* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 19.11 KB | |
| 2008-02-12 10:37:43 | |
 | |||||||
Nyilvános  971 | 3922 | Rövid leírás | Teljes leírás (4.94 KB) | Cím: Zala megye története a középkorban Szerző: Holub József (1885-1962) Szerz. közl.: Holub József Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929- Kötetei: 3. köt., A községek története ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121 Tárgyszó: Zala Szakjelzet: 943.9 Cutter: H 77 Nyelv: magyar SZENTBAlÁZS a./ (Zalaszentbalázs Zala m. nagykanizsai j.) 1320-ban említik először Gelse, Lak és Berzencze határjárásában /Anjoukori okmt. I. 552./. 1325-ben olvasunk első birtokosáról, aki Ilemér fia János volt. Özvegye szerepel már csak ekkor, aki Tomaji László comes leánya, Venys asszony volt /ZO. I. 190./. Ennek a Jánosnak fia, Bedő, szentbalázsi részét a gesztenyeerdőkben és a hegyvámban – Dénes fia János részét nem érintve – zálogba adta 1348-ban Szentbalázsi Bogyoszló fia János fiainak /Hazai okmt. III. 157./, Istvánnak, Imrének és Mórnak. Mint 1346-ban olvassuk, ez utóbbiak szentbalázsi része két telek volt, a templom mellett Dénes fia János kúriájának közvetlen szomszédságában. Ezt a részt Dénes fia János és Orros Miklós fiai, Miklós és Tamás királyi adományba szerezték meg /ZO. II. 354./. 1369-ben Szentbalázsi János fia Bedő s fia, Lőrinc, testvérükké és osztályos atyafiaikká fogadták Szentbalázs, Tur és Ederics birtokaikban Kökényesi Miklós fiait, Szelét, Bertalant és Lőrincet /Győri k. lt. II. 39. Oth./. 1391-ben hasonló szerződésre léptek Szentbalázsi Jakab, János és István Kökényesi Zele Bertalan fiaival /Tallián-cs. lt. 1416./, – 1406-ban pedig Lőrinc fia István Kökényesi Bertalan fiával, Györggyel /Tallián-cs. lt. 1439., Dl. 9212./. Apari Péterke fia Dénes fia János fia János magtalanul halván el, Zsigmond a birtokait 1398- ban Kalaznói Sebestyénfia Mihálynak és Kereszturi Garázda Péter fiainak adta. A beiktatásnak azonban ellenmondott Tomaji Miklósné, Ilona, Jánosfia Péter leánya, az említett Péter fia János nővére, mert az illető birtokok, mint vásárolt birtokok, a nőágat is megilletik. Alperesek az 1408-i nádori közgyűlésen oklevelekkel bizonyították, hogy az illető birtokokat Dénes fia János adományba kapta /lásd az 1346-i oklevelet/; Ilona asszonynak nem voltak oklevelei, s azért a nádor alpereseket esküre kötelezte, hogy nincsenek valóban oly okleveleik, amelyek e birtokok vett voltát igazolnák. Azonban erre nem került a sor, mert megegyeztek úgy, hogy Ilona asszony kapta fivére edericsi részét, viszont lemondott a többi birtokban való jogáról, kivéve anyja hitbérét és leánynegyedét /ZO. II. 351-9./. Ez ellen az egyezség ellen 1439-ben tiltakoztak Zele Jakab és Balázs /Tallián-cs. lt./. Érdekes ez az oklevél azért is, mert kitűnik belőle, hogy az 1348-ban szereplő Dénes atyja Péterke volt. Kökényesi Zele György fiai, Jakab és Balázs, 1440-ben Erzsébet mellé álltak, Balázs Ördög Miklós familiárisa volt, s ezért Ulászló elvette birtokaikat s ezeket Gersei János fiainak adományozta /Hg. Festetics-cs. lt. Zalad. 115 a./. 1446-ban Uki István tiltakozott az ellen, hogy fivére, László fia András, Szentbalázs, Tur és Kisfalud, stb. birtokaikat felvallotta Zele Balázsnak és Jakabnak, továbbá Kisfaludi Péter fiainak és Zele Péter fiainak /Dl. / A következő évben újból tiltakozik, hogy fivére mint az ő állítólagos prókátora e birtokok tárgyában az ő akarata nélkül s ellen tett vallást /M.T. Akadémia okl./. A XV. század derekán arról olvasunk, hogy Szentbalázs felét Szentmihályiak, István fia Gáspár elei bírták békésen. Gáspár leányát Katkót, Szentbalázsi Péter vette el, s mivel úgy látszik feleségének nem volt fivére, ő kapta meg apósa birtokát, amelyre azután 1460-ban Mátyás új adományt adott neki /Dl. 15.500./. Zele András leányai 1520-ban itteni részeiket elcserélték Szécsi Tamással /XI. 29. N.Muz. lt./, de 15... |
