ágaskodó kétfarkú koronás oroszlán, felemelt jobbjában kivont kardot, baljában levágott török fejet tart hajánál fogva. Inkey Ferenc, Batthyány Ádám9 segédtisztjeként részese volt Kanizsa 1690. évi ostromának, visszavívásának is. Mivel egyik fiát, Györgyöt 1693-ban Rigyácon meggyilkolták, János a kisebbik gyermeke örökölte a családi vagyont, amit a császári seregben szerzett érdemei jutalmául kapott adományokkal tovább gyarapított. Inkey János (1673-1747.) közel 30 évig katonáskodott; adjutánsa, segédtisztje volt gróf Pálffy János lovastábornoknak, aki a Rákóczi elleni sikerei jutalmául 1709-ben tábornagy, majd a következő évben a magyarországi császári hadak vezénylő főparancsnoka lett. A császáriak oldalán Inkey János is részt vett a szabadságharc hadműveleteiben, s 1707-ben a Muraközben táborozva a kurucok elfogták, fogságra vetették, s csak tetemes váltságdíj fejében nyerte vissza szabadságát. A Rákóczi-szabadságharc leverése után további adományokban részesült, és megvásárolta 1716-ban a fiú örökös nélkül elhalt gyöngyösi Nagy Ferenc vicegenerális leányai hatalmas birtokainak egy részét. így lett birtokos a Kanizsafolyó völgyében is. Legkisebb gyermeke, Ferenc még az apa halálának évében meghalt, három leánya pedig apáca lett, a családi vagyont két fia, Gáspár és Boldizsár örökölte. Velük két ágra szakadt a család: az
66

iharosberényi ág alapítójaPallini Inkey Gáspár, a palinié pedig Pallini Inkey Boldizsár. Az apa állítólag jobban kedvelte Boldizsárt, rá végrendeletében is nagyobb birtokot hagyott. Inkey Boldizsárt az utódok méltán emlegették a "nagy szerző"-ként, hisz az örökölt kb. 25 000 holdas birtokot négyszeresére növelte, s földesúr lett a Hahóti-medence valamennyi falujában is.
Hatalmas, több vármegyére kiterjedő latifundiumát halálakor (1792) hat fia örökölte. A palini gazdasághoz tartozó földeket a kiskorú Nepomu-ki János és Ádám kapta, majd Rajki Máriával kötött házassága után Ádám Nagyrécsére költözött, s így egyedül N. János lett Palin földesura, aki tovább gyarapította a Palintói északra, a Kanizsa-folyó völgyében fekvő birtokai számát. Később ezeket Palin, Zalaszentbalázs és Pacsa központtal uradalmakká szervezte és Palinból irányította. Inkey N. János a század elején feleségül vette a Balatonlellén is birtokos Majthényi János leányát Erzsébetet, s bár közéleti szerepet is vállalt, idejének, energiájának jó részét gazdaságának fejlesztésére, hasznosabbá tételére fordította. Fényes Elek "...okszerűen kezelt gazdaság"-nak titulálja a palini birtokot, s azon gazdaságok közé sorolja, ahol "sok büzhödt posványság kiszáríttatott". Bitnitz Lajos a "Szombathelyi Egyházmegye Áldozó Papja, Böltselkedés Doctora, Mathézis és a Magyar Literatura Professzora", beszámolva zalai utazásáról, szintén elismeréssel írt palini tapasztalatairól. "Pallini Inkey János Cs. K. Kamarás Úr a mocsáros vidéket szép legelővé, részszerint Angoly kerté változtatá. Szerencsém vala, barátom jó Ízlésű valódi hazafival közelebb együtt lennemm, s a gazdasági kimivelődésben tett igyekezeteit szemlélem... gyönyörűségem volt egy felől a vetésre remekül előkészített szántóföldeket másfelől ottan, hol hajdán csak némely vizi madarak fészkeltek, a tüzes szilaj csikókat, és derék szarvas marhát tenyészteni láthatom".9
Jegyzet
Az angol követ felesége írta 1717-ben: "...veszélyes dolog Magyarországon át utazni délre, várja meg a hóolvadást, hajóval biztonságosabb, mert az ország Eszékig véghetetlen hósivatag, egyetlen házat sem találni. Valóban nincs a világon szomorúbb, mint Magyarorszá-
67

gon utazni, ha meggondoljuk, hogy hajdan a lehető legnagyobb virágzásnak örvendett és ma ily nagy területen embert is alig találni." (Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. Budapest, 1819.)
2. Az egyes falvakra vonatkozó adatok forrása: Zala megyei helytörté
neti lexikon. Kézirat. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg. (A továb
biakban: ZML Zeg.)
3. Egy egész telek esetünkben 20 hold szántót és 8 szekér szénát adó
rétet jelentett.
4. A középkorban virágzó falvak pusztultak el a történelem véres vi
haraiban, egy részük azonban később újra betelepült. Az egykori
(hajdani) falvak nevét őrzi a szóösszetételben az előtag (Kürtös,
Fakos, Fenék stb.), a "puszta" utótag pedig arra utal, hogy egy koráb
bi település elnéptelenedett maradványa alakult át a második job
bágyság korában majorsággá, majd a jobbágyfelszabadítás után e
kisebbfajta település neve lett: Kürtöspuszta, Fakospuszta, Fenék
puszta stb. Szentbalázs esetében a török időkben elpusztult falu he
lyét nevezték - valósághűen - pusztának. A település historikus
emlékezete később is őrizte e nevet, ma-igazgatásilag-Pusztate
tő a falurész neve.
5. Körmendy József: Fa- és sövénytemplomok a Veszprémi Egyházme
gye területén a XVIII. században.
In: Veszprém Megyei Múzeumok közleményei. Veszprém 1971. 53-83. o. A "kőtemplom" említése valószínű az 1778. évi egyházlátogatásijegyzőkönyv feljegyzésére vonatkozhat, "van Zalaszentbalázsnak egy temploma mely 1730-ban épült Urunk színe változásának tiszteletére a hívek költségén." (Kiss István, i. m. 19. o.)
6. Festetics Kristófot Mária Terézia 1874. augusztus 23-án erősítette
meg Felső-, Középső- és Alsó-Hahót birtokában. Később igazgatá
silag Fakospusztával együtt a kemendi uradalomhoz tartozott.
7. Ma már csak elvétve termesztett búzafajta. Magyar Értelmező Kézi
szótár. Budapest, 1972.
8. 1717-1730 között a megye alispánja, több alkalommal is követ
(ma országgyűlési képviselő) a pozsonyi országgyűlésen. Bécsben
több ízben is tárgyalt a kamara képviselőivel a megye képviseletében.
Mivel Zalában még nem volt megyeháza "posványságra dűlő" palini
68

kastélyában szívesen és gyakran látta vendégül a megye vezető politikusait.
9. Batthyány Ádám (1662-1703.) Magyarország egyik legősibb családjának sarja. Ez a név sokszorosan összeforrott az ország történelmével és kultúrájával. B. Ádám, horvát bán a törökök ellen hősiesen harcolt a báni hadsereg élén; kitűnt Budavár ostrománál, visszafoglalta Székesfehérvárat, 1690-ben pedig Kanizsát. Volt országbíró, titkos tanácsos, Vas vármegye főispánja, egy gyalogezred tulajdonosa, majd dunántúli főkapitány. Megalapította a németújvári (ma: Güssing, Ausztria) ferences rendházat, melynek kriptája máig családi sírbolt. 1892-ben feleségül vette a sziléziai származású Strattmann Eleonórát, így a Batthyányak ezen ága örökölte a Strattmann-birtokot és a család nevét is.

A hajdani mocsárvilág látképe
69
10. Bitnitz Lajos: Két Levél Szála Vármegyebeli utazásból. Tudományos Gyűjtemény, 1825. VI. kötet 56-72. o.

VII.
A BIRTOKVISZONYOK, A NÉPESSÉG ALAKULÁSA 1848-IG
Az árutermelés kibontakozása.
A szentbalázsi uradalom.
Urbariális viszonyok és a polgárosodás kezdetei
vidékünk falvaiban
A pallini Inkeyek a XVIII. század első évtizedeiben már jelentősen gyarapították a Mura- és a Kanizsa-folyó völgyében fekvő birtokaik számát; közel félszáz Kanizsa környéki puszta és mintegy negyedszáz falu tartozott a palini birtokközponthoz. Önként felvetődik a kérdés, hogy a számos település közül miért Palint fejlesztették központtá az Inkeyek? Palin ekkor Jelentéktelen puszta", "...csak három zsellér lakja, szántóföldjük nincs, 1 -2 szekér szénát termő rétjük van, nem robotolnak, ha szolgálatot tettek az árendába a földesúr beszámította". Az első leírások "nagy posványait" említik, amelyekben csak a "béka porontyok tanyáznak". A későbbi birtokleírások egyértelmű választ adnak kérdésünkre: Kanizsa és a már korábban is rendszeresen karban tartott Eszék-Kanizsa-Sárvár-Sopron-Bécs országút közelsége' miatt esett a választás Palinra: "...fekszik: Nagykanizsa - Dunántúli Magyarországi fő kereskedési városok egyike - tős szomszédságában s rajta Kanizsárul Vas Vármegye Sopron és Bécs felé vezető országos posta és kereskedelmi út vonul el - lefelé pedig az Uradalombul egy órányi távolságban Horvát Országba Trieszt, Fiume és Stájer Ország felé Kanizsárul menő utak el nyúlnak, fekvése tehát nemcsak kellemes, hanem kereskedési tekintetben is hasznos2".
Pallini Inkey János (+1747) végrendeletében fiára, Boldizsárra hagyta a "Pallényi Rigyáczi Rétsei Liszói Muraközi jószágot azokhoz tartozó pusztákkal beneficiumokkal és mobiliákkal" együtt. A "Berényi jószágot" Gáspár kapta. Az apa kívánsága az volt, hogy három évig osztatlanul használják a birtokot, de a két testvér megegyezett Palinban 1748. március
70

30-án a különválásban3. Boldizsár a szerteszét fekvő családi birtokrészeket öt uradalom (Palin, Rigyác, Nagyrécse, Belica és Raszinya) köré szervezte, és a palini központból irányította. A század közepén kezdett terjeszkedni, birtokokat szerezni Palintói északra a Kanizsaimocsár (Palus Canisiensis) nyugati partján. A bocskai Török família hagyatékát Eszteregnyén, Bocskán, Szentbalázson és Pölöskefőn részben zálogképpen, részben "örökképpen" megszerezte, majd a század közepén megvásárolta 38 ezer forintért a Vas megyében honos Prosznyák család szentbalázsi, pölöskefői és kacorlaki jussát. Pár éven belül birtokot szerzett Alsó-Orosztonyban is. Mindezek ellenére Inkey Boldizsár a század közepén csak egyike a "többuras" falvak földesurainak, hisz még jelentős birtokai voltak a térségben Dóczi Antalnénak, Prosznyák Farkasnak és a Skublics családnak. A birtokról adózó 56 jobbágyból csak 10, az itt élő zsellérek közül pedig 2 család tartozott Inkey Boldizsárhoz, s az 1777. évi összeíráskor 24 zsellér dolgozott Dóczi Antalné birtokán, s 16 jobbágya volt Skublics Sándornénak. Az itt élő parasztok 1767-ben "szabad menetelüeknek" vallották magukat, s azt sem tudták, hogy kinek mennyi a földje, mert "...kinek mennyi kölletett annyit szerzett". Kilencedet nem adtak, tizedet fizettek a veszprémi püspöknek, mások a zalavári apátnak. Többen Újnéppusztán legelőt béreltek, s évenként egy-egy hosszú fuvarral szolgáltak uraiknak. Szabad volt a makkoltatás, más szőlőjében pénzért dolgozhattak, a nemesek birkáit felesben tartották. Káposztás és veteményes kertjükből a kanizsai piacon árultak. A 80-as évtized első felében az itt élő jobbágyok többsége Inkey Boldizsár földesurasága alá került, s a gyorsan fejlődő árutermelés gyökeresen megváltoztatta a korábbi patriarkális földesúr -jobbágy viszonyt, az urbariális rendelkezések egyoldalú (földesúri) értelmezése és végrehajtása pedig szűk korlátok közé szorította a jobbágygazdálkodást, "...mihát T. Inkey Uraság keze alá estünk, mingyárast ki kölletett adnunk az tizedet... az tyúkjainkból sem adtunk, most pedig azokbul is ki veszi a tizedet, ha mingyárt tsak 2 vagy 3 legyen is a szegény embernek"4.
A század második felében beállt változás egyik súlyos következménye volt az állattartás számottevő csökkenése. Még a század közepén is tekintélyes mennyiségű növendék állatot tartottak a falvakban pl. Pölöskefőn 241, Szentbalázson 380 darabot, a század végére már földesúri privilégium volt a borjútartás, s még a nagyobb falvak összeírásaiban is csak 4-5
71

tinó szerepel. Látványos az igavonók számának csökkenése is: a mértéktelen robotolás miatt kevesebb igavonó állatot tartottak a jobbágyok. Szentbalázson az 1775. évi összeírás szerint 177 ökre és 50 lova volt a jobbágyoknak, s bár a megművelt terület, ha lassan is, de egyre nőtt, az igavonó állatok (ökör és ló) száma 100 körül változott, s már egyik évben sem érte el az 1775. évi állományt. Kacorlakon 1770-ben hetvenhét igavonó állat volt, a következő évszázadban ez majdnem a felére csökkent. A sertések száma még a nagyobb falvakban (Szentbalázs, Szerdahely) is 100 darab alatt maradt, holott korábban a kisebb falvakban is többet tartottak. Szentbalázson a "többuras" jobbágyvilágban több tehén volt, mint az 1840-es években az uradalom hat falujában együttvéve. A legelőkisajátítások, a pénzért engedélyezett makkoltatás, a rétgazdálkodás korlátozása - a parasztbérlőktől visszavették a földeket, legelőket, s újabb telepesek kaptak jobbágytelket - érzékenyen érintette a jobbágygazdaságot.
Az 1767. évi úrbéri rendelet országos viszonylatban is évszázadra meghatározta, korlátozta a paraszti földbirtoklás kereteit. Mivel ugyanis az úrbérrendezés során a parasztok a földesúr tudtával, néhol annak biztatására nem vallottak be annyi földet, amennyit a valóságban használtak, a jobbágytelkeken felüleső résszel pedig a földesúr rendelkezett, megszűnt a terjeszkedés lehetősége a jobbágyok számára, s megnyílt a majorsági birtok növelésének útja. Vidékünk öt falujában (Bocska, Bör-zönce, Pölöskefő, Kacorlak, Szentbalázs) összesen 109 telkes jobbágycsalád élt, közülük fél, vagy ennél kisebb telekkel bírt 100 család (91, 74%), s mindössze 6 családnak (5,5%) volt háromnegyedes és 3 családnak (2,7%) egész telke5. Az egyes falvak között ez úgy oszlott meg, hogy három faluban (Bocska, Kacorlak, Pölöskefő) nem volt fél, vagy ennél nagyobb jobbágytelek, Börzöncén egy családnak volt háromnegyedes telke, Szentbalázson kettő egész és 5 háromnegyedes telek volt jobbágykézen6. Ebből a zártságból egyetlen kiút vezetett: erdőírtás és ármentesítés révén írtásföldek szerzése. Élt is a parasztság a kétkezi munkával szerzett "földnyerés" lehetőségével: 1777-ben 99 parasztnak volt irtásföldje, összesen 1086 pozsonyi mérő (kb. 543 hold) és 236 kaszás rétjük. A szentbalázsi jobbágyok élenjártak az irtásföldek, irt-ványok szaporításában: 1792-ben 144 4/8 hold irtásföldjük és 96 4/8 kaszás rétjük volt irtásból. Bár a fent említett rendelet meghatározta a
72

jobbágy jogát az irtással szerzett földjéhez, de a földesúr számára is lehetővé tette a pénzért való megváltást. Végeláthatatlan perek és nemzedékekre kiható viszálykodások forrásai lettek sok esetben a kínnalkeservvel szerzett földdarabkák.
Tóth Miklós (másképpen Sánta) szentbalázsi jobbágy a nyárfáknál lévő földjét, rétjét pár éve "közönséges erdőből irtotta" apja segítségével, de Dóczi Antal szentbalázsi földesúr elfoglalta a földet, majd a következő évben Lu-kafalvi Zárka Anna asszony, Skublics Sándor özvegye elhordatta róla a szénát, és magának követelte az egész területet. A hosszú pereskedés és viszálykodás után Tóth Miklós tehetetlenségében 1766-ban felakasztotta magát7.
Súlyos követlezményekkel járt, hogy a földesurak nem elégedtek meg a rendeletben szereplő robotmennyiséggel, s a majorsági termelés alapját jelentő munkaerőt a robot növelésével pótolták. A magyarszerdahelyi, kacorlaki és bocskai jobbágyok földesurukkal szemben Mária Terézia segítségét kérték:
"...sulos robotunknak soha száma nincs, hanem minden nap hajtogatta-tunk legkiváltképpen takarulásnak idejében, még szent innepnapokon is haj-togattat, az földes Urunk, ha gyalog kívántatik gyalog, ha pedig ökörrel kívántatik ökörrel. Még innep nap sincsen békével maradásunk, sem rossz, sem jó üdő nem tart ellent. Hosszú utat előbb tsak egyet szolgáltunk, most száma nincsen, hanem az midőn kívántatik, akár mire el kőll mennünk, hogy ha egy parancsolattyára nem mehetünk, mindgyárt hajdúi által zálogoltatunk, és majd hasonlittatunk a török rabokhoz..."8
A majorsági birtok vetésterületének állandó növelése is a jobbágyok rovására történt; Inkey Boldizsár gyakran élt a "földfoglalás" (occupacio) eszközével is. Egymást érik a megyéhez, majd az uralkodóhoz írott panaszos levelek, mert mint a szentbalázsi Tótth Mihály és Tótth István írták: "...sok szántóföldeink, kérteink, réteink, hajlékaink ingyen tőlenk el marattak és azokbul ki verettettünk".
Kiss János szentbalázsi juhász szeretőjével megszökött, elhagyta gyermekeit és házasságával szerzett házát, földjét és szőlőjét. Halála után javait "T. Inkey Boldizsár Úr kezére vette", pedig a gelsei tárgyalás során a tanúk egybehangzóan vallották, hogy Kiss János nem volt Inkey Boldizsár földesúr jobbágya.
1773-ban Kiss János árvái megjelentek Palinban Inkey Boldizsár uraságnál, hogy javaikat visszakérjék. A földesúr azonban csak azzal a feltétellel akarta teljesíteni kérésüket, hogy ha a kérelmezők örökös jobbágyai lesznek. Mivel ezt Kiss János és Kiss Imre megtagadta "...a T. Úr mindkettőt megkötöztette és láncra rakatta'".
73

Mária Terézia háborúi ugrásszerűen növelték a külső piacot, s ezzel felgyorsult az árutermelő gazdálkodás fejlődése, megerősödtek a majorsági gazdaságok. E folyamatba kapcsolódott be Inkey Boldizsár is, aki nemcsak birtokai számát gyarapította, hanem a piac igényeinek megfelelően alakította gazdálkodását. Büszke volt az Újudvaron és Magyarszerdahelyen hizlalt ökreire, "Svájcer bikáira", gazdag állatállományára. Palinban, Szentbalázson és Alsó-Orosztonyban jármos ökröket, 74 db lovat, 440 db sertést és bivalycsordát is tartott, Palinban, Szentbalázson, Bocskában és Pölöskefön juhnyájat őriztetett. Hatalmas gúláját a Pacsától délre fekvő Martonipusztán legeltették. Palinban istállókat, magtárakat építtetett, majort létesített, családokat telepített Szentbalázson és Magyarszerdahelyen. Szinte minden falujában üzemeltetett malmokat, s a gabona mellett lisztet, őrleményt is értékesített. Mikor a Szluha családtól zálogba vette a sárvári vártartományt, megtiltotta Sárváron át a badacsonyi borok szállítását, mert saját borait, pálinkáját akarta értékesíteni a soproni piacon.
Nem volt kényelmes, passzív feudális úr, cselekvőén vett részt az árutermelés és piacozás folyamatában. Felvásároltatott minden erdei és mezei terméket, "Kereskedés-társaságot" is szervezett, tagjainak gabonavásárlásra pénzt kölcsönzött. Jobbágyaitól a járandóságokat szigorúan beszedte, de az inségesebb években példamutatóan segítette őket. 1788-ban, mikor az átvonuló katonaság fosztogatásai miatt Marczali Henrik szerint "a viruló Zalában bükköny, kukoricacsutka és aszalt vadgyümölcs volt a főtáplálék", több száz köböl gabonát juttatott jobbágyainak. Zalaszentbalázson, a nagy dögvész idején, a tized fejében kapott 23 db ökröt ellenszolgáltatás nélkül adta a kárvallottaknak. Életrajzírója, a helytörténész Egyed Ferenc rigyáci plébános, így jellemezte: "Haszontalanságokra nem költött, a hasznosaktól és szükségesektől nem kímélte a pénzt."
A palini uradalom falvairól a század végén már vázlatos ismertetést is olvashattunk'0. Földjeit általában "középszerű" jelzővel minősítik, de a kacorlaki, szentbalázsi és a szerdahelyi határ földjeit a, jó termékenysé-gűek" közé sorolta a szerző. Az "Ország útjában" fekvő falvaknál megjegyzi: "...borainak eladásra jó módgya vagyon". A már többször is említett falvak közül egyedül Magyarszerdahelyt illették "mezőváros"-i ranggal. A települések a templom körül összezsúfolódott, szalmával fedett "gödörházak"-ból álltak. A templom még nem magasodott a házak fölé,
74

hisz a mai faluképre annyira jellemző késő barokk templomok csak az évszázad végén, illetve a XIX. század elején épültek, s ezeknek a XVIII. század közepén létesült elődei Kacorlakon, Pölöskefőn, Szerdahelyen és Szentbalázson is fából, sövényből álltak, legtöbbször még torony nélkül, tetejüket pedig még szalmával fedték. Csak a pölöskefői épült 1750 körül téglából, fa mennyezettel és fa toronnyal. A falvak többségében .- török pusztítás következtében - sem pap, sem templom nem volt", vidékünkön csak Hahóton működött plébánia, s ennek filiái voltak az említett falvak. Inkey Boldizsár barokk főúri bőkezűséggel támogatta a templomépítést Szentbalázson, szőlőt is vásárolt az építendő templom részére, hogy "a termést adják el, s fordítsák Isten háza szükségére"72. 1781-ben készült el Szentbalázson a ma is álló templom (tornya csak 1784-ben), s 1788-ban hivatalosan is megalakult a szentbalázsi plébánia, melynek filiái: Bocska, Börzönce, Kacorlak, Magyarszerdahely és Pölös-kefő". Első plébánosa Gazdag Mihály, volt pápai káplán, a plébános háza azonban csak 1817-ben készült el. Tanító csak Szentbalázson működött 1746-tól, 5-7 gyermeket oktatott írásra, olvasásra és hittanra. Szentbalázs egyébként azon falvak közé tartozott, ahol volt igény a számtan tanításra is. A tanulók alacsony száma abból is adódott, hogy magas volt a tandíj: 1 Ft 40 dénár. A század végén már Szerdahelynek és Pölöskefő-nek is volt tanítója, aki 3-5 gyermekkel foglalkozott. A falusi iskolákat a Ratio Educationis a plébánosok felügyelete alá rendelte, így a felsorolt iskolák ügye a hahóti plébánosra volt bízva. Nagykanizsa környékén egyébként az átlagosnál jobb volt az iskolaellátottság, hisz a zalai falvaknak csak 19,6%-ában volt iskola.
A XVIII. században a legjelentősebb változás: a népesség számának gyors növekedése.
75

A népesség alakulása 1757-től
1771-igN.

A
Az 1757. évi adatok
Az 1771, évi adatok
település
Háztartások
Lélekszám
Háztartások
Lélekszám
neve
száma

száma

Bocska
14
89
47
395
Börzönce
20
99
25
143
Kacorlak
29
227
36
268
Magyarszerdahely
34
286
41
378
Pölöskefő
34
258
50
334
Zalaszentbalázs
73
498
108
737
Összesen:
204
1457
307
225
Növekedés




1757-1771-ig


+103
+798
Viszonyszám


50,4%
54,7%
Egy háztartásra




eső lélekszám
7,
1
7,:

Ha csak rövidebb időszakban vizsgáljuk a lakosság számának alakulását, akkor is látható, hogy a század közepén 50%-kal gyarapodott a népesség. Ez a növekedés nemcsak 1-2 falura jellemző, érvényes a térség egészére. Ha az első magyarországi népszámlálás (1784-1787.) adatait összevetjük az 1771. évivel, további gyarapodást regisztrálhatunk: 2255 főről 2719 főre nőtt, vagyis 14 év alatt további 20,5%-kal gazdagodtak a falvak.
A lélekszám szaporodásával párhuzamosan az életképes, önállósodó családok egész sorát hozta létre egy-egy falu. A nagyarányú gyermekhalandóság ellenére a parasztcsaládokban általában kettőnél több gyermek lépett szülei nyomába. Pölöskefőn pl. a családok 80,5 százalékában öt vagy ennél több személy élt, de a Kacorlakon vizsgált 35 családból 25-ről (71,9%) mondható el ugyanez. Az első magyarországi népszámlálás idején a már többször említett hat faluban az 1-12 éves korú gyermekek száma 470 fő volt: legtöbb (151) Szentbalázson és Szerdahelyen (80), Kacorlakon 73, Pölöskefőn 65, Bocskán 58, Börzöncén 26, Dusnokon 12 és Kürtöspusztán 5 iskoláskorú gyermek élt. A század második felében
76

az apró falvak is gyors tempóban növekedtek; bővült a családi munkaszervezet, erősödtek a jobbágygazdaságok. Minden család egy kis üzemként funkcionált, saját munkaereje révén vont a termelésbe újabb és újabb területeket, terjeszkedett. Egy-egy belső jobbágytelken két-három család egy háztartásben élt, s közösen gazdálkodott.
A fentiek illusztrálásaképpen mutatunk be néhány nagycsaládot15.
Szentbalázson a 80 éves Tótth György, Skublics Sándorné féltelkes jobbágya és neje, a 72 éves Papp Erzsébet házában élt fiúk Tótth István és felesége, Soós Éva 20 éves, három gyermekkel, valamint Tótth Ferenc házastársával Dobzó Évával, kiknek öt gyermeke volt. Összesen 14 fő.
Ifjabb Gáli András (33 éves) és neje Tótth Katalin (25 éves) házában élt 3 éves gyermekük és Gáli András anyja, az 52 éves Borsos Anna négy gyermekével. Összesen 8 fő. A családfő Skublicsné szabad költözé-sű jobbágya volt, fél telken gazdálkodtak, gabonaneműek mellett lent és kendert is termeltek és 12 kapás szőlőt müveitek. Három igavonó állatot, 4 fiatalabb marhát és 2 db sertést tartottak.
Pölöskefőn Györkös Mihály, Inkey Boldizsár féltelkes jobbágya és felesége, Madarász Katalin házában élt három fiú gyermekük, a legidősebb a feleségével és két gyermekükkel. Velük egy telken lakott zsellérjük szintén két gyermekkel. Összesen 12 fő. Négy igavonó állatuk volt, 32 db birkát is tartottak, az átlagosnál több kendert és lent termeltek, a szentbalázsi hegyen 13 kapás szőkőt műveltek.
A 72 éves özvegy Sziva György egész telkes jobbágy házában élt mindhárom fia (István 47 éves, Márton 39 éves és Pál 29 éves) feleségükkel és hat gyermekükkel. Összesen 13 fő. Négy igavonó állatot, 7 sertést és 2 tehenet tartottak, az átlagosnál több búzát és rozsot termeltek, 16 kapás szőlőt műveltek.
Szerdahelyen a 62 éves Tálosi András (házastársa az 52 éves Forrási Katalin) házában élt leányuk és két fiúk feleségükkel és két gyermekkel. Velük lakott három kiskorú szolgájuk is. Összesen 12 személy. Inkey Boldizsár egész telkes jobbágyaként az átlagosnál több állatot tartottak és a szerdahelyi hegyen 16 kapás szőlőt műveltek.
Kacorlakon Koszorú Mihály (50 éves) és Varga Éva (32 éves) házaspárnak három kiskorú gyermeke volt, velük lakott egy, négy gyermekes zsellér család (Jakab Judit fia, a 34 éves Jakab György és felesége Vékási Anna 25 éves). Összesen 12 fő. Fél telken gazdálkodtak, kevés állatot
77

tartottak, gabonaféléket termeltek, a szentbalázsi hegyen kevés szőlőt ¦:
műveltek.
Börzöncén egy belső telken élt két Bánfi testvér: Bánfi Mátyás 47 > éves és Bánfi János 37 éves. Az előbbinek négy, az utóbbinak öt kiskorú gyermeke volt. Összesen 13 fő. Az átlagosnál több állatot (birkát, sertést) tartottak, és a börzöncei hegyen 6 kapás szőlőt is müveitek.
Egyes családnevek többször is előfordulnak az összeírásokban, ami a családok osztódására, terebélyesedésére utal. A leggyakoribb családnevek (zárójelben lévő számjegyek a családok előfordulási mutatói az 1771. évben)'":
Bocska: Árkos (3), Sonkoly, Benkes, Zsohár, Pintér (2), Szökröny (4), Gerencsér (3), Tótth (2).
Börzönce: Horváth (2), Tótth (5), Varga (2), Simon (2), Tislér (2), Sabján (2), Bánfi (2), Szabó, Bakonyi, Hári, Pintér, Vérasztó,
Kacorlak: Marczin, Bohár, Gerencsér (2), Vörös, Anik (2), Zsidó, Császár (2), Koszorú (Koszoró),
Pölöskefő: Györkös (5), Szilva (3), Tóth (3), Göncz (4), Pap (5), Sziva (3), Dominkó (2), Hajmási (2).
Szerdahely: Tálosi (3), Sipos, Sabján, Koszorú, Molnár (3), Bolla, Hajdú, Tótth (2), Héder (3), Gerencsér (3), Páll, Marczin, Takács, Hegedűs (3), Mátyás,
Szentbalázs: Ferencz, Gál (11), Tóth (12), Vérasztó (7), Vargha (5), Márton (4), Csizmazia (3), Szűcs (4), Halász (2), Balás (2), Pap, Téglás, Sabján (2), Iván, Páli (2), Szakony, Bakonyi (2), Vörös, Gódor (2), Csi-csor (2), Gerencsér, Burka (3).
A benépesülés során új elemekkel is gazdagodott a lakosság: a XVIII. század második felében indul meg északnyugat felől azsidó bevándorlás. Az Inkeyek azon földesúri családok közé tartoztak "...amelyek értékelni tudták a zsidók szolgálatait, s pártfogásukba vették a jognélkülieket". A batyuzó falusi zsidók kávéval, selyemmel, olajjal, csipkével, gyöngyökkel stb. járták a házakat, mások a földesúri regálékat (kocsma, pálinkafőző, mészárszék, vendégfogadó stb.) bérelték. Mivel értettek a kereskedelemhez és a pénzügyletekhez, bekapcsolódtak a majorsági terményfeleslegek értékesítésébe, s a gabona-, bor- és állatfelvásárlások gazdáivá és haszonélvezőivé váltak.Velük egyidőben tűnt fel falvainkban l-l idegen nevű iparos (szabó, mészáros) és "árendás" vendégfogadós is.
78

J

Összefoglalva a XVIII. század történéseit megállapíthatjuk, hogy a század térségünkben is az újratelepedés, a felzárkózás és a gyors fejlődés évszázada volt. Valódi "felhalmozási periódus", hisz ekkor történt a táj ismételt művelés alá fogása. Az események jól bizonyítják, hogy a mai barátságos, gondosan müveit, csatornákkal felszabdalt táj kemény, küzdelmes életet takar. Falvainkban részben a török hódoltság, részben az ezt megelőző főúri pártviszályok során elpusztultak a középkori műemlékek, de a mocsárvilág és az egykor áthághatatlan erdőségek helyén viruló rétek, a domboldalakra felfutó szőlők, a tetők gondosan müveit szántóföldjei ékesen hirdetik az egymástól szinte karnyújtásnyira fekvő falvak népének alkotó, teremtő munkáját, szorgalmát, kultúráját. Mélységesen egyetérthetünk Wellmann Imrének, e korszak kiváló kutatójának megállapításával: "Csak bámulni lehet a nép életerejét, hogy annyi földre sújtó csapás után, miközben erőfeszítéseinek eredményeit megsemmisülve látta, rendületlenül rászánta magát az ország újjáépítésére, rendkívül nehéz körülmények között, szegényes eszközökkel ismételten elölről gyürkőzve a roppant feladatnak, s eredményesen teljesítette is azt."17. A völgységeket borító berkekben a modern értelemben vett kultúrmunka, természetátalakítás a XVIII. század második felében kezdődött.
A napóleoni háborúkat18 követően a magyar gabona, bor, szarvasmarha és gyapjú iránt egyre nőtt a kereslet a nyugati piacokon, ami fokozta a majorsági gazdaságok árutermelését. A nagy uradalmak szerveződésének, további gyarapodásának a kora ez a mi vidékünkön is. A Batthyányak a homokkomáromi uradalomba német telepeseket hozattak, a Festeticsek gazdasággá szervezték hahóti földjeiket, Pölöskén Széchenyi Ferenc birtokközpontot létesített, azlnkeyek19 a Kanizsa- és a Szévíz-folyó völgyében szerveztek uradalmakat. Inkey N. János20 apja példáját követve gyorsan terjeszkedett, megvásárolta az aracsai és a pogányvári szőlőket, nagy kiterjedésű erdőket és legelőket szerzett.
Az Inkeyek három uradalma - Palin, Szentbalázs, Pacsa - közül a szentbalázsi volt a legnagyobb kiterjedésű: hozzá tartozott Bocska erdejével, szőlőhegyével együtt, Szerdahely és a határában fekvő Hamuszin major, az "Új népi puszta" a Kónyi-malommal2', Kacorlak a Tőkeházipusztával, Pölöskefő, s természetesen Szentbalázs Kürtöspusztával. Évi tiszta jövedelme 43 713 Ft, a gazdaság egésze 128 785 Ft-tal dicseked-
79

hetett22. Fő ágazata a gabonatermelés jelentős állatállománnyal. Erdős-ségei nemcsak a parasztság életében játszottak fontos szerepet, hanem az uradalom beszolgáltatásai és felvásárlási rendszerében is (vadgyümölcs, gubacs, hamuzsír, rözse eladás stb.). Évről évre tekintélyes meny-nyiségű fát használtak fel az építkezéseknél és a házi kezelésű tégla- és cserépégetésnél. A gyakori pénzhiánnyal küzdő gazdaságnak folyamatos bevételt jelentettek a duzzasztott vizű patakokra telepített malmok, a kocsmák, deszkafürészelő és kötélverő üzemek, valamint a pálinkásházakjövedelme. (Ez utóbbiak melléktermékét az ökörhizlalásnál hasznosították.) Biztos bevételt jelentett az uradalom számára a szőlödézsma és a hegyvám23; a terméseredménytől független, előre meghatározott bormennyiség. Nemcsak a kocsmák ellátását garantálták, de a soproni piacra is szállítottak24.
A reformkor küszöbén épült ki aszentbalázsi major: a völgység nyugati lankáin a templomdombig egymást követték a különböző rendeltetésű uradalmi épületek: kocsiszin, ökör- és lóistállók, a tselédek háza. Külön épülete volt az árendában itt lakó borbélynak, a péknek, a kertésznek és a hajdúnak. Volt itt számtartói és ispánlak, a vályogfalú "tanítóház"-zal egybeépült tanterem. Téglából készült a kocsma és a pálinkásház. A major legtekintélyesebb épülete a széles homlokzatú, lépcsős feljáróval díszített, fákkal övezett, "botos pincével" ellátott kastély. Az 1844-ben készült leltárban 3563 Ft-tal szerepel, de ennél nagyobb volt a Szerdahelyen készült pálinkásház kocsmával: 4784 Ft.
Epületekben bővelkedett apalini uradalom. Jellegzetessége, hogy nem jobbágyok, hanem alkalmazottak lakták: béresek, kocsisok, kanászok, juhászok, hajdúk és kézművesek. Itt volt a gazdaság központja, ebbéli szerepére utalt a "posványságra épült Rezidentionális ház" biedermeieres hangulatot keltő 27 szobájával25. Itt laktak a gazdaság főtisztjei, az igazgatási szervezet és a számvevőség offícionálisai. Hatalmas pincéjében tárolták a jobbágyok terményszolgáltatásait2''.
Gazdag és változatos volt a az uradalom állatállománya. A palini ménesből gyakran vásárolt a megyében állomásozó császári katonaság Kanizsán székelő törzskara. Tartottak jármosökröket, hizlalták a gulyákból idehejtott állatokat. Az ugarolt földeken és a kopár domboldalakon juh-nyájakat őriztek. A külföldiek által is szívesen vásárolt gyapjú mellett bárányokat is neveltek eladásra.
80

Évi jövedelmét tekintve apacsai uradalom megelőzte a szentbalázsit. Itt létesült a gazdaság szőlészetének és borászatának központja: a pogány-vári kastély hatalmas pincéjével és présházával. Az aracsai és a pogányvá-ri szőlőhegyen több szempontból is korszerűen termeltek, a bort szállításra alkalmas vas abroncsú hordókban tárolták, a szőlőt karózták. Tapasztalták, hogy a robotban végzett szőlőmüvelésből több a kár, mint a haszon: gyakran alkalmaztak az ingyenes jobbágyi robot mellett bérmunkásokat.
Inkey N. János céltudatosan növelte a szőlősök területét, de a gazdaságban továbbra is a paraszti (lakossági) birtoklás maradt túlsúlyban.
A börzöncei, magyarszerdahelyi és a szentbalázsi "hegy"-en sokkal kevesebb volt a majorsági szőlő, főként a lakosság volt birtokos. "E vidék alsóbb osztályú lakóinak legpénzelőbb iparága a bortermesztés ... a két oldalról emelkedő hegyoldalak igen jó borokat adnak; ilyenek a po-gányvári, kerecsenyi, hahóti, szentbalázsi szőlőhegyek" - írta a már idézett tanulmányban Simon Pál. Jobbágyok, nemesek, zsellérek, kézművesek szőlői sorakoztak egymás mellett, és a hegyközségi törvények egyformán vonatkoztak úrbéresre és nemesre.
A szőlőskert nem tartozott az úrbéres állományhoz, s egész sor kellemetlen kötelezettségtől mentesült a szőlőművelő. A zsellér a pénzkeresés lehetőségét, a felemelkedés zálogát látta a szőlőtelepítésben, az úrbéresek számára a szabadabb személyi állapotot jelentette, a földesúr pedig a szőlő "népességmegtartó" erejére számított. A szentbalázsi szőlőhegyen 215 család 934,5 kapás (kb. 73,2 hold) szőlőt müveit. A szőlőkultúra közkedveltségére utal, hogy a gazdák közül 83 idegen (extraneus) volt: dusnoki, kacorlaki, kürtöspusztai, pölöskefői és szerdahelyi lakos. A szőlősgazdák vegyes összetételére utaló tény: 132 szőlőtulajdonos lakott Szentbalázson, pedig telkes jobbágy csak 60 élt a faluban.
A szerdahelyi hegyen nagyobb volt a szőlő területe, és a birtokosok többsége idegen: 71 szerdahelyi családdal szemben 137 más (szomszédos) faluból való birtokolt szőlőt. Egy-egy családra 4-5 kapás (kb. 1/2 hold) szőlő jutott, de néhányan 10-20 kapást (1-2 hold) is bírtak. A múlt század közepén ilyen szőlősgazdák voltak a szentbalázsi hegyen: Varga József, Kovács József, Szüts István, Csicsor János, Szekeres László, Máthé Mihály, Csicsor Mihály, Anik János, Anik Mihály, Györkös István, Gál István József, Gál Istvánné, Gál Jósi János, Márton Józsefné, Kiss Péter, Kováts János. A szerdahelyi hegyen Német Pálnénak, Tálosi
81

Istvánnak, Bolla Istvánnak, Herke Jánosnak, Marczin Istvánnak és Marits Imrének volt hasonló nagyságú szőlője.
A szőlő nemcsak a birtokos számára volt hasznos, hanem a nincsteleneknek is, akik saját bevallásuk szerint "mások szőlőjében pénzért" dolgozhattak. Jelentős volt a vidék mezőgazdasági kultúrája miatt is: hozzászoktatta az embereket a gondos, alapos, aprólékos és időben elvégzendő munkához. A szőlő fontosságának, hasznosságának felismerésére utal az a tény, hogy a múlt század elején a szerdahelyiek a "Szent Kereszt", a börzönceiek pedig "Szent Lőrinc Mártyr" tiszteletére kápolnát emeltekjobb termést és a szőlők védelmét remélve a védőszentek közbenjárásától.
A palini gazdaság robotmunkára alapozott külterjes nagyüzem volt. Fő törekvése a nagybani árutermelés, s az ezzel járó túlroboltatás, ami természetesen a paraszti gazdálkodást korlátozta. A földesúr itt is arra törekedett, hogy jobbágyai lehetőleg féltelkesek legyenek, ökörfogattal robotolhassanak. A szentbalázsi uradalomban 1843-ban a jobbágy gazdaságok 7,5%-a négy-, 67,2%-a kétökrös fogattal bírt. Ezt a folyamatot az uradalom azzal is segítette, hogy jobbágyainak tartásra ökörfogatot adott. A munkaerő-szükséglet kényszerítette arra is a gazdaságot, hogy támogassa a zsellérek és napszámosok letelepedését. Két, háromnyomásos határhasználattal művelték a földeket, de a kukoricatermelés és a trágyázás térhódítása, a fejlődő állattartás takarmányigénye a nyomásos gazdálkodás kiszorításához, illetve a váltógazdálkodásra való áttéréshez vezetett. Főként az úrbéresek eszközeivel dolgoztattak; a területi gyarapodással nem tartott lépést a munkaeszközök korszerűsítése, amit elsődlegesen az ingyen munka és a pénzhiány gátolt. Inkey Boldizsár uradalmában találtatott mezőgazdasági eszközök értéke 286 Ft volt, ami a kocsik és "az ökrök után való jó szekerek" mellett az 1-2 forintos eszközök árából tevődött össze. Inkey N. János gazdaságában is inkább a felsoroltak meny-nyiségi növekedése a jellemző, de már megtalálhatók a fejlettebb, általánosan még nem használt eszközök is, így például a vas fogasolók, hanttörők és földmángorlók is.27
A palini gazdaság tehát a Principális-völgymedence déli, Zalaszentmi-hály-Pacsa vonaláig nyúló szakaszában rendezkedett be. A völgység északi részét uraló állóvizeket (Pötrétei-tavak) a Szévíz-folyó táplálta, a Pölöskefőtől délre fekvő terület vizeit a Kanizsa-folyó gyűjtötte össze.
82

Egyik folyónak sem volt medre, határa; a nagy rétségben terült szét, nádasokban, berkeken28 keresztül szűrődött a víz a Murába. Tavaszi hóolvadáskor, nagyobb esőzések alkalmával több kilométer szélességű, 10-20 km hosszúságú tavakká, mocsarakká alakultak át itt a berkek. A vizes, csapadékos időkben a dombhátak egymástól elkülönült szigetekké lettek, s csak időszakosan voltak használhatók azok az "átjárások" is, amelyek a dombsorok aljában és a szigeteken ülő falvakat szárazabb évszakokban összekötötték: a Sárkánysziget-hahóti-, Gelse-kacorlaki-nagy- és a Palin-korpavári kisátjárók. A lefolyástalan vagy gyenge lefolyású mélyedésekben lápi-, mocsári növényzet fejlődött, láperdők és zsombék-sásos rétek képződtek, másutt a berek, az éger, a fűz és a többi vízkedvelő fáknak a dzsungeljei születtek. Mindaz a terület, amit nem foglalt el a vízvilág, egyetlen bükkerdöség volt, csak a szárazabb lejtőkön váltották fel a bükkösöket a gyertyános-tölgyesek. A hajdani vízvilág emlékét őrzik az egykori dűlőnevek: Vízálló, Vizes-rét, Vizes-földek, Vizállói-gödör, Berek mögött, Béka-telek, Dusnoki-berek, Folyás mellett, Folyás oldalban, Halastónál, Halastói-földek, Kis-folyás mellett, Nagynádas-dűlő, Rekettyés-tóka, Sássas-dűlő. Szigetben, Tokánál, Backói-berek, Berekfás-dűlő, Kis halastó, Nagy halastó, Kóstai Nagy-berek, Kósta-berek stb.
Az egykori Kóstai-berekről a szemtanú hitelességével tájékoztat bennünket Simon Pál29 "...egykor, mint éltes emberek beszéltek, igen eredeti kinézésű volt... közepe megjárhatatlan vala afasűrűség, földlágyság és a víz miatt, csak télen faggyal járhatták meg részenként - hosszú, előre nyújtott gerendákon csíkfogás30 végett, mi a köznépnek ekkor élelme s keresetága volt... Történetileg is meg volt a szerepe e vizenyős tengeteg-nek. Ebben vonta meg magát a török időkben a rémült nép, ide építé védvárát a közel lakó nagyobb birtokos; ide tereié marháit csikós, gulyás stb. a törökök elöl." Arról is tudósít a szerző, hogy "...több helyen már félszázaddal előbb kezdték irtogatni a berket rétcsinálás végett."
Már Inkey Boldizsár megkezdte az ármentesítést, Inkey N. János megyei viszonylatban szorgalmazta a munkálatok kiterjesztését és összehangolását. Könnyítette a Principális-völgy munkálatait, hogy Batthyány Lajos több sikertelen próbálkozás után Wieser nevű hazai mérnököt bízta meg, aki "aránylag csekély munkával és költséggel szabályozá a Kanizsa medrét, s lecsapolá a terjedelmes mocsárt."
83

A XIX. század elején a gazdaság fejlődése, a mezőgazdasági területek kiterjesztésének igénye és az árutermelés miatt fokozatosan előtérbe került a földek árvíz elleni védelme; a lecsapolás, a vízrendezés. A zalai földmérők elkészítették a Hahóti-berek és a Szévíz-völgy szabályozásának tervét, s részben ennek alapján kezdődött a munkálkodás. Pölöskefő, Hahót, Alsórajk, Gelse térségében a "berek letsapoltatott", Újudvar, Gel-sesziget, Kacorlak, Magyarszedahely négyszögben a jobbágyok is jelentősebb területeket nyertek ármentesítéssel, ahol már egy "nagy-csatorna" és "canálissok" szelték át a mocsarat. A szentbalázsi uradalom tiszttartója évenként végezteti a berek "mettzését" és a csatornák tisztítását3'. 1834. májusában Széchnyi István32 is elismerését fejezte ki Inkey N. Jánosnak a hozzá írt levelében: "Lukányi33, jószágaim igazgatójától értettem, hogy mely sok fáradságaid voltak, miglen Válicka34 vizét részenkint regulációba hozni tudtad, azonban hátra van még, hogy most az egész Válicka medre és völgye, s abban tett darabos munkák öszvekapcsolásba jöjjenek... Kérlek kedves barátom, tegyél minél előbb terminust az egész völgy birtokosainak összejövetelére és hozd azon köztársaságot élet-be.35" A már említett szemtanú írta: "...a hajdan posványos berek viruló rétté s gazdag szántóföldekké változott át... Legtöbbet ártott azonban az óriási egerfáknak az 1834. évi égés. Ugyanis valahol a berekben szándékos tüz támadván, ez a száraz nádba, ebből a földalatti gyökerekbe kapott, s a gomolygó füstfelleg alatt széltében harapódzék, mindenütt csak hamvas nyomát hagyván pusztításának. Félórányira is fulladozott ember és barom nehéz füstje miatt. A félelmes elem dühe olthatlan vala míg, mint Amerika őserdeiben szokott történni, árkokkal elejét nem vették, - ekkor a földhöz égett helyeken megrokkant, s hatalmas rétek támadtak."30.
A lecsapolással nyert földek - irtásföldek - elsősorban a majorsági birtok területét növelték, de gyarapította a jobbágygazdaságokat is. Az uradalom jobbágyai nemcsak a földesúri kényszernek engedve dolgoztak, munkált bennük a jobb élet utáni vágy, a szorgalom. így szerezhettek - legalábbis pár évre - szántót vagy rétet. Az uradalom az ármentesített területekből új jobbágytelkeket hasított ki, s arra törekedett, hogy a munkaerőt így állandósítsa, helyhez kösse. Az adózók összeírásai37 dokumentálják, hogy a zsellérek száma a 40-es években évről-évre csökkent az uradalom felvaiban, a jobbágyoké pedig nőtt. A jobbágyfelszabadítást megelőző években már 120 3/8 a, jobbágyhelyek mennyisége", számuk
84

az úrbéri szabályozás óta Kacorlakon például hétszeresére, Pölöskefőn a négyszeresére növekedett (Lásd a 6. számú mellékletet), s egyedül Börzöncén csökkent, ahol korábban többségükben csak negyedtelkes jobbágyok éltek, s kedvezőtlenek voltak a felszíni viszonyok is. Nagyobbodtak a telkek is, csökkent a negyedtelkesek száma, nőtt a féltelkeseké, de az uradalom egy jobbágyának sem volt egy egész teleknél nagyobb gazdasága. Még 1819-ben Magyarszerdahelyen volt három az előbb említettnél nagyobb gazdaság, 1843-ban már 20 holdnál kisebbek lettek. Egésztelkes jobbágy volt:
Kacorlakon: Anik József, Sonkol István, Kőbán Szüts István, Gál Jósi János, Beké Pál, Pap Ferenc, Márton Józsefné, Vörös Mihály, Kis Péter, Gáli István József, Gáli Istvánné és Kováts János. Szerdahelyen: Herke János, Marczin István és Marits Imre.
A népesség szaporodásával (lásd a 7. számú mellékletet) járó telekosztódást nem ellensúlyozta az újabb területek művelésbe fogása sem. Az ármentesítések ellenére egyre nagyobb problémát jelentett-az uradalmi állatállomány növelése miatt-a legelőhiány. Pölöskefőn és Kacorlakon pl. legelőnyerés végett a szántó egy részét éveken át parlagon hagyták. A 10 389 holdas szentbalázsi uradalom földjeinek több mint fele majorsági birtok volt, a gyors növekedést bizonyítja, hogy 1793-ban Inkey János majorsága még csak 678 hold - 301 hold szántó és 377 hold rét volt.
A szabadfoglalásos gazdálkodás idején (XVIII. század első fele) a határ legtávolabb eső részén fellelhető, termelésre alkalmas területeket is művelés alá fogtak. A szentbalázsiaknak pl. már ekkor voltak parcelláik a Határ-dűlőben, a Turi-kútnál, Kimándon, a Csárdi-malomnál és a Fo-lyásmelléki-dűlőben is. Ezeken a távoli földdarabkákon istállót, csűrt, ólakat, kalibákat vagy kunyhókat is csináltak; munkaidőben pedig kint is laktak. A majorsági gazdálkodás kiterjesztésével párhuzamosan az uradalmak nagyobb területek, táblák kialakítására törekedtek, átrendezték a határt (úrbéri reguláció)38, más határrészben, legtöbbször a majorsági épületek közelében, jelölték ki a telki földeket. Ennek során lerombolták, felgyújtották - ha kellett a karhatalom segítségével - már említett mezei szállásokat, létesítményeket. Mivel a templom körüli belső telkek zsúfoltak voltak; istállót, pajtát stb. nem a belső telken, hanem a falun kívül építettek. Innen ered az Istállós-kert, Istállós-rét elnevezés, de dűlőnév - Istállóknál lévő földek - is őrzi a kettős beltelek tényét. A két
85

beltelkű elrendezés, szerkezet a két udvaron, telepen való munkával együtt azt is jelentette, hogy a család is ketté vált, legtöbb esetben az állatokat a férfiak gondozták, és az istállókban aludtak. A regulációk során új belső telkek kijelölésére is sor került, ekkor jöttek létre a soros vagy ; egyutcás falvak, fésűs beépítéssel. A legtöbb mai faluképben még felis- : merhető az egykori falumag szabálytalan alakú telkeivel és az ezeket egymástól elválasztó "köz"-ökkel. Szentbalázson a Pusztatető őrzi a középkori falu - halmaztelepülés - emlékét, s Fő utcája a XIX. századi mérnöki munka eredményét. Az is jól megfigyelhető, hogy a templommal szemben kaptak belső telket, egy holdat vagy ennél nagyobbat a módosabb gazdák, a fél vagy negyed telkesek a faluszélére kerültek szűk, keskeny belső telkeikkel, ami meghatározta a beépítés módját is: a nagyobb belső telkekre 4-6 ablakos, a szűkebbekre 1-2 ablakos házak épültek. A negyedtelkesek a határban is a távoli "sarkokba" szorultak, s így a re- | gulációkat a legtöbb faluban sok-sok viszálykodás és hosszasan elnyúló pereskedés kísérte.
A soros településszerkezet kialakulását előmozdították a palini gazdaság építkezései is. Különösen Szentbalázs és Szerdahely gazdagodott jelentős objektumokkal. Az előbb említett uradalom épületei 1844-ben 53 864 Ft-ra becsültettek, ami megfelelt 270 hold szőlő vagy 207 hold szántóföld értékének. Kisebb majorja és udvarháza volt a faluban Skub-lics Károlynak39, aki híres könyvtárát a megye közönségének ajándékozta. Míg a múlt századi leírásokban - falvainkról szólva-csak földbe vájt "lakásul szolgáló odúkról" vagy "szűk, bűzös fából épült házak"-ról történt említés, a reformkorban az Inkeyek birtokán, illetve felvainkon át vezető utak mentén már "beszálló vendégfogadók", "nagy költséggel épült Pálinkás-házak" és az istállós kocsmák mellett jó "Materiáléból épült" nemesi kúriák és tágas "Curiális házak is szerepelnek''0. Az életkörülményekben beállt változások a falvak külső képében is megmutatkoztak. Minden településnek volt kovácsa, cipésze, takácsa, a "Posta és Kereskedő út" melletti falvakban mészáros, szabó, vegyeskereskedő és vendégfogadós is. Szentbalázson 1843-ban 16 kézműves élt, többségükben takács, de volt köztük lakatos, "tislér" és pék is. A kereskedelem és a felvásárlás kitérj edettségére utal a zsidó vallású népesség számának növekedése is. Majd mindegyik faluban élt 3-4 zsidó család, akik kereskedéssel foglalkoztak, de akadt köztük borkővágó, portékás, vendéglős
86

és mészáros is. A szentbalázsi uradalom falvaiban összesen 14 zsidó családot, 73 személyt írtak össze*'. A fentiek azt is jelzik, hogy a feudális kor falvaira annyira jellemző zártság és egyhangúság a reformkorban lassan oldódott, változott, s egyre nyitottabbá váltak.
Kortársai által "kiváló gazda"-ként emlegetett palini Inkey N. János •- császári és királyi kamarás, aranysarkantyús vitéz42-tudatos gazdaságfejlesztő ténykedése folytán sokat változott a gazdálkodás módja és belső rendje. A szántóföldek korábban még csak zárványok voltak, de a múlt század elején összefolytak nagyobb, zárt területekké, s ezzel párhuzamosan a legelőkkel és az erdőkkel szemben a szántóföldek lettek a termelés bázisai. Látványosan, a jelen faluképét is meghatározó formában gazdagodott, alakult a településszerkezet. Korábban csak a dombtetőn kaphattak belső telket az uradalom jobbágyai, itt élt a falu, melynek központja a dombhát keleti ormán magasodó templom. Zalaszentbalázst észak-déli irányban átszelő 74-es főút még a múlt század elején is "felfutott" a templomdombra, majd visszakanyarodott eredeti irányba. A dombság aljában fakadó források ugyanis vizes, nádas ingoványt táplálva egész évben járhatatlanná, gazdaságilag hasznosíthatatlanná tették a völgységben hosszan elnyúló lapályt. A falu idősebb lakói gyermekkorukban sokat hallottak a rejtelmes vízivilág életéről, meséikben is szerepeltek a fel-feltünedező lidércek és a berek csodás, hihetetlen történései.
Idővel a dombhátról lefolyó vizeket patakokba, csatornákba terelték, mesterséges beavatkozással is gyorsították az erózió általi folyamatos feltöltődést, s így az út keleti oldalán is építkezhettek. A házak megjelenése a mocsárvilágra néző lejtőn szintén az uradalom terjeszkedéséhez kapcsolódott: a templomig vezető út mellett sorjáztak a gazdaságot kiszolgáló épületek (istállók, raktárak, lakó- és üzletházak) a rövidebb telket követelő középületek: az iskola, a községháza és a jegyzői lakás. Mivel a formálódó út a lejtőre épült házak íves vonalát követte, a főutca enyhén jobbra-balra kanyargó lett, csak a XX. század közepén kimért és beépült egyenesvonalú, széles déli útszakasz mutatja a mérnöki beavatkozást. A keleti oldal házai már kitűzött, hasonló nagyságú, téglalap alakú telkekre épültek: az útra merőlegesen állnak a hosszan elnyúló épületek, de azért még kert is maradt mögöttük. A lakosság számának növekedésével vidékünkön is uralkodóvá vált az egy szoba szélességű, keskeny, hosszú ház. Az utca keleti házsorát tér nem szakítja meg, csak a nyugati oldalon a
87

dombsort felszabdaló völgyek bejáratánál alakultak ki szélesebb, beépítetlen térségek.
A XIX. század második felében már országos jelenség a lakosságnak
a lapos völgyfenékre és lejtőkre húzódása. Az 1910. évi népszámlálás |
adatai szerint a népesség 67%-a kétszáz méteres magasság alatt lakott.
Ezt az utak mellé költözés folyamatát gyorsították Szentbalázson az In- ¦
keyek gazdaságfejlesztő törekvései. jlfl
A falu fentebb vázolt terjeszkedésének lett az "áldozata" a plébánia épülete. Inkey János még az 1800-as évek elején megígérte, hogy "...a templom szomszédságában szilárd anyagból plébános házat épít: két szobát a plébános részére, és egyet a házbeliek részére". 1817-ben elkészült a plébánia lak, de nem a dombtetőn, a templom mellett, hanem az út keleti oldalán kimért telkek egyikén, a községházzal szemben. A plébánia krónikása méltatlankodva írta: "...nem az ígéret szerint történt a plébániaház megépítése. Messze a templomtól, a falusi házak közé építve. Ezzel a lakással el van rontva a zalaszentbalázsi plébánia"!
A lakosság gondolkodásában, nézeteiben bekövetkezett lassú változást mutatták azok a megmozdulások, melyek a reformkorban szerveződtek országosan és vidékünkön is. 1815 nyarán a kanizsai vásáron terjesztették azt a paraszti kiáltványt, amelynek egy példánya Inkey Ádámhoz jutott, egy másik példányát pedig a szentbalázsi országúton a hídnál egy napszámos talált, s mivel olvasni nem tudott, átadta a hahóti plébánosnak. A kiáltvány aláírói elítélték a nemesség kielégíthetetlen pénz- és munkaigényét, s elismeréssel szólnak a "nemzet boldogságán munkálkodó" királyról, fellépésük indokaként kijelentik: "...mi nem jobbágyok, hanem más nemzetekhez lépest vasban bilintsellt rabok vagyunk: minket tsupán egy sovány esztendő a halál Ínségére juttat, mivel mi jobbára földes Uraink munkáiban az esztendőnek nagyobb részét kéntelenítettünk el tölteni".43 Meglepő egységet és összefogást tanúsítottak 1820-ban, majd 1826-ban a nagyradai és a szabari jobbágyok. Elfoglalták a földesurak által erőszakosan visszaváltott irtásföldjeiket, és az erdőhasználati jogtól való megfosztásuk miatt kivágták a földesúri erdőt. A főkolomposokat 1827. január 25-én elfogták, börtönbe zárták; kiszabadításukért közösen és bátran léptek fel a falubeliek. A fentiekkel csaknem egyidőben bontakozott ki a Kanizsa környéki falvak adómegtagadási mozgalma, amely a nemesség egésze, a nemesi vármegye ellen irányult. Újudvaron kezdődött a mozga-
88

lom 1826-ban, s elsőként csatlakoztak a bocskaiak és a szentmiklósiak, akik a hegyi pincéknél összejöveteleket, tanácskozásokat szerveztek, s elhatározták, hogy folyamodványukat követeikkel Bécsbe küldik, és ehhez pénzt gyűjtenek.''''
A gelsei hegyen Kalamár György pincéjénél tartott megbeszélésen már megjelentek a gelsei, szentbalázsi, kacorlaki, alsó- és felsőrajki és a pötrétei jobbágyok képviselői is, akik vállalták a költségek összegyűjtését.
Blaskovits József, Batthyány Fülöp herceg szentmiklósi jobbágya pedig - aki azzal büszkélkedhetett, hogy fiát Pesten iskoláztatja - a kérvény Bécsbejuttatását ígérte. Bohár László, Pallini Inkey N. János jobbágya, kacorlaki lakos vallomásában a következőket mondta: Szentbalázson misén volt, és "a templom előtt szentbalázsi Gál Janóstul hallotta, hogy már többen csatlakoztak a németekhez,''5 akik az adó megkeve-sebbítése és a só árának alább szállítása eránt folyamodást tenni akarnak. Szentmiklóson nagyobb számban jelen voltunk Rajkiak, Kilimányiak, Pötréteiek, Szentbalázsról Magyar János és Csitsor József, Gelséről Kalamár György és Dobronyi János, a botskai bíró és a szentmiklósi Holl János".""5 A mozgalom egyik fő szervezője volt Kalamár György gelsei jobbágy, akinek "kő háza, jó termő pincés szőlője" volt, szolgát is tartott és 10 hold szántóföldet művelt. Bocska "öreg bírája", Kocsis István a vádirat szerint a "zenebonáskodók" közé tartozott. Inkey N. János féltelkesjobbágya volt, szőlőt is müveit és állatokat tartott. Általában jellemző a mozgalom szervezőire, hogy már bekapcsolódtak az árutermelésbe, megindultak a parasztpolgári fejlődés, a polgárosodás útján''7, s nem napi sérelmeik miatt panaszkodtak, hanem a vagyonosodás szerény lehetőségét szerették volna tágítani, nagyobb gazdasági önállóságra szert tenni, és elérni függőségük lazítását. Nem túlzás megállapítani, hogy egy új életforma iránti igény fejeződött ki a fenti mozgalmakban.
Bár a már többször is említett települések azonos természeti és társadalmi feltételek között éltek, gazdálkodtak, a népesség körében és a falvak között is voltak életmódbeli, fejlettségi különbségek, a reformkorban pedig tovább változott a falusi társadalmi struktúra. A török háborúk után a távol lakó földesúrnak nem volt módja az úrbéri függés érvényesítésére (a szolgáltatások behajtására), így sokan vallották magukat nemesnek, kurialistának. Magyarszerdahelyt és Újudvart pl. az 1767- évi összeírások során az úrbéri kötelezettségektől mentesnek, kuriális falunak
89

1
tekintették, de olvashattunk a börzöncei nemesekről is egy birtokper során. Az átlagosnél több nemes család élt Pölöskefőn és Kacorlakon. Később többségük jobbágy vagy zsellér sorba süllyedt, de a megmaradt kisnemeseknek - nevezték őket taksás nemesnek, kurialistának és egy-telkes nemesnek is - sem volt köze a nemesi életformához, a kastélyokban, udvarházakban élő birtokos nemességhez. A szentbalázsi uradalom falvaiban 1845-ben összesen 16 nemesi család élt, valamivel kevesebb
— 13 család - a vidék legnagyobb falujában, Hahóton, de az előbbiek
közül mindössze három nemesi família- Skublics, Vízlendvay, Petrics
— vett részt ténylegesen a vármegye politikai életében. A nemes csalá
dokból több leány is jobbágy portákra ment férjhez, a leányrész a pa
rasztállapotú férjet félnemes (agilis), nem adózó helyzetbejuttatta, sőt
nem is ritkán a teljes nemesség állapotába. Vidékünk falvaiban is éltek
agilis családok, legtöbb Magyarszerdahelyen és Kacorlakon (4-5 csa
lád), életvitelük a szegényebb jobbágyokéhoz hasonlított, legtöbbjük
nek csak 5-6 hold szántója és 1-2 szekér szénát adó rétje volt. A jobbá
gyok helyzete közjogilag annyira körülbástyázott volt, hogy a paraszt
ságból a nemesség felé áramlás elég ritka volt falvainkban, s legtöbbször
csak átmeneti jellegű maradt'*. A társadalmi változás hullámai az áruter
melés hatására leginkább a jobbágyságon belül indítottak el mozgást,
ami a különböző paraszti rétegek kialakulásához vezetett. A telkes job
bágyok vékony rétegének, akik főként az állat- és juhtenyésztés révén
részt vehettek a piacra termelésben, jól ment a sora. A szerencsésebbek
(az adóbehajtást segítők, elöljárók, munkavezetőkké lett jobbágy gazdák
stb.) kapcsolataik révén mentesülhettek a terhek egy részétől, bérlőként
birtokolhattak földet, sőt még a határuk tagosítását is elérhették. A
gazdatisztek e téren sokat tehettek, s nem véletlen, hogy e jómódú gaz
dák rétege Szentbalázson és Szerdahelyen alakult ki. Legtöbbször azon
ban a kedvező családi körülmények (pl. több fiú gyermek születése) és
a vállalkozói szellem megnyilvánulása volt a gyarapodás forrása. Irtás-
földeket urasági engedély nélkül is szerezhetett mindenki, s ezzel rész
ben szabadon rendelkezhetett a jobbágy, gyermekei is örökölhették,
elcserélhette, zálogba is adhatta. A zsellért pedig a telkes gazdák közé
emelték az "irtványok", sőt általa nem is jobbágy, hanem esetenként
szabad bérlő lehetett. A reformkorban tehát eléggé széttöredezett az
egységes jobbágyság, és élt, létezett a jobbágygazdának az a típusa,
90

aki jogilag ugyan jobbágy, de valóságos helyzetét, életmódját tekintve inkább szabad paraszt, tehetős gazda.
Összegzésképpen megállapítható, hogy vidékünk parasztsága meglehetősen föllazult jobbágyi keretben élt a viszonylag kedvező természeti adottságú falvakban és az uradalmi majorokban. Gazdálkodási kultúrája, jóléti szintje magasabb volt a megye más vidékein élőkénél. Termelékenyen, kezdetleges belterjességgel művelte földjét, jórészt a külterjes gabonatermesztés, szőlőmüvelés és az állattartás jellemezte a vidék gazdálkodását. Annak ellenére azonban, hogy a paraszti árutermelés polgárosító erővel hatott a jobbágyfalvakban, a további fejlődés nélkülözhetetlen feltétele lett volna a föld szabad vétele és eladása, a rendi kiváltságok megszüntetése. Ezt várta a falvak népe 1848 márciusától is.
A reformországgyűlések vitái, a haladó nemesség legjobbjainak hadakozásai, az önkéntes örökváltság törvénybe iktatása éreztette hatását a vidéken is: nőtt a birtokos nemességgel szembeni ellenségeskedés, erősödtek az engedetlenségi és önállósulási mozgalmak. Egyes nagybirtokon szinte mindennapossá vált az úrbéri szolgáltatások részbeni megtagadása. A palini gazdaságban az említetteknél súlyosabb gondot jelentett a birtokot terhelő adósság. 1842. október 25-én meghalt Inkey N. János, kiben "Zala Karai és Rendéi a megye legkitűnőbb gazdáját, legbuzgóbb ügytársát és egy általánosan tisztelt, vendégszerető barátot" gyászoltak. Két év múlva követte őt felesége Majthényi Erzsébet, s utódaik nem tudtak megbirkózni az egyre szorongatóbb gazdasági és családi gondokkal. Mivel a bírósági eljárás után sem jött létre megegyezés az örökösök között (két leány és 5 fiú), 1846-ban végső megoldásként eladták mindhárom uradalmat.
Az új tulajdonos a szász Koburg1" család egyik tagja: Fülöp herceg, a belga király testvéröccse.
A megyében élénk visszhangot keltett a birtok pénzzé tétele, egyesek a "gyönyörű birtok elkótyavetyélésének" minősítették, mások a "példás atya példátlan gyermekeit" emlegették. Inkey Sándor, Kázmér és János, mivel Eduárd és Ödön részben átengedték, illetve részben eladták osztályrészüket, a leányörökösökkel pedig "költsön testvéri szeretet" jegyében megállapodtak, a megyéhez intézett beadványukban az "országosan mostoha pénzbeli állapotokkal, számottevő tartozásokkal és más fontos okokkal" indokolták elhatározásukat.
91

Jegyzet
1. "N. Kanizsa egy Mező-Város Szála Vár Megyében: téren fekszik
motsáros és ligetes környéken. Nagy és jól épült Helység, sok Kő
házakat láthatni benne. Nagy vásáros hely is, mivel több vármegyé
nek szélében és Horváth Országhoz is nem messze fekszik. Az itt
felette számosan lakó Sidók is már elég bizonyság arra, hogy itt jó
kereskedelmi haszon keresés lehet." Teleki Domonkos: Egynéhány
hazai utazások leírása. Bécs, 1796. 208. o.
2. Zala Vármegye Közgyűlésének iratai. 1844. április 15. 1555. sz.
3. Somogy Megyei Levéltár, Nobilitaria 16.
4. H. Balázs Éva: Jobbágylevelek. Budapest, 1951. 212-214. o.
5. Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában.
Szerk. Felhő Ibolya. Budapest, 1970. 374-411. o. (Kimaradtak az
összeállításból a kuriális falvak: Dusnok és Magyarszerdahely.) Zala
megyében egy egész jobbágytelek állt egy hold belsőségből, a II.
osztályba sorolt helységekben 20 hold szántóföldből, 8 szekér szénát
termő rétből, ha csak egyszer lehetett kaszálni, ha kétszer lehetett
kaszálni 6 szekér termő járt belőle. Egy szekér szénát termő rétet
egy hold szántófölddel, vagy belsőséggel lehetett pótolni és ter
mészetesen fordítva is. Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala
megyében. In: Zalai Tükör 1974.1. kötet, 65. o.
6. Felhő Ibolya 1970., 374-411. o.
7. ZML Úrbéri panaszok jegyzékei, Protocolla urbarialia.
8. H. Balázs Éva i. m.
9. ZML Úrbéri vegyes iratok. 1767-1779.

10. Vályi András: Magyar Országnak leírása. 1796.
11. A veszprémi egyházmegyében (a hahóti plébánia is ide tartozott) a
XVIII. század közepén mindössze öt plébánia volt. Hermann Egyed:
A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München,
1973.297.0.
12. Inkey Boldizsár 1791. február 18-án kelt adománylevelében 10 kapás
szőlőt adott "...az úgy nevezett Ketzei hegyhát napkeleti oldalon,
Csizmazia József, Sz. Balási és Anik János Katzorlaki lakosok szől-
lejek szomszédságában. Terem közép termésben harmintz vagy negy
ven akót". Veszprémi Püspöki Levéltár. Canonica Visitació. 1832.
92

13. A szentbalázsi templom oltárképe Mária mennybemenetelét ábrázol
ja, titulusa: Nagyboldogasszony. Szent Balázs püspök nevét már
csak a falu neve őrzi. Az 1950-es években ez is veszélybe került:
felsőbb utasításra a szentek nevét hordozó községeknek előírták a
névváltoztatást, pontosabban a szentek nevének elhagyását. Az 1953.
évi politikai változás akadályozta meg a fentiek végrehajtását. Az
1992-ben alakult "Blasius" Szolgáltató és Faipari Kft. is őrzi a mártír
püspök emlékét.
14. Veszprémi Püspöki Levéltár. Conscriptio Animárum. 1771. A. 14.10.
15. Uo. és ZML Conscriptio Decalis Possessions Sz. Balás. 1770.
16. Veszprémi Püspöki Levéltár. Conscriptio Animárum. 1771.
17. Wellmann Imre: A népesség sorsa a szabadságharc idején. In: Rákó
czi tanulmányok. Budapest, 1980. 58. o.
18. Napóleoni háborúk 1796-1815.1. Napóleon háborúi a nagy francia
forradalom (1789-1794.) után.
19. Az apa, Inkey Boldizsár halálakor (1792) Inkey N. János 14, Ádám
pedig 15 éves volt, mindketten a kanizsai piarista gimnázium tanulói.
Nagykorúságukig gazdatisztek vezették a gazdaságot.
20. Palini Inkey N. János (1779-1842.) szerencsésen egyesítette ma
gában a "fáradhatatlan gazda gondosságát a közéleti férfiú erényei
vel". Palini kastélya találkozóhelye volt a megye haladó politikusai
nak. A harmincas években visszavonul a közéleti szerepléstől, mert
"8 élő s jobbára még neveletlen gyermekei felnevelésére és boldogí-
tására" akarja idejét felhasználni. Somogy Megyei Levéltár, Orpha-
nalia, 1525-1859.41.
21. A néphagyomány szerint egykori tulajdonosáról kapta nevét.
22. Hogy beszédesebbek legyenek a szövegben szereplő számok, néhány
adat a korabeli forint vásárlóértékére vonatkozóan: 1 db tehén ára
20 Ft, 1 pár ököré 140 Ft, 1 db svájci bika 200 Ft-ot ért, 1 hold sző
lőért 200 Ft-ot, 1 hold szántóért 260 Ft-ot adtak. Palini gazdaság in-
ventáriuma. 1844. 3252. ZML.
23. A földesurak is belátták, hogy a robotban végzett szőlőmunkából
több a kár, mint a haszon, ezért egyre gyakrabban jobbágyaiknak
adták használatra szőlőiket, vagy a telepítésre alkalmas földjeiket.
A föld tulajdonjoga a földesúré maradt, a szőlőt használó jobbágy
pedig a földért hegyvámot fizetett. Mivel a hegyvám a kilencednél
93

előnyösebb volt mindkét fél számára, kevesebb volt, mint a kilenced, könnyebb volt beszedni, elszámolni vele - a hegyvám szedése volt gyakoribb. Inkey N. János urasága idején jobbágyai is hegyvámot fizettek.
24. Az 1828. évi összeírás során feljegyezték, hogy "a szentbalázsi ur-
bariális kocsma jövedelme nagyobbrészt csak 2 pengő forint, azért
a közület véleménye szerint nem is érdemes tartani. A közeli szőlők
ből ugyanis az emberek saját borukból is el tudják magukat látni, az
utasok pedig alkalmilag az országúti vendégfogadókban szoktak
megszállni".
25. Biedermeier: a XIX. század első felében uralkodó divat és művészeti
stílus. Jellemvonásai a befelé élő otthonosság, és atakaréskosságból
folyó egyszerűség. Tulajdonképpen átmeneti stílus, romantika korai
változata.
26. A néphagyomány szerint egy négyökrös szekér könnyen megfordul
hatott benne.
27. A mezőgazdasági gépek megjelenése hazánkban a XIX. század má
sodik felében történt. Az első gépgyárat 1856-ban alapították Moson
magyaróváron (Kühne Mezőgazdasági Gépgyár), de a gépek elter
jedéséről csak a XX. században beszélhetünk.
28. Berek: folyók mentén elterülő mély fekvésű, vizenyős, mocsaras
talajú, fákból és cserjékből álló sűrű erdő. Sok helyen az égerfát be
rekfának nevezik.
29. Simon Pál ügyvédként tevékeny részese a XIX. század közepén ki
bontakozó ármentesítő munkálatoknak. 1848. nyarán a baksai válasz
tókerület követe a Kossuth vezette liberálisok képviseletében.
30. Csík: mocsaras, iszapos fenekű vizeket kedvelő hal, kifejlett állapot
ban 30 cm hosszú. Húsa lágy, iszapízű. Rendszerint fűzvesszőből
sűrűn font csíkkassal fogták.
31. Veszprémi Püspöki Levéltár. Canonica Visitació, 1932.
32. Széchenyi István baráti kapcsolatban volt a palini Inkey családdal,
naplójában is feljegyezte találkozásait a család tagjaival. Inkey N.
Jánost Palinban is meglátogatta. Széchenyi István: Napló. Gondolat
Kiadó, 1978.
33. Lunkányi (Liebenberg) János (1775-1853.) Széchenyi Ferenc gróf
titkára, majd Széchenyi István összes birtokainak jószágigazgatója.

I

34. Válicka: folyó Göcsejben. Alsó-Válicka a Söjtöri-hát nyugati lejtői
nek vizeit vezeti a Csertába, Felső-Válicka a Zala jobb parti mellékvi
ze. Esetünkben Alsó-Válicka vízgyűjtőjéről van szó.
35. Zalai Hírlap 1991. szeptember 21. "Széchenyi István birtokai Zala
megyében".
36. Simon Pál i. m.
37. ZML, Conscriptiones dicales (Községenkénti adóösszeírások)
(1773-1847.)
3 8. A földesúrnak ugyanis lehetősége volt arra, hogy a falu határát mérnökileg bármikor fölméréssé, s jobbágyainak csak akkora földet adjon ki, amennyi az úrbérrendezés, a bevallások során készített tabella szerint járt. Az Inkeyek uradalmaiban is arra törekedtek, hogy a majorsági földek minél nagyobb táblát alkossanak, és a jobbágyok többsége féltelkes legyen. Mindezek érdekében gyakran éltek a re-gulatió (rendezés, szabályozás) jogával, s nem ritkán a földesúr részére számtalan földdarabot sajátítottak el a jobbágyoktól, ami természetesen elégedetlenséget, összeütközéseket váltott ki. Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében. Zalai Tükör, 74,1. kötet, 60-104. o.
39. Skublics Károly szentbalázsi birtokos, táblabíró 1831-ben ajándé
kozta a megyének 790 műből és 1954 kötetből álló értékes családi
könyvtárát. Anyagát a Zala Megyei Levéltár őrzi. A család - elad
ván a szentbalázsi földeket - Zalaegerszegre költözött, s tagjai a
reformkori megye vezetésében jelentős tisztségeket töltöttek be.
40. Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban. In: Zalai Gyűjte
mény 23. sz. Zalaegerszeg, 1986.
41. ZML Izraeliták összeírása 1848-ban. A/l h.
42. A magyar király koronázása alkalmával néhány érdemes urat Szent
István kardjának érintésével aranysarkantyús vitézzé avattak. Szá
muk kölönböző: III. Károly koronázásakor 6 fő, Mária Terézia ese
tében 44, a legutolsó koronázáskor pedig 23 fő. Hajdanán a csizmá
jukon aranysarkantyút viseltek, valamint kalpagjukon a forgó alatt
szintén kis aranysarkantyút.
43. Vörös Károly: Parasztmozgalmak Zala megyében a XIX. század
első felében. Zalaegerszeg, 1969. 65-68. o.
44. Vörös Károly i. m. 45-50. o.
95

,45. Németszentmiklós (ma: Magyarszentmiklós) lakosait nevezte a népnyelv németeknek.
46. ZML Zala Vármegye Törvényszéki Iratai. Büntető törvényszéki
jegyzőkönyvek. 1827.
47. Polgárosodás: összetett fogalom, jelen dolgozatban csak a rendies
társadalom kötöttségeitől való mentességre, földtulajdon szerzésére,
s bizonyos gazdasági önállóságra irányuló törekvést jelent.
48. A parasztság nemzedékeken át tartó birtokszerzési küzdelmét jól
példázza a szentbalázsi Gál és Tóth családok évszázados pereskedé
si; se. A török hódoltság után mindkét család az elsők között települt
vissza falujába, s azon szerencsésebbek közé tartoztak, akiknek sikerült bizonyos tőkét gyűjteni. Gál Péternek 1715-ben a Szentbalázson élő 15 gazda közül a legtöbb igavonó állata (9 db) volt, de Gál Andrásnak és Tóth Mihálynak is 6-6 "vonyós ökre". Mindhármuk művelt szőlőt, termeltek búzát, kölest és kukoricát is. 1728-ban 1000 rhénes forintért Skublics Sándor szentbalázsi uraság felszabadított ¦'< ''•• "5 Gál és 2 Tóth családbeli szentbalázsi jobbágyot minden jobbágyi kötelezettsége alól, az általuk eddig is használt két egész jobbágytelket nekik örökjogon átadta, sőt megadta számukra a nemesség szerzésére az engedélyt." 1753-ban azonban Skublics Sándor özvegye, Zárka Mária Anna Asszony pert indított ellenük, amit meg is nyert, "...jószágunktól meg fosztattunk, holt nyomorultakká lettünk." Megkezdődött a két család 20 évig tartó kálváriája. Hiába fordultak a megyei törvényszékhez "mindenütt azt felelték, hogy nyakasak és j fejessek vagyunk, holott természet szerint az magunk véres veritékét tartoztunk védelmezni. A keszthelyi Festetics Kristóf segítségét is hiába kérték "...senki nem találtatván az ki siralmas igyünket gyámolítottá volna". Az utódok "Sz. Balási Tótth Mihál, Tótth István és Ifjabb Tótth Mihály" 1772-ben szintén a vármegyei törvényszékhez fordult - eredménytelenül (beadványukból valók a fenti idézetek), mert egészen 1848-ig mindkét család Skublics uraság jobbágyai között szerepel az úrbéri összeírásokban. Helyzetüket súlyosbította, hogy Skublicsék szentbalázsi birtokukat zálogba adták az Inkeyéknek, s természetesen jobbágyaik is az Inkeyek fennhatósága alá kerültek. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy 1846-ban az egész palini gazdaságot, Inkeyek birtokát megvásárolta a flandriai
96

gróf, majd herceg, aki aztán 1849-ben indított pert a szentbalázsi jobbágyok ellen a legelők elkülönítéséért és a "haszonvételek arányosításáért". A perbe fogottak között ismét szerepelt a fenti két család. A szentbalázsi határban dűlőnév - Tót Mihálok réttye, Tóth Mihá-lyok rétje - őrzi a paraszti érdekek bátor védelmezőinek emlékét. ZML, Zalaegerszeg. Zala Vármegye Törvényszékének iratai. Úriszéki perek 1713-1787. 59-9 sz.
49. Kobug: kisváros Németország Thüringia tartományában, majd a Ko-burg hercegség fővárosa, innen a nagyhatalmú család neve. A napóleoni háborúkat követően kezdtek terjeszkedni Európában. A család legidősebb tagját, "a drága Lipót bácsi"-t a belga nemzeti kongresszus 1831. június 4-én a függetlenné vált Belgium királyává választotta. Második fia, Fülöp flandriai herceg (1837-1905.) nevére vásárolták meg a palini gazdaságot.
97

I
VIII.
VIDÉKÜNK AZ 1848-49-ES
MAGYAR POLGÁRI FORRADALOM ÉS
SZABADSÁGHARC IDEJÉN
A pesti forradalmi mozgalmak hatása.
Népfelkelés.
Sorozott és önkéntes honvédeink a szabadságharcban. A megtorlás
A márciusi események bátorítólag hatottak vidékünkön is; a Kanizsárii történtek pedig tovább növelték a változtatás híveinek táborát, fokozták! cselekvőkészségét. Március 19-én, vasárnap délelőtt, ugyanis a városi főterén nagyobb méretű rokonszenv tüntetésre került sor. A francia for-| radalom jelszavait skandáló tömeg letépte a sóház feletti kétfejű sast, és] magyar nemzeti zászlókat raktak a helyére, ennek nyomán az üzletek! portáljait is nemzeti színű kokárdával díszítették. A felső-templomnálj tartott gyűlés szónokai tájékoztatták a tömeget a pesti eseményekről, azj ifjúság követeléseiről. Másnap nyilvánosságra hozták a városi tanácsi forradalmi kiáltványát, amely többek között követelte az úrbéri viszo-J nyok, a regálék és a papi tized minél előbbi megszüntetését is. A megyef vezetői jól ismerték a falusi lakosság elégedetlenségét, s már március 22-én katonaságot kértek Batthyány Lajos miniszterelnöktől a "rendbontók" megfékezéséhez. A megye több településén kibontakozott elégedet-i lenségi mozgalom Kanizsa környékén is hatott; a kanizsai piacon a volt j jobbágyok nyíltan mérték a húst és a bort, annak ellenére, hogy az föl-4 desúri jog volt. Kerecseny határában elfoglalták az uradalmi legelőket, s megakadályozták az uraság embereit, hogy a határban lévő erdőkben fát termeljenek ki'.
Áprilisban Zalában is megkezdődött a nemzetőri csapatok szervezése. A megye birtokos nemessége lelkesen támogatta az állandó bizottság állásfoglalását, de tevékenyen is részt vett a szervezési, toborzási munká-

98

I

ban. Már az első napokban közülük többen feliratkoztak a nemzetőrök soraiba, mások anyagiakkal támogatták a csapatok felszerelését. Kanizsa környékén, illetve a kapornaki járásban a palini Inkey Kázmér, a szentbalázsi uradalom volt földesurának fia járt élen a toborzásban2. A parasztság többsége a nemesi érdekek védelmét látta a nemzetőrségben, s több faluban megtagadták a szolgálatot annak ellenére, hogy a megyében már május 20-án elrendelték a rögtönítélő bíráskodást.
Bár nyílt ellenállásra nem került sor - talán az egyre növekvő számú katonaság vármegyénkbe vezénylése és a rögtönítő bíráskodás elrendelése miatt -, a falvak népe megmozdult a földesurak által korábban kisajátított földdarabok, erdők és legelők visszaszerzése érdekében. Szélesebbkörű szervezkedésre, s ezt követően egységes fellépésre került sor Felsőrajkon 1848 őszén, ahol falugyűlés határozta el az erdő birtokbavételét, "...puskákkal és fejszékkel felfegyverezve vonultak ki az erdőbe - a sertéseket oda hajtották makkoltatni -, az urasági kocsmáros cselédeit erőhatalommal kiverték az erdőből és agyonveréssel fenyegették meg őket, ha még egyszer fáért merészelnek menni. Az egyik földesúr erdészét pedig, aki a már levágott fát el akarta vinni, véresre verték és földhöz ütötték"3. A tél közeledtével egyre több helyen követelték a volt jobbágyok faizási joguk érvényesítését. November hónapban a pötréteiek és a hahótiak panaszkodtak erdei haszonvételeikből való kiszoríttatásuk miatt"'. Az előző hónapok eseményei alapján bizonyosan állítható, hogy a szentbalázsi uradalom falvaiban is történt föld, erdő vagy legelőfoglalás.
Az alispánnak Csányi László miniszteri biztoshoz írt jelentése szerint "Kanizsa tájékán 18 erős falu" jobbágyai megtagadták a nemzetőri szolgálatot. Pusztaszentlászlóról többek között Hahótra, Alsó- és Felsőrajkra is hírvivőket küldtek, s azt híresztelték, hogy a nemzetőrség nem a királyt szolgálja, hanem a birtokos nemesség védelmét, s az urak azért vezérelték a nemzetőröket a Dráva és a Mura mellé, hogy vízbe fojthassák jobbágyakat. Az említett jelentés szerint fegyveres hírvivő jobbágyok jártak Pölös-kefőn és a szentbalázsi szőlőhegyen is, ahol egy emberként megfogadták, hogy nem állnak nemzetőri szolgálatba. A nyár folyamán az említett falvakjobbágyai közül többet lefogtak, és rögtönítélő bíróság elé állítottak. A közvádló ügyész szerint "honárulási vétségük" ellenére csak azért kerülhették el az akasztófát, mert előbbi életük mindnyájuknak feddhetetlen volt"5. 1848. júniusában zajlottak le az első népképviseleti választá-
99



sok. Annak ellenére, hogy a választójogi törvény a zsellérséget, a szegényparasztságot és a napszámosokat kizárta a választójogból, az eddigi, a nemességre korlátozott választójoggal szemben hatalmas lépés volt előre, hisz országunk életében először szavazhatott a kialakuló polgárság, valamint a legalább 1/4 úrbéri telekkel bíró földművelő is. Zalaegerszegen képviselőnek választották Cserfán Sándor főszolgabírót, vidékünket is magába foglaló baksai kerületben pedig Simon Pál ügyvédet*.
Szeptemberben, Jellasics betörésének hírére megváltozott a parasztság
hangulata és viszonya a nemzetőrséghez. A magyar kormány ellen lázadó
horvát bán előrenyomulásának hírére nyíltan a kibontakozó önvédelmi
harc mellé álltak. Szeptember 15-én már Kanizsát is megszállták a horvá
tok; 7 zászlóalj 20 ágyúval és egy század huszár táborozott a város körül.
Csányi László már Batthyány Lajos miniszterelnök állásfoglalása, felhí
vása előtt meghirdette a népfelkelést Zalában. Kovács Vendel megyei
várnagy engedélyt kért és kapott önkéntes vadászcsapat felállítására. Hí
veitől kísérve szeptember 22-én Zalaszentbalázsra ment, s több napot
töltött itt szervező munkával. Az alispánhoz írt jelentésében örömmel
tudatta, hogy "...a nép mindenütt szívesen a legnagyobb lelkesedéssel és
udvariassággal fogadta őket" és "alapszabályaikat" is helyeselte7. Kanizsa
környékén szeptember hónapban mintegy 12-15 000 nemzetőr gyűlt
össze. Lelkesedésük és elszántságuk ellensúlyozta az ellenség jobb fel
szereltségét, s október első napjaiban kiűzték a városból a horvátokat.
Inkey Kázmér századosként segítette kiverni a betolakodókat, s üldözé
sükben is részt vett. Perczel Mór szerint "kitűnően viselte magát". A
győzelem növelte a lakosság és a nemzetőrök önbizalmát, az események
megérttették, világosabbá tették előttük a szervezkedés, a harcra készülő
dés értelmét, s egyre többen önként csatlakoztak a győztes zalai
nemzetőrséghez. "Karácsony körül Nagykanizsa környékén mintegy
5000 nemzetőr és népfelkelő gyűlt össze"*. Az eddig nyilvánosságra
hozott adatok szerint vidékünkről összesen 85 sorozott és önkéntes
honvéd vett részt a szabadságharcban, legtöbben Hahótról (29 fő), de a
kisebb településekről sem hiányoztak az önként jelentkezők. Vidékünkről;
az alábbi 48-as honvédek nevét ismerjük:9 1
Bocs kából 7 fő: 1
Bálint József 22 éves földműves
Dávid János 21 éves földműves ;
100

Fehér József


-

Kotsis Mihály
21
éves

földműves
Major Lajos




Mátyás Antal
22
éves

földműves
Molnár István




Börzöncéről 3 fő:




Gál Vendel
19
éves
s., 56. zlj.
földműves
Hári Vendel


ö., 47. zlj., kv.
meghalt 1866-ban
HegeJózsef
19
éves
s.
földműves
Kacorlakról 13 fő:




Kőbán Pál


ö., 47. zlj., kv.
csizmadia
Sonkoly Imre


s., 34. és 97. zlj.,
kv. földműves
Baranyai ferenc
20
éves

földműves
Bálint József




Bertalan Károly
40
éves
százados

Hegedűs Alajos




Horváth György
20
éves

földműves
Kőbán Vendel




Kutfeji József
20
éves

földműves
Mátyás Ferenc
20
éves

földműves
Németh Vendel
20
éves

földműves
Petrich Imre
23
éves
7. zlj.
gazda
Petrik (Petrics) András
25
éves

földmérő
Magyarszerdahelyről
20
fő:


Szabó József


s., 102. zlj., kv.
földműves
Németh József


ö.,47. zlj.,kv.
földműves
Mezgár György


ö., l.zlj., kv.
takács




sebesült
Monlár Ferenc


s., 56. zlj. kv.
földműves




sebesült
Garai József


ö.vll3. zlj.,kv.
földműves
Schreiber Pál


s., 46. zlj., kv.
fölműves
Cseresnyés György




101

1
Göre (Gyirke) János
22 éves



földműves
Kováts Mihály





Marczin István
19 éves



földműves
Marczin Mihály
19 éves



földműves
Plumelsein Sámuel




földműves
Prosznyák János
19 éves



földműves
Prudits János




!
Sipos József





Tálosi Ádám





Tóth Ferenc
22 éves



földműves
Tóth István
20 éves



földműves
Varga Ferenc
21 éves



földműves
Pölöskefőről 19 fő:





Darázs Lajos

ö.,
47.
zlj., hadnagy





meghalt 1861-ben Pölöskefőn
Pongrácz József

ö.,
56.
zlj., őrmester
deák
Hidó János
20 éves
s.,
56.
zlj., kv.
földműves
Sziva István
20 éves
s.,
56.
zlj., kv.
földműves
Hajmási Ferenc
20 éves
56.
• zlj
., titedes
földműves
Sziva János
19 éves
s.,
56.
zlj.
földműves
Bakonyi János
19 éves
s.,
56.
zlj., tizedes
földműves




hibás,
Budánál kapta
Sziva Benedek





Cserenkó József
20 éves



földműves
Dervarits István
21 éves




Göncz János





Göncz Vendel
20 éves



takács
Horváth Károly




i
Kovács Péter





Magyar István

kv.



Nagy Károly





Németh István





Németh Tamás





Papp Balázs







7. zlj.
Zalaszentbalázsról:
23 fő
Beké József
20 éves
Andalics János

Magyar István
19 éves
Küllei Mihály

Pap Zakariás
20 éves
Sabján Vendel
20 éves
Gódor Mihály

Balogh János

Baly József
20 éves
Csiszár Vendel
20 éves
Gerencsér József

Hadalin György

Héder István

Horváth István I.

Horváth István II.

Horváth József
22 éves
Kiss Imre
20 éves
Kiss Pál
20 éves
Molnár Miklós

Nagy József

Purger László

Tóth Antal

Vörös József


s., 56. zlj., kv. takács
ö., 47. zlj., őrmester tanító
megsebesült a nagysarlói csatában
s., 56. zlj., kv. takács
ö., 7. és 94. zlj., tizedes takács
Lipótvárnál megsebesült
s., 56. zlj., kv. napszámos
sebesült
s., 56. zlj., kv. földműves
s., 46. zlj., kv. napszámos
sebesült
tanító földműves
12. és 94. zlj., kv.
földműves földműves

A zalai honvédek többsége a híres 47. zászlóaljban szolgált. "Zala megyei első önkéntes zászlóalj zalai nemzetőrökből, még pedig a legin-teligensebb zalai ifjakból szerveztetett meg 1848. szeptember vége felé", s becsületesen végigküzdötték az egész szabadságharcot. Világosnál tették le a fegyvert. Működésük során több mint 15 ütközetben vettek részt. A nagysallói csatában (1849. április 19-én), ahol a császári tartalék hadtest katasztrofális vereséget szenvedett, "...a 47. zászlóalj Inkey Kázmér vitéz
103

1
őrnagy alatt leginkább kitüntette magát" - írta róluk naplójában Klapka
György honvéd tábornok70. Buda visszafoglalásánál (1949. május 20.)
elsőként törtek be a várba, kitűzve a nemzeti zászlót az ostromlóit falakra.
Parancsnokukat vitézségéért alezredessé léptették elő/y. |
A szabadságharc leverése után a honvédeknek állt katonákat részben * bebörtönözték, vagy besorozták őket az osztrák császári hadseregbe. A falvak bíróit szigorúan utasították, hogy a rejtőzködő honvédeket "adják fel", mert , "az ilyenek nem 8, hanem 16 évig tartoznak katonai szolgálatot tenni". Bár a győztesek az egész országot katonai igazgatás alá helyezték, a forradalom vívmányait felszámolták, de a polgári átalakulás leglényegesebb követelését, az úrbéri szolgáltatások eltörlését és a földtulajdonlás kiterjesztését-félve egy esetleges parasztfelkeléstől - változatlanul hagyták".
Jegyzet
1. Ember Győző: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak
történetéhez. Budapest, 1951. 63-68. o.
2. Palini Inkey N. Jánosnak és báró Majthényi Erzsébetnek három fia
szolgált tisztként a honvédseregben. Kázmér jogi tanulmányokat
végzett, s 1848 szeptemberétől részt vett a Jellasics elleni harcokban,
majd a 47. honvédzászlóalj századosa, később parancsnoka lett.
Inkey János 1848. június 13-án hadnagy a 7. honvédzászlóaljnál,
maj d a komáromi városőrséghez tartozó 15. honvédzászlóaljnál mint
százados vett részt. A család harmadik tiszt tagja, Inkey László, ;;
hadnagyként szolgált a 47. zászlóaljnál, ennek harcaiban sebesült
meg. Bona Gábor. Az 1848-49-es honvédsereg Zala megyei szüle
tésű tisztjei. In: A szabadságharc zalai honvédéi 1848-49. Z. Gy.
33. sz.Zeg., 1992.
3. Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében. In: Zalai
Tükör, 1974.1. kötet, 76. o.
4. ZML Zeg., Zala Vármegye Bizottmányának iratai. Jegyzőkönyvek^
1848-49. IV. B/l02.
5. Ember Győző i. m.
6. Csertán Sándor Zala megye volt főbírájának fia, a kanizsai piarista'%
gimnázium egykori tanulója, Pozsonyban joghallgatóként ismerke-
104

dett meg a reformmozgalommal. Joggyakornokként Zalában kezdte pályafutását, ahol hamarosan ismertté vált hazafiságáról, szilárd jelleméről és tehetségéről. 1848-ban képviselője, majd 1848. október 8-án az Országos Honvédelmi Bizottmány Zala megye élére kormánybiztossá nevezte ki. Feladata megszervezni a hadsereg ellátását és a nemzetőrség mozgósítását. 1849 nyarán követi a kormányt Szegedre, majd Aradra. Őt is elfogják, a pesti törvényszék hat évi várfogságra ítéli, 1854-ben Deák Ferenc közbenjárására szabadul. Nemesapátiban, később Gelsén él, itt található síremléke is. Vajda Lászlóné: Csertán Sándor, Zala megye kormánybiztosa 1809-1864. In: Z. Gy. 35.,sz. Zeg., 1994. 215-242. o. Simon Pál ügyvéd, földbirtokos, 1848-ban a Kossuth vezette liberálisok képviselője.
Bátorfi Lajos: Adatok Zala megye történetéhez. I-V. kötet. Nagykanizsa, 1878. 208-214. o.
7. Novak Mihály: Zalavármegye az 1848-1849. évi szabadságharc
ban. II. kiadás. Zalaegerszeg, 1906.
8. Vajda László- Vajda Lászlóné: Zala megye az 1848-49-es polgári
forradalom és szabadságharc idején. In: Zalai Tükör I. kötet, 34. o.
9. A szabadságharc zalai honvédéi 1848-49. In: Z. Gy. 33. sz. Zeg.,
1992. Az előfordult rövidítések: s.=sorozott, ö.=önkéntes, kv.=közvi-
téz, a számok zászlóaljak számát jelentik.

10. Klapka György: Emlékeimből. Szépirodalmi Kiadó Budapest, 1986.
Szerkesztette Katona Tamás. 222. o.
11. Inkey Kázmért a szabadságharc leverése után Aradon közlegényként
besorozták az osztrák hadseregbe. Váltságdíj lefizetése ellenében
leszerelték, majd őrnagyként reaktiválták a magyar királyi honvéd
séghez. Nyugállományú m. kir. honvéd alezredesként halt meg 1882-
ben Nagykanizsán, más adatok szerint Letenyén.
Bona Gábor i. m. 17. o. és Hermán Péter: A 47. hzlj. története. In: A szabadságharc zalai honvédéi 1848-49. Z. Gy. 33. sz. Zeg., 1992.
12. Vajda László-Vajda Lászlóné i. m.
105

IX.
AZ ABSZOLUTIZMUS ÉS A DUALIZMUS KORA 1848-1918.
Parasztgazdaságok születése.
A nagybirtok szorításában. !
A táj új arculata.
A gyarapodás évei. j
Birtokszerkezeti változások.
Túlnépesedés.
Falukép.
Életmód.
Kultúra
Bécs a magyar szabadságharc vérbe fojtása után az országot bekebelezte, és egy ideig az osztrák tartományok mintájára kormányozta, de az 1848. áprilisában szentesített jobbágyfelszabadítás, a földkérdés megoldása elől nem zárkózhatott el. így azáprilisi törvények1 nemcsak felszabadították a jobbágyságot, megszüntetve kötelező szolgáltatásaikat, de polgári tulajdonukká is tették az általuk addig használt úrbéres földeket, megteremtve ezzel a birtokos parasztság jelentős rétegét.
A végrehajtás során a volt jobbágyság volt a kezdeményezőbb és a türelmetlenebb, a földesurak erősebbnek és eredményesebbeknek bizonyultak. Ez utóbbi megállapítás különösen érvényes vidékünkre, ahol a használt földjüket jogosan követelő volt jobbágyoknak már a belga uralkodóház egyik tagjának, Fülöp Jenöflandriai gróf2 tekintélyével szemben kellett megküzdeniük igazságukért a megyei bíróságok előtt.
A telekszám megállapításakor azt vizsgálták, hogy a Mária Terézia korában készített urbáriumokban (1767), úrbéri tabellákban hány telek és zsellér szerepelt (lásd 6. sz. melléklet), ami azt jelentette, hogy a Mária Terézia-kori állapot lett a kiindulópontja a szabad paraszti földtulajdonnak. Köztudott, hogy a birtokállomány kijelölése nem mérnöki munkával, hanem helyi bemondás alapján történt, továbbá azóta szaporodtak az ir-

tásföldek és a vízelvezetések után hasznosítható földek, így új telkek is keletkeztek, mindezek miatt számos birtokperre került sor.
A földesúr joga volt az eredetivel azonos nagyságú földek helyének kijelölése, ami legtöbbször a jobbágyok gyengébb és a falutól távolabb fekvő dűlőkre szorítását is jelentette. A szentbalázsi uradalom jobbágyait is az északi határrészekből elégítették ki. Vitát, sőt erőszakos fellépést is okozott a természeti adottságok különbözősége: lapi-földek, partiföldek, tetői dűlők.
A jobbágyok ragaszkodtak illetőségük három tagban történő kiméréséhez (a hagyományos háromnyomásos rendszer miatt), ami kezdete lett a földek elaprózódásának és a munkaidő pazarlásának.
A birtok rendezését kísérőén a legélesebb küzdelem a földesúr és a jobbágy között az úrbéres legelők elkülönítése és az erdőrész megállapítása, az erdei haszonvételek rendezése körül támadt. Míg ugyanis a szántóföldeket és a réteket már a XVIII. században egyéni birtokukban tartották az úrbéresek, addig a legelő és az erdő közös használatban maradt a földesúrral. Az Inkeyek szorgalmazták a szakszerű erdőgazdálkodást, Inkey N. János a birtok jövedelmezősége egyik fontos feltételének tartotta az erdők gondozását, s ami ezzel együtt járt, az erdőkben való legeltetés megtiltását. Idővel ez azt jelenthette, hogy a földesúr majorsági földként kezelte, zár alá vette a közös erdőt is. Mivel a fajárandóság kiadatását is megtiltották a földesurak, a volt jobbágyok néhol erőszakosan is felléptek, s követelték az erdei haszonvételek rendezését. A szentbalázsi, kacorlaki, pölöskefői úrbéresek a birtokközponttól legtávolabb eső 520 kh-as kürtöspusztai erdőt kapták, a bocskai határban fekvő 621 kh erdőt az uradalom szerezte meg, s szintén az uradalomé lett a 820 kh szerdahelyi erdők 70%-a. A palini gazdaság minden faluja - saját határában - használt legelőt is, a rendezés során általában a harmadrész maradt a lakosság birtokában, de pl. Magyarszerdahelyen a legelők 46%-a, Szentbalázson pedig 74%-a a volt úrbéreseké maradt. Az erdőt és a legelőt a volt úrbéresek nem egyenként, hanem együttesen kapták meg: közbirtokosságot és legeltetési társulatok alakultak, s közösen szabályozták a hasznosítás rendjét és módját.
A gróf képviseletében Zathureczky Ferdinánd, a palini uradalmi központ ügyvédje 1849. nyarán a volt kacorlaki jobbágyok megbüntetését kéri az alispántól, mert "...vonyós marháikat a Hosszú szigeti dűlőben
107

' lévő legelőre hajtották, s azzal fenyegetőztek, hogy csordájukat is oda hajtják... ne hogy a többi szomszéd lakosok is ilyen erőszakoskodást kövessenek, ellenök tiszti vizsgálatot rendelni és a fő tényezőket meg fenyít-tetni méltóztasson". Az alispán az ügy kivizsgálására bizottságot küldött ki a másodalispán vezetésével, s azzal az utasítással, hogy a "községbelie-ket tiltsák el minden erőszakoskodástól", "...ha pedig közülük mégis a magántulajdon elfoglalására valakik lázitók lennének, azok mint lázitók befogattassanak"3. Régi gondja volt apölöskefőieknek, a kacorlakiaknak és a szerdahelyieknek a legelőhiány; kényszerből Újnéppuszta határában béreltek legelőt, mert a vízlevezetés által nyert rétjeiket az uraság használta, s most - 1849-ben - ezen változtatni akartak.
Dervarits János és Ákos gelsei köznemesek a "Kerecsényi polgárok"-ra panaszkodtak, mert "...másfél évvel a tagosítás után a jelen évi tavasszal erőszakkal elfoglalták birtokaik egy részét"*'. A kerecsényi jobbágyok már korábban kérték a tagosítás során szenvedett sérelmeik orvoslását, s mivel választ nem kaptak, az országos eseményektől bátoríttatva, erőszakhoz folyamodtak. A gelsei köznemesek panaszának kivizsgálására bizottságot küldött ki az alispán, s írásbeli jelentést kért. "Fülöp Jenő Királyi Fönség Flandriái Gróf mint a Palini jószág" ura a szentbalázsi uradalom volt jobbágyait perelte: egy "Törvénybe idéző levél"5 száz egykori úrbérest szólít fel bírói tárgyaláson való részvételre, mert az eddigiek során akadályozták a földesurat a legelők elkülönítésében és a "haszonvételek arányosításában".
Zala megye déli része a királyi törvényszékek felállítása után a nagykanizsai törvényszékhez tartozott, iratanyaga azonban a második világháború után elpusztult*, így a perek lefolyásáról, a végzésekről ugyan nincs írásos anyag, de a kataszteri térképek rögzítette birtokmegoszlás a földesurak erőfölényét tanúsítják. A bíróságok részrehajlásán túl nehezítette a parasztság helyzetét a jobbágyfelszabadítás gyakorlati végrehajtását 1853 tavaszán szabályozó utasítás (nyílt parancs) bonyolultsága: 15 fejezetből és 229 §-ból állt, így a verejtékes munkával szerzett földjükért pereskedő jobbágyok mozdulni sem tudtak jól megfizetett ügyvédek nélkül. Sajnos a határ nagy részét lefoglaló majorsági földek változatlanul, és a maradványföldek nagyrészt a földesurak kezén maradtak, sőt még azon majorsági földek is, amelyeket a jobbágycsaládok bérlőként használtak, vagyis nem urasági kezelésben müveitek. A végrehajtás során a föl-

desurak mindent elkövettek, hogy újabb területekkel növeljék birtokaikat. Tulajdonképpen Börzönce kivételével mindegyik falu határában túlsúlyba került a nagybirtok. Magyarszerdahelyen a határ 60,4%-a (2809 kh-ból 1648 kh) hercegségi birtok lett, de a palini földesúr kapta a bocskai földek 57%-át, Újudvaron pedig a 65,5%-a. Pölöskefőn az uradalomé a határ északi és déli része (a Baczkói- és a Kertalyi-dűlő); a keleti rész, a berek a "Nagy-csatornáig", a Kóstai-berek és a Főnyed az úrbéreseké; Dusnok-major és környéke pedig Vizlendvay István birtoka7. Kacorlakon az uradalomé a határ északi, keleti és déli része: Sipogy-, Kis-kuti-dűlő, Hosszú Sziget, Tőkeházi-puszta; úrbéreseké a Szentbalázzsal határos Nemesi-dűlő és a közlegelő. Jelentősebb birtoka volt itt még a Petrics családnak?. Zalaszentbalázson a határ déli fele, az országút mindkét oldalán földesúri birtok; az úrbéreseké maradt a Lágerhegyi-dűlő és a "Polgár mező" a falu északkeleti részén.
Vidékünkön 1852-ben kezdődött az általános tagosítás, a földesúri és az úrbéres földek szétválasztása, s 1864-ben készültek el a változásokat rögzítő térképek.
A pereskedés a paraszti gazdálkodásnak csak egyetlen területét nem érintette: a szőlőkben a megosztott, hagyományos rend érvényesült, az itt folyó munkát nem zavarta sem a birtokrendezés, sem a földesúr- jobbágy ellentétét.
A nagybirtok mellett már az ötvenes években megjelennek a kívülről jött új tulajdonosok, akik legtöbbször a kisebb és más megyében lakó nemesek földjeinek megvásárlásával hoztak létre 100-200 holdas gazdaságokat, bérleményeket. Zalaszentbalázson Blumenschein József, Kraus Miksa és Steinberger Bernát kanizsai kereskedők szereztek földet és szőlőt, Pölöskefőn Stankovanski Imre vásárolt kisebb birtokot. Ugyancsak az úrbérrendezés során kaptak földet a falusi iskolák, illetve a tanítók meg a jegyzők, földhöz jutott a zalaszentbalázsi plébánia is.
Részletekre kiterjedő számítások nélkül is megállapíthatjuk, hogy a nehéz és kínkeserves munkával szerzett föld jó része nem paraszti tulajdonba került, ami azt is jelentette, hogy a gazdálkodás a kapitalizálódás korszakában csak nagyon szűkös megélhetést biztosított a parasztság egyre népesebb tömegének, és a feudeális maradványok urai lettek a falu hazdasági életének meghatározó tényezői.
109

Palin maradt továbbra is a Zalaszentmihályig nyújtózkodó "26 ezer holdas jószág" központja. Glavina Lajos volt a jószágigazgató, aki a megye politikai és kulturális életének is szereplője, később Zala vármegye főispánja. A hajdani pusztát "...valóságos tündérkertté, paradicsommá j varázsolta a belgák fejlettebb műizlése. A régi kastélyt teljesen meghagyták, csak kissé renoválták, és hatalmas parkkal körítettek. Új gazdatiszti lakásokat, modern gazdasági épületeket emeltek a gazdagon fásított domboldalakon"9. A belga királyi család - a tulajdonos - Brüsszelben i élt, a birtokközpontban laktak a többnyire német származású gazdatisztek f (tiszttartók), a számadó és az uradalmi ügyész. "...Egy-két nyáron át itt tartózkodtak a fejedelmi tulajdonos családjának nőtagjai is: többek között boldogult József főhercegünk neje, Klotild hercegnő10 is. Gyönyörű ponny-lovakon szoktak sétakocsikázni a néhány száz holdnyi területen ¦ fekvő parkban, amelynek akkor fürdő-tava és halas tava is volt... Abban az időben is gócpontja volt Pallin a megyei társaséletnek'"7.
Nem szólt a krónikus az uradalom falvairól, ahol még a XVIII. századi "j vályogházban volt az iskola, egy parasztház hátsó traktusában lakott a ] jegyző, s megoldatlan volt a vízelvezetés, ami embernek és állatnak egyaránt mehezíterte munkáját, és mindennapos kínlódást, gyötrődést okozott a lakosságnak is.
A nagybirtok - egy nosztalgikus hangvételű korabeli írás szerint ¦ példamutató volt szervezettség és gazdaságosság terén egyaránt. "Remek ] mintagazdasággá fejlesztették az egész uradalmat. Zalaszentbalázs, Ung, ;j Jakabfa, Egeraracsa, Pacsa, Igrice majorjait és gazdaságvezetését nagyon ' sokan megbámulták és tanulmányozták a mi földbirtokosaink, akik akkor I látták csak be a gyakorlatban is, hogy az okos befektetést milyen szépen^ és dúsan fizeti vissza a hálás föld"72. A korszerű gazdálkodás serkentőként hatott a parasztgazdálkodásra is. A XIX. század közepétől eltűnik az évszázadokon át uralkodó háromnyomásos gazdálkodás, és tért hódított a modern vetésforgó rendszer. Ennek nyomán mindenekelőtt feleslegessé vált a földek egy részének állandó pihentetése (ugarolása), s lehetővé vált a szántóművelés jelentős kiterjesztése, a búzával bevetett területj növelése.
Minden talpalattnyi föld művelés alá került, csak a völgymedence le folyástalan mocsaras foltjai és a hegyoldalakat pusztító vízmosások gátol^ ták a teljes hasznosítást. Már a kapitalista gazdálkodás kezdetén sem!

volt "szabad föld egy kapa se". A paraszti lét kulcskérdése a földtulajdon, s súlyos társadalmi bajok forrása lett, hogy ebből sokaknak semmi, illetve a megélhetéshez szükségesnél kevesebb jutott.
A jobbágyfelszabadítás ugyanis a telki állomány tulajdonba adásával" a parasztságnak csak kisebb részét juttatta földhöz, a másik fél csak jogilag lett szabad, de ott maradt a nagybirtokon gazdasági függésben földtulajdon nélkül, vagy jelentéktelen töredékparcellákkal, és vált a kialakuló új társadalom nagy tömegű agrárproletáriátusává. A szentbalázsi uradalomnak összesen 317 úrbérese volt, ebből 144 telek nélküli, vagyis a nincstelenek kategóriájába tartoztak. Különösen kevesen jutottak földhöz Börzöncén, ahol mindössze egy telkes jobbágycsalád élt, Bocskán az úrbéresek 80,5%-a volt zsellér, akik szintén kimaradtak a juttatásból. Kedvezőbb volt a telekkel bírók aránya (74,2%) Magyarszerdahelyen és Kacorlakon, Pölöskefőn és Szentbalázson pedig közepes (40,4%, vagyis 105 úrbéres közül 45 volt a zsellér). Sajnos az adott földek sem jelentettek minden esetben nyugodt, biztonságos megélhetést, mert a telkes jobbágyoknak is csak harmada kapott egy népesebb család eltartásához szükséges 10 kh vagy ennél több földet, a többiek 10 kh-nál kevesebb földön gazdálkodtak. A már korábban kialakult paraszti differenciálódás következtében a parasztság nem volt egységes. A gazdagabbak újabb esélyt kaptak a gyarapodásra, a szegényebbek viszont búcsút mondhattak viszonylagos biztonságuknak, és módosabb társaik, illetve többségük a nagybirtokosok kiszolgáltatottjaivá lett.

A község neve az úrbéresek száma
A telkes jobbágyok megoszlása a telek nagysága szerint
Telkes jobbágy összesei


5 kh-nál kev. szántó
5-9 kh szántó
10-20 kh szántó




sz.
%
sz.
%
sz.
%


Kacorlak 43
3
12
14
56
8
32
25
Magyarszerdahely 66
4
8,2
34
69,3
11
22,5
49
Zalaszentbalázs 105


32
53,3
28
46,7
60

Csak kevesen voltak azok a szerencsésebbek, akiknek egy egész telek jutott. Szentbalázson 11, Kacorlakon 4, Szerdahelyen pedig 3 jobbágygazdaságnak volt 20 kh szántója és természetesen ennek tartozékai. Szőlőjük is a nagyobbak közé tartozott (10-20 kapás). Szentbalázson egész telkes volt három Gál (Gaál) család, s melletük még Varga József, Szüts István, Pap Ferenc, Vörös Mihály, Márton Jánosné, Beké Pál, Kováts János és Kiss Péter.
Már a hatvanas évek elején megkezdődött avasútépítés14, s Kanizsa vasúti gócponttá vált, ahonnan Ausztria, Bécs és Trieszt felé is futottak vonalak, s a belső piac is egyre bővült. A piacgazdálkodás szélesedése, a közlekedés és a szállítás javulása lassanként a paraszti gazdálkodásban és életvitelben is érezhette hatását. A vasútvonal a keleti völgytalpra épült, s Gelse kapott vasútállomást. Már 1850-től egységes vámhatár garantálta a szabad kereskedelmet Magyarország és a birodalom más részei között, így az agrártermények a közeli kanizsai piacon könnyen eladhatókká váltak. A század harmadik harmadában pedig teljesen vámmentessé tették a magyar gabona kiszállítását a Lajtán túli területekre.
Az első kataszteri felméréskor - 1864-ben - a mezőgazdasági művelés alá volt terület (vagyis a határ egésze az erdő és a nem hasznosítható terület kivételével) 9347 kh volt, ami a század végére 9%-kal (867 kh-ral) nőtt (Részletesebben a 8. számú melléklet.) A gabona - főleg a búza - iránti keresletnek megfelelően változott a művelési ágak területi aránya a szántó javára; a század végén már 45%-kal több szántót - 5711 kh-at műveltek. Legjelentősebb volt a változás Bocska és Börzönce határában: 188 kh-ról 553 kh-ra nőtt a szántóterület, de valamennyi falu határában csökkent a rét, a legelő és az erdő kiterjedése, ez utóbbié 37%-kal. Müvelés alá került a legelők egy része is: területük 2708 kh-ról 1680 kh-ra, 38%-kal csökkent.
Művelési ágváltozások a múlt század második felében: Bocska: 1865-ben a mg-i terület 20%-a rét, a század végén 9%
35%-a szántó, " 9%;|
Börzönce: " 15%-a rét, " 63%
22%-a szántó, " 43%
Kiegyensúlyozottabb volt a változás a négy másik községben; Zalaszentbalázson pl. a rét aránya 23%-ról 14%-ra csökkent, ezzel párhuzamo-j
J2f

san a szántó területe 43%-ról 55%-ra nőtt.^ gabonatermelés előretörése jellemző vidékünk egészére.
A robotgazdaság természetesen nem tűnt el azonnal, élt a ledolgozási rendszer és a részes bérlet a módos gazda és az agrárproletár viszonylatában még századunkban is. Csak a hitelviszonyok javulása után vált általánossá a napszámbér. A földnélküli felszabadult zsellérek szívesen vállaltak munkát a vasútépítésnél és az ármentesítési társulásoknál. Továbbra is kereseti alkalmat jelentett & szőlőkapálás: a szerdahelyi és a szentbalázsi hegyen 524 kh szőlőt gondoztak, a bocskaiak 96, a börzönceiek 95, a szentbalázsiak 189 és a szerdahelyiek 144 kh-at. Az uradalomnak is volt szőlője Palinban és Szentbalázson. Az éghajlati és talajtani adottságok felismerése mellett a kapás földművelők nagy száma miatt is növelhette az uradalom a kukorica és a burgonya termesztését, ami hatott a parasztgazdaságokra is.
Az uradalom munkaerő igénye, fogadó képessége a fejlesztésekkel párhuzamosan (korszerűbb állattenyésztés, takarmánynövények termesztése, építkezések stb.) egyre nőtt, a népesség, főként az agrárproletár réteg, egyre gyarapodott (lásd a 7. azámú mellékletet), így ugyanazon a területen egyre nagyobb számú lakosnak kellett osztoznia. Bár új házak is épültek, több család közös fedél alatt és közös háztartásban élt, a járványos betegségekkel is meg kellett küzdenie a napi megélhetésért is kemény harcot folytató nincsteleneknek. "Szomorú csapás érte a plébániát 1855-ben. Augusztus 13-án kiütött a cholera. Halom számra dőltek ki a népek. A szentbalázsi kántor is áldozata lett, a káplán pedig elmenekült, míg Kákosí plébános apostoli buzgósággal temette el a halottakat, néha egyszerre tizenkettőt is. A haláltól való félelem olyan buzgókká tette az embereket, hogy még az úton is imádkoztak, bármiféle gazdasági eszközt kinn lehetett hagyni az utcán, az emberek keresztül léptek rajta, de nem bántották. Október 8-án 204-en haltak meg"/5. Az 1863-64. években az aszály is nehezítette a falusi nincstelenek megélhetését.
Lehangoló képet fest vidékünkről Rómer Flóris, aki a nagy átalakulás után elsőként vizsgálta a tudományos kutató szemével a tájat, pontosabban a falvak régi épületeit, templomait, vármaradványait. 1863-ban végig-szekerezte a Völgységet Zalaegerszegtől Nagykanizsáig, s nógrádi tapasztalatait összehasonlítva zalai kutatóútjával, így összegez: "Mily különbség nógrádi és zalai utam közt; félnapig majd kinéztük itt sokszor szeme-
113

inket, a nélkül, hogy valami használható tárgyra akadtunk volna... míg ott a sok érdekességtől elfáradva, sokszor sopánkodtunk, bárcsak egy nap már semmit se találnánk!... Szentbalázzsal vigasztaltuk magunkat, majd ott... felfutunk a dombra, talán benne áll valami műemlék"75. Csalódtak, hisz hol volt már a falu középkori temploma?! Akkor már az 1781 -ben Inkey Boldizsár Nagyboldogasszony tiszteletére épített templom állt, "nem keletéit", bár nagy tömegével ma is tájképi értékű, de a középkori maradványok után kutató régész számára "nem használható", "...jó reménnyel hajtottunk Pölöskefőre", ahol a várt régi templom helyett csak az 1750 körül épített düledező felu épületet találták. "...Többnyire csak egy templom van - míg a Balaton körül kettesével hármasával találjuk - de annál több a kereszt az utak mellett". Hahóton is hiába keresték a régi apátság helyét, csak "...egy állítólag a régi kolostorból ide került dombormű fölött olvasható feliratot találtak: MEGÚJULT 1862-ben. HAHOLDI ZSUZSANNA A HAHÓTI EGYHÁZ-KÖZSÉG MEGALAPÍTÓJA MOHÁCSI VÉSZ IDEJE TÁJÁN."77 Alsórajkon a "Kastélyhely"-en a régi premontrei prépostságnak "az eke által évről-évre felforgatott s a megyére kihányt téglatörmelékeit" találták. Visszautazván Pölöskére, mindenütt csak "megújult" templomokat találtak; a vidék minden középkori templomára, kolostorára és várára érvényes a zalaszentmihályi templom szentélyében olvasható felirat: " MOHÁCSI VESZEDELEM UTÁNN EL ROMLADOZOTT".18
A tájról szólva csak a pogányvári szőlőhegy tetejéről feltáruló panorámát dicséri: "...regényírónak való falat". A vízmosások által "ránczosodó parlag dombjaink" láttán gunyorosan jegyzi fel: "Szép kilátás biz ez, főleg a dúsgazdag belga király nyaralójából".
Tíz évvel később jóval kedvezőbb képet fest aKóstai-berekről19 Simon Pál: "A mezei gazdaság e vidéken igen jól áll... A hajdani posványos berek, mely ezelőtt 30 évvel majdnem megjárhatatlan volt, viruló rétté s gazdag szántóföldekké változott át; az akkori emberek öregje-apraja se irni se olvasni nem tudott, most keresni kell tán, kik ezt nem tudnák; akkor az ott lakó svábok nyelvünket nem beszélték, most beszélik és használják; akkor itt a vasútnak hirét sem hallották, most keresztül robog rajta; - miből láthatja a kedves olvasó, mily nagy változást tesz 30 év
is".20
Dicséri Simon Pál, az egykori országgyűlési követ, a vidék falvait: "Vannak csinos falui is, minők Szt-Balázs, Gelse, Pacsa" és szőlőit: "...két
114

oldalról emelkedő hegyoldalak venyigével rakatott, s igen jó borokat adnak; - ilyenek a pogányvári, kerecsenyi, hahóti, szentbalázsi szőlőhegyek. A hegyek szőlőtermesztésre alkalmatlan részein tölgy és bükkös erdő terjedez." Az 1890-es évek elején indult meg a nagymérvű erdőírtás, feltörték a szőlőskerteken kívüli hegyoldalakat "gabonanemüek termesztésére".27 Az erdőségből lett réteken és szántóföldeken csak a szétszórtan, magányosan álló fák (tanúfák) árulkodnak a hajdani vadonról. Részben megkímélték a jól termő fákat, mások a tájékozódást segítették a még rendezetlen határban. A régi pincék boronafalai és a prések gerendái még ma is őrzik azoknak az erdőknek az emlékét, amelyek a régmúlt időkben menedéket nyújtottak az akkor itt élőknek a sorozatos támadások elől.
Az emberi beavatkozás megváltoztatta a táj arculatát. A szorgos, mindennapi munka kultúrtájat varázsolt a vad vidékből. A völgyfenékről már kiszorult a víz, kiszáradt a berek, eltűnt a nádas és a sás. A rétet szántók tarkítják, s a nyílegyenesen futó vizesárkok és a nyárfák szabályos sora bontja részekre. Az erdő is visszahúzódott a domboldalakról, a lapos, cserjés, bozótos tetőket szántók, szőlők és gyümölcsösök vették birtokba, csak a hegyoldalak vízvájta gödreiben tenyésznek az egykor erdőséget alkotott cser, éger és bükkfák foltjai. A gazdagon tagolt parkszerű táj arculatát a tarkaság és a változatosság jellemzi. A házsorok az észak-déli irányú útra fűződtek fel, a közülük magasra felnyúló templomtornyok jelzik az egymástól karnyújtásnyira fekvő falvak létét. A kertek alatt elterülő széles völgyfenéken a totyogós rét és legelő élénkzöld pázsitja olvasztja egybe a pompás, harmonikus szentbalázsi panorámát. Ebben a szelid lankákkal övezett tájban benne van az itt élők történelme. Ez a táj mutatta meg, hogy mennyire ki voltak szolgáltatva évszázadokon át a természet és a történelem kegyetlen törvényeinek; de védte is őket, ha a felismerés közös cselekvésbe torkollt.
Vészterhes évek után a kiegyezéssel nyugodtabb korszak köszöntött az országra és vidékünkre is. Falvaink életében a folyamatos munka békés évtizedei következtek. A felülről vezérelt nagy átalakulás során az ember sem maradt ugyanaz. A hagyományos gazdálkodási mód feladására kényszerítették a jócskán megváltozott életfeltételek. Nem az ispán vagy a tiszttartó parancsához, hanem a piac törvényeihez kellett alkalmazkodnia. Saját kárán szerzett tapasztalatai győzték meg, hogy nem a munkaidő letöltése, hanem az eredmény, a hasznosság a lényeges. Megszűnt
115

a nyomásos gazdálkodás; önállóan tervező és végrehajtó vállalkozó lett a hajdani jobbágyparaszt, kinek meg kellett barátkoznia a vetésforgóval és az intenzív növényápolással is. A termelés további növekedéséhez szükség lett volna a nyugaton már széles körben elterjedt gépekre, felszerelésekre, de a szorongató pénzhiány miatt még a módosabb parasztgazdaságokban is csak a faekét váltotta fel a vaseke, cséplőgépet pedig csak az uradalmakban használtak.
Egyre jobban terjedt, hogy a tőkével rendelkező falusi vállalkozók cséplőgépet vásároltak, s díjazás (természetbeni) ellenében bércséplést végeztek.
Hamar felismerték a parasztgazdák, hogy a legelőelkülönítések után,
a minden barázdát számon tartó gazdálkodás korában nem tartható a ri
deg állattartás. Bevált az istállózásra való áttérés: fokozatosan gyarapo
dott az állatállomány (lásd a 9. sz. melléklet). A szentbalázsi uradalom
falvaiban 2389 db szarvasmarhát tartottak: Bocskán, Börzöncén és Ka
corlakon 2-300 db-ot, Szentbalázson és Szerdahelyen 600-nál is többet
hasznosítottak22. Az új fajták - svájcerok, hollanderek - is gyorsan
terjedtek. Továbbra is jellemzője maradt a helyi állattartásnak, hogy a
parasztgazdaságok nevelték az uradalom számára is a továbbtenyésztésre
és a hizlalásra fogott marhák zömét. Ez az eshetőség is a belterjes gazdál
kodás irányában hatott, s ezért is cserélték fel az ökrös szekereket lófoga-
tokkal. Az első felmérés (1870-ben) 436 lovával szemben a századfordu
lón már 539 db segítette a szentbalázsi uradalom falvaiban a mezőgazda
sági munkát23. Az Inkeyek palini ménesének híre és korábbi sikerei is
serkentették a lótartást. Százon felül volt a számuk Pölöskefőn és Szent
balázson, aránylag sok lovat tartottak (73 db-ot) Kacorlakon is. Az 1895.
évi statisztika elsőként szerepelteti a baromfiállomány számszerű adatait:
Pölöskefőn, Szentbalázson és Magyarszerdahelyen a kettőezret is elérte
a kétlábúak száma, Kacorlakon, Bocskán és Börzöncén félezernél több
aprójószágot neveltek. A birtoktartás jelentősége részben a piaci kereslet
ingadozása, részben a fold szűke miatt csökkent: csak Szerdahelyen és
Kürtöspusztán őriztetett az uradalom nagyobb nyájat: 1500 db-ot, a
parasztgazdaságokban falvanként csak 2-300-at tartottak. i
A természeti feltételek kedveztek ^gyümölcstermesztésnek is; a XIX. század első fele e téren is a megújhodás, a második fele pedig a másodvi- ; rágzás időszaka e tájon. Bocska és Börzönce határában erdőséget alkotó
116

gesztenyések, a védettebb völgyek diósai, a vadgyümölcsök és a Mária Terézia korában telepített szedertelepek mellett ekkor honosodtak meg a balkáni gyümölcsfajták; a kajszi és az őszibarack. A népi fajták mellett egyre több nemes alma, szilva és körtefajtát ültettek. A század végén Bocskán 5560 db, Kacorlakon 1709 db, Magyarszerdahelyen 8452 db, Pölöskefőn 1380 db és Zalaszentbalázson 3960 gyümölcsfát számláltak2'', de honos volt a gyümölcs a völgység lankás dombsorának nyugati és keleti oldalán egyaránt: a homokkomáromi határban 13 914 db, Alsó-és Felső-Hahótot nyugatról övező szőlőhegyen 16 479 gyümölcsfa élt25. Egyre nagyobb gondot fordítottak a ház körüli kertekre is; a saját használatú növények (főként a káposzta) mellett bevételi forrás lett a paprika, a paradicsom, a zöldség és a dohány termesztése.
A dualizmus időszakának első felében a paraszti munka is a gazdasági kultúra magasabb fokára emelkedett.
A belső feltételek érlelődésével_/a/«« is egyre javult az ipari ellátás. Továbbra is a malmok foglalkoztattak legtöbb munkaerőt: 3-5 főt. Bör-zöncén, Bocskán és Magyarszerdahelyen a Kürtös-patakra települt vízimalmok működtek, Gelsén és Zalaszentbalázson már gőzmalmok őröltek. Az uradalom külföldi tulajdonosa is üzemeltette Szerdahelyen és Szentbalázson a szeszfőzdéket. Az önálló iparosok közöt létszámban a takácsok vezettek, Szentbalázson még a századforduló éveiben is 9 takácsmühely dolgozott 1 -2 alkalmazottal. A hagyományos falusi iparágak (csizmadia, takács, kovács) mellett Börzöncének volt fazekasa, Pölöskefőnek szatócsa, Szentbalázsnak három asztalosa, kettő bognárja, három cipésze, l-l mészárosa és pékje is. Falvanként 4-5 iparos ténykedett, Szerdahelyen hat, Szentbalázson húsz önálló iparos élt 1876-ban25. Bocskán, Szerdahelyen és Szentbalázson századunk elején a kocsmák vendégfogadókká fejlődtek: szállást is biztosítottak. Két utóbbi helyen nőtt a kereskedők száma is: Pölöskefőn 3, Szentbalázson 4 kereskedő vásárolt terményt, illetve értékesítette portékáit27. A kanizsai kereskedők szinte naponta töltötték fel tágas raktáraikat osztrák (bécsi és grazi) áruval, jutott belőle a falusi boltokba is.
A vidék legkorszerűbb és legtöbb alkalmazottat foglalkoztató üzemét Vassicsek Lipót vaj-sajtgyáros alapította Zalaszentbalázson 1901 -ben. >,...modern, motorikus erőre rendezte be... elsőrendű vaj- és sajttermékeinek hírnevét megyeszerte ismerik"2*.
117

Gazdasági és társadalmi változások
A gazdasági fellendülés 1873-tól visszaesett, súlyosabb hatása a nyolcvanas évektől már szélesebb körben érvényesült. Az egyre drágább megélhetés, a búza árának csökkenése és a pénztelenség a kisemberek tönkremenetelét, és több nagybirtok eladósodását okozta. Állandósult a dualista rendszer válsága, országos mozgalommá vált a nagybirtokon dolgozók küzdelme. Vidékünkön is befejeződött, illetve szünetelt a vasútépítés és az ármentesítés, csökkent a munkaalkalom, és romlottak a kereseti viszonyok. "A belga királyi család a gyönyörűvé, mintássá fejlesztett uradalmat majoronként bérbe adta az ide betelepített, többnyire német származású gazdatiszteknek... Ez már Pallin fénykorának csak csendes alkonya volt"29. 1892-ben egy budapesti kereskedő vette meg apalini gazdaságot30, majd kisebb birtokokra osztva egyeseknek adta el. A szentbalázsi uradalom is több tulajdonos között osztódott: legtöbbet - 1113 kh 732 négyszögölt-Ebenspanger Lipót kanizsai nagykereskedő vásárolt, aki már ekkor tekintélyes közéleti személyiség, Kanizsán a Kaszinó elnöke, királyi kereskedelmi tanácsos. Később "Elek"-re magyarosított és nemességet is kapott3'. Ötszáz és ezer hold közötti birtokos lett Vízlendvay József és Sándor, Riedl Ödön keszthelyi kereskedő, Lázár Soma a bocskai és Musset János a zalaszentbalázsi határban. Jutott a birtokból a faluközösségeknek is: Hosszúvölgy és Magyarszentmiklós 117, illetve 120 kh-at vásárolt. A kisebb birtokosok - Blumenschein József, Blumenschein Jakab, Klein Illés és Schmiedt Emil 50-100 kh-dal gyarapították meglévő birtokaik nagyságát32. A jobbágyutód parasztgazdák közül egynek sem jutott a hatalmas birtokból. A hercegi vagyonnak kívülállók általi felvásárlása súlyos társadalmi feszültségek forrása lett.
1892-ben véget ért az idegen arisztokrácia uralma, felváltotta - a népnyelv szerint - a "hintónjáró világ".
Érdemes megvizsgálni, vajon a néphagyomány miként őrizte/őrzi a múlt valóságát, a feudális - és a kibontakozó kapitalista hatalmasságok emlékét?
A hajdanvolt úrbéresek, zsellérek leszármazottjai lényegében a történelmi valóságnak megfelelően regélnek - népmeséi elemekkel átszőve - az Inkeyek birtokszerzéséről, illetve a török elleni harcokban tanúsított vitézségük jutalmáról. Inkey Boldizsár kiskirálykodásáról ellenőrizhetet-

len történeteket tudnak. Több vonatkozásban "ismeriik" Inkey Boldizsár és Inkey Nepomuki János halálának körülményeit. Rokonszenvvel emlegetik, hogy mindkettőjüknek "sok" gyermeke volt.
A fentiekkel ellentétben semmit sem tudtak/tudnak a hercegi tulajdonosról; csak két dűlőnév (Herceg-kert, Herceg-erdő) utal a volt belga király öccsének valamikori szentbalázsi földbirtoklásáira.
Az Inkey családot - tudvalevőén - erős társadalmi és gazdasági kötelék fűzte a falvak népéhez, létalapjuknak tekintették birtokukat, s fejlesztésre törekedtek; a hercegi családnak pedig csak egy szerencsés adásvétel tárgya volt a birtok, ami ha nem váltja be ai várt számításokat, kedvezőbb üzletkötés esetén eladható. Palint nyaranként is ritkán látogatta a fejedelmi család, falvainknak meg a nevét sem tuditák.
A birtokszerkezet alakulása a szentbalázsi uradatom területén:

A gazdaságok nagysága
száma
Az összeshez való aránya %-ban
I. 100 kh-on felül II. 10-100 kh III. 10 kh-on alul
8 97 497
1,3% 116,0% ^2,6%
Összesen
602
100,0%
A hercegségi uradalom 8 birtoka közül két gazdaság (Elek Lipót, Ernő és Géza Ujnéppuszta és Vízlendvay Sándor Pölöskefő-Dusnok) 1000 kh-on felüli, öt pedig az említett kategóriánál kisebb (Mezey Lajos birtokos Bocskán, budapesti lakos-Pálffy László Pölösjkefőn - Dervarics Imre Pölöskefőn, gelsei lakos - Domby József és K&ál József Magyarszerdahely, rákoscsabai lakos - Blumenschein Jak^b birtokos Kürtöspusztán, zalaszentbalázsi lakos), Musset Jánosnak Zalaszentbalázson 1892-ben 774 kh-as birtoka volt.
Musset János - a neves XIX. századi francia költő, Alfréd de Musset leszármazottja -, a palini hercegi gazdaság egyik bérijeként vásárolta zalaszentbalázsi birtokát. 1921-ben feleségül vette Lénáid Ernő keszthelyi közjegyző, a Festetics-uradalom jogi ügyintézőjének leányát, a "kreol bőrű, csinos Máriát". Keszthelyi kapcsolataik kedvezően befolyásolták gazdálkodási módszereiket. Két gyermekük is a Keszthelyi Gazdasági Akadémián szerzett oklevelet.
119

AII. kategóriába tartozó gazdaságok száma is nőtt községenként átlagosan 15-20%-kal. A kisbirtokosok száma (III. kategória) a kiegyezés korában volt a legma-gasabb, pusztulásuk a század első évtizedében vált nagyobb méretűvé. A korabeli sajtó egy része is élesen bírálta a pártokat és a kormányt, mivel az egyre nyomasztóbb gazdasági és szociális kérdések tárgyalása helyett pártpolitikai csatározásokba süllyedt; sem anyagilag, sem szakmailag nem támogatta az ország lakosságának többségét alkotó földműveseket. A mezőgazdasági oktatás teljes elhanyagolása miatt a parasztság útmutatás és hasznos reformokra buzdítás nélkül maradt. A népoktatási tanterv megkövetelte ugyan a tanítóktól a gazdasági és kertészeti ismeretek terjesztését, de ennek feltételei hiányoztak, a paraszti önképzést övező közöny miatt még alkalmi előadások sem szerveződtek35. A század végén (1890-ben) a minisztérium kötelezővé tette a járási mezőgazdasági bizottságok megalakítását, amelynek feladata volt az iskolán kívüli népművelés támogatása is. A nagykanizsai járási bizottságban vidékünk mezőgazdaságát Musset János és Vízlendvay József földbirtokosok képviselték. Adatok hiányában a törpebirtokosok (5 kh-on aluliak) számát nem ismerjük, de elsősorban e rétegből dagadt a nincstelenek tábora. Az első világháborút megelőző években a lakosság 29,6%-a volt nincstelen. }
Mezőgazdasági cseléd vagy munkás 1910-ben községenként (kereső ¦; és eltartott együtt):
Bocska Börzönce Kacorlak
123 fő 107 fő 55 fő
24% 34% 11,3%

Magyarszerdahely
Pölöskefő
Zalaszentbalázs
243 fő
211 m
423 fő
25%
32%
29%
A száz holdon felülieké lett a hat falu határának 37,1%-a, ezen belül a szántóföld 40%-a, a legelő 45%-a, az erdő 36%-a és a rét 35%-a.
Századunk elején kezdődött azelvándorlás elsősorban a főváros üzemeibe, majd később Észak-Amerikába is*'. Míg a kiegyezést követő gazdasági fellendülés időszakában a falvak népessége 1900-ig folyamatosan növekedett (lásd a 7. számú mellékletet), a következő, 1910. évi felmérés, Bocska kivételével, már minden községben csökkenést mutat. Az egykori uradalomhoz tartozó falvakban 207 fővel éltek kevesebben mint 1900-
17(r) ¦ ¦ ',

ban, a 59 fő volt a külföldön távol lévők száma. Az új földbirtokosok kevesebb cselédet alkalmaztak, ami szintén hozzájárult a népesség csökkenéséhez; a századfordulón még 280 főt szerződtettek, 1910-ben csak 235 főt. Bár a falvakban bőven volt munkaerő, szinte rendszeressé vált az idegen idénymunkások alkalmazása, ami tovább fokozta a nincstelenek elégedetlenségét. 191 l-ben a zalaszentbalázsi és az újnéppusztai uradalom részes aratói is sztrájkot kezdeményeztek az aratás küszöbén; a keresztbe rakott gabonából a 11. részt követelték, mozgalmuk eredményeként 191 l-ben a 11. részért arathattak55.
Még az első világháború kitörése előtt vidékünket is elérte a városba költözés első hulláma: 1870-től fokozatosan 105 főről 44 főre csökkent a zsidó vallású, többségükben kereskdelemmel foglalkozó népesség száma: Zalaszentbalázson századunk első évtizedében 26 zsidó vallású élt, szemben a korábbi - 1870. évi 59 fővel.
Az elmondottak együttesen idézték elő a népességcsökkenést századunk elején. A XIX. század második felében bekövetkezett sok mozgás, változás materiálisán is rögzült, tárgyiasult a falu és a határ külső képében.
A dombról lefolyó vizek közös mederbe terelése és a völgyfenék ár-mentesítése után a lejtő oldalán végigfutó út mellett terjeszkedett a falu. A templom "alatti" szakaszon, az út keleti felén mérték ki az egész telkes jobbágyok egy holdas vagy ennél nagyobb fundusait, melyekre az úttal párhuzamosan észak-déli fekvésű 6 ablakos házak épültek. Ezektől északra és délre a kisebb telkek sorakoztak, ezekre fésűs beépítéssel hosszanti - kelet-nyugati - irányú házakat építettek, legtöbbször a lakóépületet megtoldva melléképületekkel, istállóval sőt pajtával is. így alakult ki a völgység legtöbb falujában az az utcára nyíló két ablakú, a telek hosszában elnyúló háztípus, amelyekkel beépültek az egyutcás települések. A falvak központjában állt a templom, közelében az iskola, majd később a községháza is. Bocska és Zalaszentbalázs nyugati oldalán az udvarok a meredek bomboldalba torkolltak, szélesebbek, de rövidebbek lettek, ezért gyakoribb az úttal párhuzamos beépítés, a vermeket és ólakat pedig a homokos domboldalba vájták30. A házak leggyakrabban vályogból és fából készültek, csak a módosabbak használtak téglát és köveket, a tetőzetre cserepet. Még a XIX. század végén is a hajlékok 67%-a vályog és szalmával fedett37. A világháború kitörését megelőző
121

években is csak a lakóházak 21%-a készült kőből vagy téglából, s,j hagyományos szalma helyett 27%-át fedték cseréppel.
Zalaszentbalázs Fő utcája a majorral szemben, a Varga-közletnélJ ("Verga-közlet") kezdődött: itt állt az 1. számú ház, melynek tulajdonosa] Varga István és Varga Lőrincz.
A lakóházak számának alakulása jól érzékelteti a falvak egyenletes] beépülését a század II. felében:

Község
Bocska Börzönce Kacorlak
Magyarszerdahely Pölöskefő Zalaszentbalázs A körzetben összesen

1870-ben1
51 lakóház
38 lakóház
71 lakóház
112 lakóház
111 lakóház
166 lakóház
549 lakóház

1900-ban2
74 lakóház
50 lakóház
99 lakóház
129 lakóház
142 lakóház
234 lakóház
728 lakóház

1910-bert
82 lakóház 52 lakóház 105 lakóház 149 lakóház 144 lakóház 243 lakóház 775 lakóház

1 Döme Géza: Zala megye 1870. évi népszámlálásának eredménye. Zalaegerszeg,
1871.
2 A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. Budapest, 1902.
3 A magyar korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest, 1912.
A továbbiakban gátolta a települések fejlődését a belterületek szűkössége, ami Zalaszentbalázson már a kiegyezés korában akadályozta az egészségesebb lakásviszonyok kialakulását, illetve a falu terjeszkedését. A következő időszakban sok belső feszültséget és egészségügyi gondot jelentő probléma lett a házhelyhiány.
A felsorolt gazdasági és társadalmi mozgásokat nyomon követte afa-lu igazgatási rendjének változása. A majorsági gazdálkodás elterjedésekor a földesúrtól került függő helyzetbe az önkormányzat, a feudalizmus felbomlása után, a neoabszolutizmus korában a bécsi közponosító hatóságoknak alárendelt főleg német és elnémetesedett cseh hivatalnokok serege özönlötte el az országot. Jutott belőlük a falusi jegyzőségek élére is. Az egykori szentbalázsi uradalom falvai a birtok szétesése után is közös igazgatás alatt maradtak, közös jegyzőjük Vehofsich Adolf. Az 1871. évi törvények értelmében körjegyzőségek alakultak. A szentbalázsi körjegyzőséghez tartozott: "Szt.-Balázs, Pölöskefő-Dusnok egyesült községek, Magyar-Szerdahely, Kacorlak, Bocska és Börzönce községek mel-

122

1

I lett Tőkeháza-puszta, Kürtöspuszta, Újnéppuszta és Hamuszin puszta
I is"js. A század végén mint "külterület" még Sándormaj or és Gólyavölgy
II Börzönce, Pálinkásházi-puszta, Magyarszerdahely és Rókalik Pölöskefő
I határában3'.
' A hetvenes években fokozódott az érdeklődés a közállapotok iránt;
nemcsak az elöljáróság akart javítani az intézmények elhelyezésének siralmas állapotán, hanem afalu népe is követelésekkel, igényekkel lépett fel. A nyomorúságos állapotokra jellemző, hogy a nagy tekintélynek örvendő, és megfelelő anyagi háttérrel rendelkező plébánia is súlyos gondokkal küszködött, ami nemcsak a korviszonyokkal magyarázható, hanem a vezetők határozatlanságából és nemtörődömségből is adódott. A zalaszentbalázsi pélbánia múltjánakkrónikása'10 is úgy látta, hogy egyes plébánosok nem szolgálatnak, hanem valamilyen előjognak tekintették megbízatásukat; volt akinek minden erejét igénybe vette a gazdaságával való törődés, vagy csak az irodalomnak és a tudományoknak hódolt41. A fentiek következménye volt pl. a plébánia hivatal és a lakás oly mérvű elhasználódása, hogy szinte lakhatatlanná vált. A falu népe is véleményt nyilvánított: 1871-ben a plébános lemondása miatt új kinevezésére került sor. A belga királyi herceg kegyúri jogát42 átruházta Glavina Lajos palini tiszttartóra, aki viszont a hívek választására bízta annak eldöntését, hogy ki legyen az új plébános. A falu népe nem fogadta el a megyéspüspök által küldött helyettest, visszahívták egykori káplánjukat, Ambrus Ferenc lepsényi plébánost, aki a közóhajnak megfelelően már 1871. decemberében Brüsszelből meg is kapta kinevezését a szentbalázsi plébániára. A püspöki megbízott keszthelyi káplán lett''3. Persze a plébánia által fenntartott iskolák még siralmasabb állapotban voltak. Mindegyikre érvényes egy korábbi iskolalátogatási jegyzőkönyv leírása: "Az Iskola ház az Iskola és a gyermekek mennyiségéhez képest nagyon kitsin és sötét, sem leülni nem tudnak, sem olvasni nem látnak, az ajtaján is tsak egy fa zár vagyon"*1.
Az 1868. évi népoktatási törvény kedvező megyei fogadtatása körzetünkben is az iskolák felé fordította a képviselőtestületek figyelmét. Szinte minden faluban javítani akartak az iskolai oktatás helyzetén. Zalaszentbalázson az iskolaszék "egy második és haladó osztály" felállítását kezdeményezte a "tanonczok sokasága" miatt, a következő évben hosszú várakozás után betölthették a második számú tanítói állást. A pölöskefőiek
123

vállalták, hogy az iskola épületét saját erőből helyrehozzák, megjavítják. Magyarszerdahelyen is tarthatatlanná vált az iskolaépület állapota, Gla- vina Lajos palini uradalmi főigazgató új iskola építését támogatta*-5. A'i következő évtizedben radikális lépésre határozták el magukat a szentbalázsiak. A népiskolai törvény lehetővé tette az eddigi felekezeti iskolák mellett vagy helyett állami vagy községi iskolák felállítását. Az iskolaszék mellőzésével falugyűlést hívtak össze a "helybéli iskola ügy rendezése" érdekében, és elhatározták, hogy iskolájukat községinek nyilvánítják, világi mozgalmat indítanak támogatása érdekében. Reményüknek adtak kifejezést, hogy "A Magas Kormány" is támgatja majd az iskolát'"'. Krób Pál kir. tanfelügyelő is meglátogatta őket, és jelentésében egyet is értett a szentbalázsiak szándékával*7, példaként említette a pölöskefőiek követendő igyekezetét: "A pölöskefői iskolai épület némi javításokkal tür- | hető állapotba lesz hozható, minek eszközlésére a község saját erejéből ' hajlandó, szellemi élete a fél év óta működő tanitó ügybuzgóságánál i fogva virágzásnak indul... a növendékek a törvényben előirt tantárgyak- i; ban igen szép előmenetelt tanúsítottak..."
A század végére már átvészelte és pótolta a falu a filoxérapusztítás I következményeit**. A helyi gazdasági és kereskedelmi élet élénkülésére 1 utal, hogy a szentbalázsi postahivatal pénzforgalma a vonal hivatalai I közül a legmagasabb*9. A világháborút megelőző években ismét napirend- ,. re került az iskolaügy, amit az új, haladó gondolkodású vezetés - Szondy László jegyző és Kőnig Ferenc tanító - is lelkesen patronált. Megvásároltak a község központjában egy nagyobb épületet, s benne három tantermes iskola kezdhette meg a működését50. A körjegyzőség a börzönceiek kezdeményezését is felkarolta, 1914. májusában megkezdték az iskolaépí- | tésre szánt 70 000 db tégla kiégetését, de az építkezést a háború kitörése " miatt már nem tudták elkezdeni.
Mivel vidékünk észak és dél felé nyitott, sajátságos színezetű néprajzi táj nem alakult ki, népi kultúrája nem tekinthető különálló egységnek, j hanem része a Zalai dombvidék néprajzának. Földrajzi adottságai inkább ' Zala keleti és déli vidékéhez kapcsolták; nyugatra változik a dombság és a síkság aránya: több a meredek domborulat, szűkebbek a völgyek, az Árpád-kori gyepűvidék megközelítése az útviszonyok miatt is körülményes volt. A Principális-völgymedencében élők szokásaikban, életvitelükben a felszíni adottságok mellett a történelmi múlt miatt is a keletebbre

fekvő települések - Balatonmagyaród, Galambok-lakóival mutatnak közös vonásokat; néprajzilag közelebb áll a Balaton mellékéhez, mint Göcsejhez. Kedvező földrajzi helyzete révén korábban bekapcsolódott a XVIII. században kibontakozott, s a dualizmus korában virágkorát élő árutermelésbe; előbb megindult ^polgárosodás, mint a nyugatabbra fekvő, kedvezőtlenebb felszíni és talajtani adottságokkal rendelkező zalai térségben. Mindezek következtében a század második felében - elsősorban a módosabbaknál - már jelentkezett a városi civilizáció hatása a lakások bútorzatában és díszítésében egyaránt. Az önellátó parasztgazdaságok eszköztárában helyet kaptak az ipari, gyári készítmények is5'.
Az emberek mindennapi élete sem tartalmazott különlegességeket. A fellelhető vonásokat, színeket megtalálhatjuk a legtöbb zalai falusi ember életében52. Simon Pál, aki a XIX. század közepén az ármentesítési munkálatok során megismerkedett az itteni népélettel is, a már többször is idézett tanulmányban így összegezte ebbéli megfigyeléseit:
"Népe e tájnak többnyire jól termett, izmos. Öltözete általán véve tisztás, sokat hasonlít a vasmegyei hegyháti lakósokéhoz. Nőknél a fejre teritett kendő nélkülözhetetlen.
Házaik meglehetősen rendesek, s egy szoba, konyha, éléskamra s istállóból állnak. Ritkaság itt sövénykeritést látni, csak alacsony fahasogatványokkal keritvék udvaraik. Szobában asztal, lócza, ládák s legfeljebb még néhány szent kép a szokott bútor. A gyermekek példásan iskoláztatnak a parasztszülők által. Ismereteik igen kiskörüek, mert Kanizsánál távolabb helyre nem utaznak. Katholikusok, lelkészeikhez szorosan ragaszkodók s általában emberbecsülők. Erkölcsi tekintetben sem lehet ellenük kifogást tenni.
Saját népszokásaik nincsenek, a mit én ottlétem alkalmával láttam, azok közösek Zala, Vas, Veszprém s több megyékkel...^ nép szorgalmas", csendes, kevéssel megelégedő, kitünőlegjózan de egy kevéssé fukar, mi a mai időben szükséges is. A bort az idevalók csak ugy megisszák mint máshol, de - leszámítva az elaggott férfiakat-boros embert, ki a kapufát is földesúrnak nézné, látni nem lehet."
A korabeli földleírók szerint is vidékünket katolikus vallású "szinma-gyar" népesség lakta; sem vallási, sem nemzetiségi ellentétek nem zavarták a falvak életét. A vidék józan parasztságának gondolkodásában, értékítéletében nem játszott szerepet az antiszemitizmus, s távol állt tőlük minden vallási fanatizmus. 1883-ban, a tiszaeszlári vérvád-per évében, Zalában is történtek zavargások, Zalaszentbalázson a zsidó lakosság a plébánián keresett és talált oltalmat az esetleges forrongások előP. A
125

szomszédos homokkomáromi uradalom falvaiban - Fűzvölgy, Hosszúvölgy, Korpavár, Magyarszentmiklós - élő német nemzetiségűeket55 nemcsak türelem és megértés, hanem elismerés, megbecsülés övezte főként ipari szaktudásuk és szorgalmas munkájuk miatt.
A szellemi élet csak kullogott a gazdasági evolúció mögött. Az iskola
hatása szűk körben érvényesült, két falunak pedig - Bocska és Börzönce
- iskolája sem volt, időszakosan vándortanítók tevékenykedtek az emlí
tett falvakban. A lakosságnak csak egyharmada tudott írni és olvasni, de
pl. Börzöncén csak 14,8% az írni és olvasni tudók aránya. Az 1849-50.
tanévben már 420 tankötelese volt az uradalom falvainak, de csak 41%
járt iskolába5*. A lakosság és a tanulók száma a század második felében
fokozatosan gyarapodott, főként az iskoláktól távoli majorokban, de a
tanítás feltételei nem javultak. Századunk első évtizedében a már különö- -
sen magas volt a tanulólétszám: ]

Község

Korcsoport


6-11 éves
12-14 éves
Összesen
Bocska
65
33
98
Börzönce
49
20
69
Kacorlak
64
17
81
Magyarszerdahely
180
55
235
Pölöskefő
134
51
185
Zalaszentbalázs
204
96
300
Összesen
696
272
96857
Az elemi népoktatás, az írás és olvasás szükségességét már falun is felismerték az illetékesek, de a magasabbfokú képzés lehetősége, módja még ismeretlen volt; a falusi fiatalok ilyen irányú képzése, felvilágosítá- < sa érdekében sem az állam, sem a társadalom nem kezdeményezett. !¦ Az első világháborút megelőző időszakban vidékünkről két fiatal végzett közép-, illetve felsőfokú tanulmányokat: elsőként a kacorlaki születésű (1844. szeptember 13.) KŐBÁN MIHÁLY, aki korában óvodapedagógusként volt ismert55, és a Pölöskefőn született MEZŐ FERENC59, aki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjaként nemzetközi hírnévre tett szert.

A közélet fontos tényezői az egyesületek. Falvainkban a volt úrbéresek tulajdonába került erdők és legelők hasznosítása és szabályozása érdekében úrbéres közösségek tevékenykedtek. A legeltetési társulat, a közbirtokosság a volt telkes jobbágyok utódait tömörítették, akik az erdők és a fel nem osztott legelőt vagyonuk arányában használták, szőlőiket pedig a hegytörvények előírásai szerint gondozták. Mivel fontos kérdésekben (eladás, fakitermelés, a munkálatok idejének, módjának és technikájának meghatározása, kölcsönfelvétel) nem a résztulaj donosk, hanem a társulat határozott, az említett közösségek-őrizve a falu hagyományait -jelentős közéleti fórumokká váltak. A zalaszentbalázsi hegyközség már a feudális korban kivívta viszonylagos önállóságát, amit a "nagy háború" után is megőrzött és ápolt. Az idősebb szőlősgazdák ma is büszkén - és némi nosztalgiával - emlegetik a szőlőhegy belső rendjét, s a több héten át tartó szüretek vígságos hangulatát. Később már a hatóság is védelmezte a közbirtokosságokat, nehogy széthullásukkal életképtelen birtoktöredékek jöjjenek létre, de tartalmi munkájuk fejlesztését mellőzték.
Falun az ismeretterjesztésnek, ezen belül a mezőgazdasági ismeretek népszerűsítésének még nem volt gazdája, falvainkban hiányzott a közösségi vagy a művelődési ház, a tanító pedig az egyházi teendők ellátása mellett ezt már képzettségénél fogva sem vállalhatta. A társas élet, a napi gondok megbeszélésének színterei továbbra is a szőlőhegyi pincék, hisz a falu társadalmát képviselő egyesület még ismeretlen volt, s az illetékesek sem karolták fel az önkormányzásra még meglévő kedvet és a szunnyadó tehetséget.
Az egyház felismerte az egyesületi élet fontosságát, s századunk elején hitbuzgalmi célokat követő falusi egyesületeket szervezett. Zalaszentbalázson, a plébánia székhelyén 1910 után kezdődött a szervezés; 1913-ban Rózsafüzér Társulat alakult, majd 1920 márciusában Katolikus Ifjúsági Egyesület 82 taggal. A kezdeti lelkesedés azonban a tárgyi feltételek hiányában fokozatosan csökkent, pár év múlva be is szüntette működését. 1929-ben ismét vallási egyesület - Szívgárda - alakult 98 taggal, de ugyancsak a fent említett okok miatt hamarosan fel is oszlott*0.
Az 1848-ban szentesített törvények megteremtették az állampolgári és tulajdonosi lét jogi és gazdasági alapjait, de a művelődés gyakorlati formáiról, a közéletiség lehetőségeiről a kormányzat nem gondoskodott. A népművelés ügyének elhanyagolása is közrejátszott abban, hogy polgá-
127


rosulás folyamata a századelőn megrekedt, ami a vesztes háború után tovább gyengült.
Jegyzet
1. Mivel a személyes jogokon kívül (szabad költözködés, egyenlő te
herviselés stb.) magántulajdont is adtak, aminek logikus következ
ménye volt a telekkönyv, a kataszter, a faluközösség felbomlása, a
nyomáskényszer megszüntetése, tagosítás.
2. I. Lipót belga király - a Koburg, pontosabban szász-koburg-
gothai-német uralkodó és hercegi család leszármazottja- 1840.
december 16-án kelt rendelete szerint a király másodszülött fiának
címe: flandriai gróf. A múlt század közepén II. Lipót belga király
öccse, Fülöp herceg viselte e címet. A család indigenatus révén Ma
gyarországon is honosságot, külhoni rangjának megfelelő jogokat
nyert.
3. ZML, Zala Vármegye Bizottmányának iratai. Jegyzőkönyvek. IV.
B. 102. 1849/185. sz. határozat.
4. Uo. 1849/284. sz. határozat.
5. Zalaszentbalázsi általános iskola irattára. Honismereti Gyűjtemény.
6. Simonffy Emil: Úrbéri birtokrendezések Zala megyében a jobbágyfel
szabadítás után. Különlenyomat az "Agrártörténeti Tanulmányok"
c. kiadványból. Budapest, 1960. 406. o.
7. ZML Térképtár. Pölöskefő 1864. K. 307. Hitelesítők a község ré
széről: Sziva István bíró, Kovács Ferenc és Lukács Albert pölöskefői
lakosok, a palini uradalmat Gruner Ernő tiszttartó képviselte.
8. Uo. Kacorlak 1864. K. 265. Aláírták: Anik György bíró, Takáts Im
re, Kőbán Mihály és Horváth Lajos kir. jegyző.
9. Zala c. napilap 1908. július 24-ei száma.
10. Koburg (Coburg) Klotild (szül. 1846) József főherceg, József nádor fia, hosszú időn át a honvédség főparancsnoka, magyarországi nagybirtokos felesége. A kastélyt (ma az általános iskolának ad otthont) övező ritkás erdőben a nagylevelü hársak, magas kőrisek, hamis ciprusok és lucfenyők között az egykori park maradványai is fellelhetők: többek között egy 390 cm törzskerületű idős platán és a

1

I

340 cm törzskerületü vadgesztenye. (Magyarországi települések védett természeti értékei. Szerkesztette: dr. Tardy János, Mezőgazda Kiadó, 1996.)
11. Lásd a 9. számú jegyzetet.
12. Uo.
13. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kormány súlyos adórendszer
rel kapcsolta össze mindezt (földadó jövedelmi adó, bélyeg illetékek
stb.). A földesurak kárpótlását -Zalában telkenként 550,500,450
pengőforint - az állam vállalta magára.
14. 1860 tavaszán nyílt meg a 109 kilométeres Kanizsa-Pragerhof sza
kasz, egy évvel később pedig a 220 kilométeres Kanizsa-Buda
vonal. 1865-ben, illetve 1868-ban elkészült a Déli Vasút Sopron-
Kanizsa és a Kanizsa-Barcs vonala, óriási lehetőséget kínálva a
vidék gazdasági életének fellendítésére.
15. Zalaszentbalázsi plébánia irattára. História domus.
16. Önként adódik a kérdés: Miért változtatták meg a templom patronu-
sának/védőszentjének nevét a XVIII. században? A nevezett évszá
zadban a Szűzanya tisztelete rendkívüli fokot ért el, szinte a katolikus
vallásosság külső jele és fokmérője lett. "...világi és szerzetespapsá
gunk vállvetett buzgósággal iparkodott a Szüzanya tiszteletét terjesz
teni. Szónokaink is minduntalan kitértek az ő dicséretére és sohasem
feledkeztek meg arról, hogy Máriában a magyarok Nagyasszonyát,
hazánk megszabadító patronáját ünnepeljék".
(Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1973. 330. o.)
Zalaszentbalázson több mint egy évszázadon át még imaház sem volt, s a XVIII. század embere már nem is emlékezett a Szent Balázs püspök tiszteletére emelt templomra és annak védőszentjére, népszerűbb lett a hívek körében is az új áramlat kínálta megoldás. Nagyboldogasszony lett az új templom védőszentje, s augusztus 15-e az emlékünnepe, a búcsú napja.
17. Rómer Flóris i. m.
18. Rómer Flóris i. m.
19. "Kóstai-bereknek azon szép tájt nevezik, melyen jelenleg a vonat
Nagy-Kanizsáról Palin, Gelse, Kilimán és Rajk felé Szentivánra
halad". Simon Pál i. m.
129

20. Uo.
21. Zalaszentbalázsi plébánia irattára. História domun.
22. A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája Új fo
lyam. XV. kötet. Budapest, 1879.
23. Döme Géza: Zalamegye 1870. évi népszámlálásának eredménye.
Zalaegerszeg, 1871.
24. Lásd a 22. számú jegyzetet.
25. Uo.
26. A soproni kereskedelmi és iparkamarának 1876. évi statisztikai je
lentése. Sopron, 1878. Sopron, Városi Levéltár.
27. A magyar korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest,
1902.
28. Zalai Fejek. In: Békássy Jenő: Zala vármegye feltámadása Trianon
után. Budapest, 1930.
29. Zala c. napilap, 1908. július 24.
30. A század második felében már Európa is szűknek bizonyult a Kobur-
gok terjeszkedési törekvéseinek. Versenytársaik szerint "hitbizo-
mánynak" tekintették egész Európát. Később Afrika felé fordult ér
deklődésük: II. Lipót, a palini földbirtokos Fülöp bátyja, 1876-ban
nemzetközi kongresszust hívott össze Afrika, pontosabban a Kongó
medence hasznosítása céljából, majd 1885-ben megalapította a füg
getlen Kongó államot. Az 1890-es években változott a monarchia
belső helyzete: társadalmi nyugtalanság, politikai bonyodalmak
törtek felszínre, az egyre terebélyesedő agrársztrájkok, földosztó
mozgalmak zavarták a társadalmi békét. Valószínű mindezek miatt
került sor az uradalmak bérbe adására, majd ezt követően eladására.
Részben a volt bérlők, részben rangosabb megyei tisztviselők vásá
rolták meg.
31. Kerecsényi Edit: Nagykanizsa társadalma és egyleti élete 1900 táján.
In:Z. Gy. 1985. 21. szám, 110. o.
32. Zalaszentbalázsi plébánia irattára. História domus.
33. A paraszti gazdálkodást segítő "Földmivelési iskola" Zalában csak
Keszthelyen - a M. Kir. Gazdasági Tanintézet mellett-működött,
de itt inkább a nagyobb birtokosok számára képeztek munkavezető
ket.
34. Zalai Közlöny, 1904. október 22.: "A kivándorlás bár még nálunk
130 . :


nagy mértéket nem öltött, folyton növekszik. Szeptember hónapban Zala vármegye területéről kivándoroltak: Szabó Péter Hahótról, Várnai Róza Zalaszentbalázsról.
35. Az európai gabonaválság a magyar mezőgazdaságot is sújtotta: le
nyomta a béreket, nehezítette az aratási feltételeket. Az agrármunká
sok mozgalmának számos követelése jelszava népszerűvé vált falva-
inkban is. A hagyománytisztelő és vallásos lakosság körében a moz
galom nem vált ugyan politikai erővé, de akik az év felében szűköl
ködtek, s csak nyáron, az aratás és a betakarítás idején jutottak mun
kához, csatlakoztak a napszámbér és az aratórész felemelését köve
telőkhöz.
36. A dombvonulatot felépítő felső-pannon és homokkőrétegek kibuk
kannak a meredek völgyoldalakon pl. az iskola és a művelődési ház
mögött, meg a Pusztatetőn át vezető út jobb oldalán.
37. "E vidéken sok égés volt, mindenhol találtuk ezen csapás szomorú
nyomait. Csodálatos, hogy míg olyan vidéken, hol kővel és téglával
építenek, a romokból legalább a puszta kémények és falak fennma
radnak, itt a fából, vagy font vesszőből álló házak elégése után egye
dül a kályha és sütő kemencze marad fenn. Ha ily anyagból épültek
régi templomaik és váraik, természetes, hogy azokból nem maradha
tott semmi egyéb egy kis pörköltszagu hamunál" - írta 1863-ban
Rómer Flóris "a magyarországi régészet megalapítója, annak máig
méltán tisztelt első mestere". Archaelógiai levél Zala megyéből
Ipolyi Arnoldhoz. Vasárnapi Újság. 1863. évi 41-51. sz. 1874. jú
lius 22-én leégett Szentbalázs Fő utcájának keleti oldala a betakarított
terméssel együtt. Szentbalázsi Plébánia irattára. História domus.
3 8. Bátorfi Lajos: Adatok Zala megye történetéhez I-V. kötet. Nagykanizsa, 1876-78. V. kötet, 364. o.
39. A palini uradalom többi falvai Palin pusztával együtt a Langvizi
(Hosszúvölgyi) körjegyzőséghez tartoztak. A települések nevét a
korabeli írásmód szerint közöltük.
40. Kiss István (volt zalaszentbalázsi plébános): zalaszentbalázsi plébá
niatörténete. 1935. A Veszprémi Egyházmegye múltjából. Plébániák
története. 2. sz.
41. Talabér János (Keszthely 1825, +Nagykanizsa, 1899). "...annyira
az irodalomnak élt, hogy terhére volt minden egyházi ténykedés...
131

minden idejét Kanizsán töltötte, ahol a kiadványok korrektúrájával volt elfoglalva. A plébániáról lemondott 1871. őszén, belátta, hogy irodalmi elfoglaltsága miatt nem tud eleget tenni lelkipásztori kötelezettségének". Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára. 1630-1950. München, 1987.
42. Kegyúri jogot az egyház engedélyezte templomok, kápolnák és java
dalmak alapítóinak. A kegyúr joga volt a lelkészek kijelölése, előke
lőbb hely és címerének feltüntetése a templomban. Zalaszentbalá
zson a szószék mögötti falon látható az Inkey család címere. A kegyúr
kötelessége az egyház birtokállományának védelme, az egyházi épü
letek karbantartása, csökkent javadalmak kiegészítése. Új kegyúri
jog az egyház törvénykönyv szerint többé nem szerezhető, csak szár- ¦
mazásos szerzésmódot ismer. ¦¦'*§
43. Kiss István i. m. 37. o.
44. Veszprémi Püspöki Levéltár. Canonica Visitacio. Pölöskefő, 1832.
45. Kornyék. 1978. 80. o.
46. ZML, Közigazgatási Bizottság iratai. IV. B. (409) a, 1884. 684. sz.
47. "...Az iskola szellemi élete egy részt a tultömöttség más részt a tanitó
hanyagsága miatt az igényeknek legkisebb mérvben sem felel meg..^
az eredmény semmi: a községi iskolaszék uj iskolai épület szerzéséi
és még egy tanitói állomás rendszeresítésén fáradozik". ZML, Köz
igazgatási Bizottság iratai. IV. B. (409) a, 1884, 515. sz.
48. Az Amerikából behurcolt, a szőlő gyökerét megtámadó apró (kb. 1
mm hosszú) filoxerarovarok vidékünkön is tömeges pusztítást végez
tek. A vész falvainkban is megtörte a fejlődő borkultúra lendületét.
Nem véletlen, hogy ekkor terjedt el a pálinkafőzés és fogyasztás a
lakosság körében. Az 1880-as évektől a szőlőterület egyre csökkent,
majd pótlásként elterjedt a direkt (ellenálló) fajták (Noha, Piros, il
letve a Fehér-delaware) telepítése. Az újratelepítés után a zalai fal
vakban szinte népitalnak számított a bor!
49. Zalamegyei évkönyv a millenniumra. Nagykanizsa, 1896. 302. o.
50. Az épületet 1984-ben lebontották, mivel összedőléssel fenyegetett,
s helyette a napközis iskolát új épülettel bővítették.
51. Zalaszentbalázson 1965. május 25-én a Zala Megyei Levéltár és al
nagykanizsai Thúry György Múzeum által rendezett felutörténetil
kiállításon a fentiek tárgyi bizonyítékait és a vidék parasztságánakj
132

ötletességét, kézügyességét, szorgalmát érzékelhető eszközeit is bemutattuk.
52. Meghonosodott és közkedvelt népszokás falvainkban a farsangot
búcsúztató maszkázás. Húshagyókedd este maskarába öltözik a falu
apraja-nagyja, s csoportosan járnak házról-házra. A leggyakrabban
megjelent figurák közé tartozott a cigányasszony, menyasszony és
vőlegény, a betyár és a doktor, s gyakori a férfi-női ruhacsere. A
maszkák köszönés helyett kopogtatással jelzik jöttüket, néma haj-
longásukkal mintha csak elnézést kérnének a farsangi zavargásokért,
hangoskodásokért. A ház népével kezet fognak, mutogatják jelmezü
ket, s szintén szó nélkül távoznak. Éjfélkor megszólalnak a harangok,
a maszkázók eltűnnek az utcákról, a kocsmában temetik a nagybőgőt:
vége a farsangnak, de a lányok bizakodók: "Farsangon kívül is esik
leányvásár".
53. Rómer Flóris 1862. évi utazása során szerzett tapasztalata is az itt
élők szorgalmát dokumentálja: Zalaszentbalázson "...kértem, unszol
tam, nógattam szóval és ígérettel bíró uram leánykáját... a falu min
den életrevaló nőszemélyzetét, hajszoljanak valakit, ki estére Korpa
várra vigyen; - mind híjában!" Az emberek lovaikkal mind a réten
voltak szénát gyűjteni. Rómer Flóris i. m. Vasárnapi Újság, 1863.
évf. 41. sz.
54. Kiss István i. m. 38. o.
55. A XVIII. század derekán a Batthyányak telepítették ide Koblenz
vidékéről származó németeket, akik itt több évi adómentességet él
veztek és az uradalom jobbágyaiként dolgoztak. A homokos talajon
"fáradságot nem ismerő igyekezet és az okszerű gazdálkodás" révén
jövedelmezővé tették a földműves munkát. Gyorsan asszimilálódtak,
Simon Pál szerint a XIX. század közepén a fiatalok - némi akcen
tussal - "folyvást beszélik hazai nyelvünket". Simon Pál i. m.
56. Halász Imre: Zala megye katolikus népiskoláinak és tanítóinak hely
zete a Bach-korszak első éveiben. In: Z. Gy. 16. sz. Zalaegerszeg,
1981. 105-121.o.
57. A magyar korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest,
1912.
58. A zalaszentbalázsi rom. kat. plébánia keresztelési anyakönyve III.
kötetének 124. lapján áll az alábbi adat: Kőbán Mihál született 1844.
133

szeptember 13-án. Szülei: Kőbán János és Verasztó Julianna nemt lenek, lakhelyük Sz. Balázs. Kobán(y) Mihály gyermekpadagógusj ) 1868-ban elvégezte a kisdedóvóképző intézet tanfolyamát. Somogy-berzencén, majd a máramarosszigeti Erzsébet Kisdedóvóban működött. Innen Székesfehérvárra, utána Pestre került. 1890-ben szerkeszti a "Kisdedóvók, Gyermekkertésznők lapját". 1891-ben a sepsiszentgyörgyi óvóképző mintaiskolájához nevezték ki tanárnak. (Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest, 1969.
59. Mező (Grünfeld) Ferenc (1885-1961.) a latin és a görög nyelv ta
nára Nagykanizsán, majd Budapesten. A testnevelési és sportiroda
lom tudományos művelője. Az 1928. évi amszterdami olimpián iro
dalmi epikai bajnokságot nyert Az olimpiai játékok története c. mun
kájával. (Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest, 1969.)
Élete végéig baráti kapcsolatot tartott Pölöskefön élt iskolatársaival és Erőss Pál ig. tanítóval. Gyakran felkereste szülőfaluját. Munkája során többször időzött a világ nagy városaiban, de az innen írott leveleiben is fel-felidézte pölöskefői élményeit. Nevét viseli az egyik nagykanizsai gimnázium,emlékét szülőfalujában márványtábla őrzi.
60. Kiss István i. m. 60. o.

.ír 134

f
i

Zalaszentbalázs határa 1854-ben





ZML 7.eg., K 555- sz. 1Ö54.

vi lágos mező: szántóföld

sötétebb mez": rét,Kaszáló,

pöttyös mer.5: bel telek

135


Kürtös(puszta) határa 1854-ben






szántáföld lakóházakkal

rét,kaszáld, mocsaras terület

erdőség

136


Kaczorlak

137

r 1
Ilii I ''I
J
I ,
A "i Ji-Ji
V

' 3

¦¦<"^->X^

ttL
•1 W-rrT'

138






ZML, Zala Vármegye a XVIII. század végén. Részlet Tomasich János 1792. évi térképéről
75P

IX.
A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1919-1945.)
Az első világháború következményei. Társadalmi és politikai feszültségek.
A gazdasági világválság hatása. Helyi kezdeményezések, háborús évek
A falvak népe valami egészséges változást várt a háborútól: házhelyet a katonaviselteknek, egy darabka földet, általában emberhez méltó életet a földművelésből élőknek is. A kezdeti reménykedést azonban rövidesen kiábrándulás, tanácstalanság váltotta fel, mert egyre többet hallottak a háború emberellenes jellegéről. A kocsmákban, parasztházakban beszédtéma lett az "orosz gőzhenger" tarolása, a Piave mocsaraiban és Doberdo sziklái között átélt borzalmak. Szinte mindegyik családot közvetlenül érintették a hadiesemények: 539-en vonultak be, akiket azután a háború szétszórt a Monarchia különböző frontjaira. Elesett közülük 67 fő, megrokkant 43, könnyebben sebesülve a testében viselte a háború emlékét vagy félszáz ember, 103 fő csak több évi hadifogság után térhetett haza. (Lásd a 12. sz mellékletet!)
A polgári forradalom és a rövid életű bolsevik diktatúra nem okozott különösebb hullámverést, mozgolódást falvaink életében, a terrorcselekményekről széltében-hosszában terjedő hírek hatására a jegyző és a földbirtokos családostól a közeli erdőbe menekült. A lakosság "távolból" szemlélte az eseményeket, s az egyre gyakoribb és szigorúbb rekvirálások, a vallás szidalmazása miatt türelmetlenül várta a kibontakozást. Zalaszentbalázson a hatalmat az öt tagú direktórium (irányító testület) gyakorolta; a köztulajdonba vett nagybirtokon termelőszövetkezetet alakítottak, szították a gyűlöletet a papok és a "burzsujok" ellen, beszüntették a vallásoktatást'. Intenzívebb kommunista agitáció csak Magyarszerdahelyen folyt, ahol a kántortanító a szomszédos községekben is agitált, "magasztalta a kommunizmust"2. Veszélyeztetése során a lakosság korábban

a közeli berekbe, a hajdani mocsárvilág "szigeteire" menekült; 1919-ben házaiba húzódott, közszereplést nem vállalt, csak akkor aktivizálódtak a családok, mikor segíteni lehetett. 1919. július 27-én, a budapesti proletárgyermekek nyaraltatási akciója során, a körjegyzőség 37 gyermek befogadását vállalta; zalaszentbalázsi családokhoz került 28, Magyarszerdahelyre 5, négy pedig Börzöncére5. A nyár végén a falvakba is visszatért a nyugalom, bosszúállás nem volt; hivatalos vizsgálat keretében 2-3 személy ellen indult eljárás.
A munkaigényes életet mindig is vállaló lakosságnak a történelem viharai során kialakult védekező és a talpra állást segítő reflexei az első világháború után is jól működtek; a háborús évek bénultsága után gyorsan újjáéledt a falu. A szelid dombhátakkal övezett völgyi tájék hálás terepe volt a szorgos munkának, a széles tetők gabonát, a "lápi földek" takarmánynövényeket, szőlőhegye bort és gyümölcsöt adtak, rétjei és legelői az állattartást, erdői az életvitelt könnyítették. Minden darabka földet megmunkáltak, a paraszti gazdaságok is egyre erősödtek, állataik száma több ágazatban is felülmúlta a háború előttit'' (lásd a 9. sz mellékletet) Zalaszentbalázson, ahol évente három alkalommal országos kirakodó és állatvásárt is tartottak, gőzmalom és "központi szeszfőzde" is üzemelt, de Magyarszerdahelyen és Bocskán 4-4 alkalmazottal mégvízimalomban őröltek5. A vidék legnagyobb birtokosai - Elek Géza és Ernő - Magyarszerdahelyen szeszgyárat és "vaj- és sajtkészítő telep"-et is működtettek, s a tulajdonukban lévő iparvasúton szállították a 2167 kat. holdas birtok terményeit az újnéppusztai állomásra. Szinte általános volt falva-inkban a szövés, fonás, amit az egyre szorongatóbb pénzhiány is éltetett. Bocskán az átlagosnál is többen foglalkoztak kosárkötéssel.
Már 1919 tavaszán megalakult a " Zalaszentbalázs és Vidéke Téglagyár Rt. "6, az "igazán nagy jövő elé néző és a községnek rendkívül nagy hasznot hajtó társaság"7. Egyenlőre természetesen maradt "a sok, nedves levegőtlen, nyomorúságosán épített házikó". Pölöskefőn és a birtokközpontokká8 fejlesztett majorokban-Ujnéppuszta, Dusnok-kisebb kúriák épültek, melyeket magasra nőtt fák és széles élősövények zártak el a közeli zsupfödeles házaktól. A falvak lakói ezután közelről csodálhatták egy eddig ismeretlen életforma megnyilatkozásait.
A XVIII. században épült templomok, a "postaút"-ra felfüződött házsorok és az örökzölddel övezett kastélyok határozták meg a települések ar-
141

culatát. A táj képe, a térképen való elhelyezkedése is azt mondja vidékünkről, hogy sokféle hatást könnyen befogadó, átmenő-közvetítő jellegű, népessége ennek ellenére megmaradt olyannak, amilyen a török pusztítás előtt volt: magyar anyanyelvűnek és katolikusnak. A kapitalizmus térhódítására utaltak az utcára nyíló üzletek - nem hiányozhattak a házfalra erősített termékek, és a portékát kínáló kirakatok sem -, a téglából épült és cseréppel fedett házak, valamint a húszas években kialakuló faluközpontok, intézményeikkel.
Bár Zalaszentbalázson már félévszázad óta működött a körjegyzőség, a jegyző még a XX. század elején is udvari albérletben lakott, az iskolaépületben volt az irodája, a csendőrőrs "pihenő"-je mellett. A húszas évek elején épült négy község - BÖrzönce, Bocska, Pölöskefő és Zalaszentbalázs - összefogásával az akkor kisebb kastélynak számító négy szobás, komfortos jegyzői lakás, ami csak a községi pótadó jelentős emelésével valósulhatott meg, s a pengő bevezetése után számottevően terhelte a költségvetést, amiért a lakosság túlköltekezéssel vádolta a körjegyzőt9. Magyarszerdahely 1923-ben önálló igazgatási központ lett, hozzá tartozott Magyarszentmiklós és Bocska. A három falu Magyarszerdahelyen épített több helységből álló "községház"-at két jegyzői lakással, a templom és az iskola szomszédságában. Ugyanebben az időszakban, a Klebersberg'°-féle program keretében iskola épült Börzöncén és Bocskán. Tágas, világos tantermükkel, a két szobás tanítói lakással akkor korszerű építménynek számítottak. Zalaszentbalázson volt a vidék legnagyobb "iskola ház"-a. A három tanerős iskola l-l tanteremében 70-80 gyermek tanult. Lehangoló képet fest az épület állapotáról, általában az iskoláztatás helyzetéről az iskola egyik tanítója: "...alig egy-két ablakszem. Bádoglemezek felszegezésével pótolták a hiányt. így aztán fokozódott a sötétség a tantermekben. Mikor a hatóság leszereltette újra nagy hideg, huzat, betegségek, mulasztások. Most a szegény pedagógus saját pénzén vett papirossal ragasztotta be a zömében üres ablakszemeket...Az ajtók a kilinccsel együtt mind rosszak voltak. Odatámasztott rud, seprő védte a kinyílástól, a gyerekeket, a pedagógust a nagy huzattól... A rossz padokból a zsúfoltság miatt ki-kiestek a gyerekek, s még orvosi kezelésre is szükség lett." Mivel az iskolaépület volt a falu egyetlen középülete, itt tartották a gyűléseket, a gazdasági társulások összejöveteleit is. Nyáron "permetezőszerek, ponyvák, bakancsok, gabona és kukorica tárolására használták a
142

tantermeket. így azután a rágcsálók tömege fészkelődött be az épületbe"".
A harmincas évek elején gazdasági és személyi ügyek tovább növelték az iskolafenntartás terén megoldásra váró feladatokat. Kőnig Ferenc igazgató tanító 1930. augusztus 31-én nyugdíjba ment, a község a természetbeni járandóságok feltüntetésével pályázatot hirdetett, de jelentkező nem volt. A második felhívásra jelentkezett Berkes János pécsbányatelepi tanító, közölve, hogy megválasztása esetén is csak azzal a feltétellel fogadja el az állást, ha a természetbeni járandóság helyett készpénzben kaphatja meg a fizetését.
A község lakossága "közgyűlés keretében" egyhangúlag elfogadta az iskolaszék12 kezdeményezte képviselőtestületi határozatot: a természetbeni járandóság helyett készpénzben fizetik az ig. tanító járandóságát.
A megjelentek szerint, ha a pályázó többet kér, azt sem tagadták volna meg, mert "örültek, hogy végre kaptak tanítót, aki el is foglalta állását".
A következő évi költségvetésből azonban a "felsőbb hatóság" törölte a tanítói fizetés összegét. A képviselőtestület rendkívüli közgyűlés keretében ismételten állást foglalt a fentiek mellett, amit a vármegye törvényhatósági kisgyülése 1933. február 13-án jóvá is hagyott.
A helyi földbirtokos özvegye azonban megfellebbezte a határozatot, visszavonását kérte. Egyik fél sem engedett, végül a belügyminisztériumhoz került az ügy, ahol a határozat végrehajthatóságát megtagadták. A község a "Méltóságos Főispán Úr"-hoz fordult, hogy a "Nagyméltóságú Belügyminisztériumban" intézés alatt álló kérelmük kedvező elbírálását segítse. A földbirtokos özvegye pedig a "Nagyméltóságú Kozma Miklós m. kir. belügyminiszet úr"-hoz; kérve a zalaszentbalázsi képviselőtestület - tanítói fizetésben hozott - határozatának megsemmisítését. Helyi hatósági szemlék, meghallgatások után a belügyminiszter jóváhagyta 1935. novemberében a vármegye törvényhatósági közgyűlésének korábbi határozatát.
Részlet a zalaszentbalázsi képviselőtestület kérelmének indoklásából: "...igazságtalan is volna a javadalomnak természetbeni kivetése, mert elő állna az a fonák helyzet, hogy a helybeli nagybirtokos akiknek birtokáról az 1933-34. tanévben 40 mindennapi és kilenc ismétlőiskolás, az 1934-35. tanévben 30 mindennapi és 7 ismétlő iskolás tanköteles látogatja a községi iskolát, mely létszámnak már magának kell úgyszólván egy tanerő, s akkor
143

ugyan annyit fizessen a tanítói javadalomhoz természetbeni kivetés esetén mint amennyit fizet egy vagyontalan sokgyermekes zsellér.
De nemcsak a község határának tekintélyes részét birtokló uradalom men-1 tesülne így a községi iskola terhei alól, hanem azon helyzet is előállna, hogy I a teljesen vagyontalan, de sokgyermekes szülők fizetnék a tanító járandósá-J gának túlnyomó részét, míg a gyermektelen, vagy egy gyermekes jobb módú" családok alig járulnának hozzá valamivel, sőt a vidéki birtokosok, akiknek itt van birtokuk egyáltalán nem járulnának a terhek fizetéséhez. Ha természetben kellene fizetni a községi ig. tanító illetményét alapja lenne ez az egykerendszer terjeszkedésnek, miután a többgyermekes szegény családokat ] még az iskola fenntartás gondja is sújtaná.
Tehát már nemzetvédelmi szempontból is fontos, hogy az iskola fenntartása, illetve tanítójának eltartása a község lakói közt adófizetés arányában osztassák fel.
Végül így kellett határozni, mert a község összlakosságának ez volt a kifejezett akarata és végül, mert az igazság, a közérdek és a nemzetvédelmi szempontok is ezt diktálják".
Öt évig tartó huzavona után megoldódott az ig. tanító javadalmazási ügye, amit az iskolaszék74 kezdeményezőén és kitartóan támogatott: népgyűlést szervezett, aképviselőtestület75 többszöri rendkívüli összehívását szorgalmazta, az elnök (Vargha L. István) javaslatára két tagú delegációt küldtek a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba. Segédkezett abban, hogy a lakosság egyhangúlag támogatta munkájában a képviselőtestületet. Hasonlóképpen járt el akkor is, mikor az évtized végén felvetődött az új tanítói lakás építése.
Az előnyös természeti feltételek és a falukép kedvező változása ellenére a népesség jelentős része a nincstelenség vagy a kevés föld miatt megélhetési gondokkal küzdött, nyomorúságos körülmények között élt. A termőföld nagy része a közép- és nagybirtokosok kezén volt, a parasztság terjeszkedési lehetőség hiányában reménytelen sorsban őrlődött. Népes családok alkalmi munkából éltek, mások nadrágszíj-parcelláikon gazdálkodtak. Magyarszerdahelyen a földnek 66%-a, Kacorlakon 54,8, Bör-zöncén 50, Zalaszentbalázson 45 és Bocskán 27,3%-a az "uraságok" kezén volt, a parasztgazdaságok 70,9%-a kicsiny, életképtelen törpebirtok, hisz csak 1-5 kat. hold földet mondhattak magukénak. Ilyen volt a gazdaságok 80%-a Kacorlakon, még magasabb volt az arányuk Börzöncén, s valamivel alacsonyabb (68,2%) Zalaszentbalázson. Ezen kategórián (1--5 kat. hold) belül csak egy holdon aluli a földje Zalaszentbalázson 36,3%-
144

nak. Legkedvezőtlenebbek voltak a birtokviszonyok Börzöncén; a törpebirtokosok 59%-ának egy holdnál kisebb volt a birtoka (lásd a 13. sz mellékletet); részesaratással keresték mindennapi kenyerüket a zalaszentbalázsi és a hahóti uradalmakban.
A helyzet súlyosságát a fentieknél is jobban érzékelhetjük, ha falvaink helyzetét az országos adatokkal hasonlítjuk össze: a Dunántúlon a birtokok 61,8%-a törpebirtok, az Alföldön, ahol a jól ismert megrázó erejű, s országos visszhangot kiváltó szociográfiák íródtak, 67,3, a vidékönkön - mint fentebb láttuk- 70,9%'6.
Az életképes parasztgazdaságok (5,1 kat. hold és 50 kat. hold között) száma egyik faluban sem érte el az 50%-ot: Magyarszerdahelyen 37,7%, Zalaszentbalázson 30,8, Börzöncén 10,1, Kacorlakon 18,4%, de akategó-rián belüli gazdaságok többségének 5-10 kat. holdja volt. Bocskán kedvezőbben alakultak a birtokviszonyok; itt nem volt nagybirtok, s a gazdaságok 61,5%-a életképes parasztgazdaság volt (lásd a 13. sz. mellékletet).
Mivel a földnélküli zsellérség és a törpebirtokos szegényparasztság alkotta falvaink népességének legszélesebb rétegét, általános volt a vágy a föld, a birtok iránt. A várva várt birtokreformot sokan egy Ígéretes folyamat - egészséges földbirtokelosztás-kezdetének tekintették, s annál nagyobb volt az elkeseredés, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a húszas évek végéig húzódó parcellázás már a befejezése az 1920. évi XXXVI. törvénycikk végrehajtásának'7. Házhelyet csak Magyarszerdahelyen mértek ki Elek Géza birtokából: 21 fő (katonaviselt családfő vagy hadiözvegy) kapott 400-400 négyszögöles telket78. Szántóföldet csak három zalaszentbalázsi családnak osztottak összesen 17 kat. holdat". Pénzbeli megváltás révén 1929-ben az újnépi Elek Ernő és Géza birtokából 78 kat. holdat adtak 100 családfő (11 hadirokkant vagy hadiözvegy, 7 fő vitezségi érem tulajdonosa) részére; 75 fő egy kat. holdon aluli területet kapott, a többiek (25 fő) 1 -2 kat. holdnyit20, "akik a helyes földművelésre képesek és hajlandók".
Annak ellenére, hogy azelvándorlás - Kacorlak kivételével - húszas évek második felében egyre gyakoribbá vált (a nevezett időszakban Pö-löskefőről 103, Zalaszentbalázsról 199 személy költözött el), a népesség száma 1921 és 1930 között is tovább nőtt (lásd a 7. sz. mellékletet), ami együtt járt a törpe gazdaságok számának szaporodásával, amit a kényszer-
145

z ]-<M
megváltás, a földhöz juttatás fenti módja is elősegített. Főként az 1-5 kat. holdas gazdaságok száma nőtt: 878-ról 1342-re: 52%-kal. Szembeötlő a növekedés Magyarszerdahelyen és Bocskán. Az életképes parasztgazdaságok számának változása jóval szerényebb, legmagasabb Magyarszerdahelyen, de itt is csak 12%. Adásvétel útján csökkent 17-ről 13-ra a középbirtokosok száma, míg a nagybirtokosoké nem változott. A parcellázás után az összes földterületnek nem 13,1%-a, hanem 18,1% (1813 kat. hold) volt a törpebirtokosok tulajdonában, a parasztgazdaságok a föld 3 8,5%-át mondhatták magukénak, míg a közép- és nagybirtokosok kezén maradt a határ 43,4%-a, 4351 kat. hold.Községenként és birtokkategóriák szerint az alábbiak szerint alakult 1939-ben a termőföld megoszlása:21 A

A község neve
I.
II.
III.
IV.
Terület összesen


1-5 kat. hold
5-50 kat. hold
50-500 kat. hold
500 kat. hold felett


Zalaszentbalázs
14,9%
46,8%
03,1%
35,2%
3 642 k. h.
Magyarszerdahely
19,2%
26,7%
34,4%
19,7%
2 837 k. h.
Bocska
15,0%
63,6%
21,4%
-
1 259 k. h.
Börzönce
27,8%
26,9%
45,3%
-
964 k. h.
Kacorlak
20,2%
25,3%
54,5%
-
1 320 k. h.
Összesen
18,1%
38,5%
25,1%
18,3%
10 022 k.h.

1813 k.h.
58,4 k. h.
516,5 k. h.
1834,1 k.h.
100%
A parcellázás sem teremtett nyugodtabb légkört falun: kevés földet, de sok gondot hozott. Magas volt a megváltási ár, a törpebirtokosok nagy hányada nem tudta évről-évre fizetni a törlesztést, az eladási árból legfeljebb a "Pestre" költözés költségeit fedezhette. Még nagymértékű intenzíválás mellett sem tudott volna a kevés föld a népes családoknak megélhetést biztosítani, de ez irányban semmi sem történt, a kormány nem törődött az agrár népesség szakmai színvonalának emelésével, a helyi erőfeszítések pedig hatástalanok voltak, mert csak egy vékony ré-

146

m

teget érintettek. A világgazdasági válság káros következményei, (az agrártermékek nagy áresése, a pénzhiány, a búza megfestése, a boletta-rendszer stb.) tovább növelték a zsellérség megélhetési gondjait. A pénztelenség okozta gyenge táplálkozás, a rossz, egészségtelen lakásviszonyok a népbetegségek (tuberkulózis, golyva) melegágyává tették e tájat. Már a 10-12 éves, iskoláskorú gyermekek harmadrésze tbc-fertőzött volt. Magyarszerdahelyen és Kacorlakon az országosnál is magasabb volt a csecsemőhalandóság, s "igen nagy" az általános halálozás Bocskán. A csecsemőhalálozási arányszám meghaladta a 20%-ot22. Ugyancsak a gazdasági és szociális körülményekre vezethető vissza az élveszületettek számának jelentős csökkenése is: míg a századfordulón a zalaszentbalázsi plébánia községeiben 180-200 gyermek született évenként, a XX. század második évtizedében 160-112-re csökkent a számuk. A pénztelenség a vallási életre is negatív hatással volt: a zalaszentbalázsiak és a ka-corlakiak még a püspöki megbízott unszolására sem írták alá a hitközség (egyházközség) alakulási jegyzőkönyvét, mert féltek az újabb adóktól. Az egyébként vallásos magyarszerdahelyiek "a szegénységre és a gazdasági viszonyokra való tekintettel" újabb adóktól tartva nem vállalták a helyi plébánia alapítását23.
A lakosság együttélését nem zavarta sem nemzetiségi, sem vallási ellentét, de egy jelentékeny rétegnek nemcsak művelődését akadályozta, magatartását és gondolkodását deformálta, hanem megélhetését is bizonytalanná tette, egészségét veszélyeztette a szegénység.
Mivel a fentiekhez hasonló, sőt az ország közepén még reménytelenebb volt aföldműves nép helyzete, már a húszas években többen sürgették a változtatás szükségességét2**. Az elsők között ismerték fel a cselekvés sürgősségét a népi írók: hirdették a nép érdekét szolgáló megoldást, másrészt igyekeztek felrázni mások lelkiismeretét25. Munkájuk nyomán egyre inkább erősödött az a követelés, hogy az országban gyökeres gazdasági és társadalmi átalakulás következzen be. A kormány a közelgő választások "harci eszközeként" szintén a reformok szükségességét propagálta26, de a valóságban bénította a népi erőket; csak szólamok szintjén történt a mezőgazdaság és a falu problémáinak kezelése. Egyrészt külső hatásra, másrészt közvetlen környezetük szorító szociális problémáinak felismerésétől indíttatva egyre többen keresték a segítés módját. Magyarszerdahelyen a körjegyző27, Zalaszentbalázson Berkes János igazgató
147

tanító2* "...az egyenes, gerinces és szociális érzésű Révész Lajos29 és az iskolát, a gazdasági és kulturális fejlődést mindenben támogató Varga L. István30 segítségével" kezdeményezett. Szövetségüket a nézetek rokonsága, a célok közössége alapozta meg, a rokonszenv, a nemes férfibarátság mélyítete el. Vállalkozásukkal indult a szövetkezeti mozgalom. "A szövetkezeti út választása a gazdaságilag és társadalmilag elmaradt község lakosságának felemelkedéséhez parancsoló szükségesség volt". ¦: A bizalmatlanság, a minden újtól való félelem ellenére "megmozdult a föld, a szövetkezet annyi eddigi csak tervezett dolgot valósított meg, hogy a rosszakaró kritikusoknak is elállt a szavuk"37. A falu közepén vásárolt telken korszerű üzletházat (raktár, hídmérleg, szolgálati lakás, iroda) építettek, magtisztító (triőr), vető és permetező gépeket vásároltak és kölcsönöztek, s már az első években a betétek és a részjegyek után kamatot fizettek. Mindegyik községben jelentős volt az állattenyésztés ;"í (lásd a 9. sz. mellékletet), de megoldatlan az értékesítés. A szövetkezet a kanizsai piaci áraknál magasabb áron vásárolta fel a hízott állatokat (sertés, göböly), s Gelsén vagonokba rakatva külföldre szállította. Évről-évre visszatérő gondot jelentett a gyümölcs értékesítése is. A szerda- & helyi és a szentbalázsi szőlőhegyen húsz ezernél több gyümölcsfát gon- ' doztak (nagyrészt alma, szilva, dió és gesztenye, de nem hiányzott a körte és az őszibarack sem), a szövetkezet megszervezte az eddigi felhasználatlan és eladatlan gyümölcs felvásárlását, értékesítését is, a Vas megyei piacot szerzett a bornak. ,^i népes családok a látottakon felbuzdulva gyermekeiket iparra, kereskedelemre adták. Rájöttek, hogy a magyar ember is lehet jó kereskedő. Eleinte úgy kellett fogni inasgyereket, később verekedtek a bejutásért. A boltvezetőnek több fizetése volt, mint két tanítónak"32. Megépült a községháza is korszerű irodákkal és tágas tanácskozóteremmel; Pölöskefőn, majd Zalaszentbalázson is kom- ', fortos tanítói lakással és átalakítás révén újabb tanteremmel is gyarapodott a falu.
Vidékünk (agrár) társadalmának legfőbb jellemzője, hogy nem tudott kifejlődni az önmaga földjéből megélő, életképes birtokkal rendelkező parasztosztály. A birtok elaprózódása annyira felgyorsult, hogy a környéken már nem jutott mindenkinek alkalmi vagy napszámos munka, sokan mentek dolgozni - summásnak állva - szomszédos megyék nagybirtokaira. A harmincas évek második felében vidékünk vándormunkásokat
148 • '

[I kibocsátó góccá vált. Munkát vállaltak Tolna, Somogy és Fejér megyék-| ben Széchenyi Viktor gróf, Somssich József gróf, illetve Montenuovo Nándor herceg fügedi, patosfai és sárszentmihályi birtokán. Mivel a többség szívesebben szerződött volna Németországba, illetve féltek, hogy távollétük miatt kimaradnak a folyton Ígérgetett földjuttatásból, nem szívesen utazgattak a távoli gazdaságokba, de a hatóságok szorgalmazására még a negyvenes évek elején is népes csoportok indultak megkeresni a télirevalót. Az 1941 januárjában a Patosfai (Patosfa kisközség Somogy megye Barcsi járásában) Bérgazdaság és Csorba Mihály zalaszentbalázsi lakos, munkásgazda szerződésében33 az alábbiakat olvashatjuk: "A fent nevezett Munkaadó felfogad 26 férfi I. osztályú erőteljes, kaszálni és zsákolni biró munkásokat és 34 II. osztályú 16 éven felüli erőteljes fiú vagy női munkást, kiknek kapálás, gyűjtés, sarlózás, egyszóval kaszálási és zsákolási munkán kivül minden munkát végezniök kell és III. osztályú munkást bármely mezőgazdasági munkának pontos és hűséges teljesítésére. Kötelesek magukkal hozni mindannyian: ásót, vasvillát, kapát, ge-reblyét, lapátot, férfiak kaszát, nők sarlót". Egy másik szerződés34 a követelményeket részletesebben is megfogalmazza: "Tartoznak a munkákat rendszeresen napfelkeltétől napnyugtáig, elrendelés esetén látástól vaku-lásig és szeptember hó 1-től rendszeresen látástól vakulásig teljesíteni... A gazdaság intézősége felhatalmazza a munkásgazdát, távollét esetén helyettesét, hogy az engedetlenkedő és társait engedetlenségre bujtó, munkáját hanyagul teljesítő munkást az intézőséghez történt előzetes bejelentés mellett elküldhesse és további bérigények megszűnése mellett a munkálatokból véglegesen kizárhassa." A munkacsoportok ("bandák") tagjai csak az év első felében éltek otthon, a másik felében idegenben. A túlélésnek, az áttelelésnek ez a módja természetesen nem oldotta meg a belső társadalmi feszültségeket, maradt továbbra is osztályrészük a létbizonytalanság33, a nélkülözés, a szenvedés, vigaszuk pedig a vallásosság, a vasárnapi könyörgés36.
Vékonyabb réteget képezett az életképes gazdasággal rendelkezők csoportja; az uralkodó, jellegzetes tényezője e táj életének a "szerencsétlen földreform" után is a "kicsiny birtok", a törpegazdaság (lásd a 13. és a 14. mellékletet). Az összes gazdaság 78,6%-a 0-5 kat. holdas, s ha az életképes birtokot (5-50 kat. holdas) kisebb csoportokban vizsgáljuk, azt látjuk, hogy itt is az 5-10 kat. holdasok száma a legmagasabb.
149

Ezért vált kulcskérdéssé gazdasági, társadalmi és kulturális vonatko: ban egyaránt a kevés földdel bírók és a nincstelenek sorsa.
Társadalmilag és lakóhelyük szerint is izolált réteg volt az uradalmi cselédség. Részben a falvak szélén létesült majorokban (Pölöskefő, Zalaszentbalázs), részben külterületeken, a már többször is említett pusz- , tákon - Újnéppuszta, Hamuszin, Fehérbackó, Dusnok - éltek37. (Lásd | alO.sz. mellékletet!)
A gazdaságokban sokoldalú termelés folyt. A gazdáknak volt szőlőj e, rétje, veteményes és szántóföldje, résztulajdonosai voltak a legelőknek i és az erdőknek. Általános volt az állattartás. Mesterséggé egyik mezőgaz- 1 dasági termék előállítása sem vált, így keveset tudtak a piacra vinni, " amiért viszont csak szűkösen jutott fejlesztésre, korszerűsítésre. Mivel ..", a falusi gazdasági udvarból munkálták a határban szétszórt földjeiket - | nem egy kisgazdának 15-20 helyen volt a földje -, a sok ki és hazajárás l miatt alacsony volt a munka produktivitása. Egyoldalúan ábrázolnánk a % gazdaságok helyzetét, ha nem szögeznénk le, hogy a sok nehézség, gátló ' tényező ellenére mindegyik faluban voltak gazdák, akiknek igénye támadt arra, hogy kilépjenek a hagyományos paraszti zártságból, nemcsak gaz- J dálkodásuk korszerűsítése, hanem életvitelük polgáriasodása terén is. Ők tudták csak átvenni a városi élet vívmányait, a padlós szobát, a kémé- , nyes tűzhelyet, a petróleum lámpát stb.

A földkérdés mellett tarthatatlanná vált a lakáshelyzet is. A túlzsúfolt, nedves lakásokban 6-8 gyermekes családok éltek, s még , jó pénzért" sem lehetett lakhelyet vásárolni, mert a terjeszkedésnek határt szabott a nagybirtok és a lapos, vizes völgytalp. Bár már a múlt században elkészült a "Nagy-csatorna" de kevés volt a vízelvezető árok, s a meglévők rendszeres tisztítását is elmulasztották. A nyári esőzések idején sokszor borította víz a lakott telkeket is. Magyarszerdahelyen pl. 1940-ben "a tartós esőzések és a községen keresztül folyó patak áradása következtében lakhatatlanná vált 25 lakóház"35. Ha vontatottan is, de változott a falvak külső képe: "Lassanként eltűnnek a falu zsupfedeles házikói. Helyüket cserép-zsindelyes, palafedelű házak foglalják el ...a pajták, istállók, s más gazdasági épületek fedeleiről is lekerül a zsúp, hogy helyet adjon a cserépnek, a palának. Oka ennek részben a hatósági intézkedésben található, mert építkezni csak tűzálló anyagokból szabad"39. Még a lakóházaknak majdnem fele szalmatetős: Börzöncén 74%-azsupfedeles, 53,1 %-ának falaza-
150

ta vályog, sőt Kacorlakon 80%-ának. Magyarszerdahelyen épült a legtöbb tégla falazatú ház (54%), Zalaszentbalázson is a legtöbb (62%) még vályogból, de voltak "fonyásbul" készült lakóépületek, Pölöskefőn pl. a házak 30%-ának falazata faragott fa, boronafal. Annak ellenére, hogy a lakosság számának folyamatos gyarapodása az 1930-as években már megszűnt (lásd a 7. sz. mellékletet), több telekre kettő, három lakóház is került. Míg a XX. század első évtizedeiben vidékünkön a százat jóval meghaladta az élve születettek száma, 1939-ben 95 gyermek született40, s a következő években sem érte el számuk a százat. A zalai átlaghoz képest magas volt (26) az egykés házaspárok száma Magyarszerdahelyen, s ugyanez mondható el a gyermektelen házaspárok esetében is. Zalaszentbalázson ez utóbbiak száma 3, Magyarszerdahelyen 13, Kacorlakon nem volt házaspár gyermek nélkül'''. Bővült a faluból elvándoroltak köre is: a zsidóság szinte kivonult a falvainkból,a negyvenes években már csak Kacorlakon élt egy zsidó család. A falusi élet kényelmetlensége, szűkössége mellett egyre jobban hatott a város vonzása!
Hosszú harc és a községi elöljáróság hathatós támogatásával Zalaszentbalázson 1942-ben házhelyek kijelölésére került sor a falu déli részén1". Az első új lakhelyet fenntartották orvosi rendelő és lakás céljára, nem is hiába, mert a következő években körorvosi székhely lett a falu43. Magyarszerdahelyen 11 házhelyet osztottak, hét telekre már a következő évben építkeztek is.
Nemhiába épültek új iskolák, korszerűbb tanítói lakások, a két világháború között nőtt a tudásszint, pozitív értelemben változott a külvilág iránti érdeklődés és a szülők iskolához való viszonya is. Az analfabétizmusjelentősen csökkent: a falvak többségében nem érte el számuk a népesség 10%-át. Magyarszerdahelyen 11,5% volt 1941-ben, hisz a lakosság 36%-a kültelkeken élt - Újnéppusztán 149 fő, Hamuszin-pusztán 87, a cigánytelepen 124 és egyéb lakott helyen 26 -, s itt a felnőttek 34%-a nem tudott írni és olvasni^. Emelkedett a 6. osztályt végzettek száma is; a korábbi 20%-kal szemben a harmincas években a beiratkozottak 40%-a elvégezte a 6. osztályt". A társadalmi szükséglet olyan mértékben fokozódott, hogy a meglévő keretek között az iskolák ezt nem tudták kielégíteni: 1939-ben kevés volt a tanterem és alacsony volt a tanerők száma1"5.
151

A község neve
Az iskolába járó
A tanulók száma
A tanítók száma
A leventék száma**



tanköteles
ismétlősök''7










száma








Bocska Börzönce Kacorlak Magyarszerdahely Pölöskefó Zalaszentbalázs
80 23 93 87 103 197
40 25 42 39 56 91
120 48 135 126 159 288
1 1 2 2 2 3
50 24 42 72 48 92
!
Összesen
583
293
876
11
328


Kultúrotthon még egyik faluban sincs, a hitbuzgalmi társulatok (világi nincs) a káplán szobájában és az iskolában tarthatták összejöveteleiket. Már az első világháború befejezését követő években alakult - a fenti községekben - leventeegyesület, KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Testülete) szervezet Zalaszentbalázson működött 1941-től 43 fő alapító taggal'9. Az Actio Catholica kulturális szakosztálya szabó-varró tanfolyamot szervezett, és vallási tárgyú előadásokat tartott Magyarszerdahelyen, Pölöskefőn és Zalaszentbalázson az iskolákban.
Könyvtár csak egy zárt szekrény 1 -2 polcán sorakozó könyveket jelentett, de még ilyen sem volt Bocskán és Börzöncén. Általában minden harmadik házban járattak újságot; legtöbb előfizetője volt az Új Nemzedék c. napi- és a Népújság c. hetilapnak, kevesebben olvasták a Magyar gazdát és a megyei lapokat50.
Évtizedünkben tovább oldódott ugyan a falu zártsága, fokozódott a külső hatások iránti érdeklődés, de a fojtogató szegénység miatt a népesség többségének nem állt módjában sem észrevennie, sem hasznosítania a sokféle civilizációs és kulturális hatást.
A háborús évek eseményei51 és azokat követő központi és helyi intézkedések (terményelszámoltatás, katonai behívások, frontszolgálat, rekvirá-lások stb) tovább fokozták a lakosság elkeseredettségét. A második zsidótörvény (1939. IV. te.) végrehajtása során a magyarszerdahelyi körjegyzőség falvaiban - Elek Géza újnépi birtokából - kisbérletek formájában földjuttatásra került sor, ami a megoldás módja miatt újabb nyugtalanság
152

r
forrásává vált. Az érintettek 1942 áprilisában panaszukkal a földművelés-Ügyi miniszterhez fordultak52. Kifogásolták, hogy az ígért feltételeket a bérlők rovására megváltoztatták: 50 kg búza helyett 176 kg-ot kértek holdanként, s a "20 filléres ölenkénti vételár is sokszorosára fog emelkedni". Felülvizsgálatot kértek, mert a kijelölt 622 kat. holdból a magyarszerdahelyiek csak 96 holdat kaptak, felháborítónak tartották, hogy "érdemtelenül kapott egy kürtöspusztai lakos 10 kat. holdat, ismeretlen nevű személyek még ennél is többet", Újudvar község 40 kat. holdat, de kaptak közbirtokosok is összesen 280 kat. holdat. Indokolatlannak tartották, hogy egyes intézmények (plébániák) kisebb - 10-30 holdas - birtokhoz jutottak, mert mint írták "...zsidóbirtokokon kereste lakosságunk nagyobb része a kenyerét, de ott keresték Magyarszentmiklós és Bocska lakosai is, akik a felosztás következtében nagy mértékben elestek a megélhetési lehetőségektől, a lakosságnak éppen az a része, amelyik legjobban küzd a nyomorral és a nehézségekkel. Községünk lakossága a legnagyobb nyugtalanságban van a megélhetést illetőleg, hiszen a zsidóbirtok felosztása nehezebb megélhetési lehetőségeket teremtett, mint a felosztás előtt volt". (Az 1942. szeptember 6. XV. törvénycikk értelmében zsidóknak nem lehetett mezőgazdasági ingatlanuk, földbirtokuk vagy bérletük.)
A német megszállást követően nyilas párttagokból, szimpatizánsokból falun is szerveztek fegyveres csapatokat azzal a céllal, hogy ártalmatlanná tegyék a "katonaszökevényeket" és az ejtőernyővel ledobott "imperialista ügynököket". Leginkább azonban a lakosságot tartották rettegésben, mert házkutatás ürügyén nyerészkedésre, egyéni bosszúállásra használták felülről kapott hatalmukat. "...1944. év telén, hajnalban, 6 fegyveres nyilas körülvette a lakást, 2 behatolt, fegyverek után kutatott és le akartak tartóztatni. Szerencsémre jött a kisbíró Pali bácsi, föllármázta a környéket és megmentettek... Persze az is szörnyen ingerelte őket, hogy Kacorlakról a szegény Koch Simon bácsi is eljött hozzánk búcsúzni mielőtt elvitték." (Berkes János: Emlékirataim.)
A jegyrendszer kiszélesítésével párhuzamosan szigorították a cséplési eredmények ellenőrzését, ami több faluban súlyos élelmezési gondokat okozott53.
1945 tavaszán egyre több német katonát szállásoltak el a házaknál, a középületeket (iskolák pl.) raktáraknak, átmenő szállásoknak foglalták le. Mivel a németek főerőiket a Dunántúlra - Duna és a Balaton közti
153

térségre - összpontosították, a szovjet főparancsnokság is ide helyezte át a főcsapás irányát. A székesfehérvári nagy tankcsaták után megkezdődött a német hadosztályok nyugatra szorítása, s ezzel párhuzamosan - a bekerítéstől tartva - a németek Somogy és Zala megye területéről az országhatárra vonták vissza erőiket. Vidékünk így nem harci, hanem "csak" visszavonulási terület lett, megmenekülve ezáltal a súlyosabb háborús veszteségektől.
A Principális-csatornán átkelő szovjet 57. hadsereg katonáit a domboldalakon kiépített 1-2 tüzelőállás és a pincesorban álcázott géppuskafészkek nem tudták feltartóztatni, s 1945. április 2-án az utolsó német katona is elmenekült, s ahogy a népnyelv fogalmazott: "Bejöttek az oroszok"54
m
Jegyzet
1. Zalaszentbalázsi plébánia irattára. História domus.
2. Kiss István: Zalaszentbalázs. Plébániák története sorozat 2. szám.
veszprém, 1935. 44. o.
3. Zalaszentbalázsi plébánia irattára. História domus.
4. Mindegyik községnek volt úrbéres legelője és erdője; Zalaszentba
lázsnak 502 kat. hold, Magyarszerdahelynek 342 kat. hold, a kisebb
települések közül Bocska volt a legszerencsésebb 217 kat. holddal.
A közlegelőket természetesen csak a volt úrbéresek és utódaik hasz
nálhatták.
5. A Kürtös-patakra ("Malom-patak") épített vízimalmok közül legto- ¦
vább a börzöncei élt, még az ötvenes években is őrölt: napi 1-2 má
zsa búzát.
6. Az 1919. március 10-ei közgyűlés elhatározta, hogy "1500 db rész
vényt bocsát ki 100 koronás értékben. A község e célra átengedte a
Böge-völgyet, túl a vásártéren. Az épülethez és az első égetéshez
szükséges fát is átengedi. AR. T. meg is vett 109 öl tűzifát á 130 ko
ronáért. Elnöknek a közgyűlés egyhangúlag a helybéli plébánost
választotta meg. 1549/919. sz. leiratában a megyéspüspök úr megen
gedi az elnökséget mindaddig, amíg a téglagyár tető alá nem kerül.
Igazgatósági tagoknak választotta a közgyűlés: Musset János helybéli
földbirtokost, Páli Péter, Kis József, Csizmadia Mihály, Zsidó József
154 , ¦¦¦¦'¦'¦.¦

polgárokat. Felügyelő bizottság tagjai lettek: Gódor János hentes", Szabó László, Kardos Lőrincz polgárok és Ferencz Péter. (Zalaszentbalázsi Plébánia Irattára. História Domus.)
7. 1921. augusztus 20-án avatták fel az "annyi sok gyűlés és küzdés
után elkészült", s az első években 5-6 munkást foglalkoztató üze
met. 1923-ban Blumenschein Jakab zalaszentbalázsi közbirtokos vette
bérbe, kötelezve magát 1 000 000 tégla és cserép készítésére, és a
kiégetett anyag 14%-ának az átadására. Az ötvenes évek elején még
termelt az üzem, de anyaghiány miatt rövidesen leállt. Kéményét 1958-
ban a helyi tanács megrendelésre a honvédség egyik kanizsai alakulata
felrobbantotta, anyagát részben az iskolaépítésnél használták fel.
História domus. Zalaszentbalázsi Plébánia Irattára.
8. 1920-ban megváltozott vidékünk a közép- és nagybirtokosok aránya
az előbbiek javára. Meghalt Vízlendvay Sándor, kinek 1836 kat.
hold birtoka volt, s tovább osztódott az uradalom: Dusnokot Csertán
Elek, Börzöncét és Fehérbackót (Pölöskefő) Pálffy Dénes, Gelsét,
Kilimánt és Buslakot dr. Plihál Viktorné, a kanizsai közjegyző fele
sége örökölte. Kiss István i. m. 43. o.
9. Szondy László volt 1890-től 1929-ig a körjegyző, utóda Tihanyi
Dezső lett. Ma az említett épületben működik a körzeti óvoda.

10. Klebesberg Kunó gróf (1875-1932.) kultúrpolitikus. 1921-22-
ben belügyminiszter, 1922-1931-ig vallás- és közoktatásügyi mi
niszter. Nevéhez fűződik a vidéki egyetemek fejlesztése, a külföldi
magyar kulturális intézetek létrehozása, valamint az iskolaépítési
program és annak végrehajtása.
11. Dévai Aranka 1917-től 1953-ig volt az iskola tanítója, visszaemléke
zéseit 1950-ben írta.
12. A népoktatási törvény (1868) értelmében minden községben legalább
9 tagból álló iskolaszéket kellett alapítani. Feladatuk volt a népok
tatási törvény megvalósítását segíteni, a tanítás feltételeit javítani.
Magyarszerdahelyen már 1870-ben megalakult az iskolaszék,alakuló
ülésükön "az iskola közös iskolának nyilvánittatott", elnöke Talabér
János esperes, zalaszentbalázsi plébános. "Új iskolaház építése talál
tatott szükségesnek". (Kornyék L, 1978. 80. o.)
Zalaszentbalázson elégedetlen volt a lakosság az iskolaszék műkö
désével, megunták a sok ígérgetést, s 1884. február 10-én falugyű-
155

lést hívtak össze a "helybéli iskola ügy rendezése érdekében", az addigi rom. kat. felekezeti iskolájukat községi jellegűnek nyilvá-1 nították. A jegyzőkönyvet a felekezeti iskolaszék mellőzésével 39 zsentbalázsi lakos írta alá. Ezt követően március 14-én meglátogatta az iskolát a kir. tanfelügyelő, s azt jelentette a megyei közigazgatási bizottságnak, hogy "a községi iskolaszék új iskolai épület szer- { zésén fáradozik és még egy (harmadik) tanítói állomás rendszeresí-;' tésén". Sokáig eredménytelenül, csak 1914-ben sikerült állami támogatással egyik helybéli földbirtokostól megvásárolni egy régi épületet, amit három tantermes iskolává alakítottak át. (Gőcze R., 1971.43-44.0.)
13. Kivonat Zalaszentbalázs község képviselőtestületének 193 5. évi má
jus hó 20-án tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyvéből.
14. Zalaszentbalázsi községi iskolaszék tagjai 1931. évben: Varga L»
Péter iskolaszéki elnök, Kiss István plébános, Varga L. István, SoósíjT
József, Szabó László, Szűcs Bálint, Ferencz Péter, Csizmadia Bálint,!
Csizmadia János, Papp Iván József, Vörös Bálint, Varga László isko-|
laszéki tagok és Dani Aranka iskolaszéki jegyző.
15. Zalaszentbalázs községnek a legtöbb adót fizető és választott képvi-í
selő-testületi tagjai az 1932. évben: Bazsó József, Kovács János
Gál Péter, Németh János, Kocsis Farkas István, Varga L. Péter, özv J
Musset Jánosné, Danics Sándor, Varga L. István, Eisinger Jenőéi
Pap József Iván, Kiss István plébános, Csertán Elek, Molnár Mihályj
Csizmadia István, Varga Péter felső, Szabó László, Szűcs Bálint,!
Gódor József, Csizmadia Mihály, Szekeres József.
16. Szabó Zoltán: A tardi helyzet - Cifra nyomorúság. Cserépfalvi ]
adása. Budapest, 1937. 43. o.
17. Nagyatádi Szabó István, Magyarországon a kormányok első parasz
származású tagja, a róla elnevezett földreformszövetség fő létrehozó-1
ja gróf Teleki Pál első kormányának kisgazda minisztere 1920. au-I
gusztus 18-án terjesztette be törvényjavaslatát "a földbirtok helyes |
megoszlásáról", a végrehajtására azonban csak 1925-1930. közöttíj
években került sor.
18. ZML. Magyarszerdahelyi körjegyzőség iratai 1929-1939.
19. A volt nagykanizsai járás területén 11 családnak juttattak 63 kat.'
holdat. Az egyetlen vitézi telket (15 kat. hold) a kürtöspusztai határ- í
156

ban egy volt zalaegerszegi lakos kapta. Az 1930. évi népszámlálás. KSH. Budapest, 1932.
20. ZML. Magyarszerdahelyi körjegyzőség iratai 1929-1939.
21. ZML. Zalamegye helytörténeti lexikona. Kézirat. Pölöskeföre vonat
kozó adatot nem találtam.
22. ZML. Magyar Szociológia Intézet községi adattára Népegészségügy,
1926. augusztus 28. Külön szám.
23. Kiss István i. m. 17. o.
24. "...a következőkben magyar testvéreimnek néhány igen fontos
problémát illetőleg közvetíteni akarok. Egy igen-igen fontos kér
dést: a földbirtokét és az azzal összefüggő szociálpolitikai kérdést,
a kisemberek védelmét, megbecsülését és a történelmi tendenciát,
mely szerint az alul lévő osztályok kell, hogy előbb-utóbb emelked
jenek." Szekfű Gyula: Történetpolitikai tanulmányok 1924. (Kiadja
a Magyar Irodalmi Társaság) c. írását közli Dénes Iván Zoltán:
Az önrendelkezés érvényessége (Budapest, 1988) c. munkája 245.
oldalán.
25. A népi írók a XX. századi magyar irodalmi élet legnagyobb hatású
írói csoportosulása az örökösödési jog reformját, a nincstelenek föld
höz juttatását, a mezőgazdasági termelés szövetkezeti termeléssé és
elosztásúvá alakítását, valamint a népnevelés teljes demokratizálá
sát, a kulturális élet népi jellegűvé szervezését tartották a legfonto
sabbnak. A merészebbek már az új "reformnemzedék" felsorakozá-
sáról írtak. Követelték a titkos választójogot, a mezőgazdasági mun
kásbiztosítás és a kisbérletrendszer országos, elterjesztését is. Név
szerint: Féja Géza, Illyés Gyula, Kodolányi János, Németh László
és Veres Péter.
26. Gömbös Gyula (miniszterelnök 1932-1936.) kilencvenöt pontos
programmal radikális földreformot, a hitbizományi rendszer meg
szüntetését, az egyházi birtok felosztását, a mintegy két és fél millió
földnélküli földmunkás, zsellér letelepítését ígérte. 1935-ben már a
kormány is "népi" politikát hirdetett.
27. Gyutailstván (születettGelsén 1895. október23-án) 1923-tól 1948-
ig volt a magyarszerdahelyi körjegyzőség vezetője. Középiskoláit
Nagykanizsán végezte, a községi közigazgatási tanfolyamot Szom
bathelyen. Közigazgatási pályáját Zalaszentbalázson kezdte mint
157

jegyzőgyakornok, ugyanott működött segédjegyzői minőségben, majd 1923. augusztus 8-án választották meg Magyarszerdahely körjegyzőjévé. Néprajzi tárgyú írásai jelentek meg a Falusi Esték és a Néprajzi Értesítő c. folyóiratokban. (Békássy Jenő: Zala vármegye feltámadása Trianon után. Zalai fejek. Budapest, 1930. 272. o.
28. Berkes János (1902-1992.) Pécsbányatelepről pályázta meg a zala
szentbalázsi községi elemi népiskola tanítói állását. Az iskola igaz
gatója és kántortanító volt 1931-től 1949-ig. Felismerte, hogy az is
kola, a művelődés ügye függvénye a falu gazdasági és társadalmi
fejlődésének, ezért vállalt sokrétű közéleti megbízatást és következe
tes helytállást a visszahúzó, maradi erőkkel szemben. 1947-től az
1945. őszén alakult Demokrata Néppárt (Barankovics-párt) ország
gyűlési képviselője volt, de 1949-ben megfosztják mandátumától, s
áthelyezik Veszprém megyébe Nyirádra. Nyugdíjazása utáni évek
ben Zalaegerszegen élt.
29. Révész Lajos (Szigetvárott született 1898-ban). Középiskoláit Ka
posvárott, közigazgatási tanfolyamot Szombathelyen végezte. Segéd
jegyzőként működött Balatonfüreden, Tihanyban, Aszófőn, Marcali
ban, Sormáson, s 1925-ben Eszteregnyén, majd 1934-től 1949-ig
Zalaszentbalázson főjegyző. Számos járási és helyi egyesület elnök
ségi, illetve választmányi tagja. A kaposvári lapokban számos sport
cikkejelent meg (Békássy i. m. 265. o.) 1949-ben más megyébe he
lyezték.
30. Varga L. István. Korszerűen gazdálkodó parasztbirtokos volt Zala
szentbalázson. A polgárosuló, a falusi zártságból, alárendeltségből
kilépni akaró parasztság képviselője, és élharcosa a falu anyagi és
kulturális felemelkedésének. Az 50-es években kivándorolt fiaihoz
Kanadába. "Az iskolát támogatta, szerette és mindennél előbbre he
lyezte" - írta róla Berkes János.
31. Az idézetek Berkes János Emlékiratai-ból valók. Kézirat.
32. Uo.
33. Magyarszerdahelyi körjegyzőség iratai. 1940, 1-2699. ZML.
34. Uo. 1941. évről
35. "...várják a sötét telet, amikor még a petróleumra valót sem kereshetik
meg (favágáson kívül nincs egyéb munka), de fogyasztják a hat hó
nap alatt messze idegenben keresett kevés kenyeret, amelyből már
158

hazajövetelükkor lefizették a helybéli boltosnál hitelbe vásárolt holmik árát kamatokkal együtt." Berkes János Emlékiratai-ból.
36. A plébániák hitéleti jelentései is azt panaszolják, hogy "Nagy akadá
lya a hitéletnek a nagy szegénység". A nép pontosan megtartja az
ünnepi és vasárnapi munkaszünetet, csak az uradalmak akadályozzák
a szertartásokon való részvételt: "...vasár- és ünnepnap is szekereztet-
nek, aratnak, szénát kaszáitatnak". A vasárnapi uradalmi körvadásza
tok betiltását kérik, mert "a cselédség nem élvezheti a vasárnapi
munkaszünetet". Veszprémi Püspöki Levéltár. Statisztikai és hitéleti
jelentés az 1939. évről.
37. Kürtöspuszta nem azért maradt ki a felsorolásból, mert már a korai
középkorban is önálló település volt, hanem azért is, mert lakói nem
voltak uradalmi alkalmazottak, hanem kevéske földjükön önállóan
gazdálkodtak. Kisparaszti település a dunántúli uradalmi puszták
sorában. Középkori birtokosairól Holub József: Zala megye története
a középkorban című művének II. kötetében olvashatunk. A XV.
században Nemeskürtösnek nevezték: "...köznemesek birtoka volt
jó részben... valószínű nemes Kürtösön egyházat említenek 1389-
ben". (Holub Józsefi, m.)
Török hódoltság után a palini Inkey család szentbalázsi uradalmának része. Századunk elején Blumenschein Jakabnak volt itt 134 kh-as birtoka, de az első világháborút követően az egy 25 holdas vitézi telket kivéve csak kisbirtokosok lakták.
Itt nem voltak cselédházak, istállók, magtárak és lábas pajták, hiányzott a birtoknak tekintélyt adó kastély vagy kúria is. A börzöncen át vezető földút csak a száraz nyári hónapokban és a téli fagy beálltával váltjárhatóvá. Az erdőkkel övezett szűk völgyben az egymástól távol fekvő lakóházak képezték a települést.
A 741 kh-as határ nagyrészt erdőség, csak 144 kh szántóföldet, gazdaságonként 6-7 holdat művelhetett az itt élő 20-25 család, míg az 520 kh erdő részben a környékbeli földesurak, részben a zalaszentbalázsi közbirtokosság tulajdona volt. A hatvanas évek településpolitikája elsorvasztásra ítélte: nem kapott bekötőutat, villanyt, ivóvizet, s mivel földjét a termelőszövetkezet nem tudta megművelni gépekkel, a határ elgazosodott, az állattartást pedig erősen korlátozták; a 100-150 főt számláló népesség apránként Börzöncére, Zala-
159

szentbalázsra, illetve Nagykanizsára költözött. A hetvenes évek elején már végleg elnéptelenedett.
38. ZML. A magyarszerdahelyi körjegyzőség iratai. 1941. A károsultak
a Zalavármegyei Közjóléti Szövetkezethez folyamodtak 1000-
2000 Pengő segélyért. Válasz: "...oly nagy összegű segélyek nem
kaphatók s csak teljesen szegény sokgyermekes családoknak gyerme
kenként legfeljebb 10 P.
39. Gyutay István: Cséplés Magyarszerdahelyen. Néprajzi Értesítő,
1934. 1-2. füzet 35. o.
40. Zárójelben 1939-ben az élve születettek száma: Bocska (14), Bör-
zönce (5), Kacorlak (8), Magyarszerdahely (17), Pölöskefő (12),
Zalaszentbalázs (39). Veszprémi Püspöki Levéltár. 1939. évi kánonjj
vizsgálat.
41. Uo.
42. Zalaszentbalázsi plébánia irattára. História domus.
"1943. szeptember 14. Végre megindult az igényelt házhelykiosztás. Azonban ma 82 igénylő helyett csak 41 kapott házhelyet. A Musset-féle birtokból 14 kh. kerül ma d.u. kiosztásra. Egynek-egynek kb. 500 négyszögöl jut. Az országút mellett a keleti részen történik a kiosztás."
43. Első orvosa dr. Horváth József (1915--1971.) Szombathelyen a pre
montreiek gimnáziumában érettségizett, majd a Pécsi Orvostudo
mányi Egyetemen szerzett diplomát. Nevéhez fűződik a körzet egész
ségügyi ellátásának megszervezése. Humanista és fáradhatatlan segí
tőkészsége miatt betegei őszintén tisztelték és szerették. Lelkes szak
mai érdeklődés fűtötte. Mindig többet akart tudni, hogy még többet
és jobban segíthessen. Felettesei példamutató munkájáért vezető
állást, tisztiorvosi beosztást ajánlottak fel neki. Ő azonban nem fo
gadta el. Úgy vélte, ha a falvakat járni fárasztóbb is, igazi hivatást
csak a betegekkel való közvetlen kapcsolatban találhatja meg. "Én
a beteg ágya mellé születtem" - szokta mondani, és eszerint is élt.
Egész életét orvosi hivatástudattal betegeinek áldozta.
Mindig mosolygott. Sohasem panaszkodott. Mindig áradt belőle a jóindulat és a más baját, gondját enyhítő vigasz. így ismerték betegei, kollégái és barátai egyaránt. Haláláig Zalaszentbalázson gyógyított. (A Zala Megyei Tanács II. sz. nagykanizsai kórházának évkönyve

4. sz., Nagykanizsa, 1973.) Utóda dr. Wagner János sebész szakorvos.
44. Az 1941. évi népszámlálás. Budapest, 1976.
45. Az iskolavezetés jelentős erőfeszítéseket tett ennek érdekében: se
gélyakciókat (tajakciókat, ruhasegély) szervezett, és "az I. osztály
kivételével minden tanuló megkapta az első tanítási napon az összes
tankönyvét bekötve".
46. Veszprémi Püspöki Levéltár. 1939. évi kánoni vizsgálat adatai.
47. Az elemi iskola hat osztályát végzett és tovább nem tanuló gyerme
kek részére az 1868. évi népoktatási törvény kötelezően előírta az
ismétlőiskola elvégzését.
48. Levente: Árpád fejedelem legidősebb fia "seregfőparancsnok",
ugyancsak Leventének hívták Vazul (Vászoly) harmadik fiát: Endre,
Béla és Levente. A leventeszervezetek a fiatalok katonai előképzést
szolgálták.
49. Czigány László: Adatok a katolikus egyesületek zalai történetéhez a
két világháboró között. Z. Gy. 28. sz. Zalaegerszeg, 1988.191-207. o.
50. Veszprémi Püspöki Levéltár. Statisztikai és hitéleti jelentés az 1939.
évről.
51. - 1938 novemberében az első bécsi döntés határozata alapján be-
vonulás Csehszlovákiába;
— 1939 márciusában magyar csapatok birtokba vették Kárpátalját;
— 1940 őszén a második bécsi döntés értelmében Erdély északi ré
szének visszatérése;
— 1941 tavaszán német és magyar csapatok átlépték a jugoszláv
határt;
— 1941. június 26-án hadüzenet a Szovjetuniónak;
— 1942 nyarán frontra küldték a magyar fegyveres erők zömét, a
200 000 főből álló 2. magyar hadsreget;
— 1943 a magyar honvédsereg katasztrofális veresége a Don-ka
nyarban;
— 1944. március 19-én Magyarország német megszállása;
— 1944 decemberében általános mozgósítás, a menekülők áradata
indul nyugatra;
— 1945 márciusában a Duna és a Balaton között támadó szovjet
csapatok megkezdték a német hadosztályok üldözését.
161

52. ZML. Magyarszerdahelyi körjegyzőség iratai (1941-1946.).
53. Uo.
"A nagykanizsai uzsorabíróság 1943. október 30-án 13 szerdahelyi, illetve szentmiklósi gazdát bírságolt meg (200-500 P.) közszükségleti cikk jogellenes elvonásának vétsége miatt." A cséplés során nem vezették be egész termésüket a cséplési naplóba.
54. Dr. Nagy Gábor. Zala megye felszabadulása. In: Tanulmányok Zala
megyéről. 1970. 33. o.







162

A zalaszentbalázsi templom, baloldalt a hajdani jegyzői lak,
ma óvoda

XI.
A KIBONTAKOZÁS
ÉS A PROLETÁRDIKTATÚRA
ELSŐ SZAKASZA (1945-1956.)
Háborús károk.
Az önkormányzás és a bizakodás évei.
Kommunista törekvések.
Az "olvadás" hónapjai.
Gazdasági és társadalmi változások.
Az 1956. október 23-ai események hatása
A német megszállók menekülése után a szovjet katonai szervek bátorítása és segédlete mellett indult újra a falvak mindennapi élete. A "viszzavo-nulók" és a nyilasok rablásait, fosztogatásait, a megmaradt készletek felkutatása követte. A történteket nem őrzi sem kép, sem írás, csak a népi emlékezet. Sok család számára felejthetetlen nap április 8-a: mintegy félszáz zalaszentbalázsi és környékbeli katonaviselt családapát hurcoltak - a várva várt szabadság helyett - kényszermunkára1. A következő évben kezdődött a hadifoglyok hazaszállítása: az első felméréskor (1946. szeptember 11.) 60 fö tért haza, s még további 62 fő hazatérését várták2. Név szerinti számbavételükre csak a hetvenes években került sor az ált. iskola honismereti szakkörének szervezésében3.
Az épületeket, a gazdaságokat ért károkról hivatalos felmérések jelentések a levél- és irattárakban is csak elvétve akadnak*. Egyébként a harci események során sem a lakóházakat, sem a lakosságot súlyosabb veszteség nem érte; Magyarszerdahelyen pl. három lakóház és egy gazdasági épület, Bocskán pedig négy lakóház sérült meg5. Az 1949. évi népszámlálás adatai szerint Börzöncén 43, Kacorlakon 3, Magyarszerdahelyen 5, Pölöskefön 1, Zalaszentbalázson 37 (összesen 89) épület szenvedett háborús károkat. A nagybirtokok gazdasági felszerelését az ott lakók széthordták, az épületek többsége is szabad préda, a nemtörődömség zsákmánya
163

lett. A dusnoki kastélyt pl. raktárként használták, s hogy a talicskázás
könnyítsék a családi könyv- és levéltár anyagával töltötték fel az udva
gödreit. így semmisült meg Csertán Sándor, 48-as kormánybiztos Kos-)
suthtal való levelezése is. A pölöskefői iskola igazgatója hiába hívta fe|
az illetékesek figyelmét, hogy a dusnoki gyerekeknek Kossuth-levelekb
csomagolják a tízórait, az épület sorsa avatatlan kezekbe került. A Ma--]
gyarszerdahelyhez tartozó újnéppusztai 36 szobás kastélyt többen is igé
nyelték és szemmel tartották. 1947. június 27-én a Földművelésügyi Mi-|
nisztérium átadta a Népjóléti Minisztériumnak járási "szeretetotthon"
létesítésére. A pölöskefői és a zalaszentbalázsi kastélyt 1949-ig a tulajdo
nosai lakták, majd az államosítások után községi tanácsi kezelésbe kerül
tek. A már említett dusnoki gazdaság épületeit - 1938-as árszinten -
270 870 pengőre becsülték, ebből 1946 márciusában mindössze 500 pen
gő értékű felszerelés maradt. í
Az állatállomány pusztulásáról csak Zalaszentbalázsra vonatkozóan vannak adataink*. Megsemmisült az állomány 47%-a (az országos átlag e vonatkozásban 55%); legnagyobb veszteség a ló és a szarvasmarha állományt érte: számuk 65 illetve 50%-kal csökkent. Súlyos hiánytje- t, lentett, hogy ezáltal a korábbi 60 lófogattal szemben csak 15 maradt, s az ökrös szekerek száma pedig a háború előtti 250-ről 160-ra apadt. A hogyanra és a miértre vonatkozóan csak a magyarszerdahelyi körjegyzőség irattárában7 találtam utalást: 1945. május 9-étől "az orosz katonaság által igénybe vett" szarvasmarhák száma: Magyarszerdahelyen és Bocskán 48 db, "...tejet elszállítottak 450 litert és több mázsa mézet, bort".
A községek szociális helyzetére jellemző, hogy pl. Zalaszentbalázson a községi szociálpolitikai bizottság felmérése szerint 1946-ban 460 fő ruhasegélyre, 15 csecsemő kelengyére, 300 fő pedig egyéb segítségre szorult: az összlakosság 53%-a. Népbetegségnek számított a tbc és a ) golyva. Sürgős feladatként szerepeltették jelentéseikben vitaminok jód és kálium beszerzését. Súlyosbította a helyzetet a siralmasan rossz termés: a holdankénti átlag 6 q volt, de búzából csak 4,5 q termett. Különösen Ínséges volt az egykori cselédség helyzete: az elmúlt évi járandóságukat sem kapták meg, napi megélhetési gondokkal küszködtek. Egészségház építését tervezték, egy ígéretes mondat a bizottság megfogalmazásában^ "...Mezőgazdák tanulásra hajlamosak".
164

Már a menekülő német és az őket üldöző szovjet alakulatok átvonulását követően megkezdődött a földosztás előkészítése. A volt nagykanizsai járás területén az első földosztó bizottság (KFB) Börzöncén alakult meg*. Április hónapban a már többször is említett községekben szintén bizottságok szerveződtek (lásd a 17. számú mellékletet), ami politikai szempontból is jelentős esemény volt: az agrárproletárok és a kisbirtokos parasztok képviselői első ízben kaptak helyet vezető községi szervezetekben.
Bocska község osztható birtokkal nem rendelkezett, és a környező falvak határában sem tudtak igényelni, így a 24 házhelyigénylő kielégítése érdekében Vass Istvánné 80 holdas birtokából vettek át kártalanítással 7,5 kh-at, amelyből 600 négyszögöles telkeket alakítottak ki9.
Zalaszentbalázson 1945-ben 575 kh került kiosztásra, ebből 150 holdat a volt uradalmi cselédek, 417 kh-at pedig a falu törpebirtokosai kaptak. Ezzel egyidőben 50 család házhelyhez is jutott. Mivel a nagyszámú földigénylőt a KFB nem tudta kielégíteni, a zalaszentbalázsiak az Országos Földbirtokrendező Tanácstól (OFT) kértek még 42 kh-at Hahót határában Baranyai Béláné, és 50-50 holdat Musset Ferenc és Rieger Lászlóné zalaszentbalázsi birtokából. Ez utóbbiakkal 800 kh-ra nőtt a kiosztott földek területe, ebből 67 agrárproletár, illetve 105 törpebirtokos jutott földhöz. Még 1945-ben a helyi plébános is kért 70 kh-at a felosztandó nagybirtokból a "kegyúri terhek biztosítására", de a kérelmet s az ezt követő fellebbezést a KFB elutasította70. A magyarszerdahelyi földrendezők szintén elutasították a szentbalázsi plébánia 30 kh erdőre vonatkozó igényét; indoklásuk; "ugyanis nagy birtoka van";/. A fentiekkel ellentétben Pölöskefőn csökkenteni akarták a plébánia területét: 45 kh-at igényeltek belőle kiosztásra, de a megye ezt a kérelmet is elutasította: 100 kh-on aluli volt a plébániai birtok. Egyébként Pölöskefőn 100 fő kapott földet: 44 volt uradalmi cseléd, 50%-uk öt holdnál nagyobb birtokot, és 66 szegényparaszt'2.
Magyarszerdahelyen 297 kh 800 négyszögölet parcelláztak. Előfordult, hogy bár a KFB több birtokrészt is felajánlott az igénylőknek, egyikük azzal utasította vissza, hogy "...neki nem kell a kommunista földből". Ugyanez az igénylő 1947-ben pótlólagos juttatást kért, mert 1945-ben keveset kapott'3. Itt a jegyző is juttatásban részesült: javadalmi részre 3 kh 1000 négyszögölet kapott a körjegyzőség.
165

• Az 1945, évi földreform méreteiben és a megvalósítás gyorsaságában! is felülmúlt minden eddigi próbálkozást, megszüntette a nagybirtokrendj szert és megváltoztatta a társadalmi erőteret is. A volt nagybirtokosoknak! 100 kh-juk maradt, ennél nagyobb földterület megtartásáért folyamodtak! az 1230 holdas Csertán-birtok örökösei, hivatkozva a család történelmi! érdemeire7*. Musset Ferenc és testvére Rieger Lászlóné 200-200 kh meg-; hagyását kérte azzal az indoklással, hogy nagyapjuk bérlő volt az egykori1! hercegi birtokon, ő vásárolta és alakította ki a jelenlegi gazdaságukat,! apjuk (M. János) és maguk a kérelmezők Keszthelyen végzett okleveles gazdák. Igényük elutasítása után a nevezettek elköltöztek.
A demokratikus átalakulás fontos mérföldköve volt a községi nemzet bizottságok megalakulása15. A közigazgatás 1950-ig megtartotta régil szervezeti felépítését, de a nemzeti bizottságok tagjai között már helyet! foglalhattak a múlban mellőzött rétegek képviselői is. Hasonlóképpen újjáalakult az egyházközség képviselőtestülete is;tf. Mind a hat községünkben alakult nemzeti bizottság, de működésükről, tevékenységükről csak keveset tudunk: a zalaszentbalázsi körjegyző 1949. szeptember 3-án jelentette a megyei levéltárnak, hogy nem tudja továbbítani a megszüntetett nemzeti bizottságok iratait, mert Pölöskefőn, Börzöncén és Kacorlakon is megsemmisítették azokat. A Zalaszentbalázsi Nemzeti Bizottság, amelynek ülésein az értelmségi elnök vezetésével együtt tanácskoztak a volt uradalmi cselédek küldöttei a nagygazdákkal, a kisbirtokosok az agrárproletárokkal, iratanyagát az említett levéltár őrzi'7. Ekkor még csak kevesen sejthették, hogy mi minden történhetett falun is, hogyan "rendeződik" át a gazdaság és a társadalom. Nem túlzás azt állítani, hogy rövid ideig tartó sajátos egység, közös cselekvési front jött létre. A bizottság a pártszervezetekkel karöltve igyekezett segíteni a szorult helyzetből való kilábalást; a károsultaknak épület- és tűzifát, vetőmagot juttattak, megszervezték a közös betakarítást, a rászorulókat ló- és ökörfogatokkal is támogatták. Ügyeltek arra is, hogy a só, liszt és a cukor elosztásnál a szociális körülmények messzemenően érvényesüljenek. A nemzeti bizottságok nagy érdeme, hogy életet teremtettek a feldúlt és elhanyagolt mezőkön, biztosították a sokat szenvedett nép szűkös kenyerét. Ennek az összefogásnak Zalaszentbalázson nagyszabású megnyilatkozása volt az 1848. március 15-én a Hősök terén rendezett, külsőségeiben és tartalmasságában egyaránt hatásos községi centenáris ünnepély. Az említett bizottság
166

hatásköre volt a községi képviselő-testületekbe küldött személyek pártok
szerinti számának meghatározása is. Az 1947. évi képviselő-választások
eredményének figyelembevételével Zalaszentbalázson is új tagokkal
bővült a testület: a Magyar Dolgozók Pártjából1810 rendes és kettő pót
taggal és &FÉKOSZ'9 küldöttjével, a Független Kisgazda Pártból 4 rendes
és 1 póttaggal, a Nemzeti Paraszt Párt részéről 3 rendes és 1 póttaggal.
A községi képviselőtestület átszervezésével párhuzamosan tárgyalta a
zalaszentbalázsi bizottság a mezőgazdasági munkák kölcsönös segíté
sének módját, kezdeményezték a legsürgősebb községi feladatok megol
dását pl. a harcok során megsérült iskolaépület hatósági, szakértői fe
lülvizsgálatát, helyreállítási terv elkészíttetését, közmunkát szerveztek
pl. "az úgynevezett Szabadság tér" rendezéséhez, s két ülésükön is fog
lalkoztak a kürtöspusztaiak kérésével: elöljárót akartak településük élére,
ifj. Tuboly Józsefet ajánlották. Előadták, hogy "...halottainkat a hat kilo
méterre fekvő zalaszentbalázsi temetőbe kell szállítanunk, ami esős idő
ben és télen szinte a lehetetlenséggel határos és minden kegyeletet sértő,
megcsúfoló módon történhet csak meg. A lakosok száma kettőszáz körül
van, ezek tanköteles gyermekeinek-40 fő-iskola és tanítói lakás építése
elengedhetetlenül szükséges". Ez utóbbiak megvalósításához a pölöskefői
Pálffy Dénes kürtöspusztai birtokából 3 kh-at kértek. Minden összejövete
lükön foglalkoztak személyi ügyekkel: ajánlásokat fogalmaztak az állást
keresőknek, és a munkahelyek kérésére minősítéseket küldtek az alkalma
zásban lévők magatartásáról. 11
A földtörvény értelmében a KFB-k hatáskörébe tartozott a volt nyila- J|I
sok földjének igénybevétele. A nemzeti bizottságok javaslatára egyre 1
gyakoribb volt a felmentő határozat. A volt börzöncei nyilas vezető földjét is mentesítették az elkobzás alól. Bár Pölöskefőn a bizottság két nyilas párttag birtokának elvételét is javasolta, mellőzték a lefoglalást, mert az illetők földjét senki sem igényelte. Az indokok között az is szerepelt, hogy az érintettek népellenes cselekedetet nem hajtottak végre, sőt a leventék elhurcolását megakadályozták20.
A földhöz jutás mellett sokak számára vágyálom volt az egészséges lakás, illetve a házépítés. A nyárfás mezők, zöldellő rétek és a gondozott kertek gyűrűjében meghúzódó vályogfalú, zsuptetős házak szegénységről, pénztelenségről tanúskodtak. Mivel a házhelyhez jutottak anyagi segítséget vagy hitelt nem kaptak, nem kevés nékülözések és áldozatvállalások
167

árán épültek kezdetleges kivitelezésben vályogtéglából a földes szoba-*
konyhás lakások a falu déli részén. Csak a piros cseréptetők hirdették aj.
benne lakók igényességét, jobbra, szebbre törekvését. ll
Már a földreform évében politikai csoportosulások, ma.)dpártszerveze-tek alakultak. Zalaszentbalázson elsőként alapították meg a kommunista pártot (MKP) az 1919-es direktórium volt tagjai, helyi szervezetüknek 27 tagja volt. Nem öntevékeny módon, hanem a Nagykanizsáról kijáró agitátorok segítségéveljött létre a szociáldemokraták szervezete 32 taggal. A kisparasztok pártja lett az 50 tagot számláló Független Kisgazdapárt. A politizáló kedvű tehetősebb gazdák a Parasztpártba léptek be. Mindenki hallatni akarta szavát, mondani véleményét; valami rejtett mozgatóerő tevékenységre, szerepvállalásra sarkallta szinte az egész falut. Aktivitásban akarták levezetni nyugtalanságukat, a bizonytalan jövőt, türelmetlenségüket. A falu olyan fejlődést képzelt el, amelynek alapja a kisparaszti magángazdálkodás. A legbátrabb fellépésű párt, az MKP is hangos szóval hirdette a kisbirtokrendszer gazdasági megszilárdításának fontosságát, a termelés belterjessé jövedelmezőbbé tételét. Községeinkre jellemző volt a kisparaszti gazdálkodás2', számukra is nyilvánvaló volt, hogy csak hathatós központi segítséggel taudnának eredményesen gazdálkodni. Rákosi Mátyás22 is szóban és írásban hirdette, hogy "teljes erővel" támogatni kell a kisgazdaságokat, "nehogy ismét elveszítsék kapott földjüket". Nagy várakozás előzte meg Veres Péter231946. évi zalaegerszegi szereplését, aki az "örök parasztságról" szólva szintén a paraszti gazdálkodás kiteljesedéséről,szebb jövőjéről beszélt. A mezőgazdálkodáshoz, a földhasználathoz kapcsolódó tevékenység iránti bizalmat növelték a FÉKOSZ, majd a DÉFOSZ tagtoborzó nagygyűlései: Magyarszerdahelyen és Zalszentbalázson "telt ház" várta a szervezőket, akiktől különösen a kisgazdák és a foldnélküliek vártak támogatást, munkaalkalmat. A múltban annyira hiányzó demokratikus mezőgazdasági érdekvédelmet ígértek, amiből azonban nem lett semmi! A paraszttömegekkel, a faluval való kapcsolatteremtés sürgetésének és fontosságának, hangos támogatójának mutatta magát a kommunisták pártja. 1946. augusztus 19-én az MKP kanizsai szervezete nagygyűlést hirdetett, amelyre mozgósították a falusi lakosságot is. A "Községi Körjegyző Uraknak" küldött, Nagykanizsán 1946. augusztus 9-én kelt felhívásuk ékesen tanúsítja az előbbieket2*:

"...szabotázsnak és reakciónak?5 lehet tekinteni, ha a nagykanizsai járás
népe teljes tömegében nem mozdul meg, hogy tüntessen a reakció ellen, és
megmutassa ragaszkodását a demokratikus Magyarország ellen (így!)
Közönyükkel magunk vagyunk felelősek azért, hogy a hadifoglyok fogságát
nem rövidítjük meg. Ezért kérjük a Körjegyző Urakat, hogy hívják fel a köz
ség összes lakosságának népét, hogy kivétel nélkül minden családból legalább
két-három ember vegyen részt a község vezetőinek vezetésével. A felvonulás I |
ünnepélyes legyen, tömegesen, nemzetiszinü és piros zászlókkal, névtáblákkal melyen a község neve legyen feltüntetve. A község lakosai lehetőleg népviseletükbem, lányok külön csoportban vonuljanak fel. Minden község legalább két népviseletbe öltözött lovast küldjön be..."
A jegyzők hasonló hévvel mozgósították a falvak bíróit a kanizsai népünnepélyre:
"...ezen a község lakosságának kivétel nélkül meg kell jelennie. Biró az elöljárósággal szintén megjelenni köteles. A község egy tömegben jelenjék meg. Kövessen el mindent, mert ezért Biró Úr felelősséggel is tartozik, hogy a lakosság minél nagyobb számban jelenjék meg. Doboltassa ki: ...a nagygyűlésen mindenki vegyen részt, mert a nagygyűlés legfőbb tárgya a hadifoglyok és leventék hazatérési ügye. A hadifoglyok és leventék hozzátartozói feltétlenül ott legyenek. Magyarszerdahelyen, 1945. augusztus 17.".
Haladás és gyarapodás reményében élt a falu. Mindez látványos formában nyilvánult meg afiatalok körében. A KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesület Országos Testülete) szervezeteit 1946-ban feloszlatták. Zalaszentbalázson a szociáldemokraták kezdeményezték az elemi iskolát végzettek toborzását, s ebből az akciójukból fakadt az első, szélesebb hullámokat kavart összeütközés "a régi és az új világ" hívei között. Táncmulatságot szerveztek a kocsmában ("belépődíj 10 P, du. 5 órától tánc"), a plébánia káplánja azonban megtiltotta a bérmálásra készülő leányok részvételét a rendezvényen. A pártszervezet a nagykanizsai politikai rendőrséghez fordult és kérte a "...Párt érdekében a kis pap letartóztatását, mert egy kis pap nem terrorizálhat a pártok ellen"25. Az ügyet a helyi nemzeti bizottság is tárgyalta, majd a hercegprímástól kérték Hla-bovszky János káplán áthelyezését. A fiatalok öntevékenyen, anyagi áldozatokat is vállalva, kezdték meg közösségi életük szervezését: sport-egyesületbe tömörültek, fizették klubhelyiségük bérleti díját, futballfelszere-lést vásároltak, a színjátszók saját bevételükből fogadtak fel rendezőt stb. Az 1848. évi forradalom és szabadságharc centenáriumi évében sportpályát, majd a következő évben az átalakított kastélyban kulturotthont
169

1
avattak, ahol öt szakkör működött 95 fővel, s lelkesedésükre jellemző, hogy leány tornacsapat is szerveződött. Eveken át képviselték a megyét a Népstadionban rendezett országos spartakiádokon. Magyarszerdahelyen és Zalaszentbalázson különösen népszerű volt a pedagógusok által felkarolt népművészeti mozgalom: a néptánc27 a fiatalokat, a kézimunka szakkör az asszonyokat lelkesítette, és felébresztette a falvak népének kíváncsiságát, érdeklődését a múlt, az eredet kérdései iránt is. A falu fiataljai nem várt lelkesedéssel léptek a művelődés útjára, ami a parasztság és az értelmiség kapcsolatát is gazdagította.
Az 1947-től hat tanerős, szakosított rendszerben funkcionáló általános iskola a demokratikus társadalmi és gazdasági átalakulást segítő tényezővé vált25. A tanulási kedvre jellemző, hogy a hetedik osztályba beiratkozottak 61,9%-a túlkoros volt, akik minden külső ráhatás nélkül, csak a kínálkozó magasabb végzettség megszerzése reményében vállalták a rendszeres iskolábajárást és a tanulást-petróleumlámpa mellett. Tizenkilenc felnőtt dolgozó tett különbözeti vizsgát az V-VI. osztály anyagából, hogy esti tanfolyamon szerezhessenek általános iskolai végzettséget. Négy fő szakérettségi vizsgát tett, majd a budapesti műszaki, illetve a | közgazdaságtudományi egyetemen folytatta tanulmányait. Az általános ' iskola első tanévében 21 tanuló végezte el a nyolcadik osztályt, s 42,8%-uk középiskolában tanult tovább, közülük négyen egyetemi diplomát is szereztek. Ez az első tanév több fiatalt juttatott a középiskolákba, illetve az egyetemekre, mint a Horthy-rendszer29 25 esztendeje. A szomszédos falvak tankötelesei számára helyi áldozatvállalással népi kollégium30 létesült; működését sajnos már 1949. augusztus 29-én kelt, közfelháborodást kiváltó ODKH-hstkrozat (Országos Diákjóléti és Kollégiumi Hivatal) "a kollégiumi hálózat átszervezése miatt" megszüntette, így kezdődött a negyvenes évek végén a zalaszentbalázsi fiatalok kirajzása.
A falu népének szorgalma, élni akarása, a jövőt illető bizodalma természetesen a gazdálkodásban is kamatozódott. Nőtt a terméshozam, gyarapodott az állatállomány, megszervezték a gyümölcs és bor távolabbi piacokon történő értékesítését, ami fellendíttette a szőlőhegyi gyümölcsök hasznosítását és szakszerű gondozását. Az 1947. évi választásokat követő politika azonban megtörte a lendületet, alább hagyott a munkakedv: a szelid táj békés falvaiban titkos félelem költözött. A választási küzdelmek
170

r
időszakában hirdetettekkel szöges ellentétben megkezdődött a magángazdaságok elsorvasztása.
Zalaszentbalázst "reakciós fészeknek" nevezték a felsőbb pártszervek, mert az 1947. évi választásokon a polgári pártok támogatása a kétharmadot is meghaladta, és az iskola igazgatója-Berkes János - a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője lett. Már 1948-ban megkezdődött a hajsza a "proletárdiktatúra útjában álló személyek" ellen. Elbocsátották Révész Lajos főjegyzőt, majd képviselői mandátumától megfosztották Berkes Jánost, s rövidesen áthelyezték Veszprém megyébe5', tanítónő feleségét pedig Egeraracsára. Mivel a nemzeti bizottságokat országszerte feloszlatták, egymást váltó bejáró, "idegen" jegyzők látták el a közigazgatási teendőket, majd 1949-ben egy, igazgatási gyakorlattal nem rendelkező fiatalt neveztek ki a falu, illetve a körjegyzőség élére, aki a gyűlölködés és az osztályharc felszításával és erőszakkal mindent megoldhatónak vélt, s e téren még a járási szervek kívánalmait is messze túlteljesítette. A Szovjetunióban járt első parasztküldöttség helyi tagja (Kiss Antal) nagygyűlésen számolt be tapasztalatairól népes hallgatóság előtt. A szovjetunióbeli állapotokat magasztaló szónokot a másként vélekedők többször is félbeszakították; ellentmondtak a szónoknak, cáfolták állításait. A gyűlés után a kiszemelt hozzászólókat a rendőrség berendelte "beszélgetésre", aminek nyomait az illetők életük végéig viselték. Nagy megbot-ránkoztatást kellett az eljárás, de arra csak kevesen gondoltak, amit a békekölcsön során rövidesen tapasztalhattak.
1948. év végén összeírták azokat a módosabb gazdákat, illetve földtulajdonosokat, akikre fokozott adó- és beszolgáltatási terheket kellett rakni. Az ún. kuláklista később egyre bővült, és az osztályharc állandó éleződéséről hirdetett pártutasítások szellemében a törvénysértések kiindulópontjává vált. Felszámlták a Parasztszövetséget, a DÉFOSZ-t, megfosztva így a parasztságot az érdekvédelem legcsekélyebb lehetőségétől is. Hirdették, hogy az ország és benne a parasztság legfőbb érdeke termelőszövetkezetek alapítása és védelme "a falu kizsákmányoló elemeivel szemben". Rákényszerítették a falu vezetését az osztályharc eltúlzására, ami sok esetben jelentette az emberi méltóság meggyalázását, s egy szorgalmas paraszti réteg fizikai és lelki tönkretevését. Zalaszentbalázson 17 család került a fenti listára, köztük a falu plébánosa32, egy nyolcgyermekes parasztcsalád és a Kürtöspusztán vitéztelkes építőmester is. Az első
171

békekölcsön33 jegyzésekor már minden családot érintett a politikai irányváltás hulláma, ami a családok anyagi helyzetét figyelmen kívül hagyó erőszakos, és elsődlegesen a kuláklistán szereplőkkel szembeni túlzó követelésekben nyilvánult meg. Az első jegyzés során pl. családonként 50 000 Ft felajánlását követelték tőlük, ami egy pedagógus 6-7 évi munkabérét jelentette az akkori bérrendszerben. A falu fiatal jegyzőjének a kezdeményezésére és vezetésével a május elsejét megelőző estén fáklyás felvonulást szervezett az MDP helyi szervezete: az egykori uradalmi majorból induló csoport fenyegető, gyűlölködő jelszavak kiabálásával és az Internacionálé éneklésével juttatta kifejezésre diktatórikus szándékait.
A tanácsok létrejöttével Zalaszentbalázson olyan kezekbe került a falu vezetése, akik többségükben nem éreztek közösséget a falu népével, ellenségnek tartották a birtokos parasztságot, s csak a gyűlölködés és a hatalomvágy munkált bennük. Az ötvenes évek korlátolt községfejlesztési gyakorlata elnéptelenítette a falu középkori magját, a Pusztát; elhanyagolták az utak karbantartását, kihagyták a villamosításból, nem törődtek a vizek elvezetésével stb. Ezen szemlélet következményeként gazosodott el az országos kirakodó- és állatvásárok, szabadtéri rendezvények egykori helyszíne, a vásártér; az enyészet martaléka lett a vonzó természeti adottságokkal bíró Böge-völgy. Jogos igénye volt a Puszta lakóinak a házhely juttatás, s a falu legégetőbb gondjának, a lakáskörülményeknek a javítása, de hiba volt a dombtetőt, mint lakóhelyet mellőzni, kihagyni és elhanyagolni a falu településszerkezetének kialakításakor. A körjegyzőségek megszűntével önállósultak a kisebb falvak is, élükön a tanácselnökkel és az általa vezetett végrahajtó bizottsággal34.
Már 1948-tól a párt és állami szervek-így természetesen a tanácsok számára is - legfontosabb feladatává tették a szövetkezeti gazdálkodás népszerűsítését. A járás községei közül először - a már említett okok miatt-Zalaszentbalázson kezdték a tsz szervezését. Hangosító berendezést telepítettek a tanácsházba. A népnevelők naponta felkeresték "Belépési nyilatkozaf'-okkal a kiszemelt családokat, a szervező brigád agitátorai pedig az esti órákban végeztek "felvilágosító munkát" a tanácsterembe berendeltek körében, akik csak a hegyi borozgatások közben merték elmondani a történeteket. A kollektivizálás egyik hathatós eszköze volt a tagosítási eljárás. Zalaszentbalázson is tudták, hogy a tagosítás szükséges és hasznos az apró parcellákra feldarabolt határban, de azzal is tisztában
172

voltak, hogy a téeszszervezést kísérő akció igazi célja a határ legjobb
földjeinek a termelőszövetkezet birtokába juttatása, és a magángazdasá
gok egymás ellen uszítása. A tagosítás elfogadásakor ezért mindössze
17 fő jelent meg a tanácsteremben, többségükben nincstelenek vagy 1-2
kisebb parcellával bírók, akiket elsődlegesen a parasztság elleni irigység
motivált. Olyan széleskörű elégedetlenségi hullámot kavart a végrehajtás, |,
amilyenre a hivatali szervek sem számítottak. Sokan nem fogadták el a csereingatlanokat, mások a kapott földdarabokat nem munkálták meg: sorban álltak a földrendező bizottságok előtt felajánlani földjeiket, hogy szabadulhassanak a tulajdonnal járó terhektől (beszolgáltatási kötelezettség, adó).
A fentiekhez hasonló módszerekkel zajlottak ^hitoktatásra jelentkezések is. A beiratások napján úgy jöttek a párt- és az állami szervek funkcionáriusai, mintha valami természeti katasztrófa elhárítása vált volna szükségessé. Az írásbeli nyilatkozatok körüli akadékoskodó formai kifogások, a beírások késleltetése újabb feszültségek, ellentétek forrása lett szülő és gyermek, illetve iskola és szülő között, ezzel is nehezítve a kedvezőtlen, mostoha körülmények között dolgozó pedagógusok helyzetét. A fentiek ellenére, s részben azok miatt is Zalaszentbalázson a szülők többsége vállalta a hitoktatásra jelentkezés gyötrelmeit3-5.
Már a fordulat évében (1949) megalakult a Kossuth Tsz a falu szegényebb családjaiból és néhány hatalomra törő párttagból. Az első években 200 kh földön gazdálkodtak, a kacorlaki két család alkotta téeszcsének mindössze 27 kh földje volt. A szentbalázsiak megkapták a Musset-gaz-daság felszerelését és állatállományát, de a vezetés korruptsága és a szakemberhiány miatt a tagság napi megélhetési gondokkal küszködött. Az adminisztrációs munkát alapismeretekkel sem rendelkező személyekre bízták, a vezetők pedig a mazőgazdaság csak egyes ágazatát ismerték- gyakorlati szinten. A tagosítás során térítés nélkül felajánlott földeket is a Kossuth Tsz kapta, így földterületük ugyan nőtt, de a taglétszám nem, s gépek hiányában nem tudták megmunkálni földjeiket. Zalaszentbalázson a már említett erőszakos módszerek, a nem szűnő zaklatások miatt egy I. típusú-a magángazdálkodás egyes formáit tűrő-termelőszövetkezetet hoztak létre a "felső falu" gazdái.
Mivel az I. típusú szövetkezetek kevesebb kedvezményt és támogatást kaptak, nem tudtak gépeket vásárolni, alacsony szinten termeltek. 1953-
173
i
L».i...

ban a 233 kh kalászos területeket kézikaszával aratták, de a jobban felszerelt Kossuth Tsz-ben a kalászossal bevetett 177 kh-ból 67 kh-at szintén kézzel arattak, gépi aratásra szerződtek 110 kh-hat. A munkaerő hiánya is akadályozta a Kossuth Tsz-ben az eredményesebb gazdálkodást: míg a Haladás Tszcs-ben egy kaszásra 2,6 kh hold jutott, a Kossuth Tsz-ben 7 kh. Az előbbiben sok gondot okozott a munkafegyelem lazasága: fizetni nem tudtak, ezért a tagok szívesebben dolgoztak a szőlőhegyen, vagy más alkalmi munkát vállaltak. Mindkét szövetkezetnek volt kapásnövényekkel beültetett területe is - 87,5 kh, illetve 130 kh -, amit egyéni művelésre bontottak fel, megmunkálása azonban a többszöri felszólítások ellenére is akadozott.
Termelőszövetkezetek 1953 -banJÍ:

A termelőszövetkezet neve
taglétszáma (fő)
terű szántó (kh)
léte rét (kh)
összesen (kh)
Kossuth Tsz Haladás Tszcs
44 97
307 403
86 124
393
527
Összesen
141
710
210
920
Nem vált kívánatossá a nagyüzemi gazdálkodási forma! Megerősödést kétségtelenül nehezítették a táji, természeti adottságok is (erős felszíni tagoltság, erózióra hajlamos dombhátak), de leginkább taszító hatással volt az emberi tényező semmibe vétele és a szakértelem hiánya. Nem számoltak a szervezők azzal sem, hogy e vidéken hagyományos a szőlőtermelés és az állattenyésztés, s korlátozásuk nemcsak gazdasági érdekeket sértett, hanem pszichológiai megrázkódtatást is okozott.
A proletárdiktatúra egyik legsúlyosabb és legsérelmesebb eljárása az egész mezőgazdasági népességgel szemben a beszolgáltatás volt37. Évről-évre növekedtek a beszolgáltatási kötelezettségek38, és fokozatosan nőtt a szigor a behajtásnál: "Naponta ellenőrizzék Elnök elvtársak, hogy még kik nem tettek eleget beszolgáltatási kötelezettségüknek... a feljelentést halasztás nélkül meg kell tenni". Elszámoltató brigádok mentek azokba a községekbe, ahol akadozik a beszolgáltatás... "szuper elszámoltatást végeznek, elsősorban a kulákoknál, jó módú középparasztoknál". "Nem fordulhat elő olyan eset, hogy a beadási kötelezettségtől függetlenül meghagyták a háztartási és gazdasági szükségletet. ¦ ¦

174

i

r
a rendelet félreérthetetlenül előírja, hogy a beszolgáltatás megelőzi a háztartási és gazdasági szükségletet"39. A tervteljesítés érdekében kifejtett nyomás minden korábbit felülmúlt: "...a piacokon 1952. VII. hó 1-től búzát, rozsot, árpát, zabot, IX. hó 1-től kukoricát és burgonyát csak tanácsi engedéllyel (igazolással) lehet értékesíteni. Egyéni gazdák mindaddig nem értékesíthetnek, míg saját beadásukat százalékosan nem teljesítették és a község -- amelyben laknak - beadási tervét százalékosan nem teljesítette. ...kulák-elszámoltató bizottságok munkáját felülvizsgáló szuper bizottság alapos és körültekintő ellenőrzéssel hozza felszínre a kulákok minden termény stb. készletét és a leleplezett kulá-kok ellenséges tevékenységét a legszélesebb körben a dolgozók előtt tudatosítani kell"''0. Ebben az évben már a téesz-tagok háztáji gazdaságában termettek után is kötelező a beszolgáltatás: "...minden termelőszövetkezetnél meg kell történni a téeszcsét terhelő hátralékoknak a tagokra való kivetésének a téesz-tagok kollektív felelőssége érvényesítésének megfelelően, valamint biztosítsa a tagoktól való teljesítést"''7. A beadásra kötelezett termények és a termékek számát42 a csépléstől, szedéstől számított 8 napon belül kellett beszolgáltatni, a késedelmet szigorúan büntették, kártérítést vetettek ki, nem teljesítés esetén 5 évig terjedendő börtönbüntetést szabhattak ki. Az aszályos években egyszerűen teljesíthetetlen volt a követelés, s félve a következményektől, a zalaszentbalázsiak megbízottjukkal az Alföldön vásároltatták meg a beszolgáltatandó kukorica mennyiségét. Az előírások a termelőszövetkezeteket is sújtotta, pedig a Kossuth Tsz még 1951-ben sem tudta biztosítani tagjai számára a megélhetést, többen önkényesen elhagyták a szövetkezetet. Itt is érvényesült az országos tapasztalat: nem könnyű dolog megszervezni a szövetkezeteket, de az ott dolgozókat megtartani még sokkal nehezebb. Ilyen körülmények között lehetetlen volt a követelés: "betölteni a termelő csoportok élenjáró hivatását".
A parasztság terhelését növelte a tanácsi vezetők korruptsága is. Zalaszentbalázson egy 1952. december 17-ei hivatalátadás során derült ki, hogy 11 gazdától a tanács elkobzott "több m3 rönkfát43, gabonát, sózott sertéshúst stb.", de az átadás során "fel nem lelhetők", s ellenértéküket sem fizették be. 1952. tavaszán a tanács leszállított 177 köbméter tűzifát, a fuvardíjat az Erdőgazdaság leutaltatta a községi tanácsnak. "A pénz a fát leszállító gazdáknak kifizetve nem lett". Többen - köztük három
175

kürtöspusztai lakos - hízott sertéseket adtak le "sem vételi jegyet, sem pénzt nem kaptak"44.
A beszolgáltatási tervek végrehajtásának kulcsembere volt a tanácselnök. A helybéli elnökök általában szolidárisak voltak községük lakosaival szemben, ezért gyakori volt ellenük a vád: "a közellátás érdekeinek veszélyeztetése" vagy "az ellenséggel szemben tanúsított lazaság". Pölöskefőn 1952-ben fegyelmi vizsgálat indult a tanácselnök ellen, mert "eltűrte, s nem jelentette a feketevágásokat", sőt arról is tudott, hogy az így nyert húst kimérték a faluban"4*. A későbbiek során a vádak között az is szerepelt, hogy "...lakásán 1/2 évi ellátást biztosító lisztkészlete volt, s e mellett Pölöskefő községben rendszeresen vásárolt kenyeret. A vizsgálat napján lakásán friss borjúhúst találtak". Jelentésében azt írta, hogy "...a kulákok teljesen vagyontalanok". A magyarszerdahelyi tanácselnök legfőbb bűne, hogy "...a kulákokat nem kötelezte a tervek végrehajtására, s azzal indokolta, hogy szegény kulákok már nincs semmijük" fegyelmivel elbocsátották. "Egyes elnökök odáig mennek, hogy a végleges K-lista nyilvánosságra hozatalánál azt mondják a kuláknak, hogy ezt nem ők csinálták, hanem ajárási tanács... azt hangoztatják, hogy nincs árpa és zab vetőmag, de a járási kiküldöttek bizonyították, hogy van, találtak több gazdánál is... nincs tojás - mondják, de a piacon az ellenőrök húsvét előtti napon 8000 tojást foglaltak le olyan dolgozóknál, akik még nem tettek eleget beadási kötelezettségüknek és a kanizsai piacra hozták". Az állatszám* lálás terén súlyos felelősség terheli többek között a pölöskefői elnököt is, az ellenőrök többet találtak, mint a községi összeírásban szerepelt"47. Pölöskefő egyébként - Bocskához hasonlóan - többször is szerepelt a Nagykanizsai Járás Versenybizottságának értékelésében a legrosszabb eredményt (beadásban) felmutató községek között. Zalaszentbalázs ellenben rendszerint túlteljesítette a tervet, sőt az is előfordult, hogy az ügyészség egy felülvizsgálat során azt állapította meg, hogy a beszolgáltatás végrehajtása során több gazdától is az előírtnál többet követeltek, ezért előírták a követelés mennyiségi csökkentését. A községi tanács fellebbezett, az ügyészségi határozat megsemmisítését kérte, mert szerintük az eredeti kivetés (a nagyobb mennyiség) .jobban megfelel a törvényességnek"4*. 1953. második felében a zalaszentbalázsi tanács sem tudott aku-lákokra termény, illetve élő állat beszolgáltatást kivetni: kiürültek az istállók és a kamrák, sőt a hátralékok behajtásakor már a szekrénybe is
7 76 '

"benyúltak". A magyarszerdahelyi tanács március 15-én 120 liter bort, 2 lepedőt, 2 ágyhuzatot, 2 db vánkoshuzatot, egy fürdőlepedőt, 3 db törülközőt, 8 db vászonruhát, egy konyhaasztalt "transzferált"*'. Az I. tipúsú téesz megalakulása után a "középparasztok" állatait is közös istállókba terelték, s az állatgondozás megszervezése és bonyolítása tovább növelte az ezerféle bajjal küszködő csoportot. Egy februári jelentés szerint 25 fő
- "4 hold szántón felüli birtokkal rendelkező dolgozó paraszt"-megta
gadta az anyasertés tartását50. A kényszerrel összeverbuvált, kedvtelen
emberek munkába állítása nyomán nem "zöldült" a határ, gazosodtak a
pár éve még jól termő dűlők. A járási versenybizottság Szerdahelyen
1953. áprilisában 88 kh bevetetlen szántóföldet talált57, de másutt is ha
sonló volt a helyzet, csak a jelentések - félve a következményektől -
elhallgatták a szomorú valóságot:"Becsapják Pártunkat és Kormányza
tunkat, de az egész dolgozó népünket" - háborgott a járási tanács, s or
voslásképpen "...az ellenség elleni fokozott harc vitelét" követelte52.
Néhány falusi párttitkár is hasonlóképpen érvelt: "...erős és szívós felvilá
gosító munkára van szükség, az ellenség támadásait vissza kell vernünk
és le kell lepleznünk őket - ez a feladat". Ekkor már a felső vezetés fel
ismerte a hatalmi terror katasztrofális gazdasági következményeit: "...a
kulákok likvidálása gyorsabb ütemben folyik, mint a kollektivizálás...
kedvezőtlenül hat a középparasztságra, elősegíti a földek elhagyását,
ezzel csökkenti az ország megművelt szántóterületét"53.
Nagy Imre55 neve által fémjelzett, s 1953. június 28-án kezdődött "új szakasz"54 mezőgazdaságra és a gazdálkodókra vonatkozó programja bizakodást váltott ki az agyongyötört és kifosztott parasztság körében. A nyári betakarítások után megindult a panaszok áradata; elsődlegesen a határban nagy felfordulást okozott tagosítás melléfogásainak helyreigazítását várták. Zalaszentbalázson 48 fő - egyénileg gazdálkodó paraszt
- szorgalmazta, sürgette szeptember 2-án az 1961. évi általános tagosí
tással kapcsolatos, szóban előterjesztett panaszának kivizsgálását. A Ha
ladás Tszcs tagságának többsége - 62 fő - kérte kilépésének mielőbbi
elintézését. írásban jelentették be, hogy ,^aját elhatározásuk szerint a
Minisztertanács határozata alapján a tsz-ből kilépünk Szerintünk, mint
egyéni gazdák a saját jól megtrágyázott földjeinken többet tudnánk úgy
a szocializmus építésére, mint a saját családunk részére termelni, mint
a minden évben cserélődő földeken, melyek trágyázatlanul kerülnek ke-
177

1
zünkre"56. A termelőszövetkezetről az a véleményünk, hogy "Bár a kormányzatjelentős kedvezményekben részesítette őket, megélhetésén kívül semmi jövedelmet sem tudtak felmutatni". A belterjesség irányába mutató kísérletezésük - gumipitypang termesztése, gombatelep létesítése - a vezetés felelőtlensége és szakismeret hiánya miatt kudarcba fulladt. Nem sikerült a szerkezetváltás a szántóföldi növénytermelésben sem: szervezetlen volt a mövényápolási munkák irányítása, kapálatlan maradt a legjobb földbe vetett kukorica.
Az új politikai irányvonal felkarolta a népfront mozgalmat azzal a nem titkolt céllal, hogy mozgósító erő, a népi aktivitást felkeltő tényező legyen a falvak életében; segítse - mint Nagy Imre mondta - "hogy állami és társadalmi életünk minden terén az igazság, a törvényesség, az emberiség érvényesüljön". Az 1954. október végén tartott kongresszust követően megalakultak ugyan a helyi népfront bizottságok, de - a zalaszentbalázsihoz hasonlóan - többségük csak látszatéletet élt, papíron működött: a párt- és állami apparátusban többen mellőzték, hanyagolták a határozatok végrehajtását, mint támogatták. A tanácsok továbbra is csak a felsőbb szervek népszerűtlen utasításainak végrehajtói, eszközei maradtak. A politikai irányváltás a fentiek ellenére bátorította a lakosságot helyi gondjaik kinyilvánításában. Az állandó bizottságok tolmácsolásában a hivatalos tanácskozások során is a korábbiaknál többször kerültek szóba a falu gondjai57. 1955. január 13-án pl. határozatban rögzítette a ( végrehajtó bizottság, hogy a községben lévő malmot átveszi a Megyei Malomipari Egyesüléstől, vállalva annak üzemeltetésével és felügyeletével járó feladatokat. Rendezetlen volt a legeltetés ügye: elhatározták, hogy ismét életre hívják a legeltetési bizottságot, segítik annak alapszabály szerinti működését. Tanácsülésen tárgyalták a mezőőri szolgálat helyzetét, s "a gazdák érdekeinek jobban megfelelő rendszert fogadtak el". A mezőgazdaság akkori állapotát jól tükröző gondot tárgyalták 1955. augusztus 14-én. A mezőgazdasági állandó bizottság elnöke - a tagok kérését továbbítva-javasolta, hogy "... a községfejlesztési alapból vetőgépet kellene vásárolni, mert a gazdák 80%-a kézzel veti gabonáját". A vb-elnök válaszában megígérte, hogy majd kikéri a felsőbb szervek véleményét, és "meg kell várni a végrehajtó bizottság döntését is". Egy másik alkalommal ugyancsak a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke arról számolt be, hogy a gazdák "...a gyümölcsfák ápolásával vannak elfoglal-

va, mivel tudomást szereztek arról, hogy a község határa export területbe esik, így különösen érdemes a gondos faápolás". Bár 1954-ben a beszol-gáltatási kötelezettség 10-20 százalékkal csökkent, az adók tovább növekedtek, a község egyre nehezebben teljesítette pénzügyi tervét. "Zalaszentbalázs a járásban az 50. helyen van 23,7%-kal, sőt ezt megelőzően a legutolsó helyen kullogott".
1955 tavaszán5* "visszarendező szakasz" kezdődött: "...nem érvényesült kellően a párt vezető szerepe". Felerősödtek a beszolgáltatási lemaradásokat ostorozó hangok... "meg kell erősítem abegyűjtésifegyelmet"59; szaporodtak a bűnvádi eljárások, keményen büntettek a Jogtalan" lakás-és házvisszafoglalás, illetve a beszolgáltatás megtagadása miatt. A következő hónapokban a szigorító rendelkezések egész sora jelent meg. Községünkben is a régi "új" politika szerint zajlottak az események. A tanács és a vb ülésein egyre gyakrabban tárgyalták a beszolgáltatás helyzetét; az 1955. január 28-ai határozat előírta a behajtási eljárás kezdeményezését a hátralékosokkal szemben. Márciusban megállapították, hogy "...legnagyobb mérvű a lemaradás a tej, baromfi és a vágómarha beadásában van" Ha a népnevelő munka nem vezet eredményre, úgy a behajtási megbízott azonnal fogjon hozzá a helyszíni elszámoltatásához". Májusban már arról számolt be az előadó, hogy "...a behajtás szorgalmazását folyamatba tettük"; júniusban: "...több hátralékos gazdánál alkalmaztuk a törvényes szankciókat. Helyszíni eljárást folytattunk le több gazdánál és ennek eredményeként behajtottunk 4 darab sertést és három darab vágómarhát. Lényegesen javult atojás és baromfi teljesítés is". A következő hónapban szembekerült a falu a párt hirtelen irányt váltó agrár, illetve falupolitikájával. "Pártunk továbbra is előtérbe helyezte a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás kérdését ...ebben a községben is (Zalaszentbalázs) a fejlődés egyetlen gátlója az, hogy a kisparaszti parcellákon elaprózódik a község ereje és nem tudunk eredményeket produkálni". Mint az előzőekben láttuk Zalaszentbalázson már 1949-ben megkezdődött, s rövid megszakításoktól eltekintve azóta is folytatódott ^szövetkezeti szervezés és kényszerítés, de még 1955. őszén is a határ jórészét egyéni gazdálkodók művelték, s a két termelőszövetkezet közül a nagyobbik - Haladás Téeszcsé - még csak a kezdeti lépést tette meg a szövetkezetesítés felé, s tagsága e köteléktől is szabadulni akart.
179

A termőföld megoszlása a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák között 1954-ben

Művelési ág
Terület kh-ban
Az összes területből




szövetkezeteké
egyéni gazdáké




kh
%
kh
%
Szántó Rét
1822 485
710 210
38,9 43,3
1112
275
61,1 56,7
A határban összesen
2307
920
39,9
1387
60,1



A lakosság többségét érintette és megdöbbentette az 1955. szeptemberi vb ülésen elhangzott bejelentés: "...a község szocialista átszervezése folyamatba lett véve... A község lakosságának elsőrendű érdeke az, hogy a községben mielőbb megnyugvás legyen és eltűnjenek az idáig fennálló hatalmas birtokproblémák: Ez csak abban az esetben biztisítható, ha a község termelőszövetkezeti község lesz". Elsősorban a Haladás Téeszcsé "előrelépését" szorgalmazták, "...a Haladás nevet viselő I. típusú termelő*, szövetkezeti csoport a kormányprogram után nem az alapszabályban előírt módon működik. A csoport túlnyomó része beadta kilépési kérelmét, és csak 10 család maradt továbbra is a tszcs-ben, azonban a felettes szervek a tszcs felosztását nem engedélyezték. Szükséges foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a Haladás tszcs mielőbb alakuljon át önálló tsz-é. A tszcs vezetősége felé felvetették a felelősség kérdését a kedvezmények jogtalan élvezése tekintetében!" A szervezéssel egyidőben fokozódott a begyűjtés szorgalmazása is. "Különös gondot kell fordítani a begyűjtésre azért is, mert a tsz-szervezés következtében különböző nézetek ütötték fel fejüket a községben. A ferde nézeteket le kellett szerelni, és a begyűjtést minden eszközzel biztosítani kell". Visszatért az utasítgatások, "eliga-1. zítások" korábbi gyakorlata: "...A szőlők beérése a rendes időre nem várható ezért szükséges az, hogy a gazdák körében felvilágosító munka legyen nehogy egyes gazdák a régi szokásokra hivatkozva éretlen álla-, pótban leszüreteljék a szőlőjüket". A 36/1955. vb határozat: "Végrehajtóbizottság figyelemmel kíséri a szőlők érését és a szüret kezdetére a be-érésnek megfelelően ad csak ki engedélyt". A "kívülállók" azonban a teljesítetlen terhek, a felhalmozódott adósságok és bírságok súlya alatt

sem választották a szorgalmazott utat, elutasították a felkínált jövőt, azzal
érvelve, hogy a szövetkezetben alacsonyak a termésátlagok, elégtelen a
talajerő-utánpótlás, s egyre csökken a tejhozam. Pénzhiány miatt az el
avult, elhasználódott, kizárólag a háború előtt beszerzett gépeiket sem
tudták lecserélni. Rozzantak a szekerek, lesoványodtak, legyengültek az
igavonó állatok. 1949 óta csak szegényedett a falu; petróleumlámpa mel
lett vakoskodnak, a bokáig érő sarat tapossák, s gyermekeik a múlt század- 11
ban épült vályogfalú, korszerűtlen épületben tanulnak00. Felelőtlenül inté
zik a lakosság ügyeit, a mezőgazdaság avatott értőit részben menekülővé I
tették, részben kirekesztették a vezetésből. A falun keresztül vezető út
forgalma egyre nő, az autók hatalmas porfelhőt terítenek a házakra, s hi
ába sürgették portalanítását, minden fejlesztést a szövetkezetesítéstől
tesznek függővé, s nem a lakosság érdekeit tekintik elsődlegesnek.
Az eredménytelen és kilátástalan agitáció után a szervezők visszatértek I
a régi Jól bevált" módszerekhez, s a lakosság - a már átélt és ismert I
összeütközéseket, a megtorlást elkerülendő - feladata elzárkózását, cso- .
portosan írta alá a Belépési nyilatkozatokat'. 1955. október 17-én a vb 11
elnöke bejelentette: (
"...a község nagyobb része már belett szervezve a termelőszövetkezetbe
mégis azonban a komolyabb feladat csak most hárult a v. b. elé mivel a hát- I
ralévő tagok azok közül tevődnek össze akik valamilyen oknál fogva nem
szimpatizálnak a tsz kérdéssel". I
Felgyorsultak az események; az október 27-ei vb-ülés jegyzőkönyvé
ben az alábbiakat olvashatjuk: |i I
"...a tsz-szervezés munkája befejezés előtt áll. Az eddig elért eredmények I
alapján a község termelőszövetkezeti községnek mondható ki. A végrehajtó I
bizottság az avató ünnepséget november 6-ra tűzte ki".
A következő hónapban megalakultak az új szövetkezetek: Kossuth l[
Tsz - elnök Kiss Antal, Új Erő Tsz - elnök Szekeres József. Jutalmat
is kapott a falu népe: "...a községben a Tanács VB sokirányú szorgalma- |f
zása és a dolgozók követellése következtében megindult az Állandó Mozi. A VB tagsága örömmel vette tudomásul, hogy a községben ez a fejlődés is bekövetkezett".
Az átalakulást felemásan fogadta a falu. Többen azzal vigasztalódtak, hogy mivel nincs se földjük, se tehenük, megszabadultak a beszolgáltatástól és az adózástól. Számukra nem kis meglepetést okozott a hivatal álláspontja:
181

1
' "...azt remélik, hogy mint tsz tagok mentesülnek mindennemű kötelezett-
ség alól. Ez a felfogás téves, mert a kötelezettségek teljesítése egyaránt kötelező mindenki számára ...egyesek tartózkodnak attól is, hogy bevallást adjanak, mondván, hogy nekik már nincsen semmijük".
"...bár a begyűjtési tervek lebontásának (egyénekre) objektív akadályai vannak (földrendezési munkák befejezetlenek), ez sem lehet akadálya a tervek teljesítésének, mert tisztázódtak a tsz-ek területei, az egyéni gazdák területei sem változtak: így előtérbe kerülhet a tsz-ek teljesítésének szorgalmazása. A tagok háztáji területük után akkor is teljesítsenek tojás és baromfi leadást, ha jelenleg még ismeretlen a háztáji területük nagysága. A notórius nemteljesítőkkel szemben eljárást alkalmazzon!" - utasította a vb a begyűjtési megbízottat.
A következő vb-ülésen is folytatódott a tájékoztatás:
"...ferde nézetek vannak kialakulóban az 1956. évi községfejlesztési hozzájárulással kapcsolatosan is, mivel egyesek szerint a tsz tagságnak úgysem lesz adója, nem lesz miután fizetnie a községfejlesztési hozzájárulást. Ezt a nézetet le kell szerelni a faluban, mert adója lesz a tsz tagságnak is a háztáji terület után, így községfejlesztési hozzájárulást is kell fizetni mindenkinek'"*2.
Rövidesen közismertté vált a termelőszövetkezetek válságos helyzete is:
"...különösen nehéz feladat előtt állnak a tsz-ek, nem rendelkeznek olyan terményekkel illetve állatállománnyal amiből könnyedén tudnák teljesíteni kötelezettségüket, de nem indokolja semmi sem a lemaradást tojás és baromfi beadásból... a törvény szigorával kell biztosítani a lemaradás felszámolását!""
"...a múlt évben hiányos volt a tsz-ekben a mezőgazdasági munkában való 9
részvétel; közel 10 kh kukorica kapálatlan maradt, ezért komly kiesés várható /»
ebből a terményből". *!
A nyári munkák végzéséhez kedvező hangulatot keltettek a nagykanizsai járás mezőgazdasági osztályának határozatával. Többen sérelmezték, hogy az 1955. évi földrendezés során kevesebb csereterületet kaptak; az osztály jogosnak ítélte kérelmüket, s május hóban orvosolta is panaszukat. Részben a kártalanítási igényeket is megalapozottnak ta-lálták: zöldkárt fizetett l-l egyéni gazdának mindkét termelőszövetke-zet, öt egyéni gazda pedig a szövetkezetnek*''. A felülvizsgáló bizottság megvizsgálta &K-listát, s az ott szereplők többségét felmentette a meg-bélyegzés alól".
Az aratást 1956-ban mindkét termelőszövetkezet maradéktalanul elvé-gezte: "...az Új Erő mutatkozott eredményesebbnek, bár nem vette igény-be a gépi segítséget, határidőre levágták a gabonát". Csak a betakarítási

és az őszi munkák során mutatkoztak gondok. Közös szérűbe kellett hordani a gabonát, amit többen nem vállaltak: halmozódtak a munkálatok. A zalaszentbalázsi határ "lapi föld"-jein már évek óta komoly terméskiesést okozott a vízlevezető árkok tisztításának elhanyagolása. Örömmel fogadták a gazdák a tavaszi csatornázási munkák megkezdését, amit a termelőszövetkezetek is támogattak, az emberek szívesen vállaltak, mert köbméterenként 6 Ft-ot átengedett a termelőszövetkezet a munkát végző tagoknak, s ezen felül 10 köbméter után l-l munkaegységet is kaptak, "...bedőltek egyesek az ellenséges propagandának: úgysem kapok gabonát, hát akkor minek dolgozzak"*. Olyan nagymérvű lett a munkaerőhiány, hogy a végrehajtó bizottság szüneteltette a vízlevezető munkákat mindaddig, míg a betakarítás tart. Nézeteltérések, veszekedések forrása lett a végrehajtó bizottság beavatkozása, a munkakedv tovább csökkent, a vádaskodások a tagok és a párt és állami szervek körében is egyre gyakoribbakká váltak, "...hiányosságok mutatkoznak az állam iránti kötelezettségek teljesítése terén: 32%-os a negyedévi teljesítés, helyszíni eljárás szükségeltetik egyes makacs nem fizetőkkel szemben... sokan vannak akik a megváltozott helyzetben nem értenek egyet azzal, hogy nekik is kell adót fizetni"*7. Szeptemberben már megkezdték a helyszíni eljárást az adóhátralékosoknál. "Ennek során nagyobb mennyiségű méz, épületfa valamint tűzifa lett elszállítva a hátralékosoktól". Lemaradás mutatkozott a talajelőkészítő munkákban is, s egyre több bírálat, elmarasztalás éri a termelőszövetkezetek vezetőségét, mert "nem tudja hatékonyan irányítani a munkafolyamatokat és a tagságot", akik között "igen sok az ingadozó személy, akik nem látják a termelőszövetkezet jövőjét, várják, hogy a termelőszövetkezet osztalékot juttasson, de keveset törődnek az osztalék alapjainak megteremtésével. Egyesek nagyon lazán veszik a munkafegyelmet". A tagság pedig azt hiányolja, hogy szervezéskor egymásnak adták a kilincset a virágzó jövőt ígérő tanácsadók, most - amikor a munka dandárja van - "egy sem nyitja be az ajtót". Nem indokolatlan a tagság körében a szorongás, a nyugtalanság: üresek az éléskamrák, nincs takarmány az állatoknak. "Az átlagosnál is alacsonyabb termés következtében néhányan súlyos helyzetbe kerültek ...akiknek háztartási szükségletük erejéig nem maradt kenyérgabonájuk, csere formájában az e célra kapott 30 q keretből támogatásban részesülhetnek"6*. A termelőszövetkezeti község első éve nem hozott megnyugvást, biztonságérzetet,
183

sőt a tornyosuló gondok még a tanácsi apparátusban is véleménykülönb- (tm) séget, személyi ellentéteket okoztak.
A falvak fejlődésében meghatározó szerepe van a mezőgazdaságnak. Országosan és a tárgyalt, erősen agrárjellegű településeink életében 10 év alatt (1945-től 1956-ig) két ízben is korszakfordító változás történt,, az agrárpolitikában. Minden korábbi próbálkozást felülmúló átalakulást Jf jelentett az 1945. évi földreform, amely kiváltotta az újrakezdés roppant lendületét. A rövid ideig tartó első szakasz (1945-től 1949-ig) után azonban megszakadt a magyar mezőgazdaság szerves fejlődésének folyamata, s a proletárdiktatúra létrejöttével megkezdődött a szovjet minta szerinti fi erőszakolt szövetkezetesítés, ami Zalaszentbalázson 1949-től 1955-ig " tartott09. A részletesebb ismertetés előtt leszögezendő, hogy míg a föld- , osztással kezdődő átalakulás a fellendülés, a csaknem mindenkire ki- ,, terjedő emelkedés időszaka volt, addig 1949 után ellenkező irányba for- ! dúlt a lendület, a bizakodás; az erőszak nyílt és burkolt formáinak alkalmazása nyomán félelem, elkedvetlenedés lett úrrá a lakosság körében, s a földhöz való ragaszkodást, a munkakedvet felváltotta a mezőgazdaságból való menekülés szándéka.
A földreform a parasztság szempontjából két területen hozott alapvető változást. A nagybirtokok felszámolása után a megmaradt 100 kh-asok ' is állami tulajdonba kerültek, Zalaszentbalázson ezeken alakult meg 1949-ben a Kossuth Termelőszövetkezet. Átalakult a földbirtokmegoszlás: nőtt a paraszti kézre került földek területe, csökkent a mezőgazdasági munkások száma és ugyancsak növekedett a törpe és kisbirtokosok aránya.
Zalaszentbalázson a fentiek az alábbiak szerint alakultak:*
(Részletesebben lásd a 14. táblázatot.) ;;

A birtokkategóriák megnevezése
0-1 kh
1-5 kh
5-10 kh
10-25 kh
25 kh felett
Gazdaságok együtt
A birtokok száma
37
159
111
50
5
362
A birtokok aránya
10,2%
43,9%
30,7%
13,8%
1,4%
100%
*Az 1949. évi népszámlálás. Budapest, 1950.
19* ' '

Tulajdonviszonyok százalékban kifejezve:


A földreform előtt
1949-ben
Nagybirtokosoké 25 kh-on felüli gazdáké 3-25 kh-as gazdáké 3 kh-on aluli gazdáké Termelőszövetkezeteké
a föld 20,53%-a aföldl3,97%-a a föld 45,85%-a afóldl9,65%-a
a föld 2,97% a föld 59,34% a föld 6,17% a föld 31,52%
Összesen
100%
100%
Megjelent az újgazdák gyorsan erősödő rétege, s mellette a lábra állni nem tudó, önállótlan réteg, akik továbbra is bérmunkára szorultak. A volt cselédek, agrárproletárok szegénysége nem tűnt el azzal, hogy családonként 3-4 kh földet kaptak, sőt szegény maradt az is, aki esetleg 8-10 kh-at kapott, mert támogatás (hitel, kedvezmények) nélkül néhány esztendő kevés volt ahhoz, hogy gazdaságukat kiépítsék, életvitelüket, szokásaikat az önálló gazdálkodáshoz igazítsák. A szegényparasztság segítése, munkához juttatása döntő mértékben meghatározta a falu gazdasági és társadalmi arculatát. Élő és megoldást sürgető maradt a kossuthi kérdésfelvetés: Mi történjék a nép millióival? Szükségszerű volt Zalaszentbalázson is a mozdulás az urbanizáció felé, az ipari munkahelyekre70.
A háború utáni változások másik területe a község vezetésének és az érintkezési formák demokratizálódása.. Ugyanez elmondható az intézmények és a lakosság kapcsolatáról is. Kicserélődött a vezetőréteg: a politikai életből korábban szinte teljesen kizárt kisbirtokos és földnélküli réteg képviselői - szám szerint 20 fő három kh-on aluli és 7 fő 3-10 kh közötti birtokkal rendelkezők - is helyet kaptak a vezető testületekben. Itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy ezt az egészséges kezdeményezést rossz végrehajtás követte: egyoldalúan csak az egyetlen párt "érdekeit" szolgálta a megvalósítás. Olyan egyszerű falusi emberek kerültek többségben a vezetésbe, akik alapismereti hiányosságokkal küszködtek, nem ismerték a helyi gondokat, s nemhogy a szélesebb körű parasztság megnyerésére törekedtek volna, ellenségnek tekintették őket, s a társadalmi harmónia helyett tért hódított az egymástól való eltávolodás, az elzárkózás, majd a gyűlölködés. Egyetlen adat a fentiek érzékeltetésére: az 1950.
185

évi tanácsválasztásokat követő két évben négy tanácselnök váltotta egyl mást, akik közül kettőt az őket megbízó felsőbb szervek is alkalmatlanná találtak a vezetésre, a harmadik korrupció miatt börtönbe került, Balogh Lászlót pedig menesztették azért, mert nem vállalta a kitelepítések politikai előkészítését. Kirekesztették a vezetésből a korábban is működő civil szervezetekben tevékenykedő, gazdag tapasztalattal rendelkező, s a község ügyeit magukénak valló parasztembereket, akik nemcsak egyszerű parancs végrehajtók, hanem a falu érdekében gondolkodó és cselekvő vezetők lehettek volna. Felületes, a falu érdekeit, valós szükségleteit mellőző ügyintézés jellemezte ezen időszakban a községfejlesztési munkát is. Nem hasznosították a közvetlen érdekeltek tapasztalatait, tanácsait. Az egyre terjedő, népbetegségként kezelt golyva miatt is égető szükség volt a községben artézi kútra, de nem vették figyelembe a falu természeti adottságait (pl. a természetes forrásait), mechanikusan jelölték ki a helyszínt, így a fürt kút csak pár hétig működött, s csak a propaganda szólamai közt szerepelt még évek múlva is, hogy a "község artézi kutat kapott". Hasonló körültekintéssel létesült a falu északi felében a bölcsőde, s elsődlegesen nem a lakosság érdekeit, inkább politikai célokat szolgált az önkiszolgáló bolt megnyitása is. A meglévő, a saját erejét sem használta, hasznosította a falu, pedig a fejlesztéshez, az új körülmények közti eligazodáshoz az erők megsokszorodására lett volna szükség! Ilyen körülmények között a helyi szervek (tanács, termelőszövetkezet, földművesszövetkezet) erősödése, a demokrácia térhódítása helyett az önkény és a korrupció lett úrrá a politikában és a gazdasági életben egyaránt.
A fent említett két tényező, vagyis a demokratizmus helyett az önké-nyeskedés eluralkodása, a kisbirtokosok szegénysége, a termőföld szűkössége miatt természetes, életösztönből fakadó törekvésnek kell tekinteni a városba, az iparba áramlást. Szentbalázson azonban a fentieken kívül a brutális szövetkezeti agitáció, a felelőtlen, elhamarkodott tagosítás, a politika torzulásának, a tanács tekintélyvesztésének egyidőben való megjelenése olyan sokkhatást, csalódást váltott ki a lakosság körében, hogy a jövőtől való félelemből és a helyi gazdálkodási módtól megriadva azokat is taszították a körülmények, akik kedvelték és értették a metőgazdasági munkát. Kétségtelen az is, hogy a mezőgazdasági rétegből való kilépés az ország gazdasági fejlődésének előfeltétele, s nem hagyható figyelmen
186


kívül, hogy a városi életkörülmények önmagukban is vonzották a falun, sivár lakás és munkakörülmények között élőket, de az elvándorlás felgyorsulása káros hatással volt a közösségre és az egyénekre egyaránt. A negyvenes évek végén az elvándorlás, a munkahely változtatás még az agrár túlnépesedés levezetését szolgálta, hisz régiókban a lakosság 3,4%-a (159 fő) költözött el, leginkább a fővárosba, többen Bocskáról (31 fő, 6,4%) és Magyarszerdahelyről (70 fő, 6,6%), Zalaszentbalázsról (13 fő, 0,8%). A mezőgazdaság szovjet mintára történő átszervezésével az elköltözés, illetve a munkahely-változtatás egyenesen menekülésszerűvé és tömegessé vált (lásd a 7. sz. mellékletet).
A mezőgazdaságból való kiáramlás nagyobb mértékben jelentkezett z. fiatalok körében, akik azt is felismerték, hogy a váltás leghatékonyabb módja a tanulás, a művelődés. Szemléletváltozásukat külső körülmények is formálták: levente mozgalom, katonaság, más országbeliekkel való érintkezés, a gépek térhódítása stb., de a paraszti munkától leginkább a helyi változások idegenítették el őket. Már az általános iskola megszervezésének első évében - 1947-48. tanév - érezhető volt a fordulat az iskolához való viszony alakulásában. Felsőbb utasítás, irányítás nélkül a tanulók a kisebb településekről is a zalaszentbalázsi általános iskola felső tagozatába iratkoztak be. A népi kollégium szervezését a vidék településszerkezete is indokolta: a népesség 17,4%-a külterületeken (majorokban, pusztákon) lakott - Pölöskefőn pl. 30,1%, Zalaszentbalázson 9,6%. Az iskolának az 1948-59. tanévben71 volt a legtöbb tanulója: 247 fő, a népi kollégium megszüntetése utáni években 200 fő alá csökkent, majd tovább apadt a létszám: az 1955-56. tanévben volt a legalacsonyabb: 146 beírt tanulóval. A végzettek 33,5%-a tanult tovább középiskolákba, ipari tanulóként 6,2%, a mezőgazdasági pályát egy tanuló sem választotta. Egy későbbi vizsgálatból az is kiderült, hogy a végzettek 60,6%-a elköltözött a faluból, s egyre többen választottak ipari munkahelyet: 37,8%. A faluban maradt fiatalok népes táborából szerveződtek a lelkes szakköri csoportok. A negyvenes évek második felében kibontakozott sokrétű népművelési munka az ötvenes években elsorvadt. A művelődést az időszerű politikai feladatok (termelőszövetkezeti szervezés, választások előkészítése, agitációs műsorok szervezése stb.) segítésére szorították, a pedagógusokat pedig gazdasági ügyek végzésére (beszolgáltatás szorgalmazása, kalászgyűjtés, burgonyabogár irtása stb,) késztették.
187

A proletárdiktatúra minden életképes szervezetet politikai érdekei al rendelt, szétvert, elpusztította a falu hagyományos életkeretét, a szórakozás és önművelés jól bevált formáit. A negyvenes években a fiatalok és, a felnőttek körében egyaránt felerősödtek a polgári életvitel iránti igények, s az ezekkel ellentétes agrárpolitikai irányvonal alapozta meg, váltotta ki a csendes ellenállást, ami az ötvenes években egyre szélesebb; körben terjedt és erősbödött.
A falu népét általánosságban nem érdekelte a politika, saját sérelmei, gondjai kínozták. Jobb meggyőződésük ellenére beléptek ugyan a szövetkezetbe, mert úgy érezték, hogy az agitátorok által "megszállt" faluban ] nincs más lehetőségük, de továbbra is céltalannak, kilátástalannak tartották a kollektív gazdálkodást. Engedelmeskedtek a "felsőbbség"-nek, de visszahúzódtak, mint a csiga a házába, nem vállaltak tisztségeket, tá- j vol maradtak a hivatalos rendezvényekről, nem egyszer előfordult, hogy érdektelenség miatt a községi ünnepélyeket sem tudták megtartani. A hagyományos paraszti világ megszüntetése után kedvtelenség, ernyedtség j borult a falura. Nem hanyagság, vagy lustaság motiválta magatartásukat, hanem az érdektelenségükből fakadt az egyre gyakoribb lazítás: "...a cséplés jó ütemben halad, hiányosság, hogy a termelőszövetkezetben néha későn kezdik a munkát és nagyobb szüneteket tartanak"72. A vezetők kényszerből vállalt hatáskörükben bizonytalanok, parancsra várók. Mindebben bizonyára nem kis része volt az országos események hatásának ,i (az SzKP XX. kongresszusának visszhangja, Rákosi felmentése), ami mintegy igazolta az elégedetlenség jogosságát, és 1956 nyarán már az újságok is bátrabban, nyíltabban tájékoztatták, s szűkebb körökben a rá-.; dió közleményei falun sem voltak ismeretlenek75. Az 1956. október 23-ai események is hamarosan tudottá váltak.
I
Huszonharmadikán éjjel kigyulladt Gáli Lajosék pusztatetői háza, az oltásra sietők között olyanok is voltak, akik hallgatták a Szabad Európa rádió éjszakai adását, így többen már a hazai híradások előtt hallották, hogy Pesten "kitört a forradalom", "a forradalmárok fegyverrel harcolnak a rádió épületéért". A híresztelések a faluban nem keltettek zűrzavart sem a hivatali, sem az emberi kapcsolatokban. Senkinek sem kellett menekülnie, vagy bujdosnia, az emberek dolgoztak, szántottak, vetettek és egyre többen vásároltak élelmiszereket (cukrot, lisztet, sót), utaztak Kanizsára iparcikkekért. A hét végén felgyorsultak az események: Keszthely-
188

ről hazajött a helyi agráráproletárokból verbuválódott építőipari brigád, I s a fiatalabbak a tanácsház előtt összeverődött kisebb csoportoknak lelkesen újságolták a munkahelyükön szerzett élményeiket, brigádvezetőjük az országos eseményeket is ismertette. Mindezekből az ott lévők megtudhatták pl. hogy Keszthelyen, a Fő téren ledöntötték az akkori felszabadulási emlékművet és visszahozták Festetics György74 szobrát, a városi Petőfi-kör pontokba foglalt felhívásokban követelte a politikai változást, a Mezőgazdasági Akadémia hallgatói szintén írásban terjesztették követeléseiket. Sokakban felébredt a megalázottság és a kiszolgáltatottság emléke, s mivel mindez a téesz-szervezéshez kapcsolódott, az indulatok is a szövetkezeti mozgalom ellen irányultak. Tüntető menet indult végig a falun: békés hangulatban együtt vonultak a szövetkezetbe kényszeritett parasztok az iparba menekültekkel, az előző évben alakult szövetkezetek vezetői a nem korrumpálódott korábbiakkal; sem helyi személyt, sem intézményt nem sértve, nem vádolva, jelszavakkal Nagy Imrét éltetve és az idegen katonaság távozását követelve meneteltek végig a Kossuth Lajos utcán, a Himnuszt és a Gábor Áron rézágyúját énekelték. Mivel szinte minden család képviseltette magát a népes felvonuláson, önkéntelen felvetődik a kérdés: vajon milyen sugallatra, kiknek az ösztönzésére indult, mozdult meg a falu népe?
A fennálló viszonyok reménytelennek, már-már elviselhetetlennek tűntek, s kevés kivétellel mindenki úgy vélte, hogy a nem túl távoli jövőben úgyis megbukik a rendszer; most megvalósulhatónak vélték vágyálmukat. A lappangó szenvedélyeket, a türelmes várakozást cselekvéssé változtatta az agyonsanyargatott nép kifosztásának és a szövetkezetbe kényszerítés során átélt megaláztatások feledhetetlen élménye. A fenti kérdésre tehát egyértelmű a válasz: az elkeseredett nép nyomása készítette elő a robbanást.
A tüntetők leszerelték a helységnévtábla alatt díszelgő "Termelőszövetkezeti község" táblát, s közben népgyűlésre hívták a lakosságot a kultúrotthonba, ahol a tanácselnök nyilvános meghallgatását, állásfoglalását követelték. A kérdés az volt, hogy lehet-e a falu követeléseit megoldani ugyanazokkal a személyekkel, akik elkövették a közismert hibákat és bűnöket, vagyis alkalmas-e a jelenlegi vezetés, hogy továbbra is hivatalban maradjon. A tanácselnök távollétében a népgyűlés új elnököt választott75, s a kétszáz főt befogadó, zsúfolásig megtelt teremben a megjelentek
189

r

kifejezték ragaszkodásukat hagyományaikhoz és vállalásukhoz, s egységesen elutasították a proletárdiktatúrát, valamint a szovjet mintájú, erőszakolt szövetkezetesítést7*.

Jegyzet
1. A férfiakat dobszóval hívták az új tanítói lakás udvarára, ahol majd
a szovjet hatóságoktól szabad mozgást biztosító igazolást kapnak. {
Többen - munkájukat félbehagyva - csak ingujjban, kabát nélkül <
siettek a kijelölt helyre, ahol közölték velük, hogy a "bizottság"
időhiány miatt nem ér rá Zalaszentbalázsig jönni (Nagykanizsáról),
elébük kell menni. Két szovjet katona kíséretével elindultak Kanizsa -,
felé, a szerdahelyi csárdánál megálltak, várták a "bizottság"-ot, de j
csak fegyveres katonák jöttek, s további menetelésre utasították a ,j
mit sem sejtő csoportot. Kanizsára érve kemény parancsszavak köze- J
pette vagonokba tuszkolták őket, s a szerelvény elindult kelet felé, '
"¦:.::¦':¦• a Szovjetunióba, ahonnan a szerencsésebbek is csak évek múlva 3
térhettek haza. j
2. Zalaszentbalázsi körjegyzőség iratai. Szociális munkaterv (Községi
adatlap).
3. Uo. AII. világháború áldozatai.
4. ZML. V. B./Községek
5. Uo. A magyarszerdahelyi körjegyzőség iratai. 1903-1950.
6. Lásd a 2. sz, jegyzetet.
7. Lásd az 5. sz. jegyzetet.
8. Dr. Béli József. Az 1945-ös földreform végrehajtása a magykanizsa
járásban. In: Tanulmányok Zala megyéről. Zalaegerszeg, 1970. 91.0;
9. Dr. Béli József. Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében.
Z. Gy. 4. sz. Zalaegerszeg, 1977. 189. o.
10. A zalaszentbalázsi plébánia irattára. História domus. 1945.
.11. Nem érdektelen az igény forrása sem. A plébánia még 1942-ben ka-
;:/ pott 30 kh földet (Elek Géza újnéppusztai földbirtokos engedte á1
kegyúri célra), amit azonban 1945-ben kiosztottak a magyarszerda-j
helyi mincstelenek között. 1947-ben helyette kért a plébánia a vol
hercegi erdő kürtöspusztai területéből 30 kh-at. Elutasították
190

kérelmet, mert a plébánia már 51 kh 1448 négyszögöllel rendelkezett, s az OFT határozata alapján a legalább 30 kh ingatlannal rendelkezők juttatásban nem részesíthetők.
12. Béli Józsefi, m. 1970. 98. o.
13. Uo. 96.0.
14. A kérelmező, Csertán Ibolya nagyatyja Csertán Sándor Kossuth fel
tétlen híve, a Honvédelmi Bizottmány kormánybiztosa volt 1848-ban.
15. Nemzeti bizottság: a II. világháború utolsó szakaszában létrejött népi
igazgatási szerv. A városokban és a falvakban átvették a közigazga
tás vezetését. Az élet megindítói, az újjáépítés szervezői voltak. Saj
nos szerepük 1945 közepétől 1949. január 1-jéig, megszűnésükig
állandóan csökkent.
16. "A régi képviselőtestületből bennmaradt tagok: Berkes János,
Révész Lajos, Varga Péter felső, Szekeres József, Bazsó Ágoston.
Újonnan választott rendes tagok: Varga János, Varga L. István, Sze
keres Ferenc, Bazsó Antal, Varga Tóth József, Gódor József, Vörös
Bálint, Soós János, Cseh János, Horváth Pál."
Veszprémi Püspöki Levéltár. Zalaszentbalázs 438/11. sz. Jegyzőkönyv a zalaszentbalázsi rom. kat. egyházközség képviselő-testületének 1947. évi augusztus hó 3-án tartott alakuló üléséről.
17. ZML. A Zalaszentbalázsi Nemzeti Bizottság iratai. Szn. Az 1948.
évben működött bizottság névsora: Nemesszeghy István, Sipos
István titkár, Papp József Iván, Ferenc Lajos, Horváth Pál, Cseh
János, Zsohár József, Bazsó Ágoston, Gáli István, Szántó Vendel,
Varga Péter és Hajmási Balázs tagok, Varga Imre jegyzőkönyvve
zető.
18. Magyar Dolgozók Pártja: 1948-ban alakult a Magyar Kommunista
Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesüléséből. Az 1956-os forrada
lom és szabadságharc leverése után Magyar Szocialista Munkáspárt
(MSzMP) néven újjászerveződött.
19. FÉKOSz: Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége
1945-ben alakult a címében nevezettek érdekvédelmi szervezeteként.
1948 végén beolvasztották a DEFOSz-ba (Dolgozó Parasztok és
Földmunkások Országos Szövetsége), ami 1952-ig működött.
A Magyar Dolgozók Pártjából rendes tagok: Halász József, Sipos István, Nemes Ignác, Kovács István petecs, Szántó Vendel, Zsohár
191

1 József, Hajmási Balázs, Meszlényi Lajos a FÉKOSz küldöttje, póttagj
Grandics István és Horváth Sándor.
A Független Kisgazdapárt részéről rendes tagok: Papp József Iván,!
Soós István, Ferenc Lajos, Holl János, póttag: Kiss László (Náci).!
A Nemzeti Parasztpártból rendes tagok: Varga L. István, Gáli István,;
Gáli Lajos. Póttag: Németh István (Pöle). 20. Dr. Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében.'.
Zalaegerszeg, 1970. 101. o. 21.1949-ben 1-10 kh földet művelt Pölöskefőn a gazdaságok 82%-1
a, Kacorlakon 81,6%, Zalaszentbalázson 74%. Magyarszerdahe-1
lyen 79,9% volt a kisbirtokosok aránya, s emellett 8,1%-nak csak]
egy holdnál kisebb parcella jutott. (Az 1949. évi népszámlálás adat-1
tára.)
22. Rákosi Mátyás (1892-1971.) a magyarországi kommunisták párt-1
jának a vezetője, 1952-53-ban miniszterelnök, a diktatórikus kom-f
munista állampárt megteremtője. 1956-tól a Szovjetunióban élt.
23. Veres Péter (1897-1970.) író, országgyűlési képviselő. 1930-tó|
kezdve a baloldali folyóiratok rendszeresen közölték cikkeit. 193í
ban jelent meg első könyve az Alföld parasztsága c. társadalomrajz.
A Nemzeti Parsztpárt egyik alapítója, később elnöke. 1947-48-
ban honvédelmi miniszter, kétszeres Kossuth-díjas, 1954-56 kö
zött az írószövetség elnöke.
24. ZML. Magyarszerdahelyi körjegyzőség iratai 1903-1950.
25. Az akkori politikai szóhasználat szerint "reakciós" volt mindenki,
aki hivatali kapcsolata, birtoka vagy vagyona révén kapcsolódott a
régi rendszerhez. A kommunista párt reakciósnak nevezte mindazo-J
kat, akik nem azonosultak politikájukkal, módszereikkel. A reakció|
felszámolása ürügyén történt a nem kommunista politikai erők eltá*
volítása is.
26. Veszprémi Püspöki Levéltár. 3074/1945.
A következő években egyre gyakoribbá váltak az ellentétek az álla szervek és a plébánia között. 1948. június 13-ára tervezték a bocska
i hívők a kezdeményezésükre épült új kápolna felszentelését, "...június 12-én, szombaton délután megjelent a plébánián két rendőr Gelséről, és tudomásomra adták, hogy az új bocskai kápolnát nem lehet benedi-
1 kálni és szentmisét végezni... vasárnap nagy néptömeg gyűlt össze,
192

akik a betiltásról nem értesülhettek. Természetesen a hívek nagy megdöbbenéssel vettek tudomást az esetről az egész vidéken". Ezt követően a bocskaiak panaszukkal és kérésükkel a belügyminisztériumhoz fordultak, de beadványukra választ nem kaptak. Évről-évre visszatérő nézeteltérés és ütközés tárgya volt a hagyományos körmenetek útvonalának kijelölése, illetve korlátozása. 1954-ben a plébános annak engedélyezését kérte, hogy a húsvét előtti körmenetet ne csak a templom körül, hanem mintegy 300 méterrel meghosszabított útvonalon tarthassák. A helyi tanácselnök továbbította kérésüket a járási tanács elnökéhez azzal a megjegyzéssel, hogy az engedélyezését nem javasolja, mert a "...kulákokkal megtűzdelt egyházközség kezdeményezése, hogy előretörjenek". (Zalaszentbalázsi Plébánia Hivatal irattára. História domus. 1954. 161. o.)
27. A zalaszentbalázsi népi táncegyüttes az 1950. évi megyei kulturális
seregszemlén első helyezést ért el.
28. A továbbiakban leírtaknak döntő eleme a személyi közelség, az átélés
élménye; mert nemcsak külső szemlélője, hanem cselekvő résztvevő
je voltam a falu életének.
Gyakran vádolják az emlékezőket azzal, hogy megszépítik a messzeséget, egységes fénybe burkolják a múltat. A következőkben nemcsak a lakosság nemes törekvéseit, a községi vezetés erőfeszítéseit kívánom érzékeltetni, hanem bemutatom, ismertetem az ötvenes években lejátszódott drámát is. A történések felidézése bizonyára nem lesz mentes a szubjektív látásmódtól, de ellensúlyozza ezt a leírt események dokumentált hitelessége, valódisága.
29. Horthy-rendszer névvel illeti a történeti irodalom a két világháború
közötti időszakot, Horthy Miklós kormányzó országlását. Horthy
Miklós (1969-1957.) tengerésztiszt, majd I. Ferenc József császár
szárnysegédje, 1918 márciusától a osztrák-magyar hajóhad pa
rancsnoka. 1920-1944-ig Magyarország kormányzója.
30. Népi kollégium: egyetemek, főiskolák bentlakásos nevelési intézmé
nye. A népiskolák 8 osztályos általános iskolává szervezése, valamint
a kistelepüléseken lakók tanulási lehetőségének biztosítása életre
hívta az általános iskolák mellett is az otthonok (kollégium) létesíté
sét. Zalaszentbalázs országosan is az elsők között vállalkozott e fel
adat megoldására. A helyi nemzeti bizottság kezdeményezésére, a
193

1
földművesszövetkezet anyagi támogatásával-kizárólag helyi erőforrásból- 1948. szeptember l-jén tanulóotthon létesült a községben, mely a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) Országos Diákjóléti Kollégium Hivatala fennhatósága alatt működött, s 23 felsőtagozatos kürtöspusztai, börzöncei és pölöskeföi tanulónak biztosított nyugodt tanulási lehetőséget.
31. Berkes János utódja az iskola élén Horváth Sándor helybéli tanító
lett, akit 1950. január l-jétől e sorok írója követett.
32. Kisslstván Vitnyéden(Sopronm.) született 1878.július30-ántöbb
gyermekes földműves családban. Gimnáziumot Győrött végezte,
1898-ban érettségizett, a hittudományi főiskola elvégzése után pappá
szentelték 1902. július l-jén. Káplán Lengyeltótiban majd Pápán.
Hitoktató Veszprémben az Irgalmas Nővérek iskolájában és a fiú
felsőkereskedelmi iskolánál. 1910. szeptember 10-étől nyugdíjazásá
ig - 1953-ig - plébános Zalaszentbalázson. A harmincas években
megírta és kiadta a zalaszentbalázsi plébánia történetét (Zalaszentba-,
lázs. Veszprém, 1935. sorozat 2. sz.) ;
Működése során toronyórával és két új haranggal gyarapította a
szentbalázsi templomot. Meghalt 1954. november 27-én. (Pfeiffer
János: A veszprémi egyházmegye történeti névirata. 1630-1950.
München, 1987.)
Kiss István utóda Tamás László. Született Balatonmagyaródon földművelő szülőktől 1922. április 17-én. Középiskolai tanulmányait a nagykanizsai és a veszprémi piaristák gimnáziumában végezte, 1940-ben érettségizett, s még ebben az évben a veszprémi hittudományi főiskola hallgatója lett. Végzős teológusként 1944 végén a nyilasok által letartóztatott veszprémi papokkal együtt a városi börtönbe került, ahol Mindszenty József megyéspüspök 1944. december 7-én pappá szentelte. A letartóztatott és fogva tartott püspököt évfolyamtársával együtt Tamás László is követte a sopronkőhidai fegyházba (Almássy Pál: Sopronkőhidai napló 1944-1945. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1984. 120. o.)
Szabadulása után, 1945. március, segédlelkész Zalamerenyén majd
Hárskúton, később Nemesgulácson, Keszthelyen és Dióskálon. 1955.
szeptemberétől plébános Zalaszentbalázson... ez évben (2000) is ő
látja el a lelkészi teendőket. A

33. A békekölcsön a szocialista iparosítást szolgáló államkölcsön; jegy
zése minden felnőtt kereső számára kötelező volt. Nagysága az első
jegyzéskor kétheti, később egy havi fizetés. 1950. október 1. és 1955.
október 1. között hat alkalommal követeltek felajánlást, ami jelentős
terhet rótt a lakosságra.
34. Végrehajtó bizottság: a tanácsrendszer tanácsainak (megyei járási,
városi és községi tanácsok) általános hatáskörű végrehajtó és intéző
szerve. Tisztségviselői: tanácselnök, tanácstitkár, tagjait a tanácsta
gok közül választották (falun általában 3-5 fő).
35. Az 1951-52. tanévben a tanulók (199 fő) 90,9%-a jelentkezett hit
oktatásra, s év végén is 81,0% hittant tanult.
(Zalaszentbalázsi Általános Iskola irattára. II. sz. statisztikai elemzés
az általános iskolák részére 1951-52. tanév vége.)
36. ZML, Zalaszentbalázs Községi Tanácsának iratai. 1950-1957.
Jegyzőkönyv az időszerű mezőgazdasági munkálatok elvégzésének,
munkaszervezetek kialakításának ellenőrzéséről. Zalaszentbalázs,
1953. június 21.
37. A mezőgazdasági termények kötelező beszolgáltatása már 1939-40-
ben kezdődött, s a háborús eseményektől függően szigorodott. 1945-
ben is csak abból a búzából, takarmánygabonából és kukoricából
kellett beadni, ami megtermett; 1947-től pedig előírt mennyiséget
kellett termelni, s ennek megfelelő mennyiséget leadni!
38. Egy adott község évi beszolgáltatási kötelezettségét - az irattárak
hiányosságai miatt-nem tudom bemutatni, a fellelhető kimutatások
csak negyedéves időszakokra s egyes termékfeleslegekre vonatkoz
nak.
A tanácsi iratkezelés hiányossága a fegyelmi határozatokban is gyakran szerepel: "...az iktatásnál elnöki iktató nincs, az ügyiratok iktatva nincsenek, sőt maguk az iratok sem találhatók meg a legtöbb esetben." (1952. november 24-ei vb-titkár elleni fegyelmi határozatból.) ZML, Zalaszenzbalázs Községi Tanácsának iratai 1950-1957. Magyarszerdahely 1953. év IV. negyedévi beadási kötelezettsége. (ZML, magyarszerdahelyi Községi Tanács iratai 1950-1957.) Sertés a IV. negyedévben 380 kg, marha 301 kg. Tej a IV. negyedévben 19 477 liter, tojás 488 kg. Baromfi a IV. negyedévben 518 kg.
195

A Begyűjtési Minisztérium 927.921/1952. sz. rendelete alapján Kacorlak községre beütemezett 1952.1. félévi marha és sertés begyűjtési tervszámai a következők:


Szedett marha
Hízott sertés
Hónap
(hízott marha nélkül)




Elő átlagsúly: 437 kg
Élő átlagsúly: 130 kg

db
mennyiség
db
mennyiség
Január
5
21 q
11
15q
Február
5
21 q
10
12 q
Március
4
20 q
6
8q
Április
4
14q
5
6q
Május
2
llq
3
4q
Június
2
9q
3
4q
Összesen
22
96 q
38
49 q
Kacorlak 1952. január 25-én.
Pölöskefő község 1953. II. negyedévi tej, tojás, baromfi havi begyűjtési tervszámai. (ZML Zeg., Pölöskefő Község Tanácsának iratai 1950-1957.)

Hónap
Tej hl
Tojás kg
Baromfi kg
Április Május Június
66
92 102
455 333 258
97 113 113
Összesen
260
1046
323
Nagykanizsa, 1953. április 17-én
39. ZML Zeg., Pölöskefő Községi Tanácsának iratai 1950-1957.
40. Uo.
41. Uo. Magyarszerdahely Községi Tanácsának iratai 1950-57. Járási J
Tanács Begyűjtési Osztály 1953. április 21. :M
42. A gabonaneműek mellett volt zsír beadás, sertéshizlalási és beszól-^!
gáltatási kötelezettség, 1950-től szénabeadás, baromfi, tojás és tejbe- |
adás, sertés és bor beszolgáltatás is.
196 ,''¦¦¦ ,

Mivel az általam kutatott irattárakban a beszolgáltatást kísérő zaklatásokról feljegyzést, dokumentumot csak a plébánia irattárában találtam, a plébánosnak címzett felszólítások közül ismertetek néhányat. Az akciók közös lényege nem az ügy, a beszolgáltatás előmozdítása, hanem a bántás, a megalázás.
1950. májusában a plébános ellen bűnvádi eljárást kezdeményeztek "a tej be nem szolgáltatása miatt". A tárgyalást a nagykanizsai bíróságon tartották, ahol az ügyész elejtette a vádat, mert "a plébános igazolta, hogy túlteljesítette a beszolgáltatást". A következő hónapban azért jelentették fel, mert "kevesebb napraforgót ültetett". Július elsején beidézték a nagykanizsai főjegyzői hivatalba, s az itt felvett jegyzőkönyv alapján már július 3-án 2500 Ft megfizetésére vagy 50 napi elzárásra ítélték. Fellebbezés után a büntető parancsot visszavonták, helyette "kapálás elhanyagolása miatt" 2500 Ft bírságot vagy 90 napi elzárást szabtak ki. Szeptemberben visszavonták ez utóbbi határozatot is, de szeptember 7-én a Járási Tanács V. B. II. Igazgatási Osztálya "növényápolási munkák elhanyagolása miatt 5000 Ft pénzbüntetésre, vagy 50 napi elzárásra ítélt", "...természetes dolog, csak a rosszakarat állíthatta, hogy a munkák el voltak hanyagolva". Újabb fellebbezés után november 2-án "váratlanul kedvező ítéletet kaptam. A Zalamegyei Tanács V. B. III. Igazgatási Osztálya a büntetést ezer forintra mérsékelte, vagy 20 napi elzárásra. E büntetést egy évre felfüggesztette. Még júliusban a nagykanizsai rendőrkapitányságtól is büntető parancsot kézbesített a postás: "engedély nélküli gyűjtés miatt" 600 Ft pénzbírság, vagy 30 napi elzárás. A fiatalok önkéntes felajánlásokat szedtek sportfelszerelésük gyarapítása, kiegészítése érdekében," ...az egész dologban annyi részem volt, hogy bejöttek hozzám papírért". Augusztus 25-én a plébános befizette a 600 Ft büntetést. (Zalaszentbalázsi Plébánia Hivatal irattára. História domus, 161.0.)
43. Az erdőkre - a rendelkezési jogot illetően - mindjobbam rátette
kezét az állam, csak bonyolult kiutalással juthattak saját erdejükből
tűzifához az erdőbirtokosság tagjai, s még nehezebben kaphattak
épületfát.
44. ZML., Zalaszentbalázs Községi Tanácsának irata 1950-1957. Az
1952. évi fegyelmi eljárások jegyzőkönyvei.
197

45. Zalaszentbalázson egy többgyermekes családfőt 5 évi börtönbün
tetésre ítélték feketevágásért.
46. ZML., Zeg. Pölöskefő Községi Tanácsának iratai 1950-1957.
47. Uo. Magyarszerdahely Község Tanácsának iratai 1950-1957.
48. Uo. Zalaszentbalázs Község Tanácsának iratai 1950-1957.
49. ZML., Magyarszerdahely Községi Tanácsának irattára 1950-1957.
1953. március 15. 1146. sz.
50. Uo. Zalaszentbalázs Községi Tanácsának irattára 1950-1957.1953.
február 1-jei jelentés.
51. Uo. Magyarszerdahely Községi Tanácsának irattára 1950-1957.
1953. április 10-ei jelentés.
52. Uo. Nagykanizsai Járási Tanács VB. 10-20/1/1953. sz.
53. KávásiKlára: Kulák Lista. Budapest, 1991. 123. o.
A mezőgazdasági termelés országosan is mélyen alatta maradt az;i 1938-asnak, 1952-től pedig az ország folyamatosan gabonabehozatalra szorult. A tagosításokkal többször is kihúzták a parasztság lába f alól a talajt: 4 millió hold cserélt gazdát. Tömegével menekültek a földekről: 1953-ig másfél millió holdat hagytak el, vagy adtak át az államnak. (Závada Pál: Kulákprés. Budapest, 1991. 236-242. o.)
54. Többek között megtiltották a tagosításokat, orvosolni kívánták a,;'
visszaéléseket, az erőszakoskodásokat, Nagy Imre bejelentette a
termelőszövetkezetből való kilépés, illetve többségi akarat esetén a !
szövetkezet feloszlatásának engedélyezését is.
(Závada Pál i. m. 248-249. o.)
55. Nagy Imre (Kaposvár, 1896-1958.) politikus, közgazdasági író, a
Magyar Tudományos Akadémia tagja. Mint hadifogoly 1918-ban (]
belépett az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Magyar Cso
portjába. 1930-tól újból a Szovjetunióban élt. 1945-ben földművelés
ügyi (földosztó) miniszter. Neve az 1953-as új szakasz miniszterelnö
keként vált alapvetően ismertté. A tömeg 1956. október 23-án őt
¦¦>'>-' küldte a hatalomhoz: 1956. október 24-étől november 4-éig ismét miniszetelnök lett a nyugdíjas egyetemi tanár. A szabadságharc leverése után halálra ítélték, és 1958-ban kivégezték.
56. ZML., Zalaszentbalázsi Községi Tanács irattára 1950-1957.
57. A tanácstagokból alakult állandó bizottságok feladata volt a tanácsok
198 ¦-' "¦ ' ¦¦ - '

támogatása, tájékoztatása a gazdasági, társadalmi és a kulturális élet legfontosabb feladatairól. Közreműködött a tanácsülések előkészítésében, a hozott határozatok végrehajtásában. A továbbiakban szereplő idézetekjelzések a "Végrehajtó bizottság üléseinek jegyzőkönyvei"-ből valók. (Zalaszentbalázs községi tanácsának irattára. Polgármesteri hivatal, Zalaszentbalázs.) Az 1955-56. évben a vb tagjai: Bedő János (vb-elnök Varga Ferenc, Szabó György János, Szabó Sándor, Tálosi István és Udvari Jenő (vb-titkár).
58. 1955. április 18-án felmentették Nagy Imrét, az új miniszterelnök
Hegedűs András.
59. A beszolgáltatási terv teljesítését rendkívül nehezítette a kettős ár
rendszer: a beadott terményekért kapott összeg messze alatta maradt a
piaci áraknak: a kukoricáért pl. a piacon mázsánként 200 Ft-ot kértek,
a beszolgáltatáskor csak 50 Ft-ot fizettek. A különbség évről-évre
nőtt a gazdák rovására, így aki nem tudta megművelni vagy megmű-
veltetni földjét, megvásárolni sem volt képes az előírt terményt: követ
kezett a helyszíni elszámoltatás, bírságolás, zálogolás, ami legtöbbször
minden ingó és ingatlan vagyon elvesztését is jelentette.
60. Az iskola fenntartására, működtetésére fordítható összeg az ötvenes
években évi 8-10 ezer forint volt!
61. Egy "sikerrel" alkalmazott eljárás a téesz-szervezés során. A történet
főszereplője egy szentbalázsi "középparaszt", aki a sok zaklatás és
fenyegetés ellenére sem akart belépni a szövetkezetbe. A dzsippel
jött szervezők eredménytelen fellépésük után terepjárójukba tuszkol
ták, majd közölték vele, mivel nem akarja a szocializmust építeni
Magyarországon, elviszik az országhatárra, s mehet az imperialis
tákhoz.
A lefüggönyzött ablakú autóval vagy másfél órai kocsikázás után megálltak, tudtára adták, hogy a határhoz érkeztek, szálljon ki, már láthatja a sógorokat. Rémületében szólni se tudott, remegő kezével intve kérte a Belépési nyilatkozatot, s aláírta. Erre kinyílt a kocsi ajtaja, kilépett az új téesztag az útra, s ott állt a saját háza előtt.
62. Polgármesteri hivatal, Zalaszentbalázs. A "Végrehajtó bizottság
üléseinek jegyzőkönyvei". Az 1956. március 7-ei ülés.
199

63. Uo. az 1956. április 11-ei ülés jkv.
64. ZML., Zalaszentbalázs Községi Tanács iratai 1950-1957.
65. Polgármesteri hivatal, Zalaszentbalázs. A "Végrehajtó bizottság
üléseinek jegyzökönyvei". Az 1956. augusztus 7-ei ülés 20/1956.
számú vb-határozat. "Végrehajtóbizottság egyhangúan megállapí
totta, hogy Varga L. István, Varga L. Péter és Papp Iván József _¦
mindhárman tetemes vagyonnal rendelkeztek és kizsákmányoló te
vékenységet folytattak, miértis nevezetteket továbbra is kuláklistáni
tartjuk nyilván és kezeljük, míg a bizottság a további 13 volt közép-'
parasztot mentesíti a kulák meghatározás alól."
66. A kicsépelt gabonát a cséplőgéptől a termelőszövetkezet magtárába
vagy a vasútállomásra kellett szállítani, ezért a tagság nem bízott az
igért terményjuttatásban.
67. Polgármesteri hivatal, Zalaszentbalázs. A "Végrehajtóbizottság ülé
seinek jegyzőkönyvei". 1956. augusztus 21-ei ülés.
68. Uo. 1956. szeptember 25-ei ülés.
69. A következőkben csak a zalaszentbalázsi fejleményeket követjük
nyomon, mert Kacorlakon is működött termelőszövetkezet, de do
kumentálása hiányzik. Eredményességére utal egy megyei statisz
tikai adat, amely szerint az 1956-57. gazdasági évben az egy tagra
jutó összes évi részesedés:
A zalaszentbalázsi Kossuth Tsz-ben: 4964 Ft
A zalaszentbalázsi Petőfi Tsz-ben*: 3559 Ft
A kacorlaki Szabad Föld Tsz-ben: 7867 Ft
A nagykanizsai járás átlaga: 9946 Ft
* 1957-ben alakult, miután az Új Erő Tszcs 1956 októberében megszűnt.
70. A lakosság szociális összetétele**
Az 1945. évi 1955-január 1-jén'i földreform előtt kereső és eltartott« kereső és eltartott
Nagybirtokos 5 fő - fő
Gazda 25 kh-on felül 91 fő 80 fő
Gazda 25 kh alatt 1010 fő 1120 fő
1 •.: Gazdasági cseléd 250 fő - fő
Földnélküli 54 fő -fő
200

43 fő
47 fő
- fő
88 fő
13 fő
17 fő
- fő
148 fő
- fő
120 fő
1466 fő
1620 fő
Önálló iparos v. ker. Váll. vagy szöv. alkalm. Értelmiségi Termelőszöv. tag Állami vállalati dolg. Összesen ** Kürtöspusztával együtt
71. Négy tanteremben, öt tanulócsoport tanult, hat nevelő vezetésével:
Berkes Jánosné, Dévai Aranka, dr. Gőcze Rezső, Horváth Sándor
(igazgató), Kapiller Zoltán, Vodinák Vince. Már 1956 előtt az iskola
tanítója, illetve tanára volt: dr. Gőcze Rezsőné, Nagy Józsefné, Nagy
József, Knausz György és Kiss Zsuzsanna. jl
72. Polgármesteri hivatal, Zalaszentbalázs. A "Végrehajtóbizottság j,
jegyzőkönyvei". Az 1956. augusztus 7-ei ülés. |
73. Zalaszentbalázson minden második házba vitt újságot a postás, s 38 ji
rádió-előfizető volt a faluban. "
74. Festetics György: keszthelyi földbirtokos, az egyik leggazdagabb
grófi család tagja. A bécsi Therésianumban tanult, sokáig szolgált a jjl
monarchia hadseregében, ahol a magyar szolgálati nyelv bevezetését
szorgalmazta. Nevéhez fűződik a keszthelyi Helikon Ünnepségek ,,,
megalapítása. 1797-ben megszervezte a Georgikont, az első magyar- §
országi gazdatisztképző főiskolát. Dunántúl legnagyobb irodalombarátja volt. 1755-től 1819-ig élt.
75. A fent leírt események hatására Börzöncén is újraéledt a nemzeti
bizottság: 1956. november 3-án szóbeli kérésükre Zala Megye Fórra- '"
dalmi Bizottságának Oktatási Osztálya az 1945 előtti gyakorlatnak
megfelelően engedélyezte a vasárnapi istentisztelet tartását az álta- i
lános iskola tantermében. (Zalaszentbalázsi Plébánia Hivatal irattára. ¦
1956.)
201




A zalaszentbalázsi faluközpont mai látképe


202

A polgármesteri hivatal

MELLEKLETEK

' Zalaszentbalázs község címeres pecsétje a XIX. században

Szövege: ZALAMEGYE SZT. BALÁZS KÖZSÉG
Címerképe: középen álló búzakéve, keresztben ásó cséphadaróval
és gereblye kaszával. A kéve lábánál két elejtett fogoly látható.
(ZML., Zalaegerszeg. 10. doboz 583. sz.)
204


^ZALAEGERSZEG
í
ZALASZENTBALÁZS
TÖRTÉNETE
KIÁLLÍTÁS
A NAGYKANIZSAI

TMURY GYÖRGY MÚZEUMBAN
2ALASZENTBALÁZS o
1965 MÁJUS 25-TÖL S7.EPTIÍMBER 1.9-IG

A kiállítás alkalmával készült ismertető fedőlapja

205

1. számú melléklet
Az 1715-20. évi országos összeírás I.*

A Település neve
Évszám
Szántó (pozsonyi köböl')
Irtvány (pozsonyi köböl)
Rét (kaszás-?)
Szőlő (kapás ¦*)
Bocska
1715
-
-
-
-


1720
-
-
-
3'/2
Börzönce
1715
-
-
-
-


1720
-
-
-
-
Kacorlak
1715
53
-
2
-


1720
30!/i
-
12
42
Magyarszerdahely
1715
36
-
24
25


1720
27
-
39
46
Pölöskefő
1715
60
-
20
-


1720
34
-
25
40
Zalaszentbalázs
1715
39
13
29/2
92


1720
46
-
361/2
68
Összesen
1715
188
13
75/2
117


1720
mvi
-
112/2
196
* Zala Megyei Levéltár
/, Földnagyság mérésére 500-600 négyszögöl, űrmértékként 64 liter.
2. Akkora területű rét, amelyen egy szekér szénát kaszáltak kb. egy
hold=l 100-1300 négyszögöl.
3. Egy ember által egy nap alatt megkapálható terület, nagysága vidé
kenként változott, leggyakrabban 750 rrr-től 1200m2-igterjedt=208
négyszögöl 333 négyszögölig. Zalában 1 kapás szőlő=90-200 négy
szögöl. (Magyar Történelmi Fogalomtár. Budapest, 1989.)
206

2. számú melléklet Az 1715-20. évi országos összeírás II.*

A Település neve
Évszám
A háztartások száma




Jobbágy
Zsellér
Összesen
Bocska
1715
-
-
-


1720
-
2
2
Börzönce
1715
-
-
-


1720
-
-
-
Kacorlak
1715
6
6
12


1720
8
6
14
Magyarszerdahely
1715
8
3
11


1720
10
6
16
Pölöskefő
1715
6
3
9


1720
9
4
13
Zalaszentbalázs
1715
6
9
15


1720
14
13
27
Összesen
1715
26
21
47


1720
41
31
72
Zala Megyei Levéltár
207

5. számú melléklet •,
Terméseredmények 1700-1750.*

Sorszám |
A helység neve
Gazdasági év
Őszi termés
Tavaszi t.
Termés ossz.
Bor akóban






pozsonyi köbölben


1.
Bocska
1700
-
-
-
-




1750
382
119
501
580
2.
Börzönce
1700
-
-
-
-




1750
70
17
87
164
3.
Kacorlak
1700
-
-
-
83 Vi




1750
948
337
1285
532
4.
Pölöskefó
1700
-
-
-
171




1750
1016
296
1312
562
5.
Magyarszerdahely
1700
-
-
-
55




1750
514
189
703
445
6.
Zalaszentbalázs
1700
155
65Y2
220V4
117




1750
2109
669
2778
1914
7.
Együtt
1700
155
65*4
220*4
426Vi




1750
5039
1627
6666
4197
8.
Viszonyszám

+4884
+156IV*
+6455V4
+3770*4
* Zala Megyei Levéltár. Zala megyei helytörténeti lexikon. Kézirat.
L

4. számú melléklet
Az úrbéresek állatállománya* 1700-1750.

Sorszám |
A helység neve
Gazdasági év
Háztartások sz.
Úrbéres összes
Igás állat
Fejős tehén
Borjak és egyéb két évesek
Méhkas






Jobbágy
Zsellér










1.
Bocska
1700
-
-
-
-
-
-
-




1750
23
-
26
36
34
106
41
2.
Börzönce
1700
-
-
-
-
-
-
-




1750
14
-
14
8
13
39
3
3.
Kacorlak
1700
6
-
6
20
13
6
24




1750
22
7
29
50
33
190
15
4.
Pölöskefó
1700
13
-
13
34
16
8
28




1750
27
-
27
70
27
241
39
5.
Magyarszerdahely
1700
10
-
10
28
3
2
2




1750
27
2
29
70
32
140
5
6.
Zalaszentbalázs
1700
15
-
15
40
50
13
57




1750
63
18
81
146
100
380
43
7.
Együtt
1700
44
-
44
122
82
29
111




1750
176
30
206
380
239
1096
146
8.
Viszonyszám 1700-1750
+132
+30
+162
+258
+157
+1067
+35
* Zala Megyei Levéltár. Zala megyei helytörténeti lexikon. Kézirat.
209

5. számú melléklet
Kivonat a "Pallini Uradalomnak Inventáriomá"-ból. 1792.
Zala Megyei Levéltár.

Inkey uraság
Épületeinek sz. |
Jobbágyainak sz.
Más urak emberei
Jobbágyhelyek 1 mennyisége
Jobbágy zsellérek
Hazátlan zsellérek |
Gyalog robot esztendőnként
Majorsági birtok
Majorsági szőlők
















Föld (hold)
Rét (szekér széna)
Széna(db)
Evi term. (akó)
Pallin
29
-
-
-
1
-
-
525
70
1
150
Ujj - Udvar
5
44
-
22
6
5
2613
55
200
-
-
Szent Balás
5
96
36

59
3
2493|
48|
ö
64
-
-
Botska
2
39
7

19
2
1835f

6


Patay Kürtös-puszta
-
-
-
-
-
-
-
8
-
-
-
Szerdahely
7
50
-
27
5
15
31314
o
11
256
5
304
Ujj-Nép
2
-
-
-
-
-
-
146|
o
9
-
-
Katzorlak
-
25
17
194
o
9
1
1599
-
-
-
-
Tőkeháza Puszta
-
-
-
-
-
-
-
45
-
-
-
Pölöskefej
1
13
53

6
1
477
44|
o

-
-
Alsó Orosztan
4
16
27

-
-
669
80
3
2
70
Keretsen
-
2
-
-
-
1
-
150
-
-
-
Együtt
55
285
140
1024
o
105
28
12.8184
0
1127
650
8
524

i

210

HP
6. számú melléklet
Úrbéres viszonyok alakulása a szentbalázsi uradalomban*
(1770-1848.)

o
A helység neve
Év
Telkes jobbágy
Házas zsellér
Hazátlan zsellér
Úrbéres összes
Jobbágy** helyek sz.
1.
Bocska
1770
24
14
-
38
4 4/8




1828
7
29
11
36
114/8
2.
Börzönce
1770
13
4
-
17
4 6/8




1828
1
14
-
15
3 6/8
3.
Kacorlak
1770
8
1
-
9
2 1/8




1828
22
11
5
38
15 2/8




1843
25
8
10
43
15 2/8
4.
Magyarszerdahely
1770
28
2
-
30
9 6/8




1828
45
6
20
71
27




1843
49
4
13
66
27
5.
Pölöskefő
1770
18
13
-
31
4 1/8




1828
31
21
5
52
17
6.
Zalaszentbalázs
1770
46
29
-
75
17 6/8




1828
41
53
27
121
45 7/8




1843
60
28
17
105
45 7/8
Együtt
1770
137
63
-
200
43


1728
173
134
68
317
120 3/8
Viszonyszám %-ban
+10
+71
+68
+133
+77 3/8


7,2
112
100
66
179

! I

* Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében. In: Zalai
Tükör 1974.1. kötet, 86-100. o.
** Mivel az 1828. évi adatok nem ismeretesek, az oszlopban az 1848. évi adatok szerepelnek.
211

7. számú melléklet
A lakosság számának alakulása 1720-1910.

Év
Bocska
Bör-zönce
Kacorlak
Magyarszerdahely
Pölöskefő
Zala-szentbalázs
Összesen
17
17
20 Házt. száma
Családok sz.
Népes-21 ségsz.
2
4 20
-
14
28 140
16
32 160
13
26 130
27
54 270
72
144 720
1784-1787
339
158
239
425
527
921
2719
1841
400
161
438
894
541
740
3184
1870
323
215
460
715
922
1134
3769
1880
371
243
492
794
896
1205
4001
1890
361
295
528
833
923
1326
4266
1900
470
331
500
934
975
1564
4774
1910
506
310
486
856y
956
14532
4576
1. Magyarszerdahely lakosainak száma 865 fő, a csökkenést az ame-i|
rikai kivándorlás okozta. 318 fő a külterületeken (Újnéppuszta és
egyéb külterület) lakott. (A magyar korona országainak 1910. évi
népszámlálása. Budapest, 1912.)
2. "Budapesti és csepeli gyárakba való elköltözés fogyasztotta a lakos
ságot". (Uo.)
Pölöskefő és Zalaszentbalázs népessége külterületeivel (Dusnok és Kürtöspuszta) együtt számolva. (Uo.)
212 '

r

7. számú melléklet A lakosság számának alakulása 1920-1960-ig



I


A népszámlálás éve
A lakosság száma


Bocska
Börzönce
Kacorlak
Magyarszerdahely
Pölös-kefő
Zalaszentbalázs
Összesen
1920
488
312
470
985
864
1498
4617
1930
550
332
531
1067
870
1486
4836
1940
483
332
531
1067
870
1547
4830
1950
452
294
506
986
856
1535
4629
1960
450
290
480
970
800
1350
4340
213

8. számú melléklet
A földterület változásai községenként 1865-1913 között

Év
Mezőgazdasági terület
Mg. terület ossz.
Erdő
Haszn. nélkül
Terület ossz. (kh)


szántó
kert
rét
legelő
szőlő








Bocska

1865
188748
-
10852
1511310
84*42
5321352
602905
48151I
J184568
1895
320
52
77
96
55
600
627
31
1258
1913
553
53
80
134
52
872
347
40
:259
Börzönce

1865
186
-
129
427
95
837
-
-
837
1895
294
86
610
20
102
763
172
39
974
1913
374
84
62
260
81
861
68
40
969
Kacorlak

1865
518352
-
2541021
48 j 805
-
125157«
-
25542
2176"20
1895
681
12
306
278
-
1277
-
43
1320
1913
780
11
214
262
-
1267
-
48
1320
Pölöskefo

1865
! 0281008
-
35818
504999
-
189J425
-
591575
1951400
1895
1185
19
322
381
2
1909
-
70
1979
1913
1175
19
326
384
1
1901
-
78
1979
214

Év
Mezőgazdasági terület
Mg. teriilet ossz.
Erdő
Haszn. nélkül
Terület ossz. (kh)


szántó
kert
rét
legelő
szőlő








Magyarszerdahely
1865
721782
-
68060
367I526
134703
19031303
8201068
841316
2809735
1895
796
78
561
307
1905
1905
820
104
2829
1913
995
83
568
217
2033
2033
691
114
2838
Zalaszentbalázs
1865*
1171992
-
652714
7271415
1891348
27411269
-
,501463
2892l13
1865"
lH380
-
211550
471141
-
1831471
5201355
6800
741420
1865***
12851372
-
679664
775956
,891348
293QH40
5201355
15863
3633155
1895
1486
152
486
721
174
3019
484
122
3626
1913
1834
153
480
683
138
3280
215
137
3640
* Zalaszentbalázs ** Kürtöspuszta *** Zalaszentbalázs és Kürtöspuszta
215

A földterület változásai 1925-1949 között*

A község, év
Mezőgazdasági terület
Mezőgazd. terület ossz. kat. hold
Erdő
Haszn. nélk.
Terület összesen kat. hold


szántó kh
kert kh
rét kh
legelő kh
szőlő








Bocska 1925 1935 1949
642 652 ua.
52
73
208
49
1034
183
37
1193 1254 1259
Börzönce 1925 1935 1949
360 399 ua.
74
75
252
81
881
48
39
980 968 969
Kacorlak 1925 1935 1949
783 781 ua.
11
215
260
-
1267

5
48
1388 1320 1320
Magyarszh. 1925 1935 1949
980 995 ua.
82
570
218
169
2034
687
112
2602 2833 2838
Pölöskefö 1925 1935 1949
1171 ua.
19
325
383
-
1898
-
80
1978 1982
Zalaszentb. 1925 1935 1949
1835 1826 ua.
152
482
679
145
3284
222
136
3581 3642 3640
1935
5824
390
1740
2000
444
10390
1154
452
11995

* Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben, KSH. Budapest, 1936.

9. számú melléklet
Az állatállomány alakulása a XIX. század II. felében

Község/év
Szarvasmarha

Sertés
Juh
Méhcsalád
Bocska 1870 1895
186 226
28 66
123 313
600
7 31
Börzönce 1870 1895
83 99
28 21
100 95
300 352
11 29
Kacorlak 1870 1895
231 235
77 73
136
253
757 317
9 18
Magyarszerdahely 1870 1895
530 615
95 87
240 341
637 1521
44 40
Pölöskefő 1870 1895
452 607
85 113
229 417
1414 214
21 35
Zalaszentbalázs 1870 1895
534 607
123 179
447 667
1132 634
43 18
Összesen 1870 1895
2016 2389
436 539
1275 2086
4840 3038
135 171
217

Az állatállomány alakulása a XX. században

Község/év
Szarvasmarha

Sertés
Juh
Bocska 1925; 19352 19573
304 257 290
121 106 52
130 176 277
32 9 40
Börzönce 1925 1935 1957
104 99 195
52 56 36
182 195 250
460
2
Kacorlak 1925 1935 1957
201 225 401
82 52 60
126 355 433
25
Magyarszerdahely 1925 1935 1957
753 465 552
142 108 104
813 444 715
1
4
Pölöskefö 1925 1935 1957
710 542 526
207 138 76
486 397 511
14
Zalaszentbalázs 1925 1935 1957
783 693 718
178 195 55
458 788 875
101 1 12
Összesen 1925 1935 1957
2855 2281 2682
782 655 383
2195 2355 3061
593 11 97
1. ZML. Közigazgatási tájékoztatási lap. 1925.
2. Magyarország állatállománya az 1935. évben. KSH Budapest, 1937J
3. Zala megye fontosabb statisztikai adatai. 1957-1958.
3.
10. számú melléklet
Agrárproletárok a zalaszentbalázsi uradalom falvaiban az I. világháború előtt

Község, év
A népesség összesen
Uradalmi cseléd
Mezög. munkás
Agrár proletár ö.
Saját házzal rendelkező mg. munkás
A házak száma ossz.




kereső
elt.
kereső
elt.






Bocska 1900 1910
470 506
26 24
58 62
66 24
44 13
194 123
15
2
74 82
Börzönce 1900 1910
331 310
19 13
33 28
22 29
34 37
108 107
4 4
50
52
Kacorlak 1900 1910
500 486
16 11
19 14
5 11
1 19
41 55
4
99 105
Magyarszerdahely 1900 1910
975 956
71 54
134 130
96
32
36
27
337 243
19 2
129 149
Pölöskefó 1900 1910
935 857
71 55
107 127
81 52
34 43
293 277
9
13
142 144
Zalaszentbalázs 1900 1910
1665 1453
77 78
114 143
86 96
129 106
406 423
24 23
234 243
összesen 1900 1910
4776 4568
280 235
465 504
356
244
278 245
1379 1228
71 48
728 775
219

Az agrárproletárok száma a XX. század első felében*

A község, év
Uradalmi cseléd
Mezőgazdasági munkás
Agrárproletár összesen


kereső
eltartott
együtt
kereső
eltartott
együtt


Bocska 1930-ban 1949-ben
11
12
23
34 34
13 12
47 46
70 46
Börzönce 1930-ban 1949-ben
12
23
35
23 3
21 4
44 7
79 7
Kacorlak 1930-ban 1949-ben
6
17
23
35
7
50 11
85 18
108 18
Magyarszerdahely 1930-ban 1949-ben
41
90
131
113 29
55 28
168 57
299
Pölöskefó 1930-ban 1949-ben
57
94
151
58 15
33 26
91 41
f
242 41
Zalaszentbalázs 1930-ban 1949-ben
60
101
161
106 67
68
57
174 124
335 124
Összesen 1930-ban 1949-ben
187
337
524
369 155
240 138
609 293
1133 293

I

* Az 1930. évi népszámlálás. Budapest, 1934. Foglalkozási adatok. Az 1949. évi népszámlálás. Budapest, 1950. Részletes mezőgazdaság gi eredmények
220

¦'¦¦ ¦¦'¦i.y:.', ,

10/a számú melléklet

Lakóházak száma és minősége a XX. század első felében

A község neve
Lakóházak száma összesen
Ebből
Tetőzete zsúp v. szalma




kő v. tégla
vályog
egyéb: vesszőfonás fa stb.


Bocska 1930-ban 1949-ben
100 98
45 39
55
42
17
31 20
Börzönce 1930-ban 1949-ben
51 63
13 20
38 43
-
22 20
Kacorlak 1930-ban 1949-ben
107 122
21 45
86
77
-
61 49
Magyarszerdahely 1930-ban 1949-ben
159 188
87 122
49 66
23
69 38
Pölöskefó 1930-ban 1949-ben
143 156
54 72
45 83
44 1
66
43
Zalaszentbalázs 1930-ban 1949-ben
265 314
100 132
165 171
11
107
72
Összesen 1930-ban 1949-ben
825 941
320 430
438 482
67 29
356 292
* Az 1930. évi népszámlálás. Budapest, 1934. Foglalkozási adatok. Az 1949. évi népszámlálás. Budapest, 1950. Részletes mezőgazdasá-
gi eredmények.
221

1 11. számú melléklet
írni és olvasni tudók száma és aránya az I. világháború előtt

Község, év
írni és olvasni tudók száma
Arányuk az összlakossághoz
Bocska 1870-ben7 1910-ben2
106 308
32,8% 60,0%
Börzönce 1870-ben 1910-ben
, 32 128
14,8% 41,2%
Kacorlak 1870-ben 1910-ben
172 312
37,3% 64,0%
Magyarszerdahely 1870-ben 1910-ben
365 555
44,5% 58,0%
Pölöskefő 1870-ben 1910-ben
293 641
40,9% 74,7%
Zalaszentbalázs 1870-ben 1910-ben
467 858
42,4% 59,0%
Összesen 1870-ben 1910-ben
1462 3033
38,7% 60,2%
1. Döme Géza: Zalamegye 1870. évi népszámlálásának eredménye.
Zalaegerszeg, 1871.
2. A magyar korona országainak 1910. évi népszámlálása Budapest,
1912.
222

12. számú melléklet
Az I. világháború áldozatai*

Község és lélekszám
Az elesettek szám
A rokkantak szám
Az eltűntek száma
A hadifoglyok száma
Tényleges kat. szolgálatot teljesítettek száma
Zalaszentbalázs 1945
25
14
10
38
159
Pölöskefó 864
9
5
10
19
105
Kacorlak 471
9
3
6
13
56
Magyarszerdahely 985
11
10
10
16
139
Bocska 489
4
4
10
9
59
Börzönce 312
9
7
8
8
21
Összesen
67
43
54
103
539
* Zalaszentbalázsi plébánia irattára. História domus.
223

13, számú melléklet
Földbirtokviszonyok 1924-25-ben*

A gazdaságok
kategóriái és nagysága
száma
aránya %-ban
területe kat. h-ban
aránya %-ban
Zalaszentbalázson




1 kat. h.-on alul
174
26,3%
79
2,2%
1-3 kat. h. között
102
21,3%
188
5,3%
3-5 kat. h. között
51
10,6%
202
5,6%
I. együtt
327
68,2%
469
13,1%
5,1-10 k.h. között
94
10,6%
647
18,0%
10,1-20 k.h. között
46
9,6%
623
17,4%
20,1-50 k. h. között
8
1,6%
233
6,5%
II. együtt
148
30,8%
1503
41,9%
50-100 k. h. között
1
0,2%
98
2,7%
100-500 k. h. között
2
0,4%
231
6,5%
III. együtt
3
0,6%
329
9,2%
500-1000 k. h. között
2
0,4%
1280
35,8%
1000-nél nagyobb
-
-
-
-
IV. együtt
2
0,4%
1280
35,8%
I-IV. összesen
480
100%
3580
100%
Börzöncén




1 kat. h.-on alul
145
59,0%
66
6,7%
1-3 kat. h. között
58
23,3%
104
10,6%
3-5 kat. h. között
15
6,4%
56
5,7% i
I. együtt
218
88,7%
226
23,0% F
5,1-10 k.h. között
14
5,6%
99
10,1%
10,1-20 k. h. között
9
3,7%
114
11,6%
20,1-50 k. h. között
2
0,8%
51
5,2%
II. együtt
25
10,1%
264
26,9%
50-100 k. h. között
2
0,8%
115
11,8%
100-500 k. h. között
1
0,4%
375
38,2%
III. együtt
3
1,2%
490
50,0%
IV. 500-nál nagyobb
-
-
-
-
I-IV. összesen
246
100%
980
100%
224

A gazdaságok
kategóriái és nagysága
száma
aránya %-ban
területe kat. h-ban
aránya %-ban
Magyarszerdahelyen




1 kat. h.-on alul
23
13,2%
14
0,5%
1-3 kat. h. között
45
25,8%
88
3,4%
3-5 kat. h. között
35
20,0%
135
5,2%
I. együtt
103
59,0%
237
9,1%
5,1-10 k.h. között
45
25,7%
314
12,1%
10,1-20k.h. között
18
10,2%
232
8,9%
20-50 k. h. között
3
1,8%
84
3,2%
II. együtt
66
37,7%
630
24,2%
50-100k.h. között
1
0,6%
82
3,1%
100-500 k. h. között
4
2,2%
744
28,6%
III. együtt
5
2,8%
826
31,7%
500-1000 k. h. között
1
0,5%
909
35,0%
1000-nél nagyobb
-
-
-
-
IV. együtt
1
0,5%
909
35,0%
I-IV. összesen
175
100%
2602
100%
Bocskán




1 kat. h.-on alul
18
13,9%
10
0,9%
1-3 kat. h. között
28
21,8%
52
4,4%
3-5 kat. h. között
18
13,9%
71
5,9%
I. együtt
64
49,6%
133
11,2%
5,1-10 k.h. között
34
26,3%
243
20,4%
10,1-20 k.h. között
20
15,6%
272
22,8%
20,1-50 k. h. között
8
6,2%
219
18,3%
II. együtt
62
48,1%
734
61,5%
50-100 k.h. között
2
1,5%
109
9,1%
100-500k.h. között
1
0,8%
217
18,2%
III. együtt
3
2,3%
326
27,3%
500-nál nagyobb
-
-
-
-
1000-nél nagyobb
-
-
-
-
IV. együtt
-
-
-
-
I-IV. összesen
129
100%
1193
1000%
,-'i ¦>.''•,¦:
225

A gazdaságok
kategóriái és nagysága
száma
aránya %-ban
területe kat. h-ban
aránya %-ban
Kacorlakon 1 kat. h.-on alul 1-3 kat. h. között 3-5 kat. h. között I. együtt
56 89 21 166
27,0% 42,9% 10,1% 80,0%
41 175 82 298
2,9% 12,7% 5,9% 21,5%
5,1-10 k.h. között 10,1-20 k.h. között 20,1-50 k.h. között II. együtt
26 12
38
12,6% 5,8%
18,4%
171 158
329
12,3% 11,4%
23,7%
50-100 k.h. között 100-500 k. h. között III. együtt
3 3
1,6% 1,6%
761 761
54,8% 54,8%
500-1000 k.h. között 1000-nél nagyobb IV, együtt
-
-
-
-
I-IV. összesen
207
100%
1388
100%
* ZML. Zala megye helytörténeti lexikona. Kézirat. (Pölöskeföre vo- ( natkozó adatok a gyűjteményből hiányoznak.)
226

¦<v,;' i ', 14. számú melléklet
A mezőgazdaságból élők helyzete 1949-ben*

A község neve és népessége összesen
Ebből gazdasággal
A gazdasággal rendelkezők megoszlása
Mg-i munkás kereső+ eltartott


bírók száma
nem bírók száma










0-1
1-5
5-10
10-25
25-




Az egész népesség %-ában
kat. hold


Bocska 452
102 22,6%
350
77,4%
10 9,8
15 50,0
24 23,5
13
12,8
4 3,9
46
Börzönce 294
66
22,4%
228 77,6%
2 3,0
23 34,9
25 37,9
16 24,2

7
Kacorlak 506
119 23,5%
387 76,5%
3
2,5
24 20,2
73 61,4
18 15,1
1 0,8
18
Magyarszerdahely 986
174 17,6%
812 82,4%
14 8,1
75 43,1
64 36,8
18 10,3
3 1,7
57
Pölöskefő 856
200 23,4%
656 76,6%
9 4,5
77 38,5
87 43,5
24 12,0
3 1,5
41
Zalaszentbalázs 1535
362 23,6%
1173 76,4%
37 10,2
159 43,9
111 30,7
50 13,8
5 1,4
124
Népesség ossz. 4629 100%
1023 22,9%
3606 77,9%
75 7,3
409 39,9
384 37,6
139 13,6
16 1,6
293
* Az 1949. évi népszámlálás. KHS. Budapest, 1950.3. Részletes mező
gazdasági eredmények. ¦ i'' ¦;:'.:.¦'¦ ' '.;'¦¦'. ' >.': i' i vi

75. számú melléklet
Körjegyzőségek és vezetői 1945-1950 között*

1. Zalaszentbalázsi körjegy-


zőség:
Körjegyző:

Zalaszentbalázs
Révész Lajos
1934-1949.
Börzönce
Kugler Imre
1949-1950.
Kacorlak j
Bakonyi Imre
1950
¦ .»; ',. '.¦¦'-. , ; . ,-•"
Segédjegyző:


Kollarics Sándor
1945
"'",'.' ' ¦.' i
Bánfalvi József
1949

Táborfí Károly
1949-1950.
2. Magyarszerdahelyi kör-


jegyzőség:
Körjegyző:

Bocska ! ¦ '' ' ¦
1 Lampért János
1941-1945.
Magyarszentmiklós •;
Gyutai István
1945-1948.
Magyarszerdahely
Nagy Lajos
1948-1950.

Segédjegyző:

,¦;''¦¦
Sólymos István
1947-1949.

Udvari Jenő
1949-1950.
* ZML. Zala megye közigazgatási egységei és az önkormányaztok tisztviselői 1945-1950. Összegyűjtötte: Gaál Antal. Kézirat.
228

16. számú melléklet

A községi tanácsok tisztségviselői 1950-1956.*
Bocska (1950-70-ig önálló tanácsú község, a továbbiakban: ötk.)
Vb-elnök: Halász Máté Antal Zsigmond

1950-1954. 1954-1965.

Vb-titkár: Török János Fuksics János Pintér Péter Bánfi István

1950-1953. 1953-1954. 1954-1955. 1955-1960.



Börzönce (1950-70-ig ötk.)
Vb-elnök: Kosa István Kosa Kálmán Tóth István

1950-1953. 1953-1955. 1955-1956.

Vb-titkár:
Zsebe József 1950-1951.
Gericslmre 1951-1952.
Csepella Ferenc 1952-1954.
Sziva László 1954-1961.



Kacorlak (1950-1970-ig ötk.) Vb-elnök:
Jerzsabek Györgyné 1950-1953.
Kovács István 1954-1958.


1950-1951. 1951.IV-XI. 1951-1952. 1952-1954. 1954.1-VII.
Vb-titkár: Papp József Vajda Márton Pruger János Táborfí Károly Zsiga Jenőné
Horváth Gyula 1955-1960.



Magyarszerdahely (1950-70-ig ötk.)
Vb-elnök: Papp Simon Schindelberger
József
Herke László Papp Simon

1950-1951.
1951-1953. 1953-1954. 1954-1958.

Vb-titkár: Papp János Nagy Lajos Purger János

1953-1958. 1950-1951. 1952.VI-IX.

* Dr. Gaál Antal: Zala megye közigazgatási beosztási és a tanácsok tisztségviselői 1950-1985. Kézirat. ZML. Z. Gy. 22. szám. Zalaegerszeg, 1986. i
229

Pölöskefő (1950-70-ig ötk.)

Vb-elnök:

Vb-titkár:

Kiss Gábor
1950-1953.
Táborfi Károly
1950-1951.
Marczin Jenő
1954-1955.

1954-1955.
Papp János
1955-1957.
Tatár Ferencné
1952-1953.


Táborfi


; v • , •..:
Károlyné
1952-1953.
..-¦¦,....; :¦¦..., ,,-.,,
-.-".¦.!'.¦'..
Zsiga Jenőné
1954-1970.
Zalaszentbalázs (1950-70-ig ötk.)

i
Vb-elnök:

Vb-titkár:

Kiss Jánosné
1950-1951.
Einger Imre
1950-1951.
Pacsai József
1951-1952.
Csepella Tibor
1952-1956.
Balogh László
1952 . . .
Udvari Jenő
1952-1956.
Tóth István
1952


Bedő János
1952-1956.
¦' '<' * ¦:;

230

'i:j.tfe^:J!.lH-,i.LÍ"',:i.ily. ',fe;. ¦¦ ¦¦ .- , 17. számú melléklet
A földigénylő bizottság névsora* i üv r,;; <;r í ;,
Bocska: Varga Máté (elnök)
Bedő József, Farkas József, Németh György,
Simon Ferenc. /i
Börzönce: Bánfí József (elnök)
Gyurkó István, Horváth György, Kosa István, Pál József, Szabó János, Tálosi Péter, Tóth József. Vörös Pál (elnök)
Bánfí Lőrincz, Gócza István, Magyar József, Török István.
Kacorlak: Magyarszerdahely:
Marczin György, Simon József. Pozvég József (elnök)
Kovács József (újnépi), Kovács József, Sipos István, Sonkoly Kálmán, Tábori János, Varga Péter.
Pölöskefő: Zalaszentbalázs:
? !'¦.¦¦ '.:.¦: v i.]
Kovács István (elnök)
Balogh László, Beké Simon, Gáli István, Nagy Károly, Németh József, Szabó Ferenc, Szántó Vendel, Páli Péter.

* Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében.
Zalaegerszeg, 1977. In: Z. Gy. 4. sz. 207-212. o. J
231

ti

18. számú melléklet
Papp István (Zalaszentbalázs, Kossuth lajos u. 215. sz.) telke az országúttói keletre.




1.
J7

3.

4.




7.



8.

9.


m


A telek nagysága 800 négyszögöl (14 m széles és 190 m hosszú).
1. Nagyszoba 5x5 m
2. Konyha 4x3,5 m
3. Kisszoba4x5 m
4. Kamra 4x5 m 4- »|(i;
5. Kút
6. Faház 3x2 m
7. Ólak 4x5 m
8-9. Istálló és pajta 5x20 m
10. Kert
:¦; ¦:,-.•;. ¦¦<]¦¦ '/¦ ! ¦¦;,',: ..:..{¦ i"A '¦¦.¦¦'¦¦¦¦ i'
Az adatgyűjtés éve: 1967. A ház épült századunk első évtizedében.
ZML Zala megye helytörténeti lexikona. Kézirat.

232

FORRÁSOK
A szöveget kísérő számok alatt (Jegyzet) igyekeztem feltüntetni azon forrásokat, melyekre támaszkodva a jelen tanulmány készült. Az alábbi müvek kiemelésével könnyíteni szeretném a táj múltjával, életével foglalkozók munkáját. Mivel vidékünk természeti, társadalmi illetve gazdasági változásairól feltáró kutatás nem történt, s összefoglaló, áttekintő kiadvány sem jelent meg, adataim többségét az alábbi felsorolt lelőhelyeken gyűjtöttem.
Nagykanizsai Alsóvárosi Plébánia Irattára, Püspöki Levéltár Szombathely, Püspöki Levéltár Veszprém, Somogy Megyei Levéltár, Vas Megyei Levéltár, Zala Megyei Levéltár. Előnyös volt számomra a Keszthelyi Balatoni Múzeum és a Helikon Kastélymúzeum könyvtárának közelsége, a nevezett intézmények munkatársainak önzetlen, áldozatkész segítsége.
A Veszprémi Egyházmegye múltjából - Plébániák története című sorozatban 1935-ben jelent meg Kiss István tanulmánya a zalaszentbalázsi plébániáról; értékes adatokat közölve a palini Inkey család és vidékünk kapcsolatáról. Ugyancsak itt kell említenem néhány általánosságban felhasznált forrásmunkát, mint Bulla-Mendöl: A Kárpát-medence földrajza, Eperjessy Kálmán: A magyar falu története, Kogutovicz Károly: Dunántúl és Kisalföld, Princz Gyula, Cholnoky Jenő, gr. Teleki Pál és Bar-tucz Lajos: Magyar föld, magyar táj c. müvét. A zalai falvak kialakulásának, középkori szerepének megismeréséhez alapvető mű dr. Holub József: Zala megye története a középkorban c. műve (ennek második kötete kéziratként tanulmányozható a Zala Megyei Levéltárban) és Nagy Imre, Véghelyi Dezső és Nagy Gyula szerkesztésében megjelent Zala Vármegye története. Oklevéltár I-II. kötet. Napjainkig tartalmaz nélkülözhetetlen adatokat a megye falvaira vonatkozóan Zala megye helytörténeti lexikona. Felhasználtam a megyében folyó ásatásokról a Zalai Hírlapban megjelent tudósításokat és a Múzeumi Közlemények beszámolóit is. A zalai helytörténeti kutatások legújabb eredményeiről olvashattam a Zala
233

Megyei Levéltár kiadásában megjelenő Zalai Gyűjtemény c. sorozat közleményeiből.
Községeink történetében gazdasági vagy közéleti szerepet játszott családokat többségükben csak név szerint említem, részletesebben ismertettem a palini Inkey család történetét, részben mert térségünkben való megjelenésük, gazdálkodásuk meghatározó tényező volt falvaink életében, másrészt a szájhagyomány is őrzi mondái elemekkel átszőtt emléküket. Értékes és hiteles adatokat tartalmaznak a család múltjáról a helytörténész Egyed Ferenc rigyáci plébánosnak a Szombathelyi Püspöki Levéltárban őrzött feljegyzései.
Egy adott falu életének ábrázolásában fontos szerepe lehet az első látszatra jelentéktelennek tűnő részleteknek, az események és jelenségek töredékes, többé-kevésbé szubjektív leírásának. Ezért többször is hivatkoztam az Inkey család egykori könyvtárosának, a későbbi szerkesztőnek a gyűjteményes kiadványaira: Bátorfi Lajos: Adatok Zalavármegye történetéhez I-V. kötet. Közli pl. Simon Pál 48-as képviselő - korábban a Principális-völgymedence ármentesítési munkálatainak egyik vezetője -tapasztalatainak, megfigyeléseinek leírását is. Ugyancsak a szemtanú hitelességével számol be a Kóstai-berek falvaiban szerzett benyomásairól a Vasárnapi Újságban Rómer Flóris, aki elsősorban régészként szemléli, vizsgálja a falvak épületeit, templomait, de megjegyzései a történeti folyamat megismerését is segítik. A fentiek vonatkoznak a korabeli sajtó szintén felhasznált tudósításaira is. Iránymutatók voltak Vályi András (Magyar Országnak Leírása) és Fényes Elek falvainkat bemutató közlései.
Birtok- és gazdaságtörténeti vonatkozásban felhasználtam Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában, Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a XVI. század közepén, Simonffy Emilnek a Zalai Gyűjteményben és az Agrártörténeti Szemlében megjelent tanulmányai, Szabó István szerkesztette A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. és Welman Imre: A magyar mezőgazdaság a XVIII. században c. művének megállapításait.
A világháborúkat követő időszak eseményeire jelenségeire vonatkozóan a magyarszerdahelyi és zalaszentbalázsi körjegyzőség, illetve községi tanács irattárában is kutattam. A legtöbb helyi vonatkozású adatot - Tamás László plébános úr megértő támogatásának köszönhetően-zalaszentbalázsi plébánia irattárában találtam. ¦ ,¦ "¦¦ '¦¦.¦; ,
234

Eredeti források másolatai
1716. április 8. Szentbalázs ' .i ;i.. ;
Az Szent Balási és Kis Faludi Szőlő Hegy Articulusai ' '
Zala vármegye 1752. évi közgyűlése tette kötelezővé az egységes hegytörvény (Szőlő-hegy Articulusai) bevezetését; a szentbalázsiak a sok bebíró (más faluban lakó szőlőtulajdonos) miatt már a század elején pontokba foglalták a szőlőmunkák rendjét és a hegyen való viselkedés erkölcsi szabályait (Zárójelben a latin kifejezések magyar fordítása) A kihagyott szövegrészeket szögletes zárójelbe tett három pont [...] jelöli.
Másolat az eredetiről: Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg. A/lg Úrbéri ügyek. 59-23.*
Mi alább irtak adjuk tudtára mindenkinek akiket illet, hogy mivel a mi Sz.Balási és Kis Faludi Szőlő hegyünknek a régi rendtartása és igazságszolgáltatása igen megfogyatkozott, ugy annyira, hogy az Szőllős gazdáknak senkitől félelme nem lévén, csak nem ki-ki amit akart elkövette, sokaknak nem kevés hasznokra és az Földes Urak praejudiciumára (sérelmére), azért hogy ezután a rendtartás közöttük megtartassák és Igazság szolgáltassék, adtam ki subscriptiom (aláírásom) és pecsétem alatt, amelyek Rend Szerént következnek.
l-ben. Mindnyájan kik az Szőlő hegyekhez kötve vannak, kötelesek minden esztendőben bizonyos napon összejönni a helység módja és szokása szerént, hogy mestereket és esküdteket válasszanak, választván nekik engedelmesek legyenek. Akik pedig a hegy mesterséget vagy az esküdtséget nem akarná elfogadni, tizenkét forint legyen a büntetése. A büntetés két Része az Földes uré, ?!; ;| - ¦ harmad része pedig a helységé legyen.
2-sor. Minden esztendőben Mindszentek napjaiban tartozzanak az Szőllős gazdának akárhol legyenek lakosok, az Hegy mester pincéjé-! nél vagy ahol alkalmasabb lesz összejönni, és akkor hit szerint '¦¦'., megmondani, ha valakit káros helyen, valaki szőlőjében, vagy sző-
* Az eredeti írásmódon csak annyit változtattam, hogy a régies alaki, azaz helyesírási különösség a megértést ne nehezítse.
235

lője körül, vagy gyümölcsöseiben látott. Ha pedig valaki el nem
j önné, és elegendő okát nem adj a elmaradásának, lészen büntetése •
négy forint. ¦ 'M
3-sor. [...]
4-ser. Ha valaki szántszándékkal más szőlőiben, vagy gyümölcsöseiben
lopni megy, ha nappal lészen büntetése száz harminczhárom pénz,
ha éjjel négy forint. 9
i
5-sör. Ha idegen embert találnak az Szőlőben, vagy az gyümölcsösben szabadon megfoghatják, és az Hegy mester az esküdtekkel együtt, ha valamit vehetnek rajta az ü szerencséjük. Ha valaki a szőlőben, vagy gyümölcsösben tolvajt találna és maga nem bir vele, ha valakit a helységbeliek közül látna, és segítségére nem menne, büntetése legyen négy Forint.
6-sor: [...] !
7-ser. Ha valaki lopna az helységbéliek közül, szőleitől fosztassék meg, ha gazda ember. Ha pedig szolga vagy szolgáló vagy gyermek lopna a gazda engedélye nélkül, az Hegy mesternek Ítéletük (véleményük) szerint büntessenek.
8-sor. Akik egymást meg verik avagy meg szidják az szőlőhegyen, a vétkes büntetése négy forint.
9-ser. [...]
10-ser. A mezsgye szegesnek négy forint lészen büntetése.
11 -ser. Ha valaki a szőlőjét maga akaratából meg szedi, közönséges engedély nélkül és a más helységbélieknek rossz példát mutat, tartozik négy Forint bírságot fizetni.
12-ser. [...]
13-sor. Ha valaki az Szőlő hegyen az hegymestertmegszidná, avagy megvádolná az hegy mestert vagy az esküdteket, mindenik esküdtnek négy Forint, az Hegy mesternek dupla, nyolc forintokat adjon.
14-ser. [...]
15-sör. Ha a helység valakinek parlag szőlőt ad, azt helyre hozza, s később törvényes örökös találtatik, semmi képpen azon embert ki ne tudhassa belőle. Csak esztendőről esztendőre a járandóságot megadja az ü Földes Urának.
16-sor. [...] ¦¦¦•¦.
236

17-ser. Ha valakinek a szőlője fölött avagy mellett, avagy alatt rossz ut
volna és admonitus (felszólításra) meg nem csinálja, annak bün
tetése lészen négy Forint. . .., ;:/>•, T
18-sor. [...]
19-ser. Mivel szombati napon fogadott ünnep vagyon az szőlőhegyen, azért semminemű munkát se szőlőben, se árnyakon ne cselekedjünk, négy forint a büntetése. Hasonlóképpen más ünnepnap, és Sz. György naptul fogva Sz. Mihály napig.
20-sor. Minden féle büntetis négy forintig az helységet illeti azon felül pedig az Földes Urat. A büntetés kiszabása pedig és az Ítélkezés nem a Földes Urat, hanem az helységet illeti. Dátum Sz. Balás Die/nap/8 avril 1716. Kisfaludi Sándor (pecsét) Csányi Bernárd (pecsét) Prosznyák László (pecsét)
2. ;¦; f,L,
1765. szeptember
A magyarszerdahelyi, kacorlaki és bocskai jobbágyok Méria Terézia- I
hoz: védelmet kérnek földesuruk Inkey Boldizsár és annak tiszttartója
ellen. A robot- és egyéb terheket emelik és ütlegeléssel félemlítik meg '
őket, mert kérvényezni mernek. 'I
A jobbágyoknak földesuraik elleni panaszkodása nem volt e korban szokat
lanjelenség. Azonban rendszerint a megyéhez, vagy a földesurakhoz mentek
panaszaikkal, s ritkábban történt, hogy közvetlenül az uralkodóhoz fordultak.
1765 tavaszától kezdve azonban pár éven át a panaszok zöme áradt az udvar
felé. "...egyik jobbágy a másikat éri Bécsben, akik pro sui alleviatione (saját
' " könnyítésükért) szüntelenül instálnak (kérvényeznek) a felséges udvarnál".
Másolat H. Balázs Éva: Jobbágylevelek. Budapest, 1951. c. müveiből*
Fölséges királyné Asszonyunk
kegyes Patronusunk ¦•.,..-.,
Nagy mély alázatossággal kénytelenitettünk fölséges királyné Asszonyunkhoz folamodni, és elszenvedhetetlen keserves panaszainkat kegyes
Uf

szine eleibe declarálni (előadni), tudni illik: hogy sulos robotunknak soha száma nincs, hanem minden nap hajtogattatunk leg kiváltképpen taka-rulásnak idejében, még sz. (szent) innep napokon is hajtogattat Urunk, ha gyalog kívántatik gyalog, ha pedig ökörrel kívántatik, ökörrel. Még innep nap sincsen békével maradásunk, sem rossz, sem jó üdő nem tart ellent. Hosszú utat előbb tsak egyet szolgáltunk, most száma nincsen, hanem az midőn kívántatik, akár mire el kőll mennünk, hogy ha egy parantsolattyára nem mehetünk, mindjárt hajdúi által zálogoltatunk, és majd hasonlittatunk a török rabokhoz, hogy ha tsak valami leg kissebb fogyatkozás vagyon az Uraság dolgában, pedig nyolcz szekérre való szénát vagyis rétet el vett az Uraság az jobbágyainál, és az magáévá tette egy pénz nélkül, holott a szegény pénzen vette az rétet.
Akár minémü jószágunk terem, mindenféléből ki veszi a tizedet, csak egy kereszt gabonánk, vagy egy akó borunk terem is, mégis az Uraság tisztjei azokbul ki veszik az pennaticulomot (tollpénz)7, és egy darab pusztát bírunk, abul tizedet és kilenczedet vesz, holott nagy sulos robotot szolgálunk érte.
Munkára parancsoltat bennünket, hogy meg füzet, négy ökrös szekeresnek egy napért hol egy garast ád, hol két krajczárt fizet, ily formán csalja az szegény jobbágyságot.
Ennek előtte makk bért nem fizettünk, most az falunkhoz vagy helységünkhöz tartozandó erdőtől is minden S. V. (sit venia=engedelmet) sertéseinktől, öregtül, aprajátul tiz kölletett adnunk, pedig volt olyan is közöttük, a ki tiz garast sem ért.
Kenderét ki nyőjjük, elvágjuk, meg fonnyuk, mégis az midőn gabonát kölletik ide s tova hordoznunk az magunk zsákjában, és penyvájában köll el vinnünk, hogy sok száma nélkül el vész szegény jobbágynak az zsákja.
Hosszú útban voltunk, három ló el veszett az útban, kiért egy pénzt sem adott, vagy tsak szó sem, holott pedig tsak az egyik lovat is 80 f. kérték más emberek.
* Az eredeti írásmódon csak annyit változtattam, hogy a régies alaki, azaz helyesírási
különösség a megértést ne nehezítse. / írásváltság; a földesúri tiszteknek a tized és egyéb szolgáltatások jegyzékbevételéért
fizetendő összeg.
238

Egy jobbágy el szökvén az nagy robot miatt, de vissza akart jönni, másik jobbágy azt meg látván, beszélt vele. Meg tudta az Uraság és hogy hirt nem adott az jobbágyról, azért azon jobbágynak el vitette egy öttven forintos lovát, pedig az jobbágy már hazajött azon helyre honnét el szökvén, mégis a szegény másik jobbágynak az lovát elvesztette érette.
Könyörgő instantiánk (kérelmünk) által hozzá folyamodtunk az földes Urunkhoz, és azon instantiánkra semmi választ nem adott, semmi kö-nyebbséget az robotbul, hanem inkább mingyárt Sz. Mária Magdolna napján földet hordani kit-kit maga négy ökrével el hajtott, és éczakának idejében jöttek haza azon robotbul, mégis más nap mingyárt, reggel meg vissza hajttatta aratni, hogy aratni menvén, sokat közölök lefogatott az tarlón és nagy keményen meg verette, tsak azért, hogy instantiánkra semmi választ nem adván, kénytelenitettünk Vice Ispán Urunkhoz folamodni, ki midőn verette őket, azt felelte, hogy most rakatom az instantiát rátok, de nem hogy könnyebbségetekre, hanem nagyobb terhetekre, mert utánna még jobban hajtogatlak, mint eddig. És áztat is felelte a tiszttartó, hogy mennyetek, költsetek, ha sok pénzetek vagyon, meg látom ki vesz ki a kezembül.
És azon föllebb meg irt roboton, vagyis aratáson volt olyan ember,
akit az jobbágy pénzen fogadott maga helett, és azt is meg verette, hogy
mért ment el helette, jött volna el, aki az instantiát irattá, pedig az nem
mehetett, mert meg betegedett. .. ; ,, ;
Kire való nézve térd hajtással nagy alázatosan kérjük fölséges Királyné Asszonyunkat, hogy vegye kegyes anyai szivére ezen meg számlált szegény sorsunkat, méltóztassék meg orvosolni és világos számát robotaink-nak ki adni; és maradunk
Fölséges királyné Asszonyunknak
Inkey Boldisárnak Szála Vármegyében
•i',; 'i:. ¦<¦¦::'?.'¦ i,.' szolgáló jobbágyi, Szerdaheli, Kaczorlaki,
és Bocskai lakosok. ..,,,¦,.,.,
239

,:.,v-'? .,'..•.¦.'>, , : *¦¦¦ :¦, :¦.¦.¦¦!.¦ ¦ 3. '¦' ¦ ¦¦ ¦¦" ¦'- ¦¦'¦ '¦ ,;^I:Í- .... ...i ¦. ¦,¦¦¦'"' ¦ 1766
.,'. i ;"'.' ;i i , . Kérdések, Feleletek ; , 'i
•¦' ,.[¦¦•¦ ¦'
... i-i Az 1767. évi úrbérrendezést előkészítő helyszíni felmérés során kilenc
kérdésre kellett feleni - a földesúr, illetve tiszttartója jelenlétében - a jobbágyok képviseletében megjelent bírónak és esküdteknek. Mária Terézia az 1766. július 21 -én kelt rendeletében előírta a kapott válaszok írásba foglalását.
Másolat az eredetiről: Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, Urbaria et Conscriptiones. 59-3. sz.*
1mo Vagyon-e az helységnek most és minémü Urbáriuma?* * mely időtül fogva hozattatott be?
- Ekkoráig Urbáriumunk nem volt, hirét se hallottuk.
2d0 A parasztok jobbágyi szolgálatokra és adózásokra hajtatnak-e ez iránt tett contractus (szerződés) a vagy be vett szokás szerint?
- Contractus szerint arendát (bérleti dij) fizettünk ki többet ki keve
sebbet, s azon felül kézi és marhás munkát is vittünk végbe.
3tio Hol Urbárium vagy contractus nem találtatik a földes Ur által vett vagy szokásba ment adományok nibül állanak? Azok mikor s mi mód hozattattak be?
- Más adományt nem adtunk a fentebb irt kész pénzbeli árendán és
munkán kivül.
4t0 Mi és minémü haszonvételi és fogyatkozásai vannak ezen helységnek?
- Tűzre és épületre való faizásunk (erdőhasználat) legeltetésünk
marháinknak határunkban ingyen adatott ekkoráig, más határára nem
szorultunk. Ekkoráig se fél, se egész helyes jobbágy köztünk nem
volt, hanem ki többet szerezhetett, többet szántott és vetett: Széna
Szekér Szénát se tudjuk, sarjut pedig éppen keveset lehet réteinken
kaszálni.
5t0 Hány és milyen Szántó földjei és réttyei vannak az egész helyes jobbágynak? minden hold hány Posonyi mérő mag alá való?
- Ekkoráig Urbáriumunk nem volt, hirét se hallottuk.
6t0 Milyen és hány napi robotot és hány marhával szolgált eddig minden jobbágy, továbbá a robotra menés és vissza térés számláltatott-e a robotba vagy nem?
240

- Kinek négy marhája vagyon néggyel, kinek pedig kettő mással
öszve fogván szoktunk magunknak szántani s az Uraságoknak is
hasonló képpen.
7m° Kilentzed eddig adatott-e? mely időtől fogva? s mi féle gabonábul? A Kilnetzednek adása Vármegyebéli más Uraságoknál szokásba vetődött-e? ezen kivül más adózások neve alatt földes Uruknak mostanáig esztendőként mit adtak a polgárok? és nevezetessen a földes Ur által a jobbágytól vett adományok és ajándékok akár magokban akár kész pénzbül, szám szerint mibül álanak?
- Ekkoráig tizedet adtunk őszi tavaszi termett gabonáinkból ennek
utána ha ugy lévén rendelésre ő Fölségének kilencedet is in natura
(természetben) ki adjuk.
8(tm) Hány puszta házhelyek vannak ezen helységben? mennyi időtől fogva? mely okbul? és ki által birattatnak?
- Puszta házhely egy sints, sőt naponként szaporodik.
9n° Polgárok szabad menetelüek-e vagy örökös jobbágyi kötelesség alatt valók? Mind ezeken fölül mibül állóak az Uraság gazdasága?
- Rész szerint szabad menetelüek, rész szerint pedig örökösöknek
tartanak az Uraságok bennönket. Többnyire az Uraságok gazdasága
mezzei és szőlő munkábul álló.
Ezen jobbágyok feleleteit magok a földes Urak, és Tiszttyei is helyben hagyták.
Verasztó György, Tótth Mihály Esküttek, Varga István, Iván Már-tony, Nagy Jankó, Varga Farkas, Tótth György, Kiss György, Lőrincz Mihály, Balás János, Banka István, Paki Mártony. Coram me (előttem, jelenlétemben) Setaphanus Markovics Cottus Sza-ladiensis (Zala vármegye) - aláírás, pecsét.
Coram me Emerico Sághy Cottus Szaladiensisi Jurassor (esküdt) - aláírás, pecsét. •;, ^: v ... j:;;! 'rP !:o:.-V.">o '. ';.,- ii -•.M/. '. ¦;.¦:(! V :{•;. •; .•:;.•'
* Az eredeti írásmódon csak annyit változtattam, hogy régies alaki, azaz helyesírási
különössé a megértést ne nehezítse. ** Az urbárium olyan iratfajta (kimutatás, tabella), amely tartalmazza a jobbágyság
gazdasági helyzetét, körülményeit, szolgáltatási kötelezettségeit és a földesúrnak járó
egyéb haszonvételeket.
241

. ¦¦»¦. ¦¦.:. <¦ >:,.¦¦.. ,¦:¦¦ 4.
¦,.-¦. ; ÍV 1941. szeptember 12.
, ¦ :, :' , ¦ .¦)¦;;¦ Íí:',-,Í(V-:.>OÍ,
Zalaszentbalázs község folyamodványa, melyben a negyedik tanítói állás javadalmához 90%-os államsegélyt kér.
Részlet az eredetiből. A zalaszentbalázsi ált. isk. irattára. A kihagyott rész helyét szögletes zárójelbe tett (...) három pont jelzi.
Nagyméltóságu M.Kir.Vallás És Közoktatásügyi Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk!
Községünk tanköteleseinek száma 220 fő. Látható tehát, hogy az 1547 lélekszámú községünkben egyke nincs, igy minden támogatást egy ilyen nagylétszámu tankötelessel bíró kisközség megérdemel. A lakosság szegény, talán ennek tudható be, hogy vannak családok ahol 10-12 gyermek van egy családban.
A község a terheket viselni nem tudja éppen azért államsegélyre szorul, sőt ezúttal az volna tiszteletteljes kérelmünk, hogy olyen népes iskola és egyben község tanügyi kiadásai teljesen állami kezelésbe vétessék és ezzel kapcsolatban az iskola államosítását Nagyméltóságod elrendelné.
[...]
Az előadottak után tisztelettel kérjük a szervezett negyedik tanítói
állás illetményeihez kért 90%-os állami segélyt, az állás megszervezését
elismerni és annak betöltése iránt a felhatalmazást a községnek megadni
kegyeskedjék. :
Amennyiben a kért hozzájárulást a község nem kaphatná meg, úgy kénytelen a község ezen nagylétszámu tanköteleseket továbbra is zsúfolt 3 tanteremben 3 tanerővel a tanítást folytatni, már pedig ma az a helyzet, hogy a gyermekeknek a tantermekben férőhelye nincs és igy a gyermekek egyrésze a tanítási idő alatt állni kénytelen.
Nagyméltóságod mindenkor megértéssel volt a szegény községek tanügyei iránt, sőt tudjuk azt, hogy ily népes iskoláknál, mint amilyen a mi községünkben is van, különös elbánásban is részesítette azokat, igy az előadott szerény kérésünk teljesítését a népnevelés érdekében ismételten kérjük és maradtunk Nagyméltóságodnak tisztelettel.
Zalaszentbalázs, 1941. szept. 12.-én
242

¦•''¦'•¦•'¦««

A község képviseletébem: körjegyző, községi bíró (olvahatatlan alá-
írás).
1946. szeptember 11. Zalaszentbalázs
Szociális munkaterv
(Községi adatlap)
Részletek
Község: Zalaszentbalázs ' . j,
Jegyzőség: Zalaszentbalázs ! (
Járás: Nagykanizsa
Jegyző neve: Révész Lajos
Bíró neve: Vörös Bálint
Összeállította: dr. Laczi Ferenc j. szoc. titkár ;
Másolat az eredetiről. Zalaszentbalázsi körjegyzőség irattára. A kihagyott szövegrészeket szögletes zárójelbe tett három pont [...] jelöli.
243

A lakosság megoszlása (1945. évben)

Szüle-
Halá-
Házas-
Ossz.

Eltar-
Munka-
Állás-

tés
lozás
ság
létszám
Kereső
tott
képt.
talan
Férfi
10
16
-
655
609
46
20
15

13
10
-
736
608
118
32
20
Gyermek
-
4
-
166
28
138
-
-
Ossz.
23
30
1
1547
1245
302
52
35

Nincs-
Hadi-
Elme-


telen
gond.
beteg

Férfi
10
4
2
Földműves 635

16
20
2
Önálló iparos 21
Gyermek
-
8
-
Kereskedő 2
Ossz.
26
32
4
Értelmiség 11
Világítás:
)etróleum Telefon: 3
Rádió: 1 Artézi kút: - Ásott: 250
A lakóházak száma: 384
Építési anyaga: tégla és vályog
A lakások
száma:
397
Eg>
szobára eső lélekszám: 4
A birtokosok száma:

Talajminőség:
Földreform 0-1
1-5
5-15
15-50 50 h felett III-IV. osztályú
előtt
15
231
109
15 5 Atlahos birtok-
után
10
275
127
15 4 nagyság: 4 kh
A leggyakoribb állatbetegségek:
Népbetegségek:
sertés pestis, orbánc, baromfi vész
tbc, golyva, vérbaj

Művelési ágak 1946. évben:
szántó: 1822 h
legelő: 687 h
szőlő: 148 h
egyéb: 137 h


rét:
425 h
erdő:
215 h
kert:
145 h
Összesen:
3639 hold





244

A község határa: 3639 hold

Szoc. pol. bizottság tagjai:
Berkes János elnök Gál Lajos Nagy Károly Vörös Mihály

Egyházak vezetői:
Kiss István r. kat. plébános

Iskolák vezetői:
Berkes János ig. tanító



Társadalmi egyesületek és vezetőik:

Nagyobb ipari üzemek:

Kiemelkedő szociális érzésű családok:



Háziipari termelés neme, foka: saját szükségletre csuhéj fonás Népviselet:
nincs

Beszerző piac: Nagykanizsa Értékesítő piac: Nagykanizsa

Megvalósítható szociális intézkedések:
főzőtanfolyam (1947. június elejére), kosárfonó tanfolyam november
második felében, nyári napközi otthon, artézi kút létesítése.
Javaslatok:
Az egészségház, zöldkeresztes védőnő rendszerítéséhez és az artézi kút
létesítéséhez államsegélyre volna szükség. A község természetbeni mun
kát ad.
A tanfolyamok megrendezésére megfelelő helyiségek rendelkezésre állnak. A szociálpolitikai bizottság nyári napközi otthon céljára a vásártéren lévő szint akarja átalakítani, ehhez fa kiutalását kéri. Sürgetően sürgős csecsemők részére vitamin-anyagok kiosztása, az iskolák részére pedig jód, kálium azonnali fogyasztása.

Berkes János s. k. Révész Lajos s. k.
Szoc. pol. bizottság községi körjegyző j. elnöke

Dr. Beznicza l-né Dr. Laczi Ferenc szociális titkárok

245

IRODALOM
Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története. IV. kiadás, Budapest, 1950. A falu a mai társadalomban. Szerk.: Vágvölgyi András Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1982.
A magyar korona országainak gazdaczímtára. Budapest, 1897. ' A magyar Korona országainak helységnévtára. Budapest, 1873. A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. Budapest, 1960. A nagykanizsai járás negyedszázados története (1945-1970.). Szerk.:
Szerkesztőbizottság. Nagykanizsa, 1970. Anagykanizsai Thury György Múzeum jubileumi évkönyve 1919-1969.
Nagykanizsa, 1972. A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914.
Szerk.: Szabó István. Budapest, 1965. A sporoni kereskedelmi és iparkamarának 1876. évi statisztikai jelentése.
Sopron, 1878. A szabadságharc zalai honvédéi 1848-1849-ben. Zalaegerszeg, 1992.
Z.Gy.33. sz. Az első magyarországi népszámlálás 1884-87. Budapest, 1960. Magyar
Stat. Közi. Új folyam 12. Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában.
Szerk.: Felhő Ibolya. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. Az 1930. évi népszámlálás. Demográfiai adatok KSH. 1932. Az 1930. évi népszámlálás. Foglalkozási adatok. Budapest, 1934. Az 1949. évi népszámlálás. KSH. Budapest, 1950. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. IV. kötet. Budapest, 1896.
H. Balázs Éva: Jobbágylevelek. Budapest, 1951. ¦ Balogh János: Nagy-Kanizsa város és vidékének hadtörténelmi múltja.
Nagykanizsa, 1897. Balogh Sándor: Reformpróbálkozások (1953-1956.) In: Társadalmi
Szemle 1989/8-9. sz. 19-35. o.
246

Balogh Sándor-Jakab Sándor (szerk.): A magyar népi demokrácia története. 1944-1962. Budapest, 1987.
Baross Károly: Magyarország földbirtokosai. Budapest, 1893. : - ; ¦'
Bátorfi Lajos: Adatok Zalamegye történetéhez. 1-5. kötet. Nagykanizsa, 1876-1878.
Bencze Géza: Zala megye közúti közlekedése a XVIII-XIX. század fordulója körüli időszakban. In: Z. Gy. 16. sz. Zalaegerszeg, 1981.
Bencze Géza: Zala megye hidrográfiai képe a reformkori vízrendezések küszöbén. Z. Gy. 18. sz. 1983.
Bencze Géza: Zalamegye leírása a reformkorban. Z. Gy. 23. sz. Zalaegerszeg, 1986.
Benda Gyula: Egy Zala megyei köznemesi gazdaság és család a XVIII. század közepén. In: Agrártörténeti Szemle, XXVI. évf. Budapest, 1984.
Békássy Jenő: Zala vármegye feltámadása Trianon után. Zalai fejek. Budapest, 1930.
Békefi Rémig: A Balaton környékének egyházai és várai. Budapest, 1907.
Biró Friderika: Göcsej. Budapest, 1988.
Richárd Bright utazásai a Dunántúlon. 1815. Fordította: Szerecz Imre. Keszthely, 1935.
Bulla-Mendöl: A Kárpát-medence földrajza. Budapest, 1947. ¦¦*''
Czigány László: Adatok a katolikus egyesületek zalai történetéhez a két világháború között. Z. Gy. 28. sz. Zalaegerszeg, 1988.
Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1897. III. kötet.
Cseke-Horváth-Kerecsényi-Tóth Kálmánné: Nagykanizsa. Nagykanizsa, 1984.
Csorna Zsigmond: A Balaton-felvidéki szőlőtermelés demokratikus hagyományai, a hegytörvények. In: Honismeret 1990/2-3. sz.
Dávid Katalin: Adatok Zala megye középkori művelődéstörténetéhez. In: Z. Gy. 6. sz. Zalaegerszeg, 1976.
Dávid Katalin: A hahóti és a csatári bencés apátságok alapításáról. In: Vigila 43. évf. 5. sz. Bp., 1978.
Degré Alajos: A magyar nemesi (curialista) községek szervezete és gazdálkodása 1848 előtt a Dunántúlon. In: Tanulmányok a faluközösségekről. Pécs, 1977.
247

Domanovszky Sándor. Gazdaság és társadalom a középkorban. Budapest, 1973.
Egyed Ferenc: Göcsej népessége a XVIII. században. In: Dunántúli Szemle 1944. évf.
Ember Győző: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Budapest, 1951.
Enyedi György: Falvaink sorsa. Budapest, 1980. Gyorsuló idő sorozat.
Eperjessy Kálmán: A magyar falu története. Budapest, 1966.
Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom. Budapest, én. Magyarságismeret V.
Fejtő Ferenc: A népi demokráciák története. Budapest, 1991.
Fényes Elek: Magyar Országnak S A hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja. Pesten, 1841.
Fényes Elek: Magyarország ismertetése statisztikai, földiratai s történeti szempontból. I. kötet. Pest, 1866.
Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok. Budapest, 1986.
Fülöp Géza: A vidéki birtokosnemesség könyvkultúrája a XVIII-XIX. század fordulóján. (A Skublics család zalaszentbalázsi könyvtára.) In: Magyar Könyvszemle, 1974.
Füssy Tamás: A zalavári apátság története. Budapest, 1922.
Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. Budapest, 1938.
GlaserL.: Dunántúl középkori úthálózata. lm: Századok. 1929.
Gádor Győző: A Közép-Zalai dombság felszínfejlődési problémái. In: Z. Gy. sz. Zalaegerszeg, 1979.
Gőcze Rezső: Egy falusi iskola a fejlődés sodrában (A zalaszentbalázsi iskola története) In: Göcseji Helikon Honismereti Közlemények 3.sz. 1971.
Gőcze Rezső: A helytörténeti elemek felhasználása a történelemtanításban. In: Pedagógus pályázatok. 1972.
Gőcze Rezső: Társadalmi változások, közművelődési feladatok. (Zalaszentbalázsi helyzetkép.) Pedagógus pályázatok. 1983.
Gőcze Rezső: Szülőföld ismeret a honismereti szakkörökben. In: Honismeret. 1984/1. sz.
Gőcze Rezső: A palini Inkeyek a késői feudalizmusban. In: Honismeret 1988/1.
248

Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Magyarország története 1867-1918. Budapest, 1934.
GrünwaldBéla: A régi Magyarország, 1711-1825. Bp., 1888. ,,, :
Györffy István: Magyar falu - Magyar ház. Bp., 1943.
Halász Imre: Zala megye katolikus népiskoláinak és tanítóinak helyzete a Bach-korszak első éveiben. In: Z. Gy. 16. sz. Zalaegerszeg, 1981.
Halis-Hoffmann: Zalavármegyei évkönyv a Milleneumra. Nagykanizsa, 1896.
Harkányi Ede: Magyarországi utazás 1800 táján. In: A huszadik század körének történetfelfogása. Gondolat Kiadó, 1982.
Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1973.
Hertelendy Béla: A Zala vízlecsapoló társulat története. 1897.
Hofer Tamás: Déldunántúl településformáinak történetéhez. In: Ethnog-raphia. 1955. LXVI. évf.
Holub József: Zala megye vámhelyei és úthálózata a középkorban. In: Századok 1917. évf.
Holub József: Zala megye története a középkorban. I. kötet Pécs, 1929.
Holub József: Zala megye története a középkorban II. kötet. Kézirat. ZML., Zalaegerszeg.
Holub József: Zala megye középkori vízrajza. Zalaegerszeg, 1963.
Hómon Bálint és Székfű Gyula: Magyar történet. I-V. kötet. Budapest, 1941.
Horváth Károly: A Zalavölgy településföldrajza. Budapest, 1908.
Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető. Z. Gy. H/1919.
Hunfalvy János: A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. I-III. kötet. Pécs, 1866.
Jakab Géza-Németh László: Országos nemzeti könyvtárépítő mozgalom a reformkor elején Zalában. Magyar Könyvszemle. 1958.
Juhász Gyula: Uralkodó eszmék Magyarországon 1939-1944. Budapest, 1983.
Kanyar József: Népoktatás a Dél-Dunántúlon a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában. (1770-1868.) Budapest, 1989.
Karácsony J.: Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I-III. k. Budapest, 1900-1901. A.? ::¦
249

Károlyi Árpád: Dél-Zala érdekes és gyógyító növényeiről. In: Thury György Múzeum Emlékkönyve 1919-1969. Nagykanizsa, 1972.
Kávási Klára: Kulák lista. Agora Kiadó. Budapest, 1991.
Kempelen Béla: Magyar nemes családok I-X. kötet. Budapest, 1915.
Kerecsényi Edit: A Thury György Múzeum története. In: A nagykanizsai Thury György Múzeum jubileumi emlékkönyve. Nagykanizsa, 1972. ,
Kiss István: Zalaszentbalázs. Veszprémi Egyházmegye múltjából. Veszprém, 1935.
Kogutovicz Károly: Dunántúl és Kisalföld I-II. k. Szeged, 1936.
Komoróczy György: Nádasdi Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. Budapest, 1932.
Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Budapest, 1980.
Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás 1711-1867. Budapest, 1990.
Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. Z. Gy. 9. sz. Zalaegerszeg, 1978.
Kovacsics József. A történeti statisztika forrásai. Budapest, 1957.
Kováts Zoltán: A születésszabályozás kezdetei és terjedése Zalában a XIX. században. Z. Gy. 28. sz. Zalaegerszeg, 1988.
Körmendy József: Fa- és sövénytemplomok a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században. In: A Veszprém Megyei Múzeumok közleményei X. 1971.
Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest, 1988.
Kulcsár Viktor (szerk.): A változó falu. Tanulmánykötet. Budapest, 1976.
Lázár István: Területfejlesztésünk és a falu önkormányzata. In: Valóság,
1983/2. sz. 1;.Í:,M..V ¦;¦¦
Losonczi Ágnes: Ártó, védő társadalom. Budapest, 1989.
Magyar Bálint: 1956 és a magyar falu. Megvetánc 1988/2-3.
Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. KSH. Budapest, 1936.
Magyarország állatállománya az 1925. évben. KSH. Budapest, 1937.
Magyarország földbirtokosai és földbérlői (Gazdacímtár) Budapest, 1925.
Magyarország földbirtokosai és földbérlői. KSH. Budapest, 1937.
Magyarországi Gazdaczimtár. Szerk. Rubinek Gyula. Budapest, 1911.
250

Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme. Budán, 1865.
Magyarország népessége a Pragmatica Sanctió korában 1720-21. Budapest, 1896.
Magyarország tájföldrajza. 3. kötet. Akadémiai Kiadó, 1975.
Magyarország története I-X. kötet. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1985.
Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában. In: Világtörténelem, Magyar történelem. Történetírók Tára. Budapest, 1982.
Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest, 1912.
Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1917.
Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a XVI. század közepén. 1-2. kötet. Budapest, 1990.
Márkus István: Mit láttam falun? (1945-1966.) Magvető Kiadó, Buda
pest, 1967. i
Márkus István: kz ismeretlen főszereplő. Tanulmányok Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1991.
Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény 1870-1970. Földterület III. Közönséges Adatok, KSH, Budapest, 1972.
Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon 1790-1848. Budapest, 1948.
Méri István: A kanizsai várásatás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1988.
V. Molnár László: Kanizsa vára. Budapest, 1987.
Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. I-II. kötet Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990.
Nagykanizsa városi monográfia. Nagykanizsa, 1994.
Németh József: Adatok Zala megye kulturális emlékeiből I. In: Z. Gy. Zalaegerszeg, 1978.
Németh József: Zala megye műemlékei. Zalaegerszeg, 1979.
Novak Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban. Zalaegerszeg, 1889. 3. kiadás 1906.
Orbán Sándor: A paraszti érdekvédelem felszámolásának része a mező
gazdaság átszervezésének előkészítésében. 1948-1957. In: Z. Gy.
28. sz. Zalaegerszeg, 1988. r
Pesty Frigyes: Zala vármegyei alispánok. In: Századok, 1874.
Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630-1950.)
München, 1987. <..-
251

Princz Gyula: Magyar földrajz. Budapest, én.
Rómer Flóris: Archaelógiai levél Zalamegyéből. In: Vasárnapi Újság 1863. évf. 41-51. sz.
Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története. Pest, 1870.
Sándor Vilmos: A tőkés gazdaság kibontakozása Magyarországon Budapest, 1958.
Simonffy Emil: Úrbéri birtokrendezések Zala megyében a jobbágyfelszabadítás után. In: Agrártörténeti tanúim. Budapest, 1960.
Simonffy Emil: Adatok a paraszti birtokviszony vizsgálatához. In: Agrártörténeti Szemle, 1968. 1-2. sz.
Simonffy Emil: Zala megye birtokviszonyai a gazdasági válság idej én. Göcsej Helikon, Honismereti közlemények 1972.4. sz. Zalaegerszeg.
Simonffy Emil: A jobbágyfelszabadítás Zala megyében. In: Zalai Tükör, 1974.1. kötet.
Spira György: A negyvennyolcas nemzedék nyomában. Budapest, én.
Szabó Béla: Nemtelenek birtokszerzési képtelensége Zala megyében. In: Z. gy. 21. sz. Zalaegerszeg, 1985.
Szabó Dezső: A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában. Budapest, 1933.
Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz. Szépirod. Könyvkiadó, Budapest, 1988.
Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon X-XV. század. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971.
Szabó István: Jobbágyok, Parasztok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976.
Szabó István: A magyarság életrajza. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990.
Szálai György: Ember és víz. Budapest, 1987.
Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. Budapest, 1819.
Szamota István: Kanizsai Orsolya, Nádasdy Tamás nádor nejének gazdasági utasításai Zele Jakabhoz 1564. In: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. 1894.
Szántó Imre: Alsópáhok és Felsőpáhok története. Alsópáhok, 1990.
Szekfű Gyula: Valahol utat vesztettünk. Magvető Kiadó Budapest, 1987.
Szőke Béla Miklós-Vándor László: Pusztaszentlászló XI. századi temetője. In: Z. Gy. 6. Zalaegerszeg, 1976.
Takács Imre: Magyarország földművelésügyi közigazgatása az Osztrák- Magyar Monarchia korában 1867-1918. Budapest, 1989.
252

1

Takáts Sándor. Kísérletek a magyar haderő felosztására 1671-1702. In: Századok 1904. évf.
Tanulmányok Zala megyéről 1945-1970. Zalaegerszeg, 1970. :
Tholt Judit: A sárvári uradalom majorgazdálkodása a XVII. század első felében, Budapest, 1934.
Tíz esztendő. Magyarország 1918-1928-ig. Budapest, 1929.
Vajda László-Vajda Lászlóm: Zala megye az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc idején. Zalai Tükör. I. Zalaegerszeg, 1974.
Vályi András: Magyar Országnak leírása Budán, 1799.
Vándor László: Nagykanizsa története a honfoglalástól 1690-ig. Nagykanizsa, 1987.
Várkonyi Nándor: Dunántúl. Magvető Kiadó. Budapest, 1975.
Várkonyi Ágnes: A Dunántúl felszabadítása 1705-ben. In: Századok,
1952.évf.2.sz. 'H;. .f-':^.. ' ;!¦:;'-¦:-¦ .•• ¦¦'¦',..:
Vörös Károly: Az 1765-66-i dunántúli parasztmozgalom és az úrbérrendezés. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon. 1711-1790. Budapest, 1952.
Vörös Károly: Parasztmozgalmak Zala megyében a XIX. század első felében. Zalaegerszeg, 1969.
Wellmann Imre: A magyar mezőgazdaság a XVIII. században. Budapest, 1979.
Wellmann Imre: Közösségi rend és egyéni törekvések a XVIII. századi falu életében. Történelmi Szemle. 1980/3.
Wertner Mór: A Búzád-Hahót nemzetség. In: Turul, 1898.
Zala. Magyarország megyei sorozat. Kossuth Kiadó, 1987.
Zalaegerszeg. Dokumentumok a város történetéből. Szerk.: Simonffy Emil. Zalaegerszeg, 1985.
Zala megye földrajzi nevei. Szerk.: Papp László és Végh József Zalaegerszeg, 1964.
Zalavármegyei évkönyv a milleneumre. Nagykanizsa, 1896.
Zalavármegye tiszti czim- és helységnévtára. Zalaegerszeg, 1909.
Zala Vármegye története. Oklevéltár. I-II. kötet. Szerkesztette: Nagy Imre, Véghely Dezső és Nagy Gyula. Budapest, 1886.
Závada Pál: Kulákprés. Budapest, 1991. Magyarország felfedezése c. sorozatban.
253

:¦!.'. "¦"¦, ,
IDŐRENDI ÁTTEKINTÉS
1234 Hahót első írásos említése középkori okleveleinkben.
1256 Dusnok (Dúsnak) első írásos említése középkori okleveleinkben.
1261 Börzönce (Berzenche, Berzencze) nevét először említik középkori okleveleink. L*=1935: 550, 1998: 390 fő.
1320 Zalaszentbalázs (Zentbalás, Zsent-Balás) írásos említése középkori okleveleinkben. L=1935: 1535, 1998: 951 fő.
1323 Rendszeresen tartottak hetivásárokat Magyarszerdahelyen (Ze-redahel, Szerdahel Szigete) L=1935: 985, 1998: 582 fő.
1354 Pölöskefőt (Peleskefej, Peleskefő) első ízben említik középkori okleveleink. L=1935: 870,1998: 521 fő.
1358 Kacorlak (Lak, Kaczorlaka) első írásos említése. L=1935: 562,
; 1998:266 fő. ,
1364 Kürtöspuszta (Kürtös falu, Nemeskürtös, Patai-Kürtös) első írásos említése. L=1935: 123 fő, 1998: -
1377 Bocska (Desics, Dezics, Bocsita, Bochyta) első írásos említése. L=1935:550, 1998: 390 fő.
1388 Zsigmond királytól (1378-1437.) a Kanizsai család megkapja Gelse, Lak (Kacorlak) és Sziget (Gelsesziget) falut, illetve annak birtokait. ¦¦.-;
1431 Kaczor Miklós és fiai a Vas megyei gencsi birtokukért Lak falut kapják a Kanizsai családtól.
1459 Mátyás király Unyomi Miklós sümegi várnagyot nevezte ki a szentbalázsi sóraktárak kamarásává.
1486-1501 közötti években a pestis pusztított országunkban, a Kanizsai vártartomány falvaiban a lakosság majdnem fele a járvány áldozata lett.
1530 A Kanizsai vártartomány birtoka lett Újudvar, Palin majd Újnép
is. ., ... ¦... . . .,.., ,
* L=Lakosainak száma 254

1532 augusztusának utolsó napjaiban a Kőszeg alól visszafordult török had vidékünk falvait fosztogatta.
1542 Pestisjárvány vonult át a Dunántúlon: "...meg nem állott a halál sem Kanizsa tartományban, sem Zalavár tartományban".
1566 szeptemberében - Szigetvár eleste után - már szinte rendszeressé váltak a portyázó janicsárok rablásai a szerdahelyi, szentbalázsi éa a hahóti szőlőkben.
1575 őszén a szigetvári törökök Kanizsától északra 16 falut dúltak, égettek fel és 1000 embert hurcoltak el. November 10-én Szentbalázst támadták meg és 50 embert raboltak el.
1570 A Szévíz mocsarainak átkelőit ("átj árasait") védő vár épült Szentbalázson, Kerecseny határában, Kacorlakon, Sárkány-szigeten (a Sárkány család Árpád-kori vármaradványainak felhasználásával), Rajkon és Újudvaron.
2587 A "Kaczorlaki diadal". Magyarszerdahely, Zalaszentbalázs és Kacorlak közötti mezőn Zrínyi György serege és a környékbeli jobbágyok megverik a zsákmányukkal vonuló török sereget.
1600 október 22-én török kézre kerül Kanizsa vára.
1664 Köprili Ahmed hadjárata Bécs ellen: az átvonuló török seregek végig sarcolják a Principális-völgy falvait.
1660 Az említett falvak népe elmenekül, a vidék "pusztásodik". "A .' ¦¦' falvak elpusztultak, ember és háziállat elhagyta a tájékot, futva, menekülve, vagy török rabságban".
1690 április 13-án a császári hadak visszaszerzik Kanizsa várát.
1721 Pallini Inkey János (1673-1747.) III. Károly királytól adományt nyert Magyarszerdahely, Kacorlak, Pölöskefő és Zalaszentbalázs határában fekvő kisebb birtokokra.
1766 Befejeződött a hahóti műemlék jellegű templom építése. A ''¦'¦¦ barokk stílusú templom a középkori bencés apátság helyén épült.
1772 Mária Terézia Hahót kegyuraságát a keszthelyi Festetics Pál grófnak adta, és a plébániát javadalmával együtt a keszthelyi plébániához csatolta.
1781 Felépült Zalaszentbalázson a ma is álló műemlék jellegű templom.
A régi, középkori templom helyén már 1730-ban egy kisebb épült.
1782 A börzöncei szőlőhegyen Szent Lőrinc tiszteletére kápolna ké
szült.
1782
1788 Megalakult a zalaszentbalázsi plébánia. Első plébánosa Gazdag
Mihály, volt pápai káplán. 1826 Adómegtagadási mozgalom bontakozott ki Kanizsa környéki
falvakban. 1830 Templomszentelés Magyarszerdahelyen. A régi kisebb templom
1752-ben létesült. 1846 Az Inkeyek palini, szentbalázsi és pacsai uradalmát megvásárolja
a belga királyi herceg. 1848 nyarán 18 Kanizsa környéki falu jobbágyságának részvételével
mozgalom indult a nemzetőri szolgálat megtagadására. 1852 Általános tagosítás kezdődött Zalaszentbalázson. 1855 Pusztított a kolera. Zalaszentbalázson 1855. augusztus 13-ától
október 8-áig 204 fő halt meg.
1866 Szokatlan erős májusi fagy károsította a zalaszentbalázsi határt.
1872 június 29-én a jégverés szinte megsemmisítette az évi termést.
1873 Megalakult a zalaszentbalázsi körjegyzőség Börzönce, Bocska,
Pölöskefő, Kacorlak, Magyarszerdahely és Zalaszentbalázs köz
ségeket.
1874 július 22-én leégett Zalaszentbalázs fő utcájának keleti oldala.'
1875 Templomszentelés Kacorlakon. A régi kisebb templom 1740-
ben épült fából.
1876 Templomszentelés Pölöskefőn. A régi kisebb templom 1750-ben
készült.
1884 A zalaszentbalázsi egyházi iskolát községi iskolává minősítik.
Új két tentermes iskola építését is elhatározták. 1892 Eladták a zalaszentbalázsi uradalmat. Kisebb földbirtokosok
(Vízlendvay Sándor és József, Musset, Blumenschein) kezébe
kerül a hajdani nagybirtok. ( , . , :,
1895 A Kürtös-patak áradása pusztított a magyarszerdahelyi és a
kacorlaki határban.
1913 Új iskola építését kezdeményezték a szülők Börzöncén.
1914 Zalaszentbalázson a Blumenschein Józseftől vásárolt telken
három tantermes iskolát építettek.
1916 szeptember 23-án leszerelték és elvitték háborús célokra a zalaszentbalázsi templom 689 kg súlyú harangját. Szekérre rakták, a
256

, ¦ falu népe megkoszorúzta és Gelséig kísérte. A fiókközségekbői még 5 kisebb harangot is rekviráltak.
1919 március 10-én megalakult a Zalaszentbalázs és Vidéke Téglagyár Rt. 1500 darab részvényjegyet bocsátott ki a részvénytársaság 100 koronás értékben. A község részükre átengedte a Böge-völ-gyet, ahova a gyár épült.
1919 áprilisában egy öt tagú direktórium vette át a község vezetését.
1923 február 1 -jétől működő körjegyzőség alakult Magyarszerdahely, Magyarszentmiklós és Bocska községekből. Első jegyzője Gyutai István zalaszentbalázsi aljegyző.
1925 októberében megkezdődött a tanítás az új börzöncei állami népiskolában. Első tanítója: Farkas László.
1929 szeptemberében nyugalomba vonult Kőnig Ferenc, a zalaszentbalázsi népiskola igazgatója, aki 29 éven át tanított és kántortanítóként is működött a faluban.
1939 Önálló plébánia létesült Pölöskefőn. Első lelkésze: Tomózer
Lajos, előzetesen a zalaszentbalázsi plébánia káplánja.
1940 nyarán a Kürtös-patak áradása Magyarszerdahelyen megrongált
25 lakóházat és több mezőgazdasági épületet is.
1943 Új orvosi körzet alakult Zalaszentbalázs székhellyel. Első orvosa dr. Horváth József.
1945 április 2-án az 57. szovjet hadsereg átkelt a Principális-csatornán, és elfoglalta vidékünk falvait.
1945 áprilisában megalakult Börzöncén a nagykanizsai járás első földigénylő bizottsága.
1945 november 4-én megtartott nemzetgyűlési választásokon a FKGP
74%-kal megnyerte a választásokat, hasonló arányba győztek a
kisgazdák a nagykanizsai járás községeiben is.
1946 nyarán 60%-os aszálykárt szenvedett a zalaszentbalázsi határ.
1947 augusztus 31 -ei parlamenti választásokon a Demokrata Néppárt
szerzett abszolút többséget (55,5%) a megyében és a nagykanizsai
járásban is. A mandátumot szerzett két képviselő között volt Ber
kes János, a zalaszentbalázsi községi népiskola igazgatója is.
1947 október 7-étől szakosított rendszerű oktatás kezdődött a zalaszentbalázsi iskolában.
257

1948-49-ben népi kollégium is segítette a kisebb falvak tanköteleseinek iskolába járását.
1949 május 27-én Ujnéppusztán felavatták a nagykanizsai járás első
szociális otthonát.
1950 Társadalmi összefogással iskola épült Kürtöspusztán. Első taní
tója Segesdi József zalaszentbalázsi lakos. Korábban vándortaní
tó oktatta a tanköteleseket a Hári család egyik szobájában. Zala
szentbalázson kultúrotthon létesült a volt Musset-kastélyban.
1950 Zalaszentbalázs 150 kötetes könyvtárat kapott. 1953 A Falu Színház első, bemutatkozó előadása a szentbalázsi kultúr-otthonban.
1955 nyarán kezdődött a Szévíz-csatorna mederrendezése, és a vízle
vezető árkok tisztítása a zalaszentbalázsi és a pölöskefői határban.
1956 október 26-án tüntető felvonulás és tiltakozó népgyűlés a zala
szentbalázsi kultúrotthonban a proletárdiktatúra ellen.
258

MELLEKLETEK JEGYZEKE
Zalaszentbalázs község címeres pecsétje a XIX. században, v. Zalaszentbalázs története kiállítás ismertetőjének fedőlapja. ;
1. Az 1715-20. évi országos összeírás I. táblázata.
2. Az 1715-20. évi országos összeírás II. táblázata. ;¦¦ ii ,
3. Terméseredmények 1700-1750. között.
4. Úrbéresek állatállománya 1700-1750. között.
5. Kivonat a "Pallini Uradalmak Inventáriumából" 1792.
6. Úrbéres viszonyok alakulása a szentbalázsi uradalomban.
7. A lakosság számának alakulása 1720-1910. között. A lakosság
számának alakulása 1920-1960 között.
8. A földterület változásai községenként 1865-1913. között. A földte
rület változásai községenként 1825-1949. között.
9. Az állatállomány alakulása 1825-1849. között. Az állatállomány
alakulása a XIX. század második felében. Az állatállomány alakulása
a XX. században.
10. Agrárproletárok a szentbalázsi uradalom falvaiban az első
világháború előtt. Agrárproletárok a szentbalázsi uradalom falvaiban
a XX. század első felében.
10/aLakóházak száma és minősége a XX. század első felében.
11. írni- és olvasni tudók száma és aránya az első világháború előtt.
12. Az első világháború áldozatai.
13. Földbirtokviszonyok 1924-25-ben.
14. A mezőgazdaságból élők helyzete 1949-ben.
15. Körjegyzőségek és vezetőik 1945-1950. között.
16. A községi tanácsok tisztségviselői 1950-1956. között.
17. A községi földrendező bizottságok névsora.
18. Egy zalaszentbalázsi ház alaprajza.
259

FORRÁSMUNKÁK JEGYZEKE
1. Az Szent Balási és Kis Faludi Szőlő Hegy Artikulusai. 1716.
2. A magyarszerdahelyi, kacorlaki és bocskai jobbágyok panaszos
levele Mária Teréziához. 1765.
3. Kérdések, feleletek. 1766.
4. Zalaszentbalázs község folyamodványa, melyben a negyedik tanítói
állás javadalmazásához államsegélyt kér. 1941.
5. Szociális munkaterv. (Községi adatlap) 1946.
i ,: i
260

TÉRKÉPEK JEGYZEKE
1. A Principális-völgymedence települései. "-¦',¦¦ '"'"'
2. A Principális-völgy kelet-nyugati torzított keresztmetszete.
3. Zala megye kiterjedése és határai a középkorban.
4. Zala megye birtokviszonyai a XVI. század közepén. ..
5. A török birodalom határa Zala megyében. • .
6. Zalaszentbalázs és Kürtöspuszta határa 1854-ben.
7. Beltelkek Kacorlakon és Pölöskefőn 1864-ben.
8. Zala megye a XVIII. század végén. í ¦,':¦'¦¦¦; '.>
1. ¦ - J. ¦.¦ ;
Mi. .. .

261

1
NÉVMUTATÓ 1
Rövidítések: cs. család
1
kir. király
h. hűbéres
m. magyar "¦ .' :,
Anik György 128 • •¦; '
Bercsényi Miklós 56,59 * '
Anik János 81,92
Berkes János 143,147,153,158,
Anik József 85
159,171,191,194
Anik Mihály 81
Berkes Jánosné 171,201 ;|
Ambrus Ferenc 123
Berzencei Péter 32 (:'.-.¦* :,'¦ 1
Arnold somogyi ispán 14, 26
Bessenyei László 61 1
Arnulf keleti frank király, 896-tól
Bezerédj Imre 57, 59 ¦
a birodalom császára 23
Bitnitz Lajos 67 i

Blaskovits József 89 1
Balogh Ádám 57,59
Blumenschein Jakab 118,155,159 1
Balogh László 186
Blumenschein József 109, 118 1
Baranyai Béláné 165
Bocskai István erdélyi fejedelem 1
Baranyai Ferenc 61
(1605-1606.) 49 J
Batthyányak 64,79,133
Bohár László 89 W
Batthyány Ádám 49, 50, 66, 69
Bolla István 81 '1
Batthyány Boldizsár 53
Bottyán (Vak) János 56,57,59 1
Batthány Lajos (1806-1849.)
Braszlav frank h. (892-900.) 23 1
1848-ban miniszterelnök 83,

98,100
Családnevek községenként 60,61, m
Bazsó Antal 191
77 i
Bazsó Ágoston 191
Csáki. 24,40 Jfl
Bazsó József 156
CsányiÁkos 33,34,46 (tm)
Bánfics. 26,29,30,31,34,37
Csányi László 1949-ben miniszter J.
Bánfi Miklós 29
99,100 M
Bedő János 199
Cseh János 191 ¦
Beké Pál 85, 112
Cserenkó Ignác 62 fl
Berengár itáliai kir. 924-ig 23
CsertánElek 155, 156 M
262
1

Csertán Ibolya 191
Csertán Sándor 100,104,105,164,
191
Csicsor János 81 Csicsor József 89 Csicsor Mihály 81 ¦¦'!, ; n. " Csizmadia Bálint 156 Csizmadia István 156 Csizmadia János 156 Csizmadia Mihály 154,156 Csizmazia József 92 Csorba Mihály 149
Danics Sándor 156
Deák Ferenc 18413-ban miniszter
105
Dervalits Ákos 108 '' , vu;
Dervalits János 108
Dévai Aranka 155,201
Diocletianus római császár 38
Dóczi Antal 73 ¦¦ v. :
Dóczi Antalné 71 Dózsa György 42
Ebenspanger (Elek) Lipót 118,119
Elek Géza 119,141,145,152,190
EisingerJenő 156
EndreIII.m.kir.(1290-1301.) 42
Eördög István 50 . ...
Erős Pál 134
Esterházyak 63,64 ,"
¦ ¦: ¦¦ ij.';- .¦ ,; :¦ Falkosi cs. 27 Ferdinánd I. m. kir. (1526-1564.)
41 Ferenc Lajos 191, 192

Ferencz Péter 155,156 ¦, . Festeticsek 64,79 ¦ i ,. >; Festetics György 189,201 Festetics Kristóf 68, 96 Féja Géza 157
Fülöp Jenő flandriai gróf, herceg 97, 106, 108, 128, 130
Garai Miklós nádor (1375-1385.)
30
Gazdag Mihály 75 Gál András 96
Gál János 89 ; ¦¦¦¦'tWv'¦'
Gál Jósi János 81, 85 Gál Péter 96, 156 Gállcs. 112
Gáli István 191, 192 n M> -Gáli István József 81,85 Gálllstvánné 81,85 Gáli Lajos 188, 192 ¦ i;^ Géza fejedelem 29 Géza II. m. kir. 37,38 Glavina Lajos gazdatiszt 110,123,
124 .¦ ,¦¦ : : «;l
GódorJános 155 <¦
GódorJózsef 156, 191
Gömbös Gyula miniszterelnök 157
Grandics István 192 ., 'i
GrunerErnő 128 ..¦,......¦.". v, ¦;
Györkös István 81 -r . Gyutai István 157 , ; ¦ J;
Hahold cs. 29,37,40
Haholthy Miklós 29
Haholthy Jánosné 29 :

263

Hahóti Benedek 29
Hahóti János 31
Hajmási Balázs 192
Halász József 191
Heister Siegbert császári tábornagy
55,56
Herke János 81, 85 Hédervári cs. 40 Hlabovszky János 169 : Holl János 89, 192 Honvédeink 1848-ban 100, 101,
102,103 Horthy Miklós kormányzó
(1920-1944.) 193 Horváth Lajos 128 Horváth Pál 191 Horváth Sándor 192 Horváth Sándor tanító 194, 201 Hunyadi János kormányzó
(1446-1452.) 31
Illyés Gyula 157 .'¦.¦"
Inkey Ádám 67, 88, 93
Inkey Boldizsár 61,63,66,67,70,73,
74,75,82,83,92,93,114,118 Inkey cs. 59, 63, 64, 66, 70, 78,
79,86,94,95,96, 119, 132 Inkey Ferenc 58, 66 Inkey Gáspár 66, 67, 70 Inkey János 55, 56, 58,65, 66, 70,
82, 85, 88 Inkey Kázmér 91, 99, 100, 103,
104, 105
Inkey László 104 Inkey N. János 79, 81, 83, 84, 87,
89,91,93,94, 104, 119

Inkey Ödön 91 Inkey Sándor 91 István II. m. kir. 39 István III. m. kir. 24, 37, 41
Jellasics József horvát bán 1848-
ban 100,104 Józsefi, m. kir. (1705-1711.) 59
Kaczorcs. 31,35,38,62
Kaczor György 32, 34, 63
Kaczor Miklós 34
Kaczorlaki Miklós fia, János 34
Kanizsai cs. 30,31,32,33,44
Kanizsai István 40
Kanizsai János 39
Kanizsai László 31
Kanizsai Miklós 39
Kanizsai Orsolya 30, 31, 33, 34,
36,41
Kapiller Zoltán 201 ¦
Kardos Lőrincz 155 Kákosi plébános 113 Károly Róbert m. kir. 29, 30, 31,
Kávási György 32 ;
Ki sfaludi László 56 ¦
Kis Péter 81,85, 112
Kiss Antal 171, 181
Kiss István 156, 194 '
Kiss János 73 Kiss József 154 Kiss László (Náci) 192 Kiss Zsuzsanna 201 Klebersberg Kunó miniszter (1921-1931.) 142, 155

264

r

Klein Illés 118 .
Klotild hercegnő 110, 128
Knausz György 201 ! , .:
Kőbán Mihály 126, 128,133
Kocel frank h. 20
Koch Simon 153 . .
Kocsis István 89, 156
Kodolányi János 157
Kossuth Lajos (1802-1894.) kor
mányzó 1849-ben 185
Kovács Ferenc 128
Kovács István petecs 191
Kováts János 81,85, 112, 156
Kovács Vendel 100 < -:v:.
Kozma Miklós miniszter 143
Kőnig Ferenc 124, 143
Kőszegi cs. 30,40,41,42 :¦ '
Kürtös (puszta) 37, 159
Kürtösi Balázs 32 ,..
KürtösiPál 32 ,' ¦¦
Kürtösi Tamás 33 '. :
Lázár Soma 118 Lénárd Ernő 119 Lipót I. belga király 128 Lipót II. belga király 128, 130 Lukács Albert 128
Magyar János 89
Majthényi Erzsébet 67, 91, 104
Marczin István 82, 85
Marits Imre 82, 85
Mária Teréziám, kir. (1740-1780.)
64,68,73,74,95, 106,117 Márton Józsefbe 81, 85, 112 Máthé Mihály 81

Mátyás (Hunyadi) m. kir.
(1458-1490.) 29,30,31,32,
1 ¦.-J8 .¦;•¦ .¦¦•¦¦¦ ;•¦¦
Meszlényi Lajos 192
Mező Ferenc 126, 134
Mindszenty József 194 ,
Molnár Mihály 156 : ,'
Montenuovó Nándor 149 Musset János 118,119,120,154 Musset Jánosné özv. 156 Musset Ferenc 165,166 :::¦ '
Nagy Imre miniszterelnök
(1953-1955.) 177, 178, 198,
199 . ¦
Nagy József 201
Nagy Józsefhé 201 ' ¦
Nagy Károly frank uralkodó, 800-
tól császár 20
Nagy Lajos m. kir. 30, 31, 38, 40 Nádasdy Ferenc 53, 58 Nádasdy Tamás nádor
(1559-1562.) 30, 32, 33, 34,
35,41
Nemes Ignác 191
Nemesszeghy István 191 ., '
Németh János 156 ¦.:.¦
Németh László 157 "••:.: : , '
Német Pálné 81 ¦ '
Orosztonyi Lőrincz 32 Orosztonyi Péter 33 Ottó I. német kir., 962-től német- római császár 23
Ördögh cs. 35 ,-¦¦ :

265

Palisnai János 39 '
Pap Ferenc 85, 112
Papp József Iván 156,191,192,
200
Pálffy Dénes 155, 167
Pálffy János 58,66
Páli Péter 154 > ¦ . í
Pethő (gersei) cs. 35 .'.¦..¦¦
Pethő László (gersei) 50
Petricscs. 61,90, 109 !t
Petriez András 62 ,'.¦¦'¦ ¦¦-,
Plihál Viktor 155
Pribina frank h. (847-862.) 20
Prosznyákcs. 71 ' ;
Prosznyák Farkas 71
Rajkics. 35,40,47,63
Rajki Mária 67 >••.-,¦ v, ¦
Rajki Mihály 32
Rajki Miklós 32, 35
Rajki János fia, István 32 '"¦
Rákosi Mátyás, a minisztertanács elnöke 168, 188, 192
Rákóczi Ferenc II. erdélyi fejedelem (1705-1711.) 58
Révész Lajos 148, 158, 171, 191
RiedlÖdön 118
Rieger Lászlóné 165,166
Rumy László 63
Sárkány cs. 34, 35, 40, 42, 62 Sárkány Ambrus 42 Sárkány Antal 31,35 Sárkány István 63 Sárkány János 50 Sárkány László 32

Sárkány Mihály 31,32
SchmiedtEmil 118
Simon Pál 105, 114, 125, 133
Sípos István 191
Skublicscs. 71,90 ' ' ¦,'..¦
Skublics Károly 86,95 ... ..
Skublics Sándor 62, 71, 73, 96
Somsich József 149
Sonkol István 85 - <
Soós István 192 v
SoósJános 191 , :-
Soós József 156
Stankovanski Imre 109 ¦> ¦ ¦ ¦-';
Steinberger Bernát 109
Strattmann Eleonóra 69 ¦">
Szabó György 199
Szabó István (nagyatádi), 1919-ben
miniszter 156
Szabó László 155, 156
Szabó Péter 131 •'"''¦ ¦
Szapolyai (Zápolyai) János m. kir.
(1526-1540.) 41 Szarka Zsigmond 55,58 Szántó Vendel 191 - , SzegediIgnácz 62 Szekeres Ferencz 191 Szekeres József 156, 181, 191 Szekeres László 81 Szele Antal (szentbalázsi) 32, 33 Szent Anna 62
Szent Balázs 25, 38, 63, 93, 129 Szent Erzsébet 25 Szent György 25 Szent István m. kir. (1000-1038.)
38,40,95 ; ,'

I

266

Szent Katalin 26
Szent László m. kir. (1077-1095.)
37,82 . ¦,
Szent Lőrinc 82
Szentbalázsi János 32
Szentbalázsi Péter 32
Szentmártoni Veronika 62
Széchenyi cs. 64, 79
Széchenyi Ferenc országbíró 94
Széchenyi György 1685-től esztergomi érsek 50, 56
Széchenyi István (1791-1860.), 1848-ban közlekedési miniszter 84,94
Széchenyi Viktor 149
Sziva István 128 , ,.
Szluha cs. 74
Szondi László 124, 155
Szulejmán II. török szultán 43
Szűcs Bálint 156
Szüts István 126
Takáts Imre 128 Takáts György és Mihály 62 Talabér János 131,155 Tamás László 194 Tálosi István 81,82, 199 Tálosi András 82 Tejedi Imre 31, 32 Teleki Pál (1879-1941.) miniszterelnök 156
Thury György 47,52, 132 Tihanyi Dezső 155 Tóthcs. 96 Tóth István 73,96 Tóth Mihály 73, 96, 97

Tóth Miklós 73
Török cs. 71
Török Ferenc 63 .
Treutel Miklós 30,31
Udvari Jenő 199
Ulászló m. kir. (1440-1444.) 31
Unyomi Miklós 39
Varga István 112, 122, 148
Varga János 191
Varga József 81
Varga László 156
Varga Lőrinc 122
Vargha Ferenc 199
Vargha Imre 191
Vargha L. István 144, 156, 158,
191, 192,200 Vargha L. Péter 156,200 Vargha Péter felső 156, 191 Vargha T. József 112, 191 Vass Istvánné 165 Vassicsek Lipót 117 Várnai Róza 131 Veres Péter 157, 192 Vérbulcsú 23 Vizlendvay cs. 90 Vizlendvay István 109 Vizlendvay József 118, 120 Vizlendvay Sándor 119, 155 Vodinák Vince 201 Vörös Bálint 156, 191 Vörös Mihály 85, 112 Wagner János dr. 161 Wehofsits Adolf 122

267

Zathureczy Ferdinánd 107 Zrínyi György 52,53
Zele (Szele) cs. 32, 33 Zrínyi Miklós (1620-1664.) had-
Zele (kökényesi) Bertalan 32 vezér és politikus 50, 51, 53
Zele Jakab 30, 31, 32, 33, 34, 35,
36,41 Zsidó József 154
Zele János 34 . • •¦ : ¦¦¦ Zsigmond m. kir. 30,31,32
Zele Péter 28 , . Zsohár József 191
l. .

268

TARTALOMJEGYZÉK
Bevezető 5
Előszó 7
I. A természeti környezet
A felszín kialakulása. A mai földrajzi környezet létrejötté
nek természeti és emberi tényezői 9
Jegyzet 15
II. Zalaszentbalázs és vidékének története a kezdetektől
a magyar honfoglalásig
Őskor. Római kor. Népvándorlás kora 17
Jegyzet 21
III. Zalaszentbalázs és vidékének története a középkorban
A magyarság megjelenése. A településhálózat kialakulása az :
Árpád-korban. Településhálózat a késő középkorban. Birto
kos családok, kiemelkedő személyiségek 23
Jegyzet 37
IV. Zalaszentbalázs és vidékének története a török korban
A törökök megjelenése és a vidék története Kanizsa elestéig (1600). A vidék története Kanizsa elestétől visszafoglalásáig
(1600-1690.) 46
Jegyzet 52
V. Események a Rákóczi-szabadságharc idején
Hadak vonulása. Dunántúli hadjárat. Pestisjárvány 55
Jegyzet 58
VI. Újrakezdés és a kezdeti gazdálkodás (1690-1750.)
A vidék újraéledése. Szabad földfoglalás. Az Inkey család
adománybirtoka 60
Jegyzet 67
269

VII. Birtokviszonyok, a népesség alakulása 1848-ig
Az árutermelés kibontakozása. A szentbalázsi uradalom. Úrbáriális viszonyok és a polgárosodás kezdetei vidékünk
falvaiban 70
Jegyzet 92
VIII. Vidékünk az 1848-49-es magyar polgári forrada
lom és szabadságharc idején
A pesti forradalmi mozgalmak hatása vidékünkön. Nép
felkelés. Sorozott és önkéntes honvédeink a szabadság
harcban. A megtorlás 98
Jegyzet 104
IX. Az abszolutizmus és a dualizmus kora 1848-1918.
Parasztgazdaságok születése. A nagybirtok szorításában. ':,.¦., A táj új arculata. A gyarapodás évei. Birtokszerkezeti
változások. Túlnépesedés. Falukép. Életmód. Kultúra 106
Gazdasági és társadalmi változások 118
Jegyzet 128
X. A két világháború között (1919-1945.)
Az első világháború következményei. Társadalmi és politikai feszültségek. A gazdasági világválság hatása. Helyi
kezdeményezések, háborús évek 140
Jegyzet 154
XI. A kibontakozás és a proletárdiktatúra első szakasza
1945-1956-ig
Háborús károk. Az önkormányzás és a bizakodás évei. Kommunista törekvések. Az "olvadás" hónapjai. Gazdasági és társadalmi változások. Az 1956. október 23-ai
fővárosi események hatása 163
Jegyzet 190
Mellékletek 203
Források 233
Eredeti források másolatai 235
Irodalom 246
270

Időrendi áttekintés 254
Mellékletek jegyzéke 259
Forrásmásolatok jegyzéke 260
Térképek jegyzéke 261
Névmutató 262
ítí

. '- i I .'. l '. I1' ., ¦ ' ¦
¦¦¦ ;;.< .''¦'.¦.!(¦¦.,..



HELYISMERET NEM KÖLCSÖNÖZHETŐ
.:,.¦-)'.;>

Halis István Váiosi Könyvtár Nagykanizsa






A vidék kifejezést a tájat alkotó kisebb térség fogalomjeleként használom. A népnyelv a Principális-völgymedence Pacsától Nagykanizsáig nyúló szakaszát "Kóstai-berek"-nek nevezte; ennek középső részén fekszik Zalaszentbalázs és a vele közös múltú öt falu: Bocska, Börzön-ce, Kacorlak, Magyarszerdahely, Pölöskefő, s a hozzájuk tartozó majorok hálózata. Zalaszentbalázs, Börzönce és Bocska a dombvonulat lankáira, illetve a dombtetőre, Magyarszerdahely, Kacorlak és Pölöskefő az észak-déli irányú dombvonulatok közötti völgy teraszaira települt..