Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
19.11 KB
2008-02-12 10:37:43
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
238
1514
Rövid leírás | Teljes leírás (4.94 KB)

Cím: Zala megye története a középkorban
Szerző: Holub József (1885-1962)
Szerz. közl.: Holub József
Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929-
Kötetei: 3. köt., A községek története
ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121
Tárgyszó: Zala
Szakjelzet: 943.9
Cutter: H 77
Nyelv: magyar


SZENTBAlÁZS
a./
(Zalaszentbalázs Zala m. nagykanizsai j.)
1320-ban említik először Gelse, Lak és Berzencze határjárásában /Anjoukori okmt. I. 552./.
1325-ben olvasunk első birtokosáról, aki Ilemér fia János volt. Özvegye szerepel már csak ekkor,
aki Tomaji László comes leánya, Venys asszony volt /ZO. I. 190./. Ennek a Jánosnak fia, Bedő,
szentbalázsi részét a gesztenyeerdőkben és a hegyvámban – Dénes fia János részét nem érintve –
zálogba adta 1348-ban Szentbalázsi Bogyoszló fia János fiainak /Hazai okmt. III. 157./, Istvánnak,
Imrének és Mórnak. Mint 1346-ban olvassuk, ez utóbbiak szentbalázsi része két telek volt, a
templom mellett Dénes fia János kúriájának közvetlen szomszédságában. Ezt a részt Dénes fia
János és Orros Miklós fiai, Miklós és Tamás királyi adományba szerezték meg /ZO. II. 354./.
1369-ben Szentbalázsi János fia Bedő s fia, Lőrinc, testvérükké és osztályos atyafiaikká
fogadták Szentbalázs, Tur és Ederics birtokaikban Kökényesi Miklós fiait, Szelét, Bertalant és
Lőrincet /Győri k. lt. II. 39. Oth./. 1391-ben hasonló szerződésre léptek Szentbalázsi Jakab, János és István Kökényesi Zele Bertalan fiaival /Tallián-cs. lt. 1416./, – 1406-ban pedig Lőrinc fia István Kökényesi Bertalan fiával, Györggyel /Tallián-cs. lt. 1439., Dl. 9212./.
Apari Péterke fia Dénes fia János fia János magtalanul halván el, Zsigmond a birtokait 1398-
ban Kalaznói Sebestyénfia Mihálynak és Kereszturi Garázda Péter fiainak adta. A beiktatásnak
azonban ellenmondott Tomaji Miklósné, Ilona, Jánosfia Péter leánya, az említett Péter fia János
nővére, mert az illető birtokok, mint vásárolt birtokok, a nőágat is megilletik. Alperesek az 1408-i
nádori közgyűlésen oklevelekkel bizonyították, hogy az illető birtokokat Dénes fia János
adományba kapta /lásd az 1346-i oklevelet/; Ilona asszonynak nem voltak oklevelei, s azért a nádor alpereseket esküre kötelezte, hogy nincsenek valóban oly okleveleik, amelyek e birtokok vett voltát igazolnák. Azonban erre nem került a sor, mert megegyeztek úgy, hogy Ilona asszony kapta fivére edericsi részét, viszont lemondott a többi birtokban való jogáról, kivéve anyja hitbérét és leánynegyedét /ZO. II. 351-9./. Ez ellen az egyezség ellen 1439-ben tiltakoztak Zele Jakab és Balázs /Tallián-cs. lt./.
Érdekes ez az oklevél azért is, mert kitűnik belőle, hogy az 1348-ban szereplő Dénes atyja
Péterke volt.
Kökényesi Zele György fiai, Jakab és Balázs, 1440-ben Erzsébet mellé álltak, Balázs Ördög
Miklós familiárisa volt, s ezért Ulászló elvette birtokaikat s ezeket Gersei János fiainak
adományozta /Hg. Festetics-cs. lt. Zalad. 115 a./.
1446-ban Uki István tiltakozott az ellen, hogy fivére, László fia András, Szentbalázs, Tur és
Kisfalud, stb. birtokaikat felvallotta Zele Balázsnak és Jakabnak, továbbá Kisfaludi Péter fiainak és Zele Péter fiainak /Dl. / A következő évben újból tiltakozik, hogy fivére mint az ő
állítólagos prókátora e birtokok tárgyában az ő akarata nélkül s ellen tett vallást /M.T. Akadémia
okl./.
A XV. század derekán arról olvasunk, hogy Szentbalázs felét Szentmihályiak, István fia
Gáspár elei bírták békésen. Gáspár leányát Katkót, Szentbalázsi Péter vette el, s mivel úgy látszik
feleségének nem volt fivére, ő kapta meg apósa birtokát, amelyre azután 1460-ban Mátyás új
adományt adott neki /Dl. 15.500./.
Zele András leányai 1520-ban itteni részeiket elcserélték Szécsi Tamással /XI. 29. N.Muz. lt./,
de 15...